Bevezetés • Mikor és hogyan?

A XIX. században egy ortopéd sebész, William John Little a nyilvánosság elé állt annak az oksági összefüggésnek logikájával, hogy a gyermekkori mozgáskárosodások egy részét a terhesség és a szülés kapcsán keletkezett agyi károsodások okozhatják. A mikor-ra tehát megszületett a válasz. A nyugati országok szülészeti társaságai 2006-ban, közös memorandumban finomították az időzítést, 90%-ot tulajdonítva a terhességi és 10%-ot a szülés körüli időnek. Ez az értelmi, a mozgás-, az érzékszervi és a halmozott károsodásokra egyaránt érvényes. A hogyan oksági vizsgálata még folyamatban van.

A plasztikus agyfejlődés normális variációi

Az emberré válás legfontosabb vívmányai a több millió éves evolúció alatt a két lábon járás, a kreatív kézhasználat, a kreatív értelem és a nyelv kialakulása voltak. Mindennek törzsfejlődéséről a paleoantropológia tudománya, egyedfejlődéséről pedig a szülők tudatosítanak, mert a humán emlékezet előhívási készsége nem terjed ki az első három évre. Nem tudjuk, hogyan állt két lábra, és mikor kezdett beszélni az emberiség, és nem emlékezünk rá, hogy „saját emberré válásunk során” mikor kezdtünk el járni, gondolkozni és beszélni mi magunk. A magzati, majd a csecsemőagy fejlődése során fokozatosan alakulnak ki az emlékezés agyi strukturális és működési feltételei. Újabban vita is folyik arról, hogy milyen típusú memóriák jelennek meg először, és mi a feladatuk. A normális agyfejlődés folyamatait mára ismertté vált géncsoportok időbeli aktiválódása szabályozza. Az idegsejteknek először a genetikai programban meghatározott helyükre kell vándorolniuk, majd nyúlványokat kibocsátaniuk, amelyek folytatják a vándorlást, kapcsolatot keresve más idegsejtekkel. Eközben sokkal több idegsejt keletkezik, mint amennyire szükség van, és a felesleg, amely nem képes kapcsolatok kiépítésére, önpusztítási folyamatok útján le is épül, eltűnik az útból. Milliárdnyi, változékony ideghálózat jön létre, amelyek felépítése és eloszlása rendkívüli hasonló, ugyanakkor jelentős egyéni különbségek forrása. A változékonyság az, amit képlékenységnek, plaszticitásnak nevezünk. A változékonyság szerkezeti és működési alapját az agy fejlődési programja hozza létre. Az első kilenc magzati hónapban az agy 350 grammra gyarapszik, és csecsemőben az első születés utáni év végére eléri a 700 gr-ot. Az 1200 grammos felnőtt agyban 200 milliárd idegsejt tízezerszeres hálózatos összeköttetése alkotja humán mivoltunkat, elménk határtalannak tűnő adaptációs készségét, a plaszticitást.

A plaszticitás, az első év végéig hirtelen csökkenő, majd fokozatosan alábbhagyó mértékben, szinte életünk végéig kísér. A két lábon járás, a kreatív kézügyesség, a mozgás, a nyelvi készség, a gondolkozás, tanulás kialakulásában néha rendkívülinek tűnő természetes különbségek, normális variációk is az agyi ideghálózatok plaszticitásán alapulnak. Hasonló változatosság mutatkozik funkciók későbbi megnyilvánulásaiban, a „képességekben” is, a sportteljesítményektől a nyelvtanulásig vagy a sakkozásig.

Kóros agyfejlődési variációk és következményeik

A bevezetés utalt rá, hogy az idegrendszer egyedi fejlődése során olyan kóros variációk is létrejöhetnek, amelyek befolyásolhatják a mozgás, gondolkozás, magatartás, beszéd koordinált, adaptív – jellegzetesen humán funkciók – kialakulását. Korlátozottságok, fogyatékosságok alakulhatnak ki, amelyek nehezítik, vagy lehetetlenné teszik a beilleszkedést, az adaptációt a családi, illetve a társadalmi életbe. A hátrányos helyzet károsítja az életminőséget. Az agyfejlődési károsodások okai között szerepelnek az idegsejtek vándorlási folyamatainak eltérései, a kapcsolatkeresés akadályoztatása, az idegsejtek anyagcsere-károsodása például az agy fő energiaforrása, az oxigén hiánya következtében, vérzés, genetikai fejlődési rendellenességek.

