|
|
„Sokan mondják, hogy az intellektus tesz
valakit nagy tudóssá. Tévednek, a jellem.”
Albert Einstein
Bevezetés
A tudományetika a kutatói felelősség, az elért kutatási eredmények
hitelessége és a tudományos világ felé megnyilvánuló társadalmi
bizalom viszonyrendszereiben jelenik meg. Az utóbbi években egyre
több tudományetikai probléma, nehezen megválaszolható kér-dés és
konfliktus foglalkoztatja mind a nemzetközi tudományos közvéleményt,
mind a társadalom széles rétegeit. Jól érzékelteti ezt a Science
2023. szeptember 20-i, egyébként nem ilyen kérdésekre kihegyezett
száma. A főszerkesztői üzenetet Standing up for GMOs címmel jegyzők
(élükön Bruce Alberts, az USA nemzeti akadémia korábbi elnöke) a
GMO-ellenes világkampányt elítélve tiltakoznak sok ezer, az ilyen
értelmű nyilatkozatot aláíró kutató nevében. Írás szól egy nem
megfelelő etikai eljárás alapján végzett transzgenikus rizskutatás
projektről. Az olasz kutatói elit tiltakozik a kormányuk által
engedélyezett őssejtterápiás eljárás bevezetése ellen. Az
orvosbiológiai kísérletek legfontosabb etikai vonatkozásait
szabályozó Helsinki deklaráció tervezett változtatásainak
veszélyeire figyelmeztet egy szerző. Hírül adják, hogy lelepleződött
a híres kínai vasúttervező, aki másokkal íratott cikkekkel próbált
bekerülni a kínai tudományos akadémia tagjai közé. Kritika éri a
titkolózó és szubjektív peer review tudományos közleménybírálati
rendszereket. Aggodalom fogalmazódik meg a dual use research
(terrorizmusra is használható biológiai anyagok kutatása) túlzott
titkosszolgálati ellenőrzése kapcsán. Elemzés olvasható a tudomány
és a vallás viszonyáról, a darwini tanok megkérdőjelezésének növekvő
veszélyeiről.
A fenti példák alapján is fontos látnunk, hogy a
nemzetközi tudományetikai közösség megkülönböztet külső (external)
és belső (internal) tudományetikát. Az előbbi a széles értelemben
vett tudományetikát, a tudomány és a társadalom kapcsolatának
kérdéseit, a kutatás általános etikai és társadalmi összefüggéseit,
az alapvető emberi jogok és értékek védelmét, a kutatás szabadsága
kérdéseit fedi le. A „belső” tudományetika a kutatói „integritást”,
a tudományos kutatás erkölcsi szabályait és önszabályozását, a
kutatással kapcsolatos viselkedési normákat és azok megszegésének
kérdéseit taglalja, gyökerei a tudomány belső autonómiájából
vezethetőek le. E két terület között nincs éles határ. A kutatói
szabadság értelmezése része a kutatói önszabályozásnak, illetve a
kutatómunkával kapcsolatos viselkedési normasértés károkat okozhat a
társadalomnak, veszélyeztetheti tagjai egészségét és jólétét.
A széles értelemben vett „külső” tudományetika
A tudományos kutatás és technológiai fejlődés folyamatosan vezet
olyan eredményekre, amelyek hasznosítása során újabb és újabb etikai
problémák vetődnek fel – napjainkban különösen így van ez az
orvosbiológiai kutatások területén (klónozás, őssejtterápia,
genomikai diagnosztika, génmódosított növények termesztése és
fogyasztása, szintetikus biológia, biológiai terrorizmus). Nehezíti
a felvetődő problémák racionális megközelítését, hogy a tudományos
fejlődés adta új lehetőségek szakmai és etikai vonatkozásainak
megvitatása és értelmezése a társadalommal, a politikai
döntéshozókkal esetleges, sokszor sikertelen. Országonként eltérő
értelmezéssel, eltérő szabályozással és gyakorlattal találkozunk –
még Európában, az Európai Unión belül is. Azt is látnunk kell, hogy
a kutatók nyílt felelősségvállalása, tudományetikai kérdésekben való
képzettsége, jártassága és megnyilvánulási hajlandósága sem elegendő
mértékű.
