
4. ábra • A légköri oxigén/nitrogén arány
és a szén-dioxid változása
A δ(O2/N2) és a CO2
változása szezonálisan és hosszabb távon is ellentétes. A szén-dioxid
változása jelentősen függ a fosszilis tüzelőanyagok eltüzelt
mennyiségétől és az erdőirtástól. A japán vizsgálatoknál a δ(O2/N2)
átlagos éves változás -16,3 per meg/év, a CO2
kocentrációváltozása pedig 1,9 ppmv/év. Az anyagmérleg:

ahol ftűz, fcement, fföld, fóceán a légkörbe áramló
karbonfluxus (GtC/év), a fosszilis tüzelésből, a cementgyártásból, a
földi bioszférából és az óceánból. Az 1,43; 1,1; 0,471 és 4,8
együtthatók jelentik a CO2-képződés által igényelt O2-arányt
(helytelen).

5. ábra • Az oxigén/nitrogén arány
szezonális változása
A mérések szerint a szezonális ciklusok harmonikus
ciklusokban követik egymást (5. ábra), az északi féltekén
végzett mérések alapján. A δ(O2/N2) minimumot
mutat március végén, április elején és maximumot július végén,
augusztus elején. A csúcsok között a δ(O2/N2)
amplitúdó kb. 150 per meg, a CO2-nál kb. 15 ppmv. Az északi
féltekén ezt a földi bioszféra és a légköri CO2 között
lejátszódó fotoszintézissel és légzéssel magyarázzák. A δ(O2/N2)-
és a CO2-arány a tengerközelben -8,3, míg a déli féltekén
-5,3, ezt az óceán hatása miatti különbözőséggel magyarázzák. Ralph
Keeling és munkatársai (2006) szerint a δ(O2/N2)
óceáni komponense:
δ(O2/N2)oc = δ(O2/N2)
+ (1,1/0,2095)[CO2],
ahol 1,1 az O2 – CO2 cserearány a földi
bioszféra-folyamatban, a 0,2095 a légkörben az O2-mólarány,
[CO2] a mért széndioxid-koncentráció.
A Cape Grim, Tasmania (Ausztrália)
által gyűjtött adatok szintén szezonális függést mutattak a CO2-
és O2-koncentrációváltozásnál. Egyik tényező az óceánban a
természetes szállítás az északi féltekéről dél felé (termohalin
cirkuláció), a másik természetes tényező biológiai, a fotoszintézis
során játszik szerepet. Az 1991–2001 évtizedben vizsgált hétéves
periódusban az O2/N2 arány kb. 100 meg-gel
csökkent (1 ppm O2=4,77 meg). (6. ábra)
Az Irvine-ban, a University of California által
végzett kutatások szerint a légköri oxigénkoncentráció csökkenésének
oka lehet, ha a földi bioszférában lévő karbon erősebben oxidálhatóvá
válik a természeti ökorendszer zavarai miatt (több oxigént von el).
A légkör O2-változása kifejezhető a
légkörből az ökorendszerbe áramló nettó karbonfluxus (Fnet) és a nettó
O2:CO2 cserearány (Rnet) értékével:
dO2/dt = -Rnet Fnet
A pozitív jel a légkör felé, a negatív a földi bioszféra felé történő
áramlást jelöli.
dO2/dt = -(RabFab + RbaFba),
ahol Fab a légkörből a bioszférába áramló karbonfluxus (a
nettó primér termék NPP), az Rab NPP oxidációhoz szükséges arány (CO2
molekulánként szükséges O2), Fba a bioszférából a légkörbe
visszatérő fluxus (légzés, tüzek és egyéb veszteségek), az Rba a
visszaáramló fluxus oxidációs aránya (CO2 molekulánként
szükséges O2 mol mennyiség).
Az ökorendszer dinamikus egyensúlyban van, az Fab
és Fba nagysága hasonló. James Randerson hipotézise szerint a
természeti zavarok szintjének a növekedése az utóbbi évtizedben az Rab
csökkenéséhez vezet. Ebbe beleértendő az erdőirtás fokozódása, a
legeltetés, a tüzelés, a fák pusztulása, a növényfajták váltása stb.
Ez mind az oxigéntartalmú elemek növekedését jellenti a növények és a
föld szerves anyagaiban, és csökkenti a légkör oxigéntartalmát.
A földhasználat változása és a nitrogénoxidáció
növekedése hosszú távon az atmoszféra oxigéntartalmának csökkenését
okozza.
Az újabb mérőállomások között említhető az
Északi-tengeren lévő F3 olaj-gáz-fúrótorony, 200 km-re a holland
partoktól. A legkorszerűbb infravörös technológiát és egyéb precíziós
műszereket használva folyamatosan méri a CO2- és O2-tartalmat.
A méréseknél a nitrogénkoncentrációt állandónak veszik. A mérések
feldolgozásával újabb eredmények ismerhetők meg, és bár a tendenciák
hasonlóak, a számszerű adatok eltérőek, továbbá az összehasonlítások
is jelzik, hogy további kutatások elengedhetetlenek. A légköri CO2
és az O2 koncentrációjának változása:
ΔCO2= F – O – B
ΔO2=
aFF +
aBB + Z,
ahol ΔCO2 a légkör átlagos CO2-koncentrációváltozása,
ΔO2 az oxigén átlagos koncentrációváltozása, F a fosszilis
tüzelőanyag-égetésből és cementgyártásból származó CO2, O az óceáni
eredetű CO2-csökkenés, B a biológiai eredetű CO2-csökkenés
(biomassza-égetés, földhasználat), aF és aB az O2:CO2
cserearány a fosszilis és bio-folyamatokra, Z az óceán és légkör közti
nettó O2-cserearány.
