Összefoglalás

Modern világunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája, hogy a várható élettartam növekedésével párhuzamosan megemelkedett a krónikus, nem fertőző betegségek halálozási gyakorisága, így a daganatos betegségek ellátása is egyre nagyobb gondot okoz az egészségügyi ellátó rendszereknek. A rákot egyre terjedő világjárványnak kell felfognunk, és „…nincs olyan ország vagy nemzeti tudós társaság, amely a küzdelmet egyedül vehetné fel ellene”, mondta John Seffrin, az Amerikai Rák Társaság elnöke. 2030-ra a megbetegedések száma várhatóan 26 millióra növekszik, és 11,5 millió daganatos halál várható. A WHO adatai szerint ma már többen halnak meg rákban, mint AIDS-ben, TBC-ben vagy maláriában összesen. Magyarországon is fokozatosan emelkedett a daganatos halálozás az elmúlt hatvan évben. A férfiak és a nők együttes rákhalálozási világstatisztikájában a tüdőrák vezet, ahol sajnos a magyarok az elsők. Tüdőrák következtében hal meg minden hetedik rákbeteg (kb. 1,1 millió évente). Hazánkban közel annyian halnak meg évente tüdőrákban, mint korábban tuberkulózisban. Különösen a férfiak körében gyakori és a nők között is rohamosan emelkedik a tüdőrák halálozása, és 2003 óta megelőzi az emlőrák okozta halálozást. A gyermek- és fiatalkorúak közötti dohányzás növekedésével magyarázható, hogy már a fiatal 40–59 év közötti korosztályban is megemelkedett a tüdőrák-halálozás. A nők körében előretört tüdőrák-előfordulás mutatja leginkább ezt a szoros összefüggést, ugyanis a női tüdőrák megbetegedések száma 1995 óta háromszorosára nőtt (1340-ről 4016-ra). A másik daganatféleség, az ajak-szájüregi rákok halálozásának emelkedése is jellemző a hazai állapotokra. Ennek a daganatnak a kialakulásában is döntő szerepe van a dohányzásnak, és tömény alkohol fogyasztásának, az elhanyagolt szájhigiénének, a környezeti-munkahelyi ártalmaknak és az onkogén vírusfertőzéseknek. Az emelkedés itt is főleg a férfiakra jellemző, a férfi nő arány egy a négyhez. Az emlő, prosztata és emésztőszervi rákoknál a genetikai adottságok mellett főleg a táplálkozási tényezőknek és az elhízásnak, a mozgásszegény életformának tulajdonítanak jelentőséget.

Bevezetés

A daganatok kialakulását nemenként és életkoronként is különböző tényezők befolyásolják. A férfiak körében általában magasabb a halálozás, mert nehezen mennek el a szűrésre, és a betegség késői stádiumban kerül kezelésre. Az életkorral párhuzamosan a daganatok megjelenésének kockázata is emelkedik. A daganatok kétharmada hatvan év felettiek között fordul elő. A tanultság, a jó szociális és gazdasági helyzet kedvez a betegség túlélésében és gyógyításában. A gyermekek között a daganatok ritkák, és megjelenésükben is különböznek a felnőttek betegségétől. A daganatos betegségek kialakulását és a túlélési esélyeket befolyásoló tényezőket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

A jövőben várható, hogy az életmód változtatása nélkül főleg az alacsony jövedelemmel rendelkező népességben a daganatos halálozás emelkedni fog. Jelenleg is a daganatos betegek 70%-a az alacsony jövedelműek köréből kerül ki. Amíg a fejlett egészségügyi ellátó rendszerrel működő gazdag országokban a rákhalálozás változatlan maradhat, sőt némi csökkenés várható, addig a közepes és alacsony bevétellel rendelkező országokban 40–50%-os emelkedés jósolható. Ennek eredményeként 2015-ben a rákhalálozás a jelenlegi 7,6-ról közel 9 millióra és 2030-ban már 11,5 millióra nőhet a világon.

