A nagy földrajzi felfedezések nyomán egyre nagyobb
területek váltak ismertté, a kezdődő területi felmérések nyomán egyes
országrészek rajzai pontosabbakká. Az új ismeretek gyors elterjedését
a nyomtatás és a megszülető térképkereskedelem tette lehetővé.
Mercator a világkereskedelem akkori központjában, Németalföldön
született, és vált a térképkészítés mesterévé. Elsőként akarta az
akkor ismert világot új szemléletű térképsorozaton, saját elnevezése
szerint atlaszban bemutatni. Szögtartó, tengerhajózást segítő
világtérképe a közelmúltig a tengerészek mindennapos eszköze volt. A
kétszáz évvel később született Tóth Ágoston idejére, Európa sok
országa folytatta területének részletes topográfiai felmérését.
Megjelentek a térképek ábrázolási módszereit, a rajz pontosságát
elemző tanulmányok. A térképkészítés gyakorlati tapasztalatait, az
ábrázolási módszerek elméleti alapjait a világon elsőként Tóth Ágoston
írta le kézikönyvében. Mai szemmel mindketten koruk kiváló
személyiségei, a térképészet történetében fordulópontot jelentő munkák
alkotói voltak.
A térképészet Mercator fellépése előtt
Az Oszmán Birodalom gyűrűjébe fogott Bizáncból a szellemi termékek egy
részét Itáliába menekítették. Az elszállított könyvek között volt
Ptolemaiosz térképkészítésről szóló kéziratos munkája az ókori világ
térképével együtt. A munkát hamarosan, 1409-ben lefordították latinra.
Ptolemaiosz könyve egy addig alig ismert tudomány, a térképkészítés
elveivel, az azok alapján készült térképsorozat az ókori világ addig
nem látott részletességével lepte meg olvasóit.
A könyvnyomtatás nyomán a kézzel másolt
térképműveket felváltották azok nyomtatott változatai. Ezekkel
egyidejűleg, részben a felfedezések nyomán egyre több térkép készült.
A valóság és az ókori térképek ellentmondását látva 1482-től a
korabeli helyzetet szemléltető, az ókori rajzokkal azonos stílusban
készült térképekkel kezdték kiegészíteni a Ptolemaiosz-kiadásokat.
Kezdetben a térképeket az ókori térképek közé illesztették. Amikor az
új térképek száma húsz lett, Martin Waldseemüller azokból egy külön
részt állított össze (Suppplementum modernior, 1513). Ekkor már csak
egy lépés választotta el a térképtudományt attól, hogy elhagyja a
ptolemaioszi hagyományt és önálló, új atlaszművet hozzon létre. Ezt a
gondolatot először, a világkereskedelem központjává vált
Németalföldön, Mercator fogalmazta meg.
Mercator leuveni munkái
Gerhard Kremer 1512-ben a Schelde-parti Rupelmondéban született, egy
foltozóvarga hetedik gyermekeként. Lelkész nagybátyja segítségével és
anyagi támogatásával egyházi iskolába került. Tizennyolc évesen
humanista előnevet vett fel. Mivel a Kremer németül és flamandul
kereskedőt jelentett, ezért ennek latinos formáját a Mercatort
választotta magának. Neve így vált Gerardus Mercatorrá. 1530-tól
Leuven egyetemén tanult tovább. Tanára, Gemma Frisius vezeti be a
térképkészítés, a fa- és rézmetszés rejtelmeibe. Mercator olyan ügyes
munkatársnak bizonyult, hogy 1535-ben Frisius megbízta V. Károly
császár számára tervezett földgömbje rézmetszeteinek elkészítésével.
