Absztrakt
A társadalmi-gazdasági különbségekből és egyenlőtlenségekből fakadó,
bizonyos szintű és formájú társadalmi konfliktusok mélyen átszövik
mindennapi életünket. Formájukban, megnyilvánulá-sukban és
hatásaikban szoros összefüggést mutat(hat)nak a társadalmi
jól-léttel (illetve annak hiányával) is. Egy jelenleg futó kutatási
programban a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi életre
gyakorolt hatásai közül az ezekből fakadó konfliktusokra
fókuszálunk, és egy nagymintás (N = 2031 fő), országos,
reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével vizsgáljuk a kérdést
öt konfliktusdimenzióban. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet,
hogy áttekintsük a konfliktuselmélet és az ilyen orientációjú
társadalomtudományi szemléletmódok kapcsán megfigyelhető újabb
fejleményeket a nemzetközi szakirodalom alapján, illetve tisztázzunk
néhány definíciós, osztályozó és összefüggés-alapú kérdést. A
legfontosabb következtetés metaelméleti szinten talán úgy írható le,
hogy a konfliktuselmélet mint szociológiai irányzat ugyan veszített
jelentőségéből, nem igazán tekinthető életképes önálló irányzatnak,
viszont a társadalmi konfliktusok problémarendszere egyre jobban
foglalkoztatja a tudományos közvéleményt. A konfliktusok átszövik
társas életünk minden szegmensét, folyamatát és mechanizmusát,
alapvető összefüggéseket mutatnak a társadalmi-gazdasági
egyenlőtlenségekkel és a jól-lét dimenzióival. Amennyiben
empirikusan megragadhatóvá szeretnénk tenni a kérdéskört, követni
kell ezt a beolvadási, felolvadási folyamatot és a társas viszonyok
különböző formáiban kell rákérdeznünk a konfliktusok jelenlétére és
hatására. Ez viszont egy összetett tipológiát igényel.
Tanulmányunkban ehhez kapcsolódóan is áttekintettük a lehetséges
elméleti megoldásokat, és javaslatot tettünk egyfajta új
osztályozási megoldásra.
Bevezetés
A társadalmi-gazdasági különbségekből és egyenlőtlenségekből fakadó,
bizonyos szintű és formájú társadalmi konfliktusok mélyen átszövik
mindennapi életünket. Formájukban, megnyilvánulásukban és
hatásaikban szoros összefüggést mutat(hat)nak a társadalmi
jól-léttel (illetve annak hiányával) is. Ennek ellenére, a kérdéskör
elméleti és empirikus munkára is épülő alaposabb feltárása nem
tekinthető egy szisztematikus, koherens kutatási programnak, sem
hazai, sem a nemzetközi szociológiai életben.
Ez legalább három alapvető problémából fakad.
Egyrészt, a társadalmi konfliktus fogalmának tisztázatlansága,
képlékenysége, eltérő értelmezése nehezíti a munkát. Másrészt a
konfliktuselmélet mint alapvető szociológiai és társadalomtudományi
paradigma az elmúlt három évtizedben jelentősen veszített kutatást
indukáló és vezérlő funkciójából. Illetve új, mozaikszerű,
posztmodern elméletek formájában rengeteg irányba kinyújtotta az
elméleti „csápjait”, további nehézségeket okozva ezzel az empirikus
kutatások szintjén. Harmadrészt, meglepően kevés kvantitatív kutatás
foglalkozik a társadalmi konfliktusok különböző formáival,
jellemzőivel és hatásaival az egyén, a háztartás vagy a közösség
szintjén.
Mivel egy jelenleg futó kutatási programban a
társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi életre gyakorolt
hatásai közül az ezekből fakadó konfliktusokra fókuszálunk, és egy
nagymintás (N = 2031 fő), országos, reprezentatív kérdőíves felmérés
segítségével vizsgáljuk a kérdést öt konfliktusdimenzióban
(demográfiai, magánéleti-társas, területi-lakóhelyi,
munkaerőpiaci-jövedelmi, hatalmi-intézményi konfliktusok) az egyén,
a csoport és a közösség egésze szintjén, így különösen fontos lépés
a fenti elméleti problémák áttekintése. Ennek a folyamatnak a
megalapozását jelenthetik a témakörben korábban publikált
tanulmányaink (Csizmadia 2007; Csizmadia, 2009). Ezekben a
munkákban, a teljesség hiányával ugyan, de áttekintettük a
társadalmi konfliktus fogalmával kapcsolatos legfontosabb
kérdéseket: a különböző fogalmi megközelítéseket (Boudon, 1998;
Collins, 1974; Coser, 1956; Cseh-Szombathy, 1985; Turner, 1982), a
szociológia konfliktuselméleti szemléletmódjának Ralph Dahrendorf
(1959) által lefektetett alapelveit, a konfliktusok lehetséges
formáit és típusait, a tipizálás alapelveit, illetve a társadalmi
konfliktusok pozitív és negatív funkcióit. Jelen tanulmányban,
ezekre a megállapításokra építve, az újabb fejleményeket, az elmúlt
évtizedben kirajzolódó új konfliktusértelmezéseket, irányvonalat és
kutatási eredményeket foglaljuk össze.