Nemzetközi kitekintés
a daganatok előfordulásában

Nagy különbségek tapasztalhatók a daganatok előfordulásában területi, földrajzi helyzet, a rasszok, a nemek szerint, valamint a szociális-gazdasági fejlettség alapján. Ezért a daganatok gyakorisága és mortalitása is különböző lehet a fejlett ipari országokban és a fejlődő elmaradott térségekben. Országokra és térségekre is jellemzőek lehetnek egyes daganatos betegségek, például Japánban a gyomorrák, Ausztráliában a melanóma és a bőrrák, Afrika országaiban a májrák, méhnyakrák, vagy az USA-ban az emlőrák gyakori. A WHO adatai szerint 2008-ban a világon kb. 34 millió rákbeteget tartottak nyilván (prevalencia), kb. 12,5 millió új eset fordult elő (incidencia) és kb. 7,6 millió ember halt meg rák következtében (mortalitás). A férfiak között gyakoribb a tüdő-, a gyomor-, nyelőcső-, ajak-szájüregi és a húgyhólyagrák, mint a nők között. A hét és félmillió halálesetből kb. 4 millió a férfi. A többi daganatféleségnél a férfiak morbiditása alig tér el a nőkétől, viszont a mortalitási mutatóik világszerte magasabbak. Ezt igen jól mutatja a korspecifikus standardizált halálozási arány (W) különbözősége is, ami férfiak esetében 204,1, nőknél pedig csak 164,9 volt 2008-ban. Korspecifikus standardizált halálozásnak azt nevezzük, amikor a halálozási arányokat nem a nyers halálozással, hanem standard alapra vetítve jellemezzük. Ebből derül ki például, hogy Magyarországon a 45–65 év közötti férfiak halálozása magasabb, mint a környező, volt szocialista országoké. Az 1. ábra a világ daganatos halálozásának helyzetét összesítve mutatja be, ami nem veszi figyelembe a nemek közötti különbségeket. Ebben az ábrázolásban a halálozást a tüdőrák vezeti, majd a gyomorrák, vastagbél-végbél-, nyelőcső-, máj-, szájüregi daganatok, az emlő- és prosztatarák következik.

A daganatos betegségek nemenkénti előfordulási és halálozási arányát 100 ezer főre vonatkoztatva (W) a 2. táblázat tartalmazza. Ezekből az adatokból látható, hogy a nőknél az emlőrák a leggyakoribb daganatos betegség, 39 eset jut 100 ezer lakosra, és ebben is halnak meg legtöbben (12,5). A morbiditási statisztika második helyezettje a méhnyakrák, ami a fejlődő országokban az első helyet foglalja el (lásd később). A halálozást tekintve a nőknél a második helyen a tüdőrák van (11,0), pedig a morbiditási arányokat tekintve csak a negyedik helyet foglalja el. A vastagbél-végbélrák (14,6) a morbiditási adatok szerint a harmadik leggyakoribb rákféleség a nők körében, míg a halálozás tekintetében a harmadik helyet a méhnyakrák (7,8) foglalja el. A férfiaknál mind a morbiditásban (34,0), mind a mortalitásban (29,4) a tüdőrák vezet. A második leggyakoribb daganatféleség a vastagbél-végbélrák (20,4), míg a halálozás második helyén a férfiak között a gyomorrák (14,3) áll, megelőzve a vastagbélrák (9,7) halálozását.