Mercator a glóbusz szegmensein a neveket, a tájak, települések neveit
és a magyarázó megírásokat – teljesen újszerűen – különböző
betűtípusokkal tüntette fel. Később elkészítették a földgömb égi
párját is. A két gömb sikere után határozta el Mercator, hogy
térképész (térképkészítő) lesz. Első megbízása Palesztina térképének
elkészítése volt. Palesztina egy északra tájolt térképen üres
területek közé fogott keskeny sávként volt csak ábrázolható. Mercator
ezért merészen úgy fordította el a térképet, hogy a térkép felső széle
északnyugatra mutasson. Ezáltal a térkép egész felületét ki tudta
tölteni a Szentföld, a Biblia földje bemutatásával. Ezt a döntését a
térkép feliratában is elmagyarázta. Másik ötlete volt, hogy úgy
rajzolta meg a térképet, hogy az kézitérképként és falitérképként (a
világ első falitérképeként) is használható volt. A hat szelvényből
álló térképet tokba helyezte és külön lapon elmagyarázta, hogy a
vásárló hogyan állítsa össze (1216×666 mm nagyságú) falitérképpé
azokat, felhasználva a csatolt dekoratív szegélydíszeket is. A
Szentföld kettős térképe annak a szemléletnek korai példája, hogy a
tudományos eredményeket értékesíteni kell, hasznosíthatóvá kell tenni.
A könyvnyomtatás hatására egyre jelentősebb lett a
könyvkereskedelem is. Ennek elősegítésére 1534-ben Frankfurtban
megszervezték az első könyvvásárt. A siker nyomán a vásár évente
tartott, ma is élő rendezvénnyé vált. 1564 után már hivatalos vásári
katalógus is készült, érdekes módon önálló térképrésszel.
Mercator 1538-ban kettős szív alakú világtérképet
készített. Ennek feliratában jelzi, hogy ezt a munkát az egész földet
felölelő, összefüggő térképek sorozata fogja követni. Más szavakkal:
elsőként hirdette meg, hogy Ptolemaiosznak az ókori világot ábrázoló
munkája helyett napjai világát bemutató térképsorozatot akar
készíteni. A nagy terv megkezdését késleltette, hogy családját
műszerek (körző, asztrolábium), illetve ég- és földgömbök készítéséből
tartotta el. Az első önálló, nem Gemma Frisiussal közösen készített,
420 mm átmérőjű földgömbjével 1541-re készült el. A hajózási térképek
tanulmányozása során felismerte: a rajzi hibák egy része abból adódik,
hogy a kompasszal kijelölt irány a föld felszínén körívvé alakul, azaz
a tengeren folyamatos irányszögváltást igényel a navigátor részéről.
Ezt jelezni akarta a hajósoknak, ezért földgömbjére irányszögvonalakat
rajzolt. A sarkok felé görbülő vonalak jelezték az utat, amelyet
állandó irányszögtartással a hajó bejárna.
Hajózási világtérképe és az új geográfia
1554-ben a lutheránusok elleni vallásüldözés során tömlöcbe vetik. Hét
hónap múlva szabadul, de lelkében nyomot hagy a megaláztatás, ezért
áttelepül Duisburgba, és ott él haláláig. Itt készíti el Európa
tizenöt szelvényből álló (1650´1340 mm nagyságú) falitérképét. Európa
után a világ falitérképét kívánta megrajzolni. Ehhez olyan vetületet
akart alkotni, hogy a hajózók útját állandó irányszögtartás mellett
egyenes vonallal lehessen jelölni a térképen – vagyis a korábbi
földgömbjén szereplő irányszögvonalakat akarta
kiegyenesíteni. Olyan, téglalapokból álló fokhálózatot szerkesztett,
amelyen az irányvonalak azonos szögben metszik a meridiánokat
(Mercator-vetület). Új vetületében 1569-ben, tizennyolc szelvényből
álló óriási (2024×1236 mm) világtérképet készített. A világtérkép
címe: A földgömb új és teljesebb ábrázolása, a navigáció céljainak
megfelelően kiigazítva (1. ábra).
Kilenc hónappal a hajózási világtérkép megjelenése
után Theatrum Orbis Terrarum címen, könyvbe kötött térképgyűjtemény
látott napvilágot. Szerzője a Mercatornál tizenöt évvel fiatalabb
Abraham Ortelius volt, aki térképfestőből lett térképkereskedő, majd
térképszerkesztő. Az összehajtogatott térképek helyett Ortelius jól
áttekinthető, könnyen kezelhető, azonos nagyságú, azonos címfeliratú,
de eltérő tartalmi sűrűségű térképeket rendezett logikus sorrendbe.
