Bacsák Györgyre nagy tisztelettel emlékezik a
Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Földrajzi Társulat is. Tíz
évvel később e két szervezet emléktáblát helyezett el a tudós fonyódi
házának falán. Az MTA Földtudományi Osztálya 1997-ben emlékülést
tartott tiszteletére.
Milanković nagyszerű munkáját Bacsák kiegészítése
tette teljessé. Habár a munka nagy része Milutin Milankovićot dicséri,
Bacsák György nélkül az elmélet teljesen feledésbe merült volna, ezért
hivatkoznak Milanković–Bacsák-ciklusként az elmélet lényegére.
A Milanković–Bacsák-ciklus a földtanban
Magyarország egyik legszebb vára Sümegen található, sokan ismerik, de
arról már kevesebben tudnak, hogy a település mogyorósdombi részén 140
millió éves, csaknem függőleges helyzetű mészkő bukkan a felszínre,
amelynek tűzkőrétegeit már a történelmi őskorban bányászták.
A mészkő képződése a jura kor legvégére és a kréta
kor elejére, vagyis 140 millió évvel ezelőttre tehető. Ebben a korban
még tenger hullámzott a Bakony területén, és ebben a mély, sós vízben
kovavázú sugárállatok és mészvázú algák, valamint planktonok éltek,
amelyek elpusztulva a tenger mélyére süllyedtek és eltemetődtek,
nyomás hatására kőzetté tömörödtek, és létrejött a sümeg-mogyorósdombi
tűzköves mészkő.
A rétegben mészkő- és tűzkőrétegek periodikus
váltakozása nagyjából a mész- és kovavázú planktonszervezetek
küzdelmét tükrözi. Haas János és társai (1994, 1998) számításokat
végeztek, és a váltakozások hozzávetőlegesen 100 000–400 000 éves
periodicitást mutattak, amely kapcsolatba hozható a
Milanković–Bacsák-ciklussal. A Föld pályaelemeinek változása ugyanis a
besugárzáson keresztül jelentősen befolyásolhatta a klímát, valamint a
tengeráramlásokat, és ennek következtében olykor a mészvázú, máskor a
kovavázú szervezetek kerülhettek kedvezőbb feltételek közé, és
szaporodhattak el.
E felismerés azért is fontos, mert a jura legvégén
mészvázú planktonok jelentek meg a Bakony területén hullámzó
tengerben, kiszorítva ezzel az addig egyeduralkodónak számító kovavázú
sugárállatkákat.
Szederkényi Tibor (1963) a Mecsek déli részén lévő
miocén szarmata rétegekben üledékképződési időmeghatározást végzett. A
hegység déli előterében Martonfa és Szilány-puszta környékén mélyített
fúrások ideális szarmata rétegösszletet tártak fel. A rétegsor
vastagsága 140 méter. A szarmata tenger csökkent
sótartalmú vízében (brakkvíz >35‰) képződött üledék ritmusossága
megegyezik – az égi mechanikai alapon kiszámított pliocén végi és
pleisztocén időtartam – Milanković–Bacsák-féle ciklicitásával (2.
ábra). A megfigyelés alapja a diatomás élőlények és a
szárazföldről behordott anyag, valamint a tengervízből kiváló
karbonátok eloszlása volt.
Szederkényi Tibor vizsgálatával bebizonyosodott,
hogy Milanković és Bacsák csillagászati módszerrel végzett
negyedidőszaki időszámítását alkalmazni lehet a miocén közepes
ritmusos földtani időszámítására is.
A két vizsgálatot figyelembe véve megállapíthatjuk,
hogy a földtörténeti korokban (a kréta kortól amezozooikum, egészen a
kainozooikum végéig) képződött üledékes rétegekben felfedezhetjük a
ritmikusan változó kova- és mészvázú élőlények lenyomatát.
Összefoglalás
Milankovićot 1958-ban Belgrádban érte a halál. Végrendelete szerint
koporsóját 1966-ban átszállították Dályába, ahol ősei között, a
családi sírban alussza örök álmát. A vérzivataros 20. században
sikerült Milutin Milankovićnak matematikai módszerekkel kimutatnia az
extraterresztrikus okokat az éghajlatváltozásban.
Sajnálatosan életükben nem mindenki fogadta el a
Milanković–Bacsák-elméletet, csak 1976-tól kezdődően, amikor is az
empirikus kutatásokkal (műszeres mérési sorok alapján, illetve
paleoklimatológiai analógiák keresésével), valamint tengerfenéki
fúrások rétegeinek oxigénizotóparány-vizsgálatával sikerült
számításaikat igazolni (Mészáros 2011).