A konfliktuselméleti szemléletmód
néhány újabb sarokpontja
Az első probléma a fogalom és az elméleti keretrendszer roppan
szerteágazó, összetett és gyakran ellentmondásos jellegéből fakad.
Érdemes tehát azzal kezdeni a konceptuális megalapozást, hogy
áttekintjük, miként tematizálja és helyezi el a mai
társadalomelmélet a szemléletmódot metaelméleti szinten.
A konfliktuselméletet hagyományosan a
funkcionalista és pozitivista elméleti hagyományokkal szembeni
reakcióként megjelenő marxista és neomarxista elméletekkel szokták
összekapcsolni. Ezzel szemben napjaik társadalomelméleti
paradigmarendszerében már jóval összetettebb elméleti irányzatok
egymásba kapcsolódó fogalmi, teoretikai hálózataként írható inkább
le ez a perspektíva. Konfliktuselméleti alapon közelítenek a
társadalmi kérdésekhez a kritikai elmélet, a feminista elmélet, a
posztmodern elmélet, a posztstrukturalista elmélet, a
posztkoloniális elmélet, a világrendszer-elmélet, a queer-elmélet és
a faji-konfliktus megközelítés hívei is, csak hogy a nagyobb
elméleti irányzatokat említsük.
Ebből fakad az a probléma is, hogy a
konfliktuselméleti szemléletmód közös magjának tekinthető
paradigmatikus alapvonalak a klasszikus időszak óta jelentősen
szétzilálódtak, sokkal nehezebben fűzhetők össze egységes
irányvonallá. Csak néhány olyan közös pont maradt meg, amely
egyfajta szilárd alapként szolgálhat az ilyen fókuszú empirikus
kutatások számára is. Alan Sears (2008, 34–36.) az alábbi
előfeltevés-szintű közös elméleti sarokpontok kiemelt szerepére
hívta fel a figyelmet egy tanulmányában:
• A társadalmak az egyenlőtlenség által kitermelt
konfliktusok formájában ragadhatóak meg, és nem a rend, a konszenzus
letéteményeseiként. A társadalmi egyenlőtlenségek szükségszerűen
konfliktusokhoz vezetnek, így ez tekinthető a társadalmi szerveződés
alapvető jellemzőjének a stabilitás és harmónia ellenében.
• Az egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok
kizárólag a jelenlegi társadalmi viszonyok alapokig lemenő
transzformációja révén oldhatók meg, tehát az új társadalmi
viszonyok, interakciók csak konfliktusokon keresztül épülhetnek ki.
• A jelenleg hátrányos helyzetben lévő társadalmi
csoportok strukturális érdeke az uralkodó állapotokkal szembeni
fellépés, ami így a társadalmi változás, átalakulás egyik lényegi
hajtómotorja. Ebben az értelemben a jelenleg elnyomott, kizárt,
hátrányos helyzetű csoportokat cselekvő ágensként kell kezelni, nem
pedig a szimpátia, együttérzés passzív szubjektumaiként.
• Nem beszélhetünk valódi társadalmi konszenzusról.
Valójában a domináns csoportok képesek koncepcióikat, érdekeiket,
ideológiájukat, sőt diskurzusaikat is ráerőltetni és elfogadtatni a
többséggel.
• Egy elmélet nem pusztán semleges magyarázó eszköz
vagy a meglévő társadalmi berendezkedést fenntartó és legitimáló
gondolatsor, hanem kritikai jellegű, az emberi potenciált
kiteljesítő és a társadalmat átalakulásra (változásra) késztető
aktív hatótényező is (Sears, 2008, 34–36.).
