Sajátos ténye a gazdasággal foglalkozó tudományterületek fejlődésének, hogy az emberi szükségletek szűkös erőforrások mellett történő kielégítésének átfogó kérdéseivel foglalkozó közgazdaságtan és az e szükségletek kielégítésének a modern társadalmakban döntő hányadát megvalósító üzleti szférát elemző gazdálkodástan egymástól meglehetősen függetlenül fejlődtek és fejlődnek jórészt még a mai napig is. Előadásomban arra vállalkoztam, hogy megmutassam: a vállalatelméletek bizonyos értelemben hidat képeznek a két tudományterület között, s ez szervesen következik a gazdaság lényegéből és természetéből.

Társadalmi munkamegosztás és koordináció

Az 1. ábrán egy közismert, világosan belátható gondolatmenet látható (Douma-Schreuder, 1991, módosítva). A gazdaság mint társadalmi létszféra funkciója az emberi szükségletek kielégítése, amely az ehhez szükséges erőforrások korlátozottsága mellett valósul meg. A korlátozottság ténye veti fel az erőforrás-felhasználás hatékonyságának kérdését (hiszen ettől függ a szükségletkielégítés lehetséges mértéke) – azt pedig a közgazdasági gondolkodás kezdetei óta tudjuk (Smith, 1776), hogy a munkamegosztás, s az ebből levezethető specializáció a hatékonyságnövelés kulcskérdése. A munkamegosztás magával hozza az egyes résztvevők közötti tevékenységcsere (vagy, más oldalról, a tevékenységek eredményének cseréje) szükségességét, s ezen cserék koordinációjának igényét. A társadalmi koordinációs mechanizmusok két stabil alapváltozata, a piaci és a szervezeti koordináció pedig kifeszíti azt a teret, amelyben a koordináció alapegységei: a piacok és a vállalatok működnek (Kornai, 1983).

1. ábra • A vállalatelméletek fogalmi háttere

Ez természetesen egy a rövidség kedvéért leegyszerűsített séma, arra azonban már ebben a formájában is alkalmas, hogy belássuk: érdemes közös kiinduló alapot keresni a közgazdaságtan és a gazdálkodástan számára.

A mikroökonómia
és a vállalatelméletek származtatása

A mikroökonómia jelen elemzésünk szempontjából a fentiekben vázolt koordináció modellje, amelyben a szükségletkielégítést a piac koordinálja, amely meghatározza az ehhez szükséges javak előállítását megvalósító aktorok (a vállalatok) magatartását. Ez a modell világosan megfogalmazott és következetesen alkalmazható feltételekre épít, amelyek a vállalatot mint ismert és adott termelési függvényt definiálják. A vállalat a mikroökonómiai elméletben homogén entitás, amely az átfogó feltételekből levezetett piaci kényszerek között cselekszik.

A mikroökonomia ragyogó elméleti építmény, megkerülhetetlen eszköze a gazdasági jelenségek magyarázatának. Kiforrottsága és pontossága alkalmassá teszi arra, hogy kiindulópontul szolgáljon a gazdasági jelenségek nagyon széles körét leíró, magyarázó további elméleti konstrukciók számára. Úgy vélem, az egyik legfontosabb kibontási irány a vállalatelméletek széles skálájának kialakítása – ezek az elméletek a mikroökonómia vállalatfelfogását meghatározó feltételek feloldásával jönnek létre.

A 2. ábra sematikusan foglalja össze a ma legelterjedtebbnek, legnagyobb hatásúnak tekinthető vállalatelméletek származtatását, feltüntetve az adott elmélet egy-egy kiválasztott

jellemző alapművét. Meglehetősen közismert elméletekről van szó, így talán megengedhető, hogy a kiterjesztés módjára, irányára csak egy-egy rövid utalással hivatkozzunk. Jól látható, hogy mi a magyarázata annak, hogy „csak” vállalatelméletek vannak, mai tudásunkkal nem beszélhetünk „a vállalat elméletéről” – ha lehetséges egyáltalán a mikroökonómiai elmélet nagyon különböző irányú kiterjesztéseinek egységes keretbe foglalása, ez ma még várat magára. Ábránk és gondolatmenetünk azonban remélhetőleg elég meggyőző ahhoz, hogy belássuk: a vállalatelméletek kifejlesztéséhez hídfőül szolgál a mikroökonómia, a közgazdaságtan vállalatelmélete.