A plaszticitás, amely oly fontos szerepet játszott az agy fejlődésében, tette lehetővé az idegrendszer különböző részeiben a károsodott működés helyreállítását, azonban csak korán kezdett és folytatólagos terápiával! Fiatal korban ugyanis erre több lehetőség nyílik, mint idősebbeknél.

Ma már egy fiatal csecsemő fejlődésben lévő idegrendszerének szerkezete és működése épp olyan alaposan kivizsgálható, mint egy – fejlődésében nagyjából befejezett, bár mint láttuk, még változékony – felnőtté. A vizsgálatoknak itt is ki kell terjedniük az összes agyi struktúrára és funkcióra, szigorúan objektív módszerek alkalmazásával és a leletek kellő tapasztalaton alapuló értékelésével. A vizsgálatnak folyamatosan nyomon kell követnie az agy fejlődését, annak ellenőrzésére, hogy a viszonyok megfelelnek-e az átlagnak, vagy ha kórosak, a bevezetett terápia mennyire hatékony.

Az agyfejlődés szerkezeti, működésidőzítési folyamatainak egysége a klinikai fejlődésneurológiában

Az agyszerkezet csecsemőkorban • Az agy és a gerincvelő szerkezetének vizsgálatára ma már rendelkezésre áll az ultrahang, a CT, az MR. Az ultrahang a hónapokon át nyitott koponyakutacson át láthatóvá, vizsgálhatóvá teszi az agy belső szerkezetét (1. ábra.).

1. ábra • Neuroszonográfiás vizsgálat

Ártalmatlan objektív eljárás, és ezért lehetőséget nyújt az agyfejlődés követésére, ameddig a kutacs be nem zárult! Olyan objektív módszer áll tehát rendelkezésre, amellyel az agy fejlődési folyamata vagy kórfolyamata nyomon követhető, összehasonlítható. Az agyszerkezet részletesebb vizsgálatára a CT vagy az MR áll rendelkezésre, azonban csak egyszer-egyszer, mert a csecsemőt ezekhez altatni kell, és a gyakori sugárhatás sem hagyható figyelmen kívül (2. ábra).

2. ábra • Roncsoló agyvérzés MR képe

Az agy működésének objektív vizsgálata, az elektromos agyműködés korai folyamatainak elemzése és a kóros jelenségek (epilepszia) leletezése video-elektroenkefalográfiával (v-EEG) lehetséges. Utóbbi lehetővé teszi az epilepsziás, görcsös és a rendezetlen, hirtelen mozgás megkülönböztetését (3/a ábra, 3/b ábra).

3/a ábra • Video EEG vizsgálat

A vizsgálat ártalmatlan és így elektromos agyi működés kialakulási folyamata is nyomon követhető, akárcsak az agyi szerkezet az ultrahanggal. Ugyanez az elv, az időbeli folyamatosság vonatkozik az agy „kihelyezett” érzékelő berendezéseinek, a látó-, a hallószerv és a bőr érzékelési épségének objektív vizsgálatára, a kiváltott agyi potenciálok módszerével. Az agyi elektromos tevékenység vizsgálata lehetővé teszi annak kimutatását, beérkezett-e ingerület azokba az agyterületekbe, amelyek a látást, a hallást, a testérzést felfogják és feldolgozzák. Ez az objektív lelet igazolja az adott érzékszerv épségét, és készíti elő annak vizsgálatát, képes-e a fiatal csecsemő figyelni a látottakra, hallottakra (4. ábra), vagy érzékeli-e mozgás közben a bőrt érő ingereket. A nem megfelelően működő érzékszerv megakadályozza a speciális figyelem kialakulását, ami az értelmi fejlődés egyik alapja.