A fejlett és fejlődő országok
közötti különbségek

A fejlett ipari országokban a várható élettartam magasabb, mint a fejlődő országokban, ezért a rák kialakulásának az esélye is megemelkedik. A jóléti társadalmakban a kalóriadús táplálkozás, a mozgáshiány és a környezeti ártalmak miatt főleg a tüdő-, emlő-, prosztata- és a végbél-vastagbél-daganatok fordulnak elő leggyakrabban. A fejlődő országokban a környezeti ártalmak mellett a biológiai kórokozók jutnak nagyobb szerephez. Így a tüdő- és emlőrák mellett a gyakori vírusfertőzések miatt a krónikus hepatitiszek vezetnek májrákhoz; vagy a nők körében a méhnyak-, méhtestrák sokkal gyakoribb, mint hazánkban, mivel a szexuálhigiéné nem kielégítő. A romlandó ételek hűtése miatt a gyomorrák gyakorisága főleg a fejlett világban rohamosan csökken. A világon a nőknél az emlőrák a leggyakoribb betegség, ami évente egymillió új esetet jelent, és kb. 370 ezer halálesetet okoz. A második helyen áll a méhnyakrák, ami főleg a HPV-vírusfertőzöttségnek, a rossz szexuálhigiénés szokásoknak tudható be, és zömében a fejlődő országokban fordul elő. A 2. ábrán láthatjuk a fejlett és fejlődő országok rák morbiditási és mortalitási adatait nemek szerinti bontásban. Ezeket az adatokat korra és nemre, valamint 100 ezer főre standardizálták. Az ábrából kiolvasható, hogy a fejlődő országokban a morbiditási és a mortalitási ráta között kisebb a különbség, mint a fejlett országokban, ami a korai felismerés hiányából és a gyógyítási lehetőségek különbözőségeiből adódik. A legelmaradottabb térségek sajnos a statisztika számára nem hozzáférhetők, így Afrika és Ázsia bizonyos elmaradott térségeiről egyáltalán nincsenek adatok.

A férfiak között mind a fejlett, mind a fejlődő országokban a halálozási statisztikát a tüdőrák vezeti. A második és harmadik helyen a fejlődő országokban a májrák és a gyomorrák van, míg a fejlett országokban a vastagbél-végbél- és a prosztatarák következik. A nőknél mindkét régióban az emlőrák vezeti a morbiditási statisztikát, de a mortalitásban a fejlődő országokban a méhnyakrák vezet. A második, harmadik és negyedik helyen a rákhalálozásban az emlő-, gyomor- és tüdőrák látható a fejlődőknél, míg a fejlett országokban az emlőrák után tüdőrák , vastagbél-végbélrák és gyomorrák a sorrend.

Amennyiben a fejlett világra jellemző gyakoriságot akarjuk elemezni, úgy az Európai Unió vagy az Egyesült Államok adatait érdemes megismerni.

Az USA-ban jellemző rákstatisztikák

A világon a legmegbízhatóbb statisztikai adatokat az Egyesült Államokban készítik, ezért igen tanulságos ezeket figyelembe venni a fejlett világ morbiditási és mortalitási helyzetének jellemzésére. Mint azt már az első táblázatban összefoglaltuk, az életkor mellett a különböző népcsoportok genetikai és életmódbeli különbségei is befolyásolják a rákbetegség előfordulását. Az alábbi ábrán az USA-ban mért, rasszok közötti különbségeket mutatjuk be a világon leggyakoribb női daganat, az emlőrák kapcsán, aminek jellemzésére a fejlett statisztikai és demográfiai adatnyilvántartás nyújt lehetőséget. Más országokban, így hazánkban sincs lehetőség a rasszok közötti különbségek vizsgálatára, mivel a statisztikai adatok nem tartalmazhatnak erre vonatkozó adatot. A 3. ábrán látható, hogy a jó társadalmi és anyagi körülmények között élő fehér (kaukázusi) népesség között magasabb az emlőrák előfordulása, mint a feketék, (afroamerikai), az ázsiaiak (kínai, japán, koreai), a spanyol ajkúak és az indiánok között. Ennek magyarázata valószínűleg a reprodukciós aktivitás és az életmód különbözőségeiből ered. Az emlőrák kockázatát növeli a kalóriadús táplálkozás, a késői gyermekszülés, a szoptatás hiánya, a dohányzás és a stressz. A halálozási adatok már kiegyenlítettek, mert a szegények nem jutnak időben megfelelő szintű orvosi ellátáshoz, így közöttük magasabb az emlőrák-halálozás.