Mercator dicséri a munkát: „A Theatrum bővelkedik
olyan térképekben, amelyeket én is törekedtem összeállítani. A csúcson
azonban kicsi a hely, így a dicsőség a Tied nem az enyém” (Papp-Váry,
2007, 73.). A dicséret mellett azért finoman érzékelteti, hogy
Ortelius csak mások munkáit válogatta össze ügyesen, nem maga alkotta
meg térképeit. Ortelius megértette a kritikát, és az új térképek
alkotásával nevet szerzett Mercatort munkájának későbbi kiadásaiban „a
modern geográfusok fejedelmének”, „korunk Ptolemaioszának” nevezte
(Crane, 2004, 305.).
Ortelius munkájának sikere miatt Mercator a modern
térképsorozat terve helyett egy helyesbített Ptolemaiosz kialakítására
törekszik. A korábbi másolások során keletkezett hibákat,
ellentmondásokat, félreértelmezett névváltozatokat kívánta kiszűrni a
kéziratból és a térképekből. A feladathoz összehasonlította
Ptolemaiosz különböző kiadásait és a hozzáférhető
eredeti kéziratokat. Műszer- és földgömbkészítései mellett ez a
munkája egy évtizedet vett igénybe, csak 1578-ra készült el.
Mercator ezután visszatért 1538-ban megfogalmazott
céljához, az egységes szempontok szerint szerkesztett, azonos stílusú,
egymással összevethető tartalmú, egymással átfedésben lévő, de eltérő
méretarányú térképsorozata, az új geográfia készítéséhez (2.
ábra). De munkáját most is megakasztották az örökös
glóbuszmegrendelések. Hamarosan belátta, hogy az eltervezett
térképsorozatot nem tudja egyszerre elkészíteni. Ezért füzetekben
kezdte megjelentetni munkáját. Három füzetben százkét általa
szerkesztett térképe jelent meg. Az Ibériai-félsziget térképeihez még
hozzá se kezdett, amikor 1594-ben meghalt. Fiai egy világ- és a
kontinenstérképekkel egészítették ki az anyagot, és egy évre rá
megjelentették. A mű címe: Atlasz, avagy kozmográfiai elképzelés a
világ teremtéséről és a megteremtett világ képmása. A görög
mitológiában az egyik Atlasz a titánokkal Zeusz ellen lázadt, és ezért
büntetésül arra ítélték, hogy vállain tartsa az égboltot. A másik
Atlasz Mauretania királya volt, bölcs filozófus, csillagász. Mercator
atlaszának borítóján kezében földgömböt tartó és azon méréseket végző
férfi látható. Az atlasz bevezetőjében Mercator leírja, hogy a tudós
király neve után adta térképgyűjteményének az atlasz nevet. Mercator
munkájának címében adott meghatározása, az atlasz később az egységes
térképgyűjtemények nemzetközi elnevezésévé vált (3. ábra).

3. ábra • Az Atlasz ábrázolása
Mercator munkájának borítóján
Tóth Ágoston, a katona
Tóth Ágoston 1812-ben született Marcaliban. Gyermekkorát már Sopronban
töltötte. Középiskolai tanulmányait is itt végezte a bencéseknél.
1827-ben felvették a bécsi katonai mérnöki akadémiára.
Csapatszolgálata során, látva kiváló rajzkészségét, a katonai
terepfelvételhez rendelték. A Habsburg Birodalom II. katonai felmérése
munkáiban vett részt, Hont megyében, Csehországban, Galíciában
térképezett.