A prekognitív funkciók objektív vizsgálata

Az érzékszervekből beérkezett ingerületek feldolgozásának és az életkornak megfelelő felhasználásának klinikai elemzése az agy korai adaptív működésére adhat választ. Az éber állapot, a figyelem, a szelektív figyelem, a hol?, micsoda? figyelmi asszociáció, az értelem fejlődésének egymásból felépülő, úgynevezett epigenetikus szakaszai. Kivizsgálások alkalmával az egyik objektív módszer a szelektív pillantást elemzi két képernyőn megjelenő képek segítségével. Számítógépes program irányítja a képek megjelenési ütemét és helyét az egyik vagy a másik képernyőn (5/a és 5/b ábra). A pillantások idejét és irányát – videóra véve – utólag is ellenőrizni lehet.

5/a és 5/b ábra • A hosszú távú memória számítógépes vizsgálata

Életfontosságú biológiai örökség annak felderítése, honnan jön inger és mi az, veszélyes-e vagy sem? Az erős, veszélyként érzékelt ingerre a csecsemő sírással, nyugtalan mozgással reagál, így figyelmezteti a környezetet. Nem tud elfutni, vagy lemerevedve elrejtőzni, mint az élővilág sok fiatalja.

A humán csecsemő a nem erős, átlagos ingert hamar megszokja, nem figyel rá többet, nem orientálja. Az inger minőségének, például ritmusának finom változása azonban nyomban újra megszakítja a nyugalmat, és ismét orientációt vált ki. Meg tudja tehát különböztetni egyfajta inger minőségi változásait, mert egy ideig emlékezetében tartja azt az ingert, amelyhez alkalmazkodott! Mindez ugyancsak vizsgálható objektív módszerekkel. A habituáció a tanulás egyik formájának is tekinthető.

A korai humán mozgások speciális vizsgálata

A térbeli mozgásműködés érzékszerve a labirintus, amely a gravitációs tér és a fej törzshöz viszonyított mozgásának hatásait érzékeli. Ez a létfontosságú érzékszerv gyorsulást (gravitáció, G) és rotációt (fej-test fordulás) mérő berendezés. Korán érik, és már újszülöttben is a mozgás fejlődésének letéteményese. Hatására mozgósíthatóak azoknak a humán mozgásoknak elemi formái, amelyekből később a speciális humán mozgások szigorú sorrendben kialakulnak. Az elemi mozgásformák viszont újszülött kortól egyszerre válthatók ki, automatikusak és sztereotipek. A labirintus a központi idegrendszeren át antigravitációs működésre mozgósítja a graviációt ellensúlyozó izomcsoportokat (7. ábra).

Az elemi mozgásmintázatok ismételt és összehasonlított vizsgálatának leletei nemcsak az izmok beidegzéséről, mozgásdinamikájáról, tónusáról nyújtanak tájékoztatást. Prognózisul szolgálnak a végleges mozgásmintázatok kialakulását fenyegető veszélyekről, a fejemelés, forgás, ülés, tápászkodás, állás, járás várható károsodási típusáról. Az ismeretek lehetővé teszik a korai, egyéni terápiás program készítését és bevezetését.

 
A csecsemők korai neuroterápiája

A korai terápia célja a fejlődő csecsemőagy plaszticitásának közvetlen befolyásolása távolsági érzékszerveken át, amelyek az agy kihelyezett receptorainak, felfogó rendszereinek tekinthetőek. Csak speciális, összetett ingerprogramok lehetnek hatékonyak a kiépülő agyi ideghálózatok speciális összetett működésének befolyásolására, amennyiben a korai tanulás idegélettani feltételeit is biztosítják.

A prekognitív funkciók korai terápiája

Nemcsak szenzomotoros, hanem szenzomentális elemi mintázatok is léteznek. Az éber figyelem a cirkád ritmus vonzatában működik, és ebből jön létre a figyelem. Alapja az agytörzs éberségi-ébresztő rendszereinek működése, illetve az agytörzsben termelődő neuromediátorok, mint a szerotonin, a dopamin vagy az ACh. nagyagy felé propagálása. Ahogyan az elemi mozgásmintázatokat egy speciális érzékszerv, a labirintus közvetítésével lehet kiváltani, a figyelem is érzékszerveken át aktiválható. A látási, hallási figyelemrendszer magában foglalja a rövid memóriát, az érzékennyé válhatás, a stabilizáció fogalmait is. Agyi hálózati rendszerekről van tehát szó, amelyekre a tárgy- és személykapcsolat következő fokozatai, mintázatai ráépülhetnek. Korai, rendszeres aktiválásuk megelőzi elvesztésüket, és így a későbbi fokozatok – ha kell, további terápiás módszerekkel – rájuk épülhetnek.