Régóta működnek világ- és európai szervezetek,
melyek feladata, hogy állásfoglalásaikkal segítsék a politikai
döntéshozók és a kutatók eligazodását a széles értelemben vett
„külső” etikai kérdésekben. Az UNESCO Commission on the Ethics of
Scientific Knowledge and Technology (COMEST, alapítva 1998-ban)
szervezete rendszeresen fogalmaz meg álláspontokat, legutóbb többek
között az emberi jogok, a környezet, a klíma, a nanotechnológiai
kutatások tudományetikai kérdéseiről. Az ICSU (International Council
of Science) Freedom and Responsibility in the Conduct of Science
bizottsága a kutatás szabadságának kérdéseire koncentrál. A World
Medical Association (WMA) által 1964-ben megfogalmazott Helsinki
Declaration az embereken végzett kutatások etikájának
alapdokumentuma, amelynek megújítása napirenden van. Az Európa
Tanács testülete, az 1992-től működő Steering Committee on Bioethics
(CDBI) szerepe meghatározó Európában az orvosi és biológiai
kutatások etikai szabályozásában; itt született meg 1997-ben az
Oviedói Emberjogi és Orvosbiológiai Konvenció, amelyet eddig
huszonhét európai ország – köztük Magyarország – írt alá. A CDBI a
kötelezően alkalmazandó dokumentumok (az emberi klónozás tiltása, a
szervkereskedelem tiltása, az orvosbiológiai kutatások szabályozása,
a genetika vizsgálatok szabályozása egészségügyi célokra) mellett
ajánlások sorát tette közé többek között a xenotranszplantációról,
az elmebetegek jogainak védelméről, a humán biológiai anyagokkal
történő kísérletekről. Jól ismertek és hazánkban is kötelezően
betartandóak az Európai Unió direktívái humán vizsgálatokra,
gyógyszerkipróbálásokra, állatkísérletekre, sőt legújabban a genom
változtatásával járó sejtbiológiai kísérletekre is.
Megítélésem szerint eljött az ideje a tudományetika
általános kérdéseivel rendszeresen foglalkozó hazai testület
létrehozásának, amely a hasonló nemzetközi testületek tevékenységére
is figyelemmel állást foglal a különösen nagy vitát és társadalmi
érdeklődést kiváltó tudományos kérdések társadalmi és etikai
vonatkozásairól, munkájába bevonja a hazai tudományetikai kutatási
műhelyek szakembereit, tanácsadói tevékenységet végez a Parlament és
a kormányzat számára, biztosítja a tudományetika nemzetközi
testületei és a hazai közvélemény felé kiérlelt magyar álláspontok
megjelenítését. Több országban működik ilyen, jelentős szakmai
tekintélyt kivívott testület, például a Holland Tudományos Akadémia
gondozásában a Commission on General Ethics Issues. Törvényben
rögzített tanácsadói szerepe alapján az MTA a leginkább alkalmas
arra, hogy létrehozza és működtesse a megfelelő hazai testületet.
„Belső” tudományetika, a kutatói integritás
Világszerte aggasztó jelenség, hogy terjed a kutatási etikába ütköző
viselkedés. A publikációs kényszer, a kutatók tudományos
értékelésében túlzottan előtérbe kerülő mérőszámok mechanikus
alkalmazása és az ezzel kapcsolatos ügyeskedés, az egyre keményebb
verseny a kutatást támogató forrásokért, továbbá az internet
nyújtotta szinte korlátlan lehetőségek kísértéseinek nem minden
kutató tud ellenállni. A tudományetikai vétségek gyakoribbá válása
tudományetikai kódexek, ajánlások, szabályozások sorának
megszületését váltotta ki, egyre növekszik a figyelem és az erre
irányuló aktivitás a nemzetközi tudományos szervezetekben. Az egyes
országokban igen eltérő igényesség és gyakorlat tapasztalható –
számos országban alakultak nemzeti tudományetikai testületek,
szervezetek az adott tudományos akadémia, a felsőoktatás és a
kutatásfinanszírozók részvételével (Kanada, Egyesült Királyság,
Hollandia, Finnország stb.).
Az európai tudományos közösség legfontosabb és
legfrissebb alapdokumentuma az All European Academies (ALLEA) és a
European Science Foundation (ESF, ami időközben Science Europe néven
folytatja munkáját) gondozásában, többéves szakértői bizottsági
munkával létrejött és 2011-ben megjelent The European Code of
Conduct for Research Integrity (URL1). A dokumentum kiindulópontja –
a társadalomért és az emberiség jólétéért való kutatói etikai
felelősség fontosságának hangsúlyozása után – annak egyértelművé
tétele, hogy ez az európai kódex a kutatói integritás azon
standardjairól szól, amelyeket a kutatómunka végzése során be kell
tartani. Ezek a szabályok alapvetőek és általánosak, nem függhetnek
kulturális és társadalmi környezettől vagy a helyi viszonyoktól és
kompromisszumoktól, ugyanakkor nem törvények, hanem az önszabályozás
eszközei.