A kulcsszavak tehát az egyenlőtlenség, a
konfliktus, a változás, új társadalmi relációk, a cselekvő ágens,
konszenzusnak álcázott elnyomás, kritikai attitűd stb. Hasonló
elméleti alapkoncepció jelenik meg Stephen K. Sanderson munkájában
is (2007, 662.). Ő a konfliktuselmélet négy alapvető előfeltevését
különbözteti meg:
• A konfliktus vagy a harc a társadalmi élet
esszenciája, lényegi alkotóelem, mivel olyan egyének és csoportok
között alakul ki, amelyeknek eltérő az érdekük, és/vagy szűkös
erőforrásokért versengenek egymással.
• A versenynek és a konfliktusoknak nagyon sok
válfaja figyelhető meg a mindennapi éltünkben. Elsődlegesen a
hatalom és a gazdasági erőforrások a konfliktusok fő forrásai.
• A konfliktus tipikusan akkor jelentkezik, amikor
néhány egyén vagy csoport befolyásolja és ellenőrzi a többit.
• A domináns csoportoknak megkülönböztetett
befolyásuk van az erőforrások elosztására és az egész társadalom
szerkezetének alakulására/alakítására (Sanderson, 2007, 662.).
A fenti közös alapnak tekinthető előfeltevések jól
érzékeltetik a jelen kutatás során kirajzolódó kérdéskör mögötti
alapvető összefüggésrendszert: a gazdasági és társadalmi
egyenlőtlenségek társadalmi konfliktusokat teremtenek, amelyek
alapvetően befolyásolják a mindennapi társas interakciókat az egyén,
a család, a közösség és nagyobb csoportok, intézmények szintjén is.
Így az egyenlőtlenség és a társadalmi konfliktusok percepciójának, a
velük kapcsolatos attitűdök vizsgálatának azért van fontos szerepe,
mert ezen keresztül jobban megérthetők az éppen aktuális társadalmi
viselkedési formák mögöttes tényezői is.
A konfliktuselmélet és a konfliktus-kérdéskör elméleti pozíciója
Az elmúlt két évtizedben a konfliktuselméleti szemléletmód
feloldódása vagy más elméleti irányzatokba történő beépülése,
beolvadása figyelhető meg. Néhány friss és meghatározó
szociológiaelméleti alapmű áttekintésével az a célunk, hogy
bemutassuk: a legfrissebb, mérvadó referenciaanyagok alapján miként
tematizálódik a társadalmi konfliktusok kérdése a szakmai
diskurzusok során.
A társadalomelmélet új kétkötetes enciklopédiájában
(Ritzer, 2005) Jonathan H. Turner írta a konfliktuselméleti
szócikket (Turner, 2005, 134–139.). Turner a konfliktuselmélet három
fő klasszikus irányát különbözteti meg. Beszélhetünk neomarxista,
neoweberiánus és történeti komparatív irányzatokról. Azonban ezek az
irányzatok a hatvanas–hetvenes években élték a virágkorukat a
funkcionalista paradigmával szemben megfogalmazott kritikai
észrevételeikre építve. Álláspontja szerint, a konfliktuselmélet
mára olyan mértékben része lett a társadalomelmélet fősodrának
(mainstream-elmélet), hogy nincs szükség az elmélet megkülönböztető
felcímkézésére. Ezt nevezhetnénk akár a beépülésből fakadó
feloldódásnak is. Gyakorlatilag a legtöbb elméleti irányzat központi
magjának, kiindulópontjának tekinthető az az álláspont, hogy a
társadalmi egyenlőtlenségek alapvető szerepet kapnak a különböző
erőforrások allokációjának megértése és elemzése során, illetve az
ebből fakadó individuális, csoport, intézményi és
közösségi-társadalmi feszültségek, konfliktusok kérdése is
kikerülhetetlen részei a mai elméleteknek. Jól érzékelteti ezt az új
pozíciót a szócikk hivatkozott szakirodalmának időintervalluma is,
szinte kizárólag a hatvanas és hetvenes évekből származó
irodalmakkal találkozhatunk. A fő kapcsolódási pontok szempontjából
érdekes az enciklopédia témához köthető más szócikkeinek a listája
is: globalizáció, történeti-összehasonlító elmélet, hatalom,
forradalom, társadalmi osztály, társadalmi mozgalmak elmélete,
állam, világrendszer-elmélet.
