A termodinamikai körfolyamat során végzett munka
egyenlő a hőfelvétel és a hőleadás különbségével: W = Q1
- Q2
A felszín közelében Q1-nél, a hővezetés
a jellemző. A ciklon tetején a sugárzási törvény írja le a Q2
hőcserét a világűr irányába.
A ciklonok tárgyalásakor két jellemző kerül
elsődlegesen szóba: a ciklonok száma és az általuk képviselt
energia. A kinetikus energia a sebesség négyzetével arányos, és azt
bizonyos időintervallumra is vonatkoztatják. A ciklonok energetikai
szempontú összehasonlítására egy külön jellemzőt, az ACE-
(Accumulated Cyclone Energy) értéket használják (URL3).
Az ACE értéke a ciklonoknál adott ideig fellépő maximális
sebességből számítható: ACE = 104×∑v2max. A
szélsebességre a csomó (knot) nevű mértékegységet vezették be (1
csomó = 1,85 km/h, azaz 0,514 m/s).
A ciklonok energiájának kiszámítására két fő
módszer létezik (URL4):
1. A levegőben lévő nedvesség kondenzálódásakor
felszabaduló hőenergia. Egy átlagos hurrikán kb. 1,5 cm/nap
mennyiségű esőt produkál egy 665 km sugarú területre, ami 2,1×1016
cm3/nap értéket jelent. A felszabadult rejtett hő: 5,2×1019
joule/nap vagy 6,0×1014 watts/s. Ez kb. 1500 km sugarú
tengerfelületen 1 m mélységig a víznek 1 oC-kal való
lehűlését jelenti.
2. A ciklonban örvénylő levegő sebessége által
képviselt kinetikai energia. A hurrikán kinetikai energiájának
disszipációjából számítható a folyamatban részt vevő hőmennyiség. A
hurrikán kiterjedése és a szélprofil ismerete alapján integrálással
lehet a hőmennyiséget kiszámítani. Egy 60 km sugarú területre 40 m/s
átlagos szélsebességgel számolva a hőmennyiség: 1,3×1017
joule/nap, azaz 1,5×1012 watt/s. Ez kb. 180 km sugarú
tengerfelületen 1 m mélységig a víznek 1 oC-kal való
lehűlését jelenti, és ez talán közelebb esik az átlagos értékekhez.
Mindkét módszer óriási értékeket ad, és erősen
közelítő adatnak fogható fel. Az általunk végzett elemzésnek nem
célja a ciklonok részletes vizsgálata, csak azt megnézni, hogy az
utóbbi évtizedekben valóban jelentősen növekedett-e a ciklonok száma
és a folyamatban részt vevő energia mennyisége. Erre átlagértékként
a 1017–1019 joule/nap közötti értékeket
megfelelőnek ítéljük.
A felvett és a leadott hő különbségét alakítja a
ciklon Carnot-ciklus szerint végzett munkává. A ciklusban
keletkezett munka a munkaközeg kinetikus energiájává alakul. A hőt a
munkaközeg veszi fel, és a levegő sebességének növekedését okozza
(Bister − Emanuel, 1998; Fejős − Tasnádi, 2013). Egy ilyen ciklonban
kb. 1,9×109 kg légtömeg mozog.
A közelítésünknél az adiabatikus állapotváltozáshoz
az adiabatikus kitevő, a κ= 1,4, az egységnyi tömeg munkája:

κ – dimenziónélküli szám. A 200 K hőmérséklet-különbséggel 4157
J/mol, azaz 287 J/kg az adiabatikus munka. A 40 m/s átlagsebességű
ciklonra 0,545 × 1012 J/s adódik.
A folyamatban lévő irreverzibilitás
figyelembevételéhez az endoreverzibilis termodinamika nyújt
lehetőséget, amelynek ismertetésétől itt eltekintünk. A hőfelvétel
és a hőleadás során a munkaközeg hőmérséklete nem lehet azonos a
megfelelő hőtárolók hőmérsékletével.