Milankovićot Szerbiában nagy tisztelet övezi. A
szerb állam, hogy tiszteletét kifejezze, bélyeget szentelt neki; a
2000 dináros bankjegyen az ő arcképe látható.

3. ábra • Szerbiai és montenegrói bélyeg
Milutin Milanković tiszteletére
(Forrás: Srbija i Crna Gora Pošta, 2004)
Az Európai Geofizikai Társaság (EGU) 1993-ben
létrehozta a Milutin Milanković-díjat azok számára, akik kimagasló
eredményt érnek el éghajlatot befolyásoló hatások felfedezésében. A
NASA „óriásai” között Milanković bekerült a legelső tizenöt közé. A
csillagászok egy-egy krátert neveztek el róla a Holdon és a Marson. Az
UNESCO 2009-ben Milanković születésének 130. évfordulója alkalmából
neki szentelte az évet.
Ha a Föld jövőbeni éghajlatát akarjuk kiszámítani,
akkor, döntő mértékben dinamikailag kell értenünk a múlt éghajlatát
(Major, 2006). Természetesen nem a teljes földtörténeti múlt
éghajlatát, hanem az utóbbi néhány százezer évre vonatkozót. Azonban
minél közelebb érünk napjaink éghajlatához, annál több tényező
játszott, akár külön-külön is meghatározó szerepet, például a
Milanković-Bacsák-ciklus, a Nap aktivitásának ciklusai, a
hegységképződés vagy kontinensvándorlás, az óceáni cirkuláció
változásai, a bioszféra hatásai, a légkör összetételének változásai,
az emberi tevékenység fokozódó hatása. A sort sokáig lehetne
folytatni.
A tanulmány zárásaként szerepeljen Bacsák György
(1940) mondata: „Az elméleti számítások tehát olyan jól vágnak a
természeti megfigyelés eredményeivel, hogy Milankovitch elméletében
kételkedni nem lehet”. Bacsák állítása részben igaz, hisz a
megfigyelések részben igazolják Milanković elméletét, ám a kutatók nem
ismerik az éghajlatváltozás hatásmechanizmusát. Ne feledjük azonban,
hogy Milutin Milanković száz évvel ezelőtt kezdte el matematikai
formába önteni az éghajlatváltozás csillagászati okait.
Ezúton fejezem ki köszönetemet a Szerb és Montenegrói Postának, amiért
engedélyezte a Milutin Milankovićot ábrázoló bélyegkép közlését, és
Tot Natáliának a Szerb és Montenegrói Posta levelének tökéletes
fordításáért.
Kulcsszavak: Milanković–Bacsák-ciklus, extraterresztrikus okok,
éghajlatváltozás, földtan
IRODALOM
Bacsák György (1940): Az interglaciális
korszakok értelmezése I, II, III. Időjárás. 8–16., 62–69., 105–108.
Gádoros Miklós (1970): Dr. Bacsák György.
Karszt- és Barlangkutató Tájékoztató. 1970. 3. •
WEBCÍM
Haas János – Juhász Gy. – Sztanó O.
(1998): Üledékkép-ződési rendszerek és folyamatok. Természet Világa.
129/II különszám. 24–30.
Haas János – Ó. Kovács L. – Tardi-Filácz
E. (1994): Orbitally Forced Cyclical Changes in the Quantity of
Calcareous and Siliceous Microfossils in an Upper Jurassic to Lower
Cretaceous Pelagic Basin Succession, Bakony Mountains. Sedimentology.
41, 643–653. • DOI: 10.1111/j.1365-3091.1994.tb01415.x
Hágen András (2011a): Kossuth Lajos és a
klimatológia. Élet és Tudomány. 32, 1001–1004.
Hágen András (2011b.): Kossuth Lajos
éghajlati jövőképe. Légkör. 56, 2, 78–80 •
WEBCÍM
Hágen András (2012): Kossuth Lajos és a
földtani korok. Magyar Tudomány. 6, 692–698. •
WEBCÍM
Köppen, Wladimir Peter – Wegener, Alfred
(1924): Die Klimate der geologischen Vorzeit. Borntraeger, Berlin
Major György (2006): A
Milanković–Bacsák-elmélet és az éghajlatváltozások. Légkör. 51, 20–23.
•
WEBCÍM
Mészáros Ernő (2011): A
természettudományok rövid története. (Természettörténelem 3). MTA
Történettudo-mányi Intézet, Budapest
Szederkényi Tibor (1963): Üledékképződési
időtartamszámí-tás a délmecseki szarmata rétegekben. Földtani Közlöny.
XCIII, 54–62.
|