A társadalom- és viselkedéstudományok huszonhat
kötetes nemzetközi enciklopédiájában (Smelser – Baltes, 2001) a
„konfliktusszociológia” címszó alatt találhatjuk meg a kérdéskör
átfogó szociológiai jellegű értelmezését (Crouch, 2001). Colin
Crouch is a megkülönböztetett, címkézett konfliktusszociológia
elolvadásáról, eltűnéséről beszél az ezredforduló tájékán.
Értelmezésében a nyugati szociológiában mára a konfliktusok
értelmezése olyan irányt vett, hogy a társadalmi viszonyok alapvető
alkotóelemének tekintjük a konfliktusokat, nem pedig a társadalmi
élet speciális, különleges aspektusának. Minél inkább normális,
hétköznapi jelenségnek tűnnek a konfliktusok, egy erre fókuszáló
specifikus elmélet annál inkább háttérbe szorul. Ezt a
következtetést megerősíti a konfliktuselméleti irányzatok általa
kidolgozott osztályozása is (Crouch, 2001, 2555.).
Crouch szerint legáltalánosabb szinten akkor
beszélhetünk konfliktusról, ha két vagy több társadalmi cselekvő
érdekei összeegyeztethetetlenek egymással; ez a konfliktusnak mint
társadalmi viszonynak az alapja. Elméleti szinten viszont ezek a
viszonyok négy nagyobb dimenzióra bonthatóak szét két, alapvető
„változó” használatával. Megkülönböztethetünk nagy jelentőségű
(momentous) és hétköznapi, mindennapi (mundane) konfliktusokat,
illetve felfoghatjuk őket kivételesnek, esetinek (exceptional), vagy
széles körben elterjednek (endemic). Ebből fakadóan a
konfliktusokkal foglalkozó elméletek két alapvető választás elé
kerülnek. Egyrészt dönteni kell abban, hogy a normál társadalmi élet
konfliktusokkal terhelt-e, vagy azok csak kivételes, egyedi
jelenségek, amelyek a társadalom nem megfelelő működéséből fakadnak.
Tehát, hogy a konfliktusok léte vagy éppen hiánya tekinthető-e
patológiás esetnek? Másrészt azt is mérlegelni kell, hogy
elsődlegesen nagy jelentőségű, különleges eseményként vagy a
hétköznapi élet részét képező mindennapi történésként közelítünk-e
az előforduló konfliktusokhoz. Ebből egy négycellás mátrix
rajzolódik ki, amely a különböző irányzatok helyzetének és
súlypontjainak megjelenítésére alkalmas heurisztikai eszköz
(1. ábra).
Napjainkra gyakorlatilag a szociológiában a
konfliktusok értelmezése eltolódott a IV. cella sarka felé, amit a
neoweberiánus szociológiai hagyományként kezelhetünk. Ez lett a
nyugati szociológia domináns felfogása a társadalmi konfliktusok
jelentésének, formáinak, jellemzőinek és hatásainak elméleti
megragadása kapcsán.
Az enciklopédia releváns szócikkei ebben az esetben
is beszédesek azzal kapcsolatban, hogy milyen csomópontokon
emelkedik ki a társadalmi konfliktusok kérdése a társadalomtudományi
kérdések szakmai felhőjének hálózatából: konfliktuskezelés, a
konfliktus szociálpszichológiája, konfliktus és háború, a konfliktus
archeológiája, antropológiai aspektusai, konfliktus és konszenzus,
szervezeti konfliktusok, az együttműködés és verseny pszichológiája,
etnikai konfliktusok, faji és nemi különbségek, erőszak, a háború
szociológiája.
Amennyiben a szociológián belüli értelmezésére vagyunk kíváncsiak,
akkor a legjobb kiindulópont a szociológia új tízkötetes
Blacwell-enciklopédiája lehet (Ritzer, 2007). Ebben a
megközelítésben a két nagy irányzat (neomarxista és neoweberianus)
összehasonlítása kapja a főszerepet, illetve külön szócikkek
formájában a konfliktus kérdéskör a rétegződés, az osztályellentét,
a bűnözés, a faji és etnikai ellentétek, a függőségelméletek és a
kritikai elmélet vonatkozásában is bemutatásra kerül. Stephen K.
Sanderson (a szócikk írója) szerint a konfliktuselmélet napjainkban
is él és virul, a modern szociológia fontos irányzata, számos
szociológus ebben a keretrendszerben közelít a társadalmi
kérdésekhez (Sanderson, 2007, 665.).
