A tarkó mélyén négy kisebb izom alkotja az ún.
suboccipitalis izomcsoportot:
• a musculus rectus capitis posterior minor az
atlasz hátsó gumójától a foramen magnum hátsó pereméig;
• a musculus rectus capitis posterior major az axis
tövisnyúlványáról az előbbi izom tapadása mögé és azt fedve terjed;
• a musculus obliquus capitis inferior az axis
tövisnyúlványától az atlasz harántnyúlványához vízszintesen haladva;
• a musculus obliquus capitis superior az atlasz
harántnyúlványától a rectus capitis major tapadása mellé sugárzik.
Az utóbbi három izom háromszöget képez (trigonum
suboccipitale), amelyben kitapintható az atlasz hátsó ívének oldalsó
széle. Ennek vájulatában fekszik oldalt az arteria vertebralis, s itt
lép be a canalis vertebralisba.
Az axialis izomzat fasciái: fascia nuchae. A
tarkóizmok két kúpját zárja körül a musculus trapesius alatt. A fascia
prevertebralis a scalenus izmokat borítja be, és fogja össze. A két
scalenus alatt besüppedve a nyaki gerinc elülső izmait borítja. A
csontos mellkas feletti teret három részre osztja. A középső részben
van a mellkasba vezető csatorna (légcső, nyelőcső, nyaki erek és
idegek részére).
A gerinc mozgékonysága
A gerinc mozgékonyságának értékelésekor nem szorítkozhatunk csupán a
kranio–vertebrális kapcsolat szakaszára, a gerincet egész hosszában
kell vizsgálnunk.
Emberben nyugalmi álló helyzetben a nyaki
gerincszakasz előre domborodó ívet ír le, a háti szakasz hátra
domborodó, az ágyéki előre domború. Az emberi újszülött gerince
gyakorlatilag egyenes, a fent említett „fiziológiás” görbületeket a
természetes mozgásigények alakítják ki.
A gerincoszlop a gerinces állatok és az ember
csontvázának talpköve. A gerinc mozgathatósága és ezzel a mozgás
lehetősége egyike a legfontosabb életfunkcióknak, amely a huszonhárom
valódi csigolya területében valósulhat meg, és alapvetően a
csigolyaközti porckorongoktól függ. A csigolyaközti porckorong minden
irányban enged bizonyos mozgást, így a csigolyák közötti kisméretű
elmozdulások összeadódva a gerincoszlop jelentős mozgását
eredményezik. Az engedélyezett mozgás nem mindenütt egyenlő, annak
mérete, Hyrtl szerint, függ:
• az adott szakaszon a
csigolyaközti porckorong mennyiségétől;
• a porckorongok vastagságától;
• a csigolyaközti porckorongok gyűrűszerű inas
(rostos porc) része feszülésének mértékétől;
• a csigolyatest magasságától;
• a csigolyanyúlványok kedvező vagy kedvezőtlen
helyzetétől.
Itt kell megemlíteni, hogy az emlősök nyakának
hossza nem a nyakcsigolyák testének számától, hanem azok hosszától
függ.10
Előrehajláskor a gerinc egységes ívet ír le,
melyben főleg a nyak vesz részt. Az előrehajlásban fontos