A katonai térképsorozat szelvényeinek készítése
mellett, 1846-ban megbízták Pétervárad erődje és környéke részletes
(1:7200) felmérésének elkészítésével. Munkája kiemelkedik korának
térképei közül. A terület domborzatrajzát ugyanis nem a katonai
térképeken használt csíkozásos módszerrel, hanem az ekkor még
nemzetközileg is újszerű szintvonalakkal ábrázolta. 10 lábanként (3,16
m) rajzolta meg a magassági vonalakat. E munkája elismeréseként 1848
áprilisában előléptették századossá. (Térképe alapján, negyedszázaddal
később, dombortérképet készített a Pétervárad melletti
Karakas-hegyről. A dombortérkép célja az volt, hogy a honvédtisztek
képzésén tartott előadásain bemutathassa a szintvonalas
domborzatábrázolás előnyeit – 4. ábra).

4. ábra • A Karakas-hegy dombortérképe
|
|
A szabadságharc híre Lembergben érte. Október
elején nyilatkozatot kértek a tisztektől, hogy elismerik Jelasics
főparancsnokságát. Tóth ezt megtagadta és kilépett a hadseregből.
Hazatérve őrnagyi rendfokozatban Erdélybe vezényelték egy zászlóalj
megszervezésére. Első jelentősebb ütközete Dés elfoglalása volt. A
harc előtt a katonáknak mondott lelkesítő beszéde magyarságérzetének
szép kifejezése: „Fiaim… ti felesküdtetek a magyar zászlóra, de idáig
nem is láttátok, mert még nem volt felszentelve. Itt ugyanis nincsen
pap, aki felszentelhetné, de ez a pillanat, amikor győzelemre
vonulunk, olyan szent, hogy szebbet nem is találhatnánk. Áldja meg e
zászlót a ti bátorságotok és a napsugár, amely szép nemzeti színeinket
fényével besugározza…” (Irmédi-Molnár, 1938, 88) Kolozsvár, Beszterce
elfoglalása után 1849. februárjában Bem ezredessé léptette elő. Később
a déli harctérre vezényelték. A világosi fegyverletétel után halálra,
majd tizennyolc évi várfogságra ítélték. Rajzkészségét és gyerekkori
művészeti képzését hasznosítva rabtársairól arcképeket készített.
Némelyikük arcát csak Tóth festményeiről ismerjük. Olmützből a császár
második leánygyermekének születésekor elrendelt általános amnesztia
keretében szabadult 1856-ban.
Az első kartográfiai kézikönyv szerzője
Hazatérése után Zala megyében kapott mérnöki állást. A megye
megbízásából több hidat tervezett, és kidolgozta a Mura szabályozási
tervét. A kiegyezést követően a Közmunka- és Közlekedési
Minisztériumban főmérnök lett. Feladata az út- és vasúthálózat
fejlesztését megalapozó és a kivitelezést segítő térképek
elkészíttetése volt. Ehhez megszervezte a minisztérium Topográfiai
Osztályát.
A bécsi Katonaföldrajzi Intézet nem adta át
hazánknak a korábbi országos topográfiai szelvényezés térképeit, ezért
magyar részről felvetődött egy önálló térképészeti intézet
létesítésének a gondolata. Az új intézet feladatainak, felépítésének,
költségvetési igényeinek a meghatározásához a külföldi tapasztalatokat
is meg akarták ismerni. Tóthot megbízták egy tanulmányút
megtervezésével. 1867 végén, kéthónapos tanulmányútja során felkereste
a kor legnevesebb térképészeti intézeteit. Kilenc városban húsz
térképkészítéssel vagy térképészet oktatásával foglalkozó szervezetet
keresett meg. Hazatérve arra kérte miniszterét, hogy tekintettel az
általa összegyűjtött és talán Európa egyéb országaiban sem érdektelen
hatalmas anyagra, könyvben tehesse közzé úti tapasztalatait. Tóth
rendkívül gyorsan, mindössze fél év alatt írta meg magyarul és németül
a könyvét. A magyar kiadás 1869 nyarán jelent meg. Címe: A
helyszínrajz és földképkészítés elmélete és jelen állása (5. ábra).