Azonban, hogy mennyire igaz ez az állítás, ahhoz
szélesebb perspektívába kell helyezni a társadalmi konfliktus
kérdéskörét, és érdemes áttekinteni, hogy a szociológia mely
területein kap napjainkban szerepet a konfliktusok értelmezése,
milyen szakterületekkel kapcsolható össze a konfliktusok kutatása.
A társadalmi konfliktusok kutatásának
fő irányai napjainkban
A kérdés megválaszolásához a korábban hivatkozott új szociológiai
lexikont hívjuk segítségül (Ritzer, 2007). A több mint ötezer
oldalas munkában
|
|
a „társadalmi konfliktus” (social conflict)
szókapcsolatra összesen hetven találat vonatkozik, míg a
„konfliktus” (conflict) kifejezés összesen 1768 esetben fordul elő,
tehát átlagosan majdnem minden harmadik oldalra jut egy előfordulás.
A tartalomelemzéssel az a célunk, hogy kiderítsük, milyen
témakörökhöz kapcsolódóan jelenik meg a konfliktus kifejezés, és
ezen keresztül milyen kutatási irányai rajzolódnak ki a társadalmi
konfliktusok szociológiai vizsgálatának.
Az első meglepő dolog, hogy szócikkek formájában
meglepően kevés utalás történik a tízkötetes munkában a társadalmi
konfliktusokra. Mindössze nyolc szócikk címében jelenik meg a
konfliktus kifejezés, követve a napjainkban népszerű fontosabb
konfliktuskutatási irányokat:
– Konfliktuselmélet
– Bűnelkövetés és konfliktuselmélet
– Családi konfliktus
– Intergenerációs konfliktus
– Világkonfliktusok
– Osztálykonfliktus
– Faji és etnikai konfliktusok
– Rétegződés: funkcionalista
és konfliktusalapú elméletek
Ezzel szemben az enciklopédia teljes tartalmát
figyelembe véve tényleg nagyon széles körű kutatási mező képe
rajzolódik elénk (1. táblázat). Áttekintve
a több mint 1500 utalást, kiemeltük a fontosabb és releváns
pontokat. A korábban bevezetett feloldódási effektus, a konfliktus
problematikának a szociológiai diskurzusba való beépülése
végérvényesen megtörtént, így gyakorlatilag tényleg nehézkes (talán
az elméleti vonalon kívül) olyan specifikus területet kijelölni, ami
indokolttá tenné a külön megcímkézést. Az alábbi lista megerősíti
azt a feltevést is, hogy a konfliktusok kutatása nem egy sajátos
elméleti és módszertani irányzat szemszögéből történő analízist
jelent, hanem egy társadalmi jelenségnek és az abból fakadó
problémáknak a konceptuális és módszertani kiemelését,
megkülönböztetett figyelmét, a konfliktusok társadalmi folyamatokban
és szerveződésekben való megjelenésének és szerepének szisztematikus
kutatását.
A konfliktuskutatás egyre intenzívebb beágyazódása
a társadalomtudományi vizsgálatok fő áramlatába a megjelent
publikációk számának dinamikus növekedésében is jól nyomon
követhető. A ScienceDirect online katalógusa (URL1) alapján jelentős
mértékű az ilyen tárgyú publikációk számának a növekedése az elmúlt
két évtizedben. Amennyiben a megjelent publikációk címeiben a
conflict és a social conflict kifejezésekre keresünk rá, megdöbbentő
eredményekre bukkanhatunk. Több mint tizenegymillió publikáció
található az adatbázisban. A konfliktus keresőszóra (címben,
kulcsszavakban vagy az absztraktban) 22 259 találat érkezett 2013
júniusában az összes tudományterületet figyelembe véve. Ebből 5122
jelent meg 1994 előtt. Ez az összes tanulmány 23 százaléka. Az
online katalógusban szereplő találatok háromnegyede tehát az elmúlt
két évtizedben keletkezett. A társadalomtudományi területen 6314
publikáció született (28%), és ott is hasonló növekedési dinamika
figyelhető meg, mint az összes tudományterületet felölelő teljes
adatsornál (2. ábra). A
kilencvenes évek elején még évente száz-százötven ilyen tárgyú
publikáció jelent meg, míg az elmúlt öt évben már átlagosan négyszáz
tanulmányról beszélhetünk.