A 4. ábrán az USA-ban tapasztalt rosszindulatú daganatos betegségek gyakorisága (incidenciája) és halálozása (mortalitása) nemek szerinti bontásban látható, a 2008-as év adatok alapján. A morbiditási mutatókat tekintve a férfi daganatok közül a prosztatarák a leggyakoribb, ami az összes rákos megbetegedés 29%-a, a nőknél az emlőrák a leggyakoribb megbetegedés(26%). A tüdőrák morbiditása a gyakoriság tekintetében mindkét nemben a második helyen van, az összes férfi rákbetegség 15%-át, a nőknél 14%-át képezi. A harmadik helyen mindkét nemben a vastagbél-végbélrák szerepel a férfiaknál és a nőknél is 10%. A negyedik leggyakoribb tumor a férfiak körében a húgyhólyagrák (7%), a nőknél pedig a méhtestrák (6%). Ha a rákhalálozás gyakoriságát hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy a rákbetegek az USA-ban is mindkét nemben tüdőrákban halnak meg legtöbben, ami a férfiak rákhalálozásának 31%-át a nőknek 26%-át jelenti. A második helyen a férfiaknál a prosztatarák (9%), a nőknél az emlőrák (15%) helyezkedik el. A harmadik leggyakoribb halálok a vastagbél- és a végbélrák, ami a rákos halálozás 8%-a a férfiaknál és 9%-a a nőknél. A halálozásban a negyedik helyet mindkét nemben a hasnyálmirigyrák foglalja el 6%-kal. A halálozási statisztikákban ma már az egész civilizált világban a női dohányzás elterjedtségének köszönhetően a tüdőrák lépett az első helyre mindkét nemben. Hasonló a helyzet a világ más tájain is, például hazánkban. 2008-ban minden negyedik rákbeteg (25%) tüdőrákban halt meg, míg a prosztatarák-halálozás csak 7,4%-ot jelentett. A nők esetében a leggyakoribb daganat az emlőrák, ami az összes daganat 26%-a, a korai szűrésnek köszönhetően a halálozás egyre alacsonyabb, így az USA-ban 15%, míg nálunk alacsonyabb morbiditás mellett 14,5%. A vastagbél-végbélrák mind a megbetegedések, mind a halálozások 9–10-%-át jelenti, ami hasonló a hazai értékekhez. A morbiditási helyzet a primer prevenciós aktivitást is minősíti, ezért figyelemre méltó az, hogy 2003 és 2008 között, öt év alatt az USA-ban a prosztatarák gyakorisága 33%-ról 25%-ra, az emlőráké 31%-ról 26%-ra csökkent az összes daganat arányához képest. Ezzel párhuzamosan kissé emelkedett a tüdőrák gyakoriság mindkét nemben. A többi daganat aránya érdemben nem változott.

Az EU– 15 és EU–27 tagországok rákepidemiológiai jellemzői

Az Európai Unió országaiban a bővítés előtti huszonöt évben fokozatosan nőtt a várható élettartam, és csökkent a rákhalálozás. Ez a folyamat a főleg kelet-európai országok csatlakozását követően megtorpant. Magyarország, Románia és főleg Bulgária csatlakozásukkal a korábbi EU-országok rákstatisztikájánál magasabb incidenciát és halálozási arányokat hoztak magukkal. Ezen országok közül is a hazai rákhalálozás kiemelkedően magas, ezért az EU-ra jellemző tendenciákról nem beszélhetünk. A volt szocialista országokban a százezer főre jutó rákhalálozás aránya Csehország és Magyarország vonatkozásában jelentősen meghaladja az EU–15 országokban tapasztalt értéket, bár meg kell jegyezni, hogy a statisztikák megbízhatósága