Számunkra a globális hőmérséklet-emelkedéssel és a
CO2 folyamatos emelkedésével való kapcsolat
megállapításához legérdekesebbek az évtizedek során végzett
feljegyzések adataiból levonható következtetések. Sajnos a
rendelkezésre álló számos adatból nagyon nehéz a valóságos
viszonyokat tükröző összeállítást készíteni. Ezért tűnt
leghasználhatóbbnak egy azonos módszerrel készített adatsor
kiválasztása. Ebben az irodalomban a földfelületet a következőkben
ismertetett térségekre osztva, a térségekben működő hurrikánok
energiájára részletes adatok találhatók. Példaként az ábrán
Atlanti-óceán térségben 1970 és 2015 között keletkezett hurrikánok
energiáját találjuk. Hasonló adatsorok állnak a többi térségre is
rendelkezésre. A rendelkezésre álló más adatokkal végzett
összehasonlítás alapján ezt a módszert megfelelőnek találtuk.
A cikloncsoportosítások fő térségei:
• Atlanti-óceán (Karib-tenger, Mexikói-öböl)
• Keleti Csendes-óceán (Kaliforniai térség)
• Nyugati Csendes-óceán (Nyugati és Déli
Csendes-óceán)
• Indiai-óceán (Maláj-félsziget nyugati rész,
Afrika partjai)
• Déli félteke
• Globális érték
Példaként bemutatjuk az Atlanti-óceán térségére a
ciklonok számát az 1851 és 2013 közötti időszakra (6. ábra), és az
energiát (ACE) az 1970–2015 közötti időszakra
(7. ábra), továbbá az
összesítő globális adatokat tartalmazó diagramot szintén az
1970–2015 közötti évekre (8. ábra)
(URL3,
URL4,
URL5).
A ciklonok által akkumulált energia értékeinek
figyelembevételével a következő megállapításokat lehet tenni:
- Az 1970–2012 közötti időszakban keletkezett
ciklonok éves energiaértékeinél (ACE) egyértelmű növekedési trend
nem állapítható meg.
• Bizonyos ciklikus változás talán jelentkezik.
• A teljes energiának kb. 56%-a keleti és a nyugati
csendes-óceáni térségre esik.
• A teljes energia kb. 13%-a esik az Atlanti-óceán
térségére.
• Az egy hónapra eső minimum- és maximumértékek
aránya 0,0068.
• Az egy hónapra vonatkoztatott átlagérték 61,2.
• Az éves minimális és maximális értékek 116,2,
illetve 1145,0.
• Az éves átlagérték 730,5.
• A ciklonok inkább az egyes óceánokhoz
kapcsolódnak.
Összefoglalás
A tengerek és a légkör óriási hőenergia-mennyiséget tárolnak. A
légköri hőmérséklet- és hőenergia-változások kinetikai energiát
gerjesztve nagyenergiájú viharokat és hurrikánokat hoznak létre. A
termodinamikai folyamat hőerőgép analógiával közelítőleg leírható. A
globális felmelegedés hatásaként létrejött nagyenergiájú viharok és
hurrikánok összesített munkájának folyamatos növekedését az
ismertetett adatok nem igazolják.
Kulcsszavak: globális felmelegedés, termodinamika, ciklonok,
hurrikánok
IRODALOM
Bister, M. − Emanuel, Kerry A. (1998):
Dissipative Heating and Hurricane Intensity. Meteorology and
Atmospheric Physics. 65, 233–240. •
WEBCÍM
Czelnai Rudolf − Götz G. − Iványi Zs.
(1998): Bevezetés a meteorológiába II. A mozgó légkör és óceán.
Tankönyvkiadó, Budapest
Emanuel, Kerry A. (1986): An Air–sea
Interaction Theory for Tropical Cyclones. Part I: Steady-state
Maintenance. Journal of Atmospheric Science. 43, 585–605. DOI:
10.1175/1520-0469(1986)043<0585:AASITF>2.0.CO;2 •
WEBCÍM
Emanuel, Kerry A. (1991): The Theory of
Hurricanes. Annual Review of Fluid Mechanics. 23, 179–196.
DOI: 10.1146/annurev.fl.23.010191.001143 •
WEBCÍM
Fejős Ádám − Tasnádi Péter (2013): Hogyan
működnek a hurrikánok? Légkör. 58, 136–139. •
WEBCÍM
Horváth Ákos (2013): Hurrikán: a természet
pusztító hőerőgépe. Természet Világa. 10, 443. •
WEBCÍM
Iván Márk (2013): A hurrikánok mechanikai
és termikus tulajdonságai. Szakdolgozat. ELTE TTK Meteorológiai
Tanszék, Budapest •
WEBCÍM
|