A social conflict kifejezés esetén viszont már
radikális csökkenés figyelhető meg a találatokban. Összesen 327
olyan publikáció szerepel a ScienceDirect adatbázisában, amelyeknek
a címe vagy absztraktja utalna a kifejezésre. Ez évente tizenöt-húsz
publikációt jelent. Az ábrák alapján az is látható, hogy mennyire
érzékeny a kutatási terület a nagyobb, globális hatású folyamatok
gyors interpretálására (lásd a 2001. év és a 2008. év
kitüremkedéseit).
Az adatsorok tehát egyértelműen megerősítik, hogy a
társadalmi konfliktusok kutatása nem szorult háttérbe, sőt
igazolódnak azok a feltételezések, melyek szerint alapvetően beépült
a kérdéskör a szociológiai és más társadalomtudományi kutatási
irányok, szemléletmódok fogalmi-elméleti és módszertani-empirikus
gyakorlatába.
A társadalmi probléma fogalmának
értelmezési kerete
A konfliktusalapú szemléletmód, a társadalmi konfliktusokra való
fókuszálás tágabb értelemben egyfajta problémaérzékenységet is
jelent, a társadalmi kihívásokra helyeződő nagyobb hangsúly révén,
hiszen a manifesztálódó konfliktusok bizonyos társadalmi nehézségek
okai vagy következményei. Ebből fakadóan a konfliktusok mögötti vagy
azokból következő társadalmi problémák tekinthetőek a vizsgálódásunk
szélesebb tárgykörének.
A társadalmi probléma a legátfogóbb formában talán
úgy határozható meg, hogy egy olyan társadalmilag megkonstruált,
objektív tényekre és szubjektív érzetekre épülő, egyéni és közösségi
mérlegelésen áteső állapot, amely veszélyezteti, aláássa egy
társadalom néhány, több vagy akár az összes tagjának a jól-létét,
elvárt vagy célul tűzött életminőségét konkrét, közvetlen károk,
hátrányok megjelenése vagy az esélyek, lehetőségek, választások
beszűkülése formájában (Macionis, 2012). A megkonstruált, gyakran
ellentmondásos, objektív és szubjektív alapokra épülő jellegéből
fakadóan a társadalmi problémák értelmezése egy összetett,
négycellás mátrix alapján képzelhető el. A problémák objektív hatása
(hány embert érint ténylegesen) és szubjektív megítélése
(problémásnak érezzük) alapján a társadalmi állapotokat,
jelenségeket négy csoportba sorolhatjuk, melyek közül három (A, B,
C) egyértelműen valamilyen problémának minősül
(2. táblázat).
A társas életünkben felbukkanó problémák tehát
olyan társadalmi konstrukciók, amelyek szorosan függenek az adott
közösség értékrendjétől, tudásszintjétől, az objektív hatások
ismeretétől, a szubjektív vélemények manifesztálódásától, és időben
is változhatnak, formálódhatnak, megszűnhetnek. A társadalmi
problémák szociológiai jellegű megközelítése számos világosan
lefektetett alapelvre épül (Macionis, 2012, 7–8.). A legfontosabb,
hogy 1) a problémák mindig annak a következményei, ahogy egy
társadalom felépül és működik. Ebből következően 2) a problémákat
nem a „rossz emberek” okozzák, nem egyszerűsíthetőek le gonosz,
antiszociális, gyenge stb. egyének cselekedeteinek a
következményeire. 3) Társadalmi konstrukciók, mivel az emberek
minősítenek egy állapotot károsnak és változásra érettnek. Ráadásul
4) nincs egységes objektív alapja a problémák értelmezésének,
különbözően látjuk a dolgokat, ellentmondások tarkítják a legtöbb
ilyen kérdést. 5) A problémák meghatározása, tematizálása időben is
változik, az egyes korosztályok nem ugyanúgy tekintenek a társadalmi
problémákra. 6) A problémák értelmezése nemcsak objektív tényekre,
hanem szubjektív értékekre és érdekekre is épül. Ráadásul 7) sok –
de szerencsére nem az összes – társadalmi probléma nem is oldható
meg, és számos esetben ezek 8) összekapcsolódnak, és egymással
kölcsönhatásban állnak. Ez a nyolc alaptétel gyakorlatilag
összefoglalja az ilyen irányú kutatásokkal kapcsolatos
előfeltevéseket, dilemmákat, az empirikus kutatásokat megnehezítő
problémákat. Sőt a lista azt is jól érzékelteti, hogy miért
jelenthet komoly kihívást módszertani szempontból az ilyen tárgyú
kvantitatív empirikus kutatások megtervezése és felvétele, de
különösen az összehasonlítása.