nyugat–kelet irányban fokozatosan csökken. Az európai országok közül Anglia és Dánia rendelkezik még magas halálozással. Ha Európát földrajzi értelemben négy részre osztjuk, akkor a négy leggyakoribb daganatféleség a következő sorrendet mutatja: Nyugat-Európában az emlőrák a leggyakoribb, majd ezt követi a vastagbél és a végbélrák, a prosztata- és végül meglepő módon a tüdőrák. Kelet-Európában és Magyarországon a sorrend a tüdőrákkal kezdődik, majd a vastagbél-végbélrák következik, a harmadik helyen van az emlőrák és végül a gyomorrák. Dél-Európában a sorrend hasonló, csupán a gyomorrák helyett a prosztatarák zárja a sort. Az észak-európai országokban a nyugat-európai mintához hasonlóan az emlőrák van az első helyen, de a tüdőrák foglalja el az előkelő második helyet, majd a vastagbél-végbélrák következik, és végül a prosztatarák.

A halálozási sorrendek a daganatok gyógyításának függvényében eltérőek a gazdag és szegény országokban. Abban közös a sorsuk, hogy szerte Európában a rákhalálozást a tüdőrák vezeti, kb. minden ötödik daganatos beteg tüdőrákban hal meg. Az 5. ábra az európai országok közötti tüdőrák-halálozás sorrendjét mutatja mindkét nemben. Látható, hogy a lista élén Magyarország áll, a sort Azerbajdzsán és Grúzia zárja.

A kelet-európaiaknál a második helyen a gyomorrák, vastagbél-végbél- és az emlőrák miatti halálozás következik. Dél-Európában a második helyen a vastagbél-végbélrák miatti halálozás van, majd ezt követi a gyomorrák és az emlőrák. Az északi és dél-európai régiók halálozási gyakoriságának sorrendje megegyezik, a második helyen a vastagbél-végbélrák, a harmadikon az emlőrák és a negyediken a prosztatarák helyezkedik el. A területi különbségek a környezeti hatásoknak, az életmódnak köszönhetőek, de a genetikai polimorfizmusok jelenléte is hajlamosíthat rákra.

A női emlőrákok kb. 5–8%-ában van jelen a BRCA1–2- és az MSH2-gén, ami meghatározó a korai emlőrákok szempontjából, ugyanis a gén kifejeződésének esélye 90% fölött van. Ezeket a géneket magas penetráció jellemzi, ugyanakkor a gének többsége olyan, hogy csak az életmód vagy a környezet negatív hatásai képesek aktiválni. A környezeti ártalomként bejutó karcinogéneket az I. fázisban lebontó enzimek (citochrom P450) vízoldékony-nyá alakítják a detoxikáció során, így az enzimek polimorfizmusa is nagyban befolyásolja, hogy milyen ütemben zajlik az átalakítás, és mennyi idő alatt szabadul meg a szervezet a mérgező köztitermékektől (lassú és gyors acetilációs típusok). Ennek irányítását a 15-ös kromoszóma q régiójában kódolt CYP1A1 gén szabályozza, mely hemkötő régiójának mutációja megduplázhatja a detoxikációs enzimek aktivitását. Bizonyos ázsiai népeknél, például a japánoknál, az m1-2 allél polimorfizmusa hajlamosít a tüdőrákra, vagy nem dohányzókban a fej–nyak régióban előforduló daganatokra. A legújabb genomikai kutatások gének közötti kapcsolódásokat mutattak ki, és a detoxikációs enzimek polimorfizmusa gyakran P53 génmutációval jár, ami szintén a rákhajlam erősödését jelenti. A lassú acetilációs típusú nők esetében, ha dohányoznak, akkor emelkedik az emlőrák gyakorisága, a gyors acetilációs típus (CYP2D6 variáns) viszont könnyebben betegszik meg vastagbélrákban. Így nem véletlen, hogy a nőknél ez a két leggyakoribb daganatféleség.