A legnagyobb O2-csökkenést a Berni
Egyetem Francesco Valentino vezette kutatócsoportja figyelte meg. Az
adatokat Svájcban és Franciaországban gyűjtötték. A Jungfraujoch (JFJ)
állomás a Svájci Alpok északi oldalán 3580 m magasan, a Puy de Dome
állomás 1480 m-en, az Alpok nyugati oldalán helyezkedik el. A
kutatócsoport a légkörben emelkedő CO2-trendet és csökkenő
O2-trendet állapított meg. A JFJ mérései szerint a ΔCO2
növekedés 1,08 ppm/év 2001–2002-ben és 2,41 ppm/év 2003 és 2006
között. A Δ(O2/N2) -2,4 ppm/év és -1,5 ppm/év,
ill. -9,5 ppm/év és -6,9 ppm/év között csökkent.
A Puy-nál a ΔCO2 növekedés 2,43 ppm/év
2001–2002-ben; 1,07 ppm/év 2003–2004-ben között és 2,4 ppm/év
2005–2006-ban. A Δ(O2/N2) -6,1 ppm/év és az APO -3,7 ppm/év a
2001–2002 között; a Δ(O2/N2) -10,4 ppm/év és az
APO -7,6 ppm/év 2002 és 2006 között. Az átlagos O2:CO2
arányra -1,9+0,7 a JFJ-nél és -1,8+0,5 a Puy-nál, ami lényegesen
különbözik a biológiai 1,1 és a tüzelés 1,4 várt arányától. A kutatók
először az óceáni áramlásnál lévő hűlési viszonyokra gondoltak, de
ekkora különbség nem lehet reális. Az okokat mégis az óceánoknál
keresik.
Az európai partok közelében 2000–2005 között két
állomáson végeztek kutatásokat: Az írországi Mace Head a tengerszint
felett 35 m-en, fosszilis tüzeléstől viszonylag mentes környezetben
van, és Hollandia északi partján, 30 km-re északnyugatra Groningen
várostól üzemel a Station Lutjewad. Hasonló trendeket tapasztaltak.
Lutjewad esetén a CO2-növekedés 1,7+ 0,2 ppm/év, az
oxigéncsökkenés -4,2+0,3 ppm/év; Mace Headnél CO2 1,7+ 0,2,
oxigén -4,2+ 0,3 ppm/év.
Minden mérés azt mutatja, hogy az oxigéncsökkenés
gyorsabb, mint a CO2 növekedése. A különböző
időperiódusokban a változások mértéke különböző is lehet. Nem lehet az
okokat egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagok használatával
magyarázni, vagy az oxigéncsökkenést a hideg tengervízzel. Az
erdőségeknek és fitoplanktonoknak fontos szerepük van a földi
oxigénellátásában és a vizsgálatok elemzései azt mutatják, hogy a
klímapolitikában sürgősen a valóságos hatásokat figyelembe véve kell
az intézkedéseket kialakítani. A szén-dioxid csökkentése önmagában nem
hoz eredményt, mert hatása kismértékű, így erre alapozni veszélyes.
Az oxigén egy része ózon (O3) formában
van jelen a légkörben. A földi élet fennmaradása szempontjából
alapvető szerepe van. Az ózon létezése és a vele kapcsolatos
folyamatok kutatása gyakorlatilag a tudomány külön területe.
A molekuláris oxigén fotodisszociációval atomos oxigénné alakul:
O2 + hn
→ O + O
Az atomos oxigén a molekuláris oxigénnel
kölcsönhatásba lépve ózonná alakulhat:
O + O2 + M → O3 + M
Az atomos oxigén és ózon rekombinációjával
molekuláris oxigén keletkezik:
O + O3 → 2O2
A Föld feletti ózonpajzsot nagyon alapos
megfigyelés alatt tartják.
Kulcsszavak: szén-dioxid, oxigén, felmelegedés, energetika
IRODALOM
Ishidoya, Shigeyuki – Aoki, S. – Nakazawa,
T. (2003): A High Precision Measurements of the Atmospheric O2/N2
Ratio on a Mass Spectrometer. Journal of the Meteorological Society of
Japan. 81, 1, 127–140. •
WEBCÍM >
ISIS Report 19/08/09 (2009): O2 Dropping
Faster than CO2 Rising. •
WEBCÍM >
Keeling, Ralph (2006): Atmospheric O2
Concentration, Reported as the O2/N2 Ratio. Univ. of California at San
Diego Institution of Oceanography (SIO), US
Mészáros Ernő (2010): Különleges egyensúly
a levegőben. MTA, Miskolci Akadémiai Bizottság, 2010. jún. 2.
Warwick, Hillier (2011): Something in the
Air We Breath. Research School of Biological Sciences, Australian
National University Canberra ACT 0200 Australia
Zumdahl, Steven S. (2005): Chemical
Principles. 5th edition, Houghton Mifflin Company
|