Egy lehetséges konfliktuskutatási
megközelítés logikai felépítése
A fogalmi-elméleti kérdések áttekintése után bemutatjuk egy jelenleg
folyó, kvantitatív célzatú, empirikus konfliktuskutatásunk
összefüggésrend-szerét és az ebben kidolgozott konfliktustipológiát.
Értelmezésünkben a társadalmi konfliktusok szerves részét képezik a
mindennapi társas interakcióknak az egyén, a csoportok és a
társadalmi szervezetek, intézmények szintjén. Ebből faladóan nem egy
sajátos elméleti szemléletmód kapcsolja össze az ilyen tárgyú
megközelítéseket, ez mára túlhaladottá vált, hanem a tartalmi
fókuszpont. Az az alapvető előfeltevésünk, hogy a társadalmi
viszonyok egy sajátos típusát jelentik az olyan interperszonális és
szervezetközi relációk, amelyek az érintettek általi érdekeltségből
fakadóan egymással összeegyeztethetetlen értékekre, érdekekre,
információkra és erőforrásokra alapozva alakulnak ki és működnek. A
konfliktusok szerves alkotóelemei a legtöbb társas viszonynak és
szerveződésnek, szerepet játszanak a társadalmi mechanizmusok
kialakulásában (okok), jelegében (formák) és hatásaiban (célok,
következmények). Egyszerre befolyásolják a dinamizálódás, változás
és fejlődés, illetve a társadalmi dezintegráció folyamatát.
Tágabb összefüggésben, a társadalmi konfliktusok
egy olyan nagyobb elméleti rendszer központi elemeként is
felfoghatóak, amelyben egyrészt, bizonyos esetekben, a
társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek tekinthetőek a konfliktusok
hátterének, kiváltó okainak. Másrészt, a társadalmi jól-lét
lehetséges indikátorai azoknak az ideális, elérendő állapotoknak
tekinthetőek, amelyek a társadalmi konfliktusok hatására nehezebben
érhetőek el, tarthatóak fenn, tovább növelve ez által az
egyenlőtlenségeket (3. ábra).

3. ábra • Az empirikus kutatás három fő
kérdéskörének és összefüggésének jellemzői
(saját összeállítás)
A vizsgálat során elsődlegesen a társadalmi
konfliktusok különböző formáira helyeződik a hangsúlyt, de a fenti
logikából fakadóan, az egyenlőtlenség és a társadalmi jól-lét
feltérképezése sem marad el. Láttuk, mennyire összetett a társadalmi
konfliktusok kutatásának területe, így azok lehetséges osztályozása,
a ténylegesen vizsgált típusok minél világosabb meghatározása
elengedhetetlen. A társadalmi konfliktusok tipizálását két rendező
elv alapján oldottuk meg. Egyrészt a kérdéskör legfontosabb
dimenzióit tartalmi szempontból határoltuk körül (öt tartalmi
dimenzió), másrészt hatóköre, elsődleges mérési szintje alapján
(három mérési szint szerinti dimenzió). Ebből gyakorlatilag tizenöt
lehetséges konfliktusmező adódik
(3. táblázat), amelyek
közül természetesen nem az összes lehetséges kombináció kerül majd
be a vizsgálatunk látóterébe.
A tipológiában csak példák szerepelnek, mégpedig a saját kutatásunk
fókuszában lévő témakörökre építve. A hatókör vonatkozásában a
kiemelt társadalmi konfliktusok esetében természetesen mindhárom
érvényesülhet, hiszen például egy munkahelyi konfliktusnak egyszerre
lehetnek személyes, családi, szervezeti és nagyobb léptékű közösségi
kihatásai is. Ennek ellenére bizonyos fokú logikai eltolódás azért
érvényesül a rendszerben, hiszen a tartalmi dimenziókban lefelé
haladva egyre inkább a csoport és közösség irányába mutató eltolódás
figyelhető meg a hatókörben.