Az MTA Tudományetikai kódexét a Tudományetikai
Bizottság (TeB) által előkészített és a tudományos osztályok
javaslatait tartalmazó dokumentumként a 2010. évi májusi Közgyűlés
fogadta el (olvasható magyarul és angolul az MTA honlapján). A kódex
az európai alapdokumentummal összevethető, a preambulumában is leírt
elveken alapul, de több vonatkozásban eltér attól. Az MTA
felelősséget vállal a hazai tudományos és kutatói világ erkölcsi
értékeinek megőrzéséért. A kódex nem használja a kutatói integritás
fogalmát (az MTA osztályainak többsége szerint ez a magyar nyelvben
nem egyértelmű jelentésű), hanem a tudományos kutatás erkölcsi és
etikai alapelveiről szól. Ezek a tisztesség, megbízhatóság,
objektivitás, pártatlanság és függetlenség, nyitottság, gondosság,
elfogulatlanság, felelősség, önzetlen és elfogulatlan részvétel a
tudományos közéletben. Egyértelmű eligazítást ad a kutatási program
tervezéséhez és a megvalósítás során követendő gyakorlathoz.
Világosan leszögezi, hogy az eredmények teljességén alapuló,
elfogulatlan, a valós kutatási aktivitás alapján megadott szerzőkkel
és megfelelő idézéssel elkészített tudományos közlemény az
elsődleges eszköz, amellyel a kutató eredményeiről számot ad.
A kódexeknek szólniuk kell a kutatásetikai normák
megsértésének legsúlyosabb formáiról. A koholmány (fabrication, a
minden alapot nélkülöző eredmények közlése), a hamisítás
(falsification, az adatok vagy eredmények manipulálása,
megváltoztatása vagy szándékos elhallgatása) és a plágium
(plagiarism, a mások ötleteinek, eredményeinek, szavainak,
szövegeinek tudatos átvétele és sajátként való feltüntetése)
egyformán vannak definiálva szerte a világon. Hasonló súlyú
vétségként kezeli a hazai kódex, eltérően az európaitól, a személyes
befolyásolást, a személyek méltóságát sértő befolyásolási kísérletet
(pl. előnyös állásfoglalás kikényszerítése, a kutatóval függelmi
viszonyban lévők megfélemlítése, a kutatás szabadságának
indokolatlan korlátozása, a hivatkozások személyes presszióval
történő gyarapításának kísérlete).
|
|
|
Az etikai szabályok megsértésének gyanúja esetén
lefolytatandó eljárás szabályait a nemzetközi gyakorlat szerint
szabályozza az MTA-kódex – beleértve az etikai vizsgálat alapelveit,
a folyamat belső feddhetetlenségének és szabályosságának
biztosítását. Vétség gyanúja esetén az eljárás megindításának és
lefolytatásának kötelezettsége mindig azt az intézményt (egyetem,
kutatóintézet vagy más intézmény) terheli, ahol az ilyen vétség
elkövetésének gyanújába került kutató dolgozik. Kívánatos tehát,
hogy az etikai eljárást lefolytató intézmények rendelkezzenek etikai
bizottsággal a vizsgálat lefolytatására, vagy amennyiben ilyen
nincs, ilyen esetben állítsanak fel ad hoc bizottságokat. Az MTA
doktori eljárást érintő esetekben az elsődleges fórum az MTA TeB.
Ehhez a testülethez elvben bárki fordulhat tudományetikai panasszal,
ám a TeB általában akkor vállalja fel az elsődleges eljárást, ha
több intézmény érintett a panaszban, ha a bepanaszolt köztestületi
tag, illetve ha nem az, akkor önként aláveti magát az eljárásnak.
Fontos, a nemzetközi elvárásoknak is eleget tevő lehetőség, hogy az
MTA TeB fellebbezési fórum más intézmények első fokon hozott
döntéseivel szemben. A TeB első fokon hozott döntései esetében
fellebbezési fórumként az MTA Elnöksége jár el.
Világszerte elfogadott alapelv: ha kutató etikai
vétséget követ el, tette váljon nyilvánossá. Alapesetben tehát a
határozatok nyilvánosak, ettől akkor lehet eltérni, ha a
nyilvánosságra hozatal egy el nem marasztalt személy személyiségi
jogait sérti. Az etikai vétség szankcionálása, a nyilvánosságra
hozatalon túl, a cselekmény súlyosságától függ, és az a munkáltató
vagy az érintett szervezet hatásköre. A TeB az etikai vétség
megállapítása után, amennyiben ezt szükségesnek tartja, a vétségről
külön értesíti az elkövető intézményét vagy szervezetét, ahol
szankcionáló döntés születhet.