5. ábra • Tóth Ágoston könyve
második kiadásának címlapja
Térképeket a földfelszín vagy az égbolt különböző
tárgyai, jelenségei térbeli bemutatására, egyre sokrétűbb tartalommal,
nagyon régóta használ az ember. A megjelenés pontosságára vonatkozó
vizsgálatokról, egyes ábrázolási módszerek elméleti indokolásáról csak
a 18. század második felétől beszélhetünk. Ezt megelőzően csak a gömb
alakú Föld síkon való bemutatásának, a térképvetület kialakításának
módja jelent meg külön tanulmányokban. Ezzel foglalkozott az ókor
térképésze Ptolemaiosz, az újkor kezdetén Mercator és a katonai
térképezés hajnalán Johann Heinrich Lambert. A katonai térképezés
hatására megszülettek a térképrajz és a domborzati ábrázolási
módszerek tudományos alapjait és a térképtörténetet feldolgozó
tanulmányok.
Az új ismereteket a világon elsőként Tóth Ágoston
foglalta össze könyvében. Munkája ismerteti a térképészet történetét,
a felszínrajzi térképek, elsősorban a domborzat ábrázolási módszereit,
a tematikus térképeket, a térképkészítés helyzetét Európában és az
Osztrák-Magyar Monarchiában. Könyve végén Tóth javaslatot tesz a
magyar térképészeti intézet felállítására.
Tóth szerette volna könyvét németül is
megjelentetni. A német kéziratot hiába ajánlgatta, nem talált kiadóra.
Naplójában írja: a kiadók azt hozták fel műve ellen, hogy nem tisztán
tudományos kézikönyv, másrészt egy Ausztriában megjelenő munka most
kevés érdeklődésre számíthat Németországban. Keserűen jegyzi meg
naplójában, nem annyira ezek voltak az okok, mint a „dann habe man
kein Vertrauen − entschuldigen Sie − zu einem Ungarn” (bocsásson meg,
itt nem bíznak meg egy magyarban) (Irmédi-Molnár, 1938, 204.). A német
kézirat további sorsát nem ismerjük, sajnos elkallódott az idők során.
Tóth munkájához nem mellékelt ábrát, de tervezte könyve ábrákkal
kiegészített további kiadását. (Magyarul 1875-ben, második kiadásban
megjelent mű sem tartalmaz ábrákat.)
A térképészet első tudományos kézikönyve, átfogó
áttekintése a külföld számára nem ismert magyar nyelv miatt nem
válhatott szakmai sorsfordulóvá. Ezt a szerepkört Max Eckert német
nyelvű, két részletben (1921, 1925) megjelent Térképtudomány c. műve
vette át.
Tóth Ágoston javaslata a magyar térképészeti
intézet létrehozására, a közös hadügyminisztérium alá rendelt bécsi
Katonaföldrajzi Intézet szerepének az osztrákok által erőltetett
megőrzése miatt nem válhatott valóra. Emiatt Tóth miniszteri
topográfiai osztálya munkájának bővítése és a nemzetközi térképészeti
munkákba való bekapcsolása mellett a magyar honvéd tisztképzés
megszervezését tekintette feladatának. Javaslata nyomán és
közreműködésével 1869-ben a pesti tudományegyetemen katonai tanfolyam
indult, amelyik a Ludovika 1873. évi felállításáig működött.
Az európai nemzetközi fokmérésről írott munkája alapján az MTA
1871-ben levelező taggá választotta. Ugyanebben az évben az első
nemzetközi földrajzi világkongresszuson Antwerpenben Hunfalvy János és
ő képviselte hazánkat. A kongresszusról szóló beszámolója volt 1871.
december 11-én tartott székfoglaló előadása. Ebben javasolta a hazai
földrajzi társaság megalapítását, amelyik a következő évben
megalakult. Az alakuló ülésen alelnöknek választották őt (6. ábra).