Összefoglalás
Tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy áttekintsük a
konfliktuselmélet és a konfliktusalapú társadalomtudományi
szemléletek kapcsán megfigyelhető újabb fejleményeket a nemzetközi
szakirodalom alapján, illetve tisztázzunk néhány olyan definíciós,
osztályozó és összefüggés-alapú kérdést, amely egy ilyen tárgyú
hazai empirikus kutatás kidolgozásához nélkülözhetetlen. A
legfontosabb következtetés metaelméleti szinten talán úgy írható le,
hogy a konfliktuselmélet mint szociológiai irányzat veszített
jelentőségéből, nem igazán tekinthető életképes önálló irányzatnak,
ám a társadalmi konfliktusok problémarendszere egyre jobban
foglalkoztatja a tudományos közvéleményt. A konfliktusok átszövik
társas életünk minden szegmensét, folyamatát és mechanizmusát,
alapvető összefüggéseket mutatnak a társadalmi-gazdasági
egyenlőtlenségekkel és a jól-lét dimenzióival. Amennyiben
empirikusan megragadhatóvá szeretnénk tenni a kérdéskört, követni
kell ezt a beolvadási, felolvadási folyamatot, és a társas viszonyok
különböző formáiban kell rákérdeznünk a konfliktusok jelenlétére és
hatására. Ez viszont egy összetett tipológiát igényel.
Tanulmányunkban ehhez kapcsolódóan is áttekintettük a lehetséges
elméleti megoldásokat, és javaslatot tettünk egyfajta új
osztályozási megoldásra.
A tanulmány elkészítését a TÁMOP-4.2.2. A-11/1/KONV-2012-0069:
Társadalmi konfliktusok – Társadalmi jól-lét és biztonság –
Versenyképesség és társadalmi fejlődés. 1. alprojekt: Gazdasági és
társadalmi konfliktusok című kutatási program támogatta.
Kulcsszavak: társadalmi konfliktus, társadalmi probléma, jól-lét
IRODALOM
Boudon, Raymond-Besnard et al. (szerk.)
(1998): Szociológiai lexikon. Corvina, Budapest
Collins, Randall (1974): Conflict
Sociology. Academic Press, New York
Coser, Lewis A. (1956): The Functions of
Social Conflict. Free Press, Glencoe, IL
Crouch, Colin J. (2001): Conflict
Sociology. In: Smelser, Neil Joseph – Baltes, Paul B. (eds.):
International Encyclopedia of Social and Behavioral Sciences.
Pergamon Press, 2554–2559. •
WEBCÍM
Cseh-Szombathy László (1985): A házastársi
konfliktusok szociológiája. Gondolat, Budapest
Csizmadia Zoltán (2007): Társadalmi
konfliktusok és kutatási módszerek. In: Hervainé Szabó Gyöngyvér –
Szirmai Viktória (szerk.): Versenyképesség és várostérségi
egyenlőtlenségek. Tanulmánykötet II–III. Kodolányi János Főiskola
–MTA Veszprémi Területi Bizottság–MTA Szociológiai Kutatóintézet,
Székesfehérvár–Veszprém–Budapest
Csizmadia Zoltán (2009): A társadalmi
konfliktus problematika elméleti megalapozása. In: Szirmai Viktória
(szerk.): A várostérségi versenyképesség társadalmi tényezői. Dialóg
Campus, Pécs, 123–129.
Dahrendorf, Ralph (1959): Class and Class
Conflict in an Industrial Society. Stanford University Press,
Stanford •
WEBCÍM
Macionis, John J. (2012): Social Problems.
2010 Census Update. 4th edition. Pearson
Ritzer, George (ed.) (2005): Encyclopedia
of Social Theory. Sage Publications
Ritzer, George (ed.) (2007): The Blackwell
Encyclopedia of Sociology I–X. Blackwell, Oxford
Sanderson, Stephen K. (2007): Conflict
Sociology. In. Ritzer, George (ed.): The Blackwell Encyclopedia of
Sociology. Blackwell, Oxford, 662–665.
Sears, Alan (2008): A Good Book, In
Theory: A Guide to Theoretical Thinking. Higher Education University
of Toronto Press, North York
Smelser, Neil Joseph – Baltes, Paul B.
(eds.) (2001): International Encyclopedia of Social and Behavioral
Sciences. Pergamon Press
Turner, Jonathan H. (1982): The Structure
of Sociological Theory. Dorsey Press, Homewood, IL
Turner, Jonathan H. (2005): Conflict
Theory. In: Ritzer, George (ed.): Encyclopedia of Social Theory.
Sage Publications, 134–139.
URL1
|
|