szemcsék izotópösszetétele jellegzetesen eltér
bármely földi anyagétól. Deutériumarányuk igen változatos, ami a
nitrogénizotópokkal együtt csillagközi eredetre utal – a szemcsék
ősi eredetükből sokat megőrizhettek, de nem csak preszoláris
eredetűek. Keletkezési körülményeik változatosak, nem mutatnak
jelentős vizes vagy hőhatású átalakulást, esetenként széntartalmú
réteg borítja őket.
Jegek és porok a nagyobb égitesteken
A már összeállt égitestek elemzésében is hasznosak a laboratóriumi
eszközök. Itt gyakori célpont a különféle jegek elemzése, amelyek az
égitestek differenciációjával halmozódnak a felszínen, és a későbbi
külső hatások nyomait is magukon viselik. Maga a vízjég is
változatos színképi jellemzőket mutat a kristályosodottság mértéke,
a jellemző kristályméretek, valamint a belekeveredett szennyező
anyagok szerint, de emellett egyéb jegek (például metán-,
széndioxid-jég) is fontos célpontok. A laboratóriumi elemzések
segítenek a jégholdakról készült űrszondás mérések, valamint a földi
és űrtávcsövekkel rögzített színképek értelmezésében (Kiss et al.,
2013). Mindezzel következtetni lehet az anyag frissességére (a
vízjég kristályszerkezete a kozmikus sugárzástól idővel
amorfizálódik), az albedóval kapcsolatban a felszíni összetételre, a
kristályszerkezet alapján a keletkezési viszonyokra stb.
Az ilyen mérésekben fontos eszközök a különféle
infravörös spektrométerek, illetve az ún. spektrogoniométer (4.
ábra). Utóbbi egy olyan, sötétkamrában felállított
mozgatható spektrométer, amelynél a tárgyasztal mozdulatlan, a
sugárforrás és a detektor is térben kívánság szerint állítható,
tetszőleges szögben érkező besugárzást és megfigyelési orientációt
szimulálva. A mérések jelentősen segítik az űrszondás megfigyelések
értelmezését, a felszíni összetétel pontosabb meghatározását.

4. ábra • Egy laboratóriumi
spektrogoniométer elvi vázlata (fent), és egy nagy terepi változat a
hó fényvisszaverő képességének mérésére (lent) (Specchio).
Sok űrszondás eredmény értelmezésében játszanak
kulcsszerepet azok a laboratóriumok, ahol részben mesterséges
standardokat, részben földi analóg mintákat vizsgálnak a kérdéses
űrszondán elhelyezetthez hasonló detektorral. Ezeknek például
színképi elemzéseivel közelítik, mennyi a víztartalom, a Mg/Fe-arány
egyes ásványokban, sugárzástani viselkedésüket összekapcsolják az
albedó és a szemcseméret, kristályszerkezet jellemzőivel, esetleg
hevítéssel becsülik (például a Marson, a Curiosity rover
minilaboratóriumában) a mért gázfelszabadulásból a kémiai kötések
jellemzőit. A legnagyobb, geokémiailag „legfejlettebb” égitestek
felszíni viszonyait is szimulálhatjuk laboratóriumban, például a
Mars-szimulációs kísérletek során a vörös bolygón jellemzőhöz
hasonló hőmérséklet, nyomás, gázösszetétel között elemzik, hogy a
víz- és szén-dioxid-jegek színképéből miként becsülhetők a
kristályosodás viszonyai. Laboratóriumi standardokkal állapították
meg például a szulfátok hidratáltságát, és sikerült a Mars űrszondás
színképi mérései alapján kideríteni, hogy a téli jégsapka
visszahúzódása után meddig marad „nedves” a marsfelszín anyaga.
Főleg vákuumban, de különböző összetételű és
nyomású mesterséges légkörök alatt elemzik egyes ásványok színképi
jellemzőit. A 200 km-es Themis kisbolygó felszínén például H2O
és szerves anyag is mutatkozik színképelemzések alapján.