A figyelem fejlődési fokozatainak felkeltése és állandósítása személyre, illetve tárgyra irányuló rendszeres figyelmi tréningfeladatokkal kezdődik. Ezek vizuális, auditív és tapintási gyakorlatok, amelyek a speciális érzékszervi modalitások fejlődőben lévő nagyagykérgi feldolgozó területeinek működését aktiválják. A terápiás gyakorlatok egyéniek, és adott esetben, részben az elemi mozgásminták rendszeres kiváltásához csatlakoznak, részben önállóak. Mindkettőnek megvan a maga módszertani jogosultsága, mert az érzékszervi és a mozgásszervi uni- és multimodális agyi kapcsolatrendszerek rendszeres aktivizálását és az asszociációs agyi hálózatok működését, a tanulást készítik elő.

A visuomotorium

A kézmozgás károsodásának korai terápiájában, az ujjbegyek érző receptorainak kialakuló 1:1 arányú, egyedülálló beidegzése és rendkívül széles körű, nagyagykérgi kapcsolatrendszerének kialakulása gyakorlatfüggő. Az ujjbegyek rendszeres érintkeztetése, a markolástól a precíziós fogás kialakításáig, reciprok kapcsolatot létesít a fejlődőben lévő kéz nagyagykérgi képviseletével és az ott működésbe lépő minőségre specifikus neuroncsoportokkal. Ezek a gyakorlatok e tárgykontaktus korai kialakítását és megerősítését célozzák.

Korai szenzomotoros neuroterápia

A korai terápia az elemi mozgásminták rendszeres napi ismételtetése. A kiképzett szülő nem mozgat, nem tornáztat. A gravitáció közreműködésével, naponta többször, rendszeresen működésbe hozza azokat az izomcsoportokat, amelyek majd a végleges mozgásmintázatokban a főszerepet fogják játszani. A valóban rendszeres terápia kialakítja az izomcsoportok összetett működését, erőkifejtését, tónuseloszlását, hogy azok megfelelő fokon álljanak rendelkezésre a végleges mozgásmintázatokhoz. Ennek hiányában ugyanis maga az agyfejlődési folyamat hozza létre a fejemelés, kúszás, forgás, ülés, felkapaszkodás, állás hiányát vagy kóros formáját. A rendszeres napi kezelés a szülő, pontosabban az anya kezében van. Nincs olyan intézmény, amely napi öt-hat alkalommal 25–30 percnyi időben vállalhatná a kezelést. A legtöbb anya azonban képes erre, pedig ez az egész család időbeosztását megváltoztatja. Mégis, tapasztalatunk szerint sok ezer család vállalta ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot.

Az agyidegek, a gerincvelő
és a gerincvelői idegek korai károsodásának
korai diagnosztikája és kezelése

Nem ritkaság a szopás, nyelés és légzés összehangolásának rendellenessége, a difágia. Korai felismerése és terápiája a garat elektromos ingerlésével jórészt gyógyítható, és a félrenyelés, a tüdőgyulladás, szondán keresztüli táplálás, a sztómakészítés elkerülhető (8. ábra).

8. ábra • Poligráfiás neurourodinamikai vizsgálat.

A felső négy vonal az elektromos agyműködést jelzi (érzi-e a csecsemő a kiépülőben lévő vizelési ingert?), az 5. vonal a légzést regisztrálja,

a 6. a nonnutritív szopást, a 7. az intraveszikális ingerléssel elért hólyagösszehúzódást,

a 8. a rektális nyomás változását.