Rákepidemiológiai jellemzők
Magyarországon

Daganatos betegségek a haláloki statisztikában a második helyet foglalják el Magyarországon (23%). A hazai rákhalálozásból kiemelkedik a tüdőrák-halálozás, ami a világon mindkét nemben a legelső. Ennek oka igen összetett, a dohányzás mellett a környezet, munkahely és a fokozott stressz is közrejátszik a betegség halmozódásában. Magyarországon halnak meg legtöbben a dohányzás következtében, holott nem nálunk a legmagasabb az egy főre jutó cigarettafogyasztás. A szomszédos Ausztriában hasonló mértékű cigarettafogyasztás mellett a halálozás 2,5-ször kisebb, mint nálunk. Ennek magyarázata még nem teljesen világos, de valószínű, hogy a hazai alacsonyabb életszínvonal, a rosszabb higiénés körülmények és az életmód különbözősége magyarázhatja az eltérést.

2008-ban hazánkban 70 527 új daganatos beteget regisztráltak, ebből 36 190 férfit és 34 337 nőt. A rákban meghaltak száma 32 776 volt, amiből 18 236 férfi és 14 540 nő szerepelt. Ebben az évben is jellemző, hogy a daganatos megbetegedések számában alig van különbség a nemek között, ugyanakkor a halálozás a férfiaknál gyakoribb. Magyarországon a daganatos halálozás az elmúlt negyven évben némi ingadozást követően fokozatosan emelkedett. 1945 és 2008 között a tüdőrák-előfordulás tízszeresére nőtt (6. ábra).

Közel annyian halnak meg évente tüdőrákban, mint korábban tuberkulózisban. A tüdőrákos betegek 90%-a valaha dohányzott. Már a fiatal 40–59 év közötti korosztályban, különösen a nők körében is emelkedik a halálozás, ami egyértelműen a dohányzás gyermekkori elterjedésével magyarázható. A másik tendencia, ami jellemző a hazai állapotokra, a szájüregi daganatok halálozásának emelkedése. A kórokok közül itt is elsősorban a dohányzás, a tömény alkohol fogyasztása és a rossz szájhigiéné emelendő ki. Szerepe van az onkogén vírusoknak is, különösen az EB-vírusnak és a HPV-víruscsaládnak. A hazai statisztikák szerint is a férfiak szájüregi halálozása jóval magasabb a nőknél, 1:4, bár az idősebb, hatvan év feletti nők körében viszont egyre emelkedik. A nemek közötti különbséget a dohányzás mértékének különbözősége, a férfiakra jellemző tömény alkohol és cigaretta együttes fogyasztása, a férfiak elhanyagoltabb fogazata és szájhigiénés állapota magyarázhatja. A férfiak egyébként is jobban elhanyagolják az egészségüket, mint a nők, és későn kerülnek orvoshoz. A daganatos betegségeket mint a hazai mortalitás második leggyakoribb okát a különböző népegészségügyi programok kiemelten kezelik. Ezért ez a primer és szekunder prevenció egyik legfőbb területe. A primer prevenciós stratégiák elsősorban a kóroki tényezők távoltartását célozzák meg, míg a szekunder prevenció a korai felismerésre, tehát a szűrőprogramok hatékonyságának fokozására teszi a hangsúlyt. Ez utóbbitól várható a rákhalálozás csökkentése, amire viszont egyelőre semmilyen jel nem mutat. Egyre csökkenő népesség mellett a daganatok miatti halálozás folyamatosan emelkedik.