6. ábra • Tóth Ágoston arcképe
1873-ban topográfiai osztályát áthelyezték a
Pénzügyminisztériumhoz, és összevonták az ottani kataszteri
osztállyal. Tóth ezzel nem értve egyet kérte nyugdíjazását. Mivel nagy
terve, a magyar térképészeti intézet létrehozása nem sikerült,
megkeseredve feleségével Ausztriába utazott, és Gmundenben, majd
Grazban telepedtek le. Elővette festőkészletét, és idejét
tájképfestéssel és szobrok formázásával töltötte. Elkészítette a ma
Sopronban őrzött saját mellszobrát is. 1889-ben bekövetkezett halála
után, kívánsága szerint Sopronban, a Szent Mihály-templom mögötti
temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Síremlékének helyét bekapcsolták az országos felmérések keretét képező
háromszögelési hálózatba.
Ami közös a két szakember életében
Mindkét térképész újat, a szakma jövőjét meghatározó tudományos
eredményeket ért el életében. Munkájuk új fordulatot (paradigmát)
eredményezett a térképészet történetében. „Nem a kakas szavára kezd
virradni, De a kakas kiált, merthogy virrad” írta Madách. Mindkét
térképész élete is alátámasztja ezt a mondatot.
Mercator életében a nagy földrajzi felfedezések
jelentősen megnövelték az ismert világ területét, az új kereskedelmi
kapcsolatok átformálták a világgazdaságot, új gazdasági centrumokat
hoztak létre. Mercator felismerte, hogy a változások milyen igényeket
támasztanak a térképekkel szemben. Látta, hogy a nagyobb területeket
csak új vetületek kialakításával lehet szemléletesen bemutatni. Tudta,
hogy ezeket a vetületeket úgy célszerű felépíteni, hogy a hajózás
gyakorlatát is segítsék, és a térképeknek mindig a legfrissebb
információkat kell tükrözniük, ma azt mondjuk, aktuálisaknak kell
lenniük. Ehhez megfelelő kapcsolatrendszert épített ki.
Tóth Ágoston korában a katonaság térképhasználatát
kezdte meghaladni a polgárság gazdaságfejlesztéshez szükséges
térképigénye. A hidak, utak, vasutak építéséhez, a vízszabályozáshoz,
a területfejlesztési elképzelések térképi megalapozásához Tóth
kezdeményezte egy polgári térképészeti intézet létrehozását. A katonák
és a civilek térképhasználati ismereteinek növelésére kézikönyvben
foglalta össze a térképkészítés egyes tanulmányokban megjelent addigi
tapasztalatait.
A megváltozott körülményekhez igazodó térképészet
megújítására való törekvés az, ami közös mindkét tudósban. Egyéb
párhuzamok keresését (életüket börtönbüntetés törte meg, hosszú ideig,
82 és 77 évig éltek stb.) feleslegesnek tartjuk. A térképészet
megújítására való közös törekvésük teszi indokolttá születésük kerek
évfordulóinak közös ünneplését.
Kulcsszavak: Gerhard Mercator, Tóth Ágoston, földgömb, hajózási
térkép, atlasz, szintvonalas ábrázolás, dombortérkép, első
térképészeti kézikönyv
IRODALOM
Bak Antal (szerk.) (1987): Tóth Ágoston
honvéd ezredes, a katona és térképész (1812-1889). MN Térképész
Szolgálatfőnökség–Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest
Crane, Nicholas (2004): Mercator. Az
ember, aki föltérképezte a bolygót. HVG Kiadói Rt., Budapest
Irmédi-Molnár László (1938): Tóth Ágoston
honvéd ezredes a XIX. századbeli magyar térképezés úttörőjének élete
és működése. M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest
Papp-Váry Árpád (1983): Ein Handbuch für
Kartographie aus dem vorigen Jahrhundert: ein Werk von Ágoston Tóth.
Intern. Jahrbuch für Kartographie. 23, 105–119.
Papp-Váry Árpád (2002): Magyarország
története térképeken. Kossuth Kiadó/Cartographia, Budapest
Papp-Váry Árpád (2007): Térképtudomány.
Kossuth, Budapest
Tóth Ágoston (1868): A helyszínrajz és
földképkészítés történelme, elmélete és jelen állásra. Aigner Lajos,
Budapest
|
|