A legsúlyosabb ilyen állapot a csigolyahasadáson (spina bifida) előtüremkedő gerincvelősérv (myelomeningocele), rendszerint a gerincvelő alsó részében, ami teljesen vagy részlegesen beidegzés nélkül hagyja a hólyag, a végbél, a csípő és az alsó végtagok izmait. A hólyagbénulás veszélyezteti a vesék épségét, a végbél mozgásrenyhesége székrekedést okoz, a csípőben, az alsó végtagokban pedig különböző fokú bénulások keletkezhetnek. A korai terápia a veszélyek jó részét elháríthatja. A hólyag napi elektroterápiája, speciális elektrokatéterrel és elektroterápiás készülékkel megszünteti a pangást, és az esetek egy részében, kialakítja a normális vizelési funkciót (8. ábra). A végbélizomzat mozgásrenyhesége is helyreállítható elektroterápiával. Az alsó végtagok megmaradt mozgatása az elemi mozgásmintázatok (kúszás, mászás, járás) gyakorlásával megindítható, fenntartható. A korai neuroterápia megalapozza a későbbi mozgáskezelést és rehabilitációt, valamint a károsodott végtagok agyi reprezentációját.
 

A gerincvelői idegek izolált,

perifériás károsodásainak korai kezelése

Még ma sem szűnt meg teljesen a születéskori felkarbénulás veszélye. Az ok elsősorban a magzat nagy súlya, ami elsősorban az anyai cukorbetegséggel jár együtt. Az idegsérülés degenerációt idéz elő az idegrostokban, aminek következménye az izmok sorvadása és bénulása. A veszély a nyomban bevezetett és rendszeresen folytatott elektroterápiával csökkenthető, sőt el is hárítható (9. ábra).
 

9. ábra • Plexus brachiális lézió elektromos kezelése unipoláris ingerléssel, idegpont felől.

Összefoglalás

A klinikai fejlődésneurológia az idegrendszer összes világra hozott károsodásának kivizsgálására szakosodott, és speciális objektív kivizsgálási programjaival fiatal csecsemők kivizsgálására és szükség esetén prospektív terápiájára specializálódott. A közlemény a módszereket foglalja röviden össze. Teljeskörű kivizsgálás nélkül nem állapítható meg, kinek van szüksége neuroterápiára, amelyet ebben a korai életkorban semmiféle fejlesztés, intervenció nem helyettesít. Ezek viszont később igen hasznosnak bizonyulhatnak.
 

Kulcsszavak: fejlődésneurológia, kóros agyfejlődés, objektív diagnosztika, korai neuroterápia, prevenció
 

IRODALOM

Berényi Marianne (2011): Asphyxiás érett újszülött – lehetőségek az agyi fejlődés befolyásolására. Gyermekgyógyászat. 62, 2–7.

Berényi Marianne – Katona Ferenc (2006): Neuro-urológia. In: Katona Ferenc –Hamvas A. – Klauber A. (szerk.): Inkontinencia. Medicina, Budapest, 108–129.

Berényi Marianne – Katona Ferenc (2008): Idegrendszeri károsodások diagnosztikája és kezelése. In: Oláh Éva (szerk): Gyerekgyógyászati kézikönyv II. Medicina, Budapest, 1185–1188.

Berényi Marianne – Katona Ferenc (2011): A fejlődésneurológia szerepe a gyógypedagógiában. Gyógypedagógiai Szemle. 39, 121–130. • WEBCÍM >

Berényi Marianne – Katona Ferenc (2011 in press): Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása. Klinikai Fejlődésneurológia. Medicina, Budapest

Berényi Marianne – Katona F. – Sanchez, C. – Mandujano M. (2011): Az egyenes testtartás és járás filo- és ontogenetikája a fejlődésneurológiában. Ideggyógyászati Szemle. 64, 239–247.

Katona Ferenc (1989, 2002): Klinikai fejlődésneurológia. Medicina, Budapest

Katona Ferenc (2001): Az öntudat újraébredése. Medicina, Budapest

Katona Ferenc (2005): Clinical Neuro-developmental Diagnosis and Treatment. In: Zelazo, R. P. – Barr, R. G. (eds.): Challenges to Developmental Paradingms. Lawrence Erlbaum, 167–191.

Mandujano, Mario – Muñoz-Ledo, P. – Sanchez-Peres C.: (2005) A Katona-féle humánspecifikus komplex elemi mozgásminták – Antropológiai megközelítés. Ideggyógyászati Szemle. 58, 9–10. 337–342.