Magyarországon a rákhalálozás (kb. 33 ezer) különösen kedvezőtlenül alakult, és jelenleg az EU-tagállamok között az élen áll. Ez nem csupán a diagnosztikus és szűrési módszerek hatékonyságának vagy egyszerűen az életkor meghosszabbodásának tudható be, mert abszolút mértékben korspecifikusan is emelkedett a megbetegedések száma. A 35–64 év közötti korosztályban az utóbbi harminc évben a hazai daganatos halálozás nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas. Bár ez nem minden daganatféleségre igaz. Nálunk is, mint az összes fejlett ipari országban csökkenés mutatható ki a gyomorrák és a méhnyakrák halálozása terén, ugyanakkor a tüdő-, szájüregi, emlőrák, prosztata- és vastagbélrák előfordulása megemelkedett. A fenti, a 3. táblázatban tüntettük fel a hazai rákhalálozás adatait az 1975 és 2008 közötti időszakban. A halálozási adatok nemenkénti bontásban esetszámok szerint szerepelnek a KSH adatai szerint.

A táblázatból kitűnik, hogy az összesített halálozási szám 2003-ig fokozatosan emelkedik, majd némi csökkenés tapasztalható, bár ez idő alatt a népesség száma is csökkent. A különböző daganatféleségek közül a tüdőrák (7. ábra) és a szájüregi daganatok halálozása a népességfogyás ellenére is emelkedett mindkét nemben. A vastagbél-végbél- és az emlőrák mortalitása stagnálni látszik. A szűrési programoknak köszönhetően az emlőrák-halálozás várhatóan tovább fog csökkenni. A 4. táblázatban a 2008-as rákmorbiditási adatokat láthatjuk a Rákregiszter alapján.

Az adatokból kitűnik, hogy a hazai rákbeteg férfiak zöme tüdőrákban szenved, majd ezt követi a vastagbél-végbélrák és a bőrrák, majd a szájüregi daganatok és a prosztatarák következik. Nőknél az emlőrák a leggyakrabban előforduló daganat, majd a vastagbél-végbélrák, a bőrrák és a tüdőrák következik. A bőrrákot és a melanómát a nemzetközi statisztikák általában nem tüntetik fel. A bőrrákok a halálozási statisztikákban nem játszanak nagy szerepet, mert korán felismerhető és jól gyógyítható daganatokról van szó. A gyomorrák incidenciája a férfiaknál a nyolcadik, nőknél a kilencedik helyre szorult vissza. Magyarországon a méhnyakrák évente kb. 1100 nőt érint, és több mint négyszázan halnak meg ebben a betegségben. A méhnyakrák halálozása jelentősen csökkenthető a hatékony szűrés segítségével, sőt a legújabb fejlemények szerint az onkogén potenciállal rendelkező HPV-vírusok elleni védőoltás megteremti a primer prevenció lehetőségét is.

Gyermekkori daganatok

A gyermekkori daganatok az összes daganat előfordulásának mindössze 2%-át jelentik. A gyermekek haláloki statisztikájában a balesetek után a második helyet foglalják el a fejlett világban. A fejlődő országokban a különböző fertőző betegségek és az éhezés megelőzi a daganatos halálozást. Magyarországon évente kb. 150–200 új rosszindulatú betegséget regisztrálnak a gyermekek között, és a halálozás évente nem éri el a százat. Az USA-ban a gyermekkori halálozás 12%-áért felelősek a daganatok. A világon 2007-ben 161 ezer új eset fordult elő a 0–14 éves korosztályban és kb. 87 ezer gyermek halt meg rákban. A fejlett országokban a mortalitás a jó orvosi diagnózisnak és ellátásnak köszönhetően alacsony, sőt a leggyakoribb daganatféleség, a leukémia vonatkozásában jelentős csökkenés következett be az elmúlt negyven évben. A morbiditás látszólagos emelkedése is inkább azzal függ össze, hogy jelentős javulás következett be a daganatok felismerésében és szűrésében.