Laboratóriumi vizsgálatokkal nemcsak meteorittípusokkal
párhuzamosítják a kisbolygócsaládokat, de mesterségesen létrehozott
anyagokat is vizsgálnak, amelyek színképét ismert összetevők hozzák
létre, és a csillagászati megfigyelés értelmezésében segítenek. Az
ásványösszetétel, a szemcseméret, a hőmérséklet és egyéb tényezők is
befolyásolják a színképvonalak alakját és mélységét, laboratóriumi
mérések kellenek a színképek értelmezéséhez. Perspektivikus terület
például a hidratált víztartalommal összefüggő, 2,5 és 3,5 mm közötti
széles elnyelési minimum elemzése.
Mind a légkörrel bíró, mind az anélküli égitesteken
kulcsfontosságú témakör az izotópmérések értelmezése, ami az
égitest, valamint egyes részeinek fejlődéstörténetébe (múltbeli
halmazállapotok, jellemző hőmérsékletek, fluid és gázmozgások,
anyagvándorlás a környezet felé stb.) nyújtanak bepillantást (5.
ábra). Itt a laboratóriumi mérések a megfigyelt eloszlások és az
azokat létrehozó fizikai, valamint kémiai viszonyok becslésében
segítenek. Ez a nagyobb égitestek belső differenciációjának
követéséhez, az egykori körülmények rekonstrukciójához ad
viszonyítási pontokat.

5. ábra • Az izotópok vezérfonalként
szolgálnak különböző égitestek anyaga eredetének
és fejlődéstörténetének rekonstruálásához.
A fenti ábra a deutériumizotóp előfordulási
gyakoriságát (függőleges tengely) hasonlítja
össze különböző égitesteknél (Righter, 2007).
Hasonlóan nélkülözhetetlenek a laboratóriumi
kontrolladatok például a Hold felszíni törmeléktakarójának (regolit)
mechanikai és termodinamikai ismeretéhez. Európai laboratóriumok
összefogásával holdi regolitot szimu-láló anyagokat készítettek,
amelyek színképelemzésével sikerült korrelálni a SMART–1 és a
Clementine űrszondák méréseit (Shkuratov et al., 2003). Az így
vizsgált piroxén ásványok eloszlása alapján sikerült kiválasztani a
Hold ún. mare bazaltsíkságain a fiatal területeket, és azonosítani a
piroklasztikumban (robbanásos vulkáni törmelékben) gazdag vidékeket.
A TiO2 és FeO eloszlása alapján a nagyobb kristályméretű
porban gazdag vidékeket jelölték ki, ezek szintén fiatal anyagra, és
recens felszínalakító folyamatokra utalnak.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a
laboratóriumi vizsgálatok az űrtávcsöves és űrszondás méréseket
kiegészítve segítenek az eltérő eredetű szemcsék pillanatnyi
állapotának (kristályosodottság, kristályméret, víztartalom stb.) és
a keletkezési körülmények (hőmérséklet, oxidatív/reduktív környezet,
ütközéses sokkhatások, kitettség a kozmikus sugárzásnak stb.)
becslésében.
Noha a laboratóriumi mérések többnyire költséges
berendezést igényelnek, mégis előnyös a helyzet a témakör hazai
művelésére. Lévén új kutatási terület, jól tervezett kísérletekkel
egyszerű és olcsó műszerparkkal is elérhetőek komoly eredmények. A
laboratóriumi munka legnagyobb előnye, hogy az ott kifejlesztett és
összeállított műszerek más kutatási területeken is használhatóak,
valamint innovációt jelentenek műszaki szempontból. Egy-egy laborban
gyakran sok, egymástól eltérő témakörön dolgoznak (például
csillagközi szemcsék, meteoritok, bolygófelszíni anyagok
viselkedése), mivel ezek hasonló technológiát igényelnek, és a már
működő eszközöket praktikus több témakörben kihasználni.
A cikk megszületését az OTKA PD 105970 pályázata, valamint az MTA
Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontban megalakult
Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium kutatócsoport támogatta.
Kulcsszavak: asztrofizika, planetológia, bolygókeletkezés,
meteoritok, anyagvizsgálat, laboratóriumi műszerek
IRODALOM
Ábrahám P. − Juhász A. − Dullemond, C. P.
− Kóspál Á. − van Boekel, R. − Bouwman, J. − Henning, Th. − Moór A.