A gazdálkodástan és a vállalatelméletek

Nemcsak a vállalatnak, de az üzleti világnak, az üzleti tevékenységnek sincs átfogó elmélete. Az üzleti (gazdálkodástani) tankönyvek a vállalatok lényegét, működését a közgazdaságtan mellett különböző orientációjú és szintű társadalomtudományok fogalmi rendszerére és elméleti konstrukcióira támaszkodva írják le (Chikán, 2008). A vállalat ekkor az emberi szükséglet-kielégítésben kulcsszerepet betöltő üzleti vállalkozás szervezeti kerete, amelyet az alapvető céljával (fogyasztói szükségletkielégités nyereség elérése mellett) definiálunk. Az így értelmezett vállalatnak egyszerre, egyazon folyamatban kell értéket teremtenie a fogyasztó és a tulajdonos számára – ehhez megfelelő stratégiával kell rendelkeznie, amely hosszú távon fenntartható növekedést tesz lehetővé számára, a piaci verseny keretei között. A 3. ábrán láthatjuk, hogy a vállalatelméletek ezen küldetés, feladatkör különböző vonatkozásaira (a vállalatok határának meghatározása, a szereplők közötti kapcsolatok, illetve az irányítási-ösztönzési struktúra stb.) adnak az üzleti gyakorlatban érvényesíthető magyarázatot. Azt látjuk tehát, hogy megtalálhatjuk a vállalatelméletek kifejlesztésének másik hídfőjét a gazdálkodástudomány tematikájában. A kör, amelyet írásom elején a közgazdaságtan és a gazdálkodástan kapcsolatáról mondottakkal elkezdtem, itt bezárul.

Az itt leírt gondolatmenet nemcsak a terjedelmi korlátok miatt vázlatos, hanem tudásunk hiányos volta miatt is. Belátható ugyan, hogy a közgazdaságtan és a gazdálkodástan között, tárgyukból következően, szerves kapcsolat van – ezt azonban a tudomány mai fejlettségi szintjén alig kezeljük. A szemléleti és módszertani eltérések egyaránt igen jelentősek, a két tudományterület lényegében egymástól szinte függetlenül fejlődik, s ebben nem is várható gyors változás. Ami változás lesz, azt a való élet követelményei fogják kikényszeríteni. Az integráció azonban, úgy vélem, soha nem lesz teljes – már csak azért sem, mert mindkét területnek szüksége van más társtudományok támogatására is, s az ilyen komplexitást igénylő modellek mindig nagyon színes tudományos megközelítést tesznek egyaránt lehetővé és szükségessé.
 

Kulcsszavak: szükségletkielégítés, mikroökonómia, hatékonyság, vállalatelmélet
 

IRODALOM

Chikán Attila (2008): Vállalatgazdaságtan. Aula, Budapest

Coase, Ronald H. (1937): The Nature of the Firm. Economica. IV, 13, 386–405.

Douma, Sytse – Schreuder, Hein (1991): Economic Approaches to Organizations. Prentice-Hall, London

Freeman, R. Edward (1984): Strategic Management: A Stakeholder Approach. Pitman, Boston

Håkansson, Håkan – Snehota, Ivan (1989): No business is an island. Scandinavian Journal of Management. 5, 3, 187–200. DOI:10.1016/j.scaman.2006.10.005 • WEBCÍM

Jensen, Michael C. – Meckling, William H. (1976): Theory of the Firm: Managerial Behavior, Agency Costs and Ownership Structure. Journal of Financial Economics. 3, 305–360. • WEBCÍM

Kornai János (1983): Bürokratikus és piaci koordináció. Közgazdasági Szemle. 30, 9, 1025–1038.

March, James G. – Simon, Herbert A. (1958): Organizations. The Free Press, New York

Nelson, Richard R. – Winter, Sidney G.(1982): An Evolutionary Theory of Economic Change. Harvard University Press, Cambridge, MA • WEBCÍM

Smith, Adam (1977 [1776]): An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations. University Of Chicago Press Vol 1. 1811 • WEBCÍM • Vol. 2. 1799: • WEBCÍM • Vol 3. 1811 • WEBCÍM

Wernerfelt, Birger (1984): A Resource-Based View of the Firm. Strategic Management Journal. 5, 2, (Apr.–Jun.) 171–180. DOI: 10.1002/smj.4250050207 • WEBCÍM