A hazai tapasztalatok összességükben is azt
mutatják, hogy a megismert tudományetikai vétségek és eljárások
száma növekedőben van Magyarországon is. Ezek között kiemelkedő a
plágiumesetek aránya, de vannak más súlyos, illetve kevésbé súlyos
vétségek is. Megítélésem szerint intézményeink jó részét váratlanul
érte, éri egy-egy konkrét tudományetikai ügy megjelenése, nem
alakult ki egységes eljárási rend és szemlélet. A Tudományetikai
kódex nem törvény, nem jogi norma, hanem a tudományos kutatói világ
erkölcsi önszabályozásának eszköze, mégis egyre inkább előfordulnak
esetek, amikor ügyvédek lépnek be a tudományetikai eljárás
folyamatába.
Az MTA Tudományetikai Bizottsághoz az utóbbi hat év
során harminckét kérelem érkezett, három ügy e cikk lezárásának
idején még folyamatban volt. A huszonkilenc lezárt eljárásból kilenc
esetben a TeB érdemi döntést hozott, három esetben állásfoglalást
fogadott el, a többi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Plágium gyanúját több üggyel összefüggésben is vizsgálta a
bizottság. Egy esetben PhD-értekezésben megvalósuló plágium nyert
bizonyítást (az illetékes egyetem visszavonta a PhD-minősítést).
Tankönyvvel kapcsolatos panasz esetében annak speciális műfaji
jellegére tekintettel a felvetett plágiumvétség nem volt
bizonyítható. Két esetben a nem megfelelő idézés vétség
megállapításával zárult a vizsgálat. Volt példa az elfogultságvétség
elkövetése vizsgálatának kezdeményezésére is, amely azonban nem
nyert megállapítást. Az MTA doktori eljárással összefüggésben két
esetben nem merült fel a tudományetikai vétség megállapítására okot
adó körülmény, egy esetben a bepanaszolt elmarasztalható volt,
tekintve, hogy megkereséseivel a Doktori Tanács tagjainak
befolyásolását valósította meg. A szakterület szerint illetékes
tudományos osztály kezdeményezésére indított ügyben a TeB a
köztestületi tagság felfüggesztéséről döntött. A tudományos kutatás
szabadságának, a tudományos közélet tisztaságának védelmében
állásfoglalások születtek három olyan egyedi ügy kapcsán, amelyben
tudományetikai eljárás nem indult, ám a felvetett problémák
indokolták általános érvényű állásfoglalások megfogalmazását. Az
érdemi vizsgálat nélküli elutasítások magas arányának több oka van:
számos esetben fordultak a TeB-hez nem tudományetikai jellegű
általános etikai panasszal, kifogásoltak testületi döntéseket,
továbbá párhuzamosan indult büntető eljárás miatt nem kezdődött
tudományetikai eljárás. Az eljárások kapcsán hét esetben nyújtottak
be felülvizsgálati kérelmet az Elnökséghez; eddigiekben a
felülvizsgálati fórum helybenhagyta a bizottság döntését.
Összességében megfigyelhető: a panaszok és az eljárások száma az
évek során növekedett.
A közelmúltban felmérés történt arról hogyan áll az
európai országokban a tudományetikai elvárások és eljárások
szabályozottsága (Goecharle et al., 2013). Az összehasonlítás
alapján nagyon eltérő kép rajzolódik ki. Norvégiában és Dániában
külön tudományetikai törvény szabályoz, a tudományetikai testületnek
még nyomozati jogköre is van. A következő kategóriába azok az
országok tartoznak, így az Egyesült Királyság, Ausztria, Finnország,
Hollandia, Németország, Svédország, amelyek nemzeti keretek között,
valamennyi érdekelt egyetem, finanszírozó és más intézmény (pl.
akadémia) részvételével egységesen szabályoznak és járnak el
tudományetikai vétségek gyanúja esetén. Magyarország, hasonlóan
Belgiumhoz, Csehországhoz, Észtországhoz, Franciaországhoz,
Görögországhoz, Írországhoz, Lengyelországhoz, Lettországhoz,
Spanyolországhoz és Svájchoz, azon országok közé tartozik, ahol
fellelhetőek izolált intézményi szabályozások (esetünkben az MTA
Tudományetikai kódexe), de nincs egységes szemlélet és közösen
elfogadott szabályozás. A többi európai országban nem lehetett
találni semmilyen szabályozást, érvényes kódexet vagy ajánlást.