− Mosoni L. − Sicilia-Aguilar, A. − Sipos N. (2009): Episodic
Formation of Cometary Material in the Outburst of a Young Sun-like
Star. Nature. 459, 7244, 224–226.
Apai Dániel – Lauretta, Dante S. (eds.)
(2010): Protoplanetary Dust. Cambridge University Press
Ekrenfreund, Pascale – Charnley, S. B. –
Botta, O. (2005): A Voyage from Dark Clouds to the Early Earth. In:
Livio, Mario et al. (eds): Astrophyics of Life. (STScI Symposium
Series 16.) Proceedings of the Space Telescope Science Institute
Symposium, Held in Baltimore, Maryland May 6-9, 2002. Cambridge
Univ. Press, Cambridge, 1–20. •
WEBCÍM
Gibb, Erika L. − Whittet, D. C. B. −
Schutte, W. A. − Boogert, A. C. A. − Chiar, J. E. − Ehrenfreund, P.
− Gerakines, P. A. − Keane, J. V. − Tielens, A. G. G. M. − van
Dishoeck, E. F. − Kerkhof, O. (2000): An Inventory of Interstellar
Ices toward the Embedded Protostar W33A. The Astrophysical Journal.
536, 347–356. DOI:10.1086/308940 •
WEBCÍM
Kereszturi Ákos (2012): Mars – fehér könyv
a vörös bolygóról. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest
Kiss Csaba − Szabó Gy. – Horner, J. −
Conn, B. C. − Müller, T. G. − Vilenius, E. − Sárneczky K. − Kiss L.
L. − Bannister, M. − Bayliss, D. − Pál A. − Góbi S. − Verebélyi E. −
Lellouch, E. − Santos-Sanz, P. − Ortiz, J. L. − Duffard, R. −
Morales, N. (2013): A portrait of the extreme solar system object
2012 DR30. Astronomy & Astrophysics, 555, A3, 13 pp. •
WEBCÍM
Moór Attila − Pascucci, I. − Kóspál Á. −
Ábrahám P. − Csengeri T. − Kiss L. L. − Apai D. − Grady, C. −
Henning, Th. − Kiss Cs. − Bayliss, D. − Juhász A. − Kovács J. −
Szalai T. (2011): Structure and Evolution of Debris Disks around
F-type Stars. I. Observations, Database, and Basic Evolutionary
Aspects. The Astrophysical Journal Supplement. 193, 1, 4, 25.
DOI: 10.1088/0067-0049/193/1/4 •
WEBCÍM
Pino, Thomas – Dartois, E. – Cao, A.-T. –
Carpentier, Y. – Chamaillé, Th. – Vasquez, R. – Jones, A. P. −
d’Hendecourt, L. – Bréchignac, Ph. (2008): The 6.2 Mum Band Position
in Laboratory and Astrophysical Spectra: A Tracer of the Aliphatic
to Aromatic Evolution of Interstellar Carbonaceous Dust. Astronomy &
Astrophysics. 490, 665–672. DOI: 10.1051/ 0004-6361:200809927 •
WEBCÍM
Righter, Kevin (2007): Not so Rare Earth?
New Developments in Understanding the Origin of the Earth and Moon.
Chemie der Erde. 67, 179–200. •
WEBCÍM
Shkuratov, Yuriy G. − Stankevich, D. G. −
Kaydash, V. G. − Omelchenko, V. V. − Pieters, C. M. − Pinet, P. C. −
Chevrel, S. D. − Daydou, Y. H. − Foing, B. H. − Sodnik, Z. − Josset,
J.-L. − Taylor, L. A. − Shevchenko, V. V. (2003): Composition of the
Lunar Surface as Will Be Seen from SMART-1: A Simulation Using
Clementine Data. Journal of Geophysical Research (Planets). 108, E4,
1–1, CiteID 5020, DOI 10.1029/2002JE001971
Tóth L. Viktor − Hotzel, S. −
Krause, O. − Lehtinen, K. − Lemke, D. − Mattila, K. − Stickel, M. −
Laureijs, R. J. (2000): ISOPHOT Serendipity Survey Observations of
Interstellar Clouds I. Detection of the Coldest Cores in Chamaeleon.
Astronomy & Astrophysics 364, 769–779. •
WEBCÍM
|