A gyermekkori daganatok felét a különböző típusú leukémiák és limfómák teszik ki. A másik 50%-ot különböző szolid tumorok képezik. A leggyakoribb szolid tumorféleség az agydaganat (neuroblastoma, retinoblastoma), vesetumor, csontszarkómák, a lágyrésztumorok és különböző embrionális maradványokból származó hamartomák.

A kockázati tényezők közül a szülők foglalkozása, az ionizáló sugárzás, környezetszennyezés, nehézfémek, vírusinfekció és a passzív dohányzás említhető, de a pontos okokokat nem ismerjük. A legismertebb fertőzés útján terjedő gyermekkori daganat a Burkitt-limfóma, amit az Epstein–Barr-vírusfertőzés okoz, és főleg a fejlődő országokban, a maláriával fertőzött afrikai kontinensen fordul elő. A malária és a Burkitt-limfóma gyakran együtt fordul elő. Nem kizárt annak lehetősége sem, hogy a limfómák és a leukémiák kóreredetében is szerepet játszhatnak onkogén vírusok.
 

Rövidítések:

AIDS: Acquired Immune Deficiency Syndrome = szerzett immunhiányos tünetegyüttes

EBV: Epstein–Barr-vírus

EU: Európai Unió

HPV: humán papilloma vírus

KSH: Központi Statisztikai Hivatal

SDR: standardizált halálozási ráta

UV: ultraibolya sugárzás

W: korspecifikus standardizált halálozási arány

WHO: World Health Organization
 

Kulcsszavak: rák, epidemiológia, nemzetközi adatok, tüdőrák-halálozás, nemi különbségek, tendenciák a rákhalálozásban
 

IRODALOM

Ádány Róza (2003): A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón. Medicina, Budapest

American Cancer Society (2006): The Worldwide Cancer Burden. ACS, Atlanta

American Cancer Society (2007): Cancer Facts & Figures. ACS, Atlanta • WEBCÍM >

Ezzati, Majid – Henley, S. J. – Lopezz, A. D. – Thun, M. J. (2005): Role of Smoking in Global and Regional Cancer Epidemiology: Current Patterns and Data Needs. International Journal of Cancer. 116, 963–971 • WEBCÍM >

Gaudi István – Kásler Miklós (2002): A rosszindulatú daganatos halálozás változása 1975 és 2001 között Magyarországon. Magyar Onkológia. 46, 291–296. • WEBCÍM >

Institute of Medicine (US) (2007): Cancer Control Opportunities in Low- and Middle-Income Countries. The National Academies Press, Washington DC. • WEBCÍM >

Józan Péter (2005): Rákepidemiológiai viszonyok Magyarországon. Magyar Tudomány. 166, 8, 931–944. • WEBCÍM >

Mathers, Colin D. – Loncar, Dejan (2006): Projection of Global Mortality and Burden of Disease from 2002 to 2030. PLoSMed. 3:e442 • WEBCÍM >

Ottó Szabolcs – Kásler Miklós (2005): A hazai és nemzetközi daganatos halálozási és megbetegedési mutatók alakulása. Magyar Onkológia. 49, 99–107. • WEBCÍM >

Parkin, D. Max – Bray, F. – Ferlay, J. – Pisani, P. (2005): Global Cancer Statistics, 2002. A Cancer Journal for Clinicians. 55, 74–108. • WEBCÍM >

Parkin, D. Max – Whelan, S. L. – Ferlay, J. – Teppo, L. – Thomas, D. B. (eds.) (2005) Cancer Incidence in Five Continents. VIII. IARC Scientific Publication no. 155. IARCPress, Lyon • WEBCÍM >

Peto, Julian (2001): Cancer Epidemiology in the Last Century and the Next Decade. Nature. 411, 17, 390–395.

Schottenfeld, David – Fraumeni, Jr. Joseph F. (eds.) (2006): Cancer Epidemiology and Prevention. New York Oxford University Press, 101–138.

Suba Zsuzsanna – Barabás József (2007): A szájüregi rák megelőzése. Medicina, Budapest