Ahhoz, hogy Magyarország azok közé az országok közé
kerüljön, ahol kialakult az egységes tudományetikai szemlélet és
eljárási rend, szükségesnek látszik, hogy hazánkban is alakuljon
Nemzeti Tudományetikai Testület. Ebben képviselve lennének az
egyetemek, a fő kutatásfinanszírozók (OTKA, USZT), az ETT és az MTA.
A cél a közös platform megteremtése, az egységes szemlélet és
gyakorlat kialakítása, közös kódex gondozása és használata (kiinduló
dokumentum lehet az MTA már több egyetem által is elfogadott és
használt kódexe), az információ- és tapasztalatcsere, a jogszabályi
kezdeményezések, a hazai és nemzetközi monitorozás. Kiemelt feladata
lenne a tudományetikai oktatás és képzés szervezése, gondozása. A
testület létrejöhet alulról induló konzorciális kezdeményezésként,
egy már létező szervezet (Magyar Rektori Konferencia, MTA) keretében
és gondozásában.
A tudományetika oktatása
Általános problémának tekinthető, nem csak Magyarországon, hogy az
egyetemi oktatásból, különösen a kutatóképzésből gyakran hiányzik a
tudományetikai képzés. Kevés intézményben valósul meg a
tudományetika oktatása, a fiatal kutatók felkészítése a kutatómunka
etikai problémáira. Ilyen képzések keretében a cél az etikai
felelősség tudatosítása, a kutatás etikai normáinak ismertetése (mi
az a kutatói gyakorlat, ami a kutatómunka során elfogadható és mi
az, ami nem), a nemzetközi tudományos közvéleményben nagy
visszhangot kiváltó tudományetikai vétség esetek bemutatása és
megvitatása, szakmaspecifikus etikai ismeretek elsajátítása, a
kritikus szemléletmód terjesztése, a nemzetközi trendek és
folyamatok rendszerezett bemutatása. Ilyen kurzusok bevezetése
ajánlott már a mesterképzésben, különösen a kutatómunkával a
tudományos diákkörökben ismerkedők számára. A tudományetikai képzést
kötelezővé kell tenni a doktorképzésben. Nagy számban állnak
rendelkezésre nemzetközi forrásanyagok, referenciakurzusok,
részletes esetismertetések. Ezek használatával és a már meglévő
tapasztalatok hasznosításával kerülhet sor a képzők képzésére is,
hiszen hazánkban sem áll rendelkezésre elegendő szakember a
tudományetika oktatására. Ne feledjük azonban, hogy a tudományetikai
képzés legfontosabb és leghatékonyabb terepe a kutatóhelyek
mindennapjainak világa, ahol a tudományetikai kérdéseket
folyamatosan napirenden tartják, ahol a vezető kutatók személyes
etikai példája követendő etalon a fiatal munkatársak számára.
Összefoglalás
A hazai tudományos közéletnek és kutatói közvéleménynek fokozott
mértékben kell reagálnia korunk tudományetikai kihívásaira. Ezer
szállal kapcsolódunk a nemzetközi tudományos világhoz, a hazai
társadalmat és politikai döntéshozókat is foglalkoztatják a tudomány
új eredményeiből fakadó etikai kérdések, továbbá bennünket sem
kerülnek el a belső kutatói világ viselkedési és kapcsolati
problémái. Alakuljanak meg a közös gondolkodásra, állásfoglalások
megfogalmazására és egységes gyakorlat kialakítására alkalmas
fórumok, így az általános etikai kérdésekkel foglalkozó új testület
az MTA keretei között és a Nemzeti Tudományetikai Testület. Közös
felelősségünk a fiatal kutatói nemzedék etikai képzése és nevelése,
a személyes kutatói példán alapuló értékrend fenntartása.
Kulcsszavak: külső és belső tudományetika, nemzetközi
szervezetek, európai kódex, MTA-kódex, etikai eljárások
tapasztalatai, tudományetika oktatása, Nemzeti Tudományetikai
Testület
IRODALOM
Godecharle, Simon – Nemery, B. – Dierick
K. (2013): Guidance on Research Integrity: No Union in Europe. The
Lancet. 381, 9872, 1097–1098. DOI: 10.1016/S0140-6736(13)60759-X •
WEBCÍM
URL1: The European Code of
Cunduct for Research Integrity
LÁBJEGYZET
* A Tudományetika
Európában és Magyarországon című konferencián (2013. október 24.)
elhangzott előadás szerkesztett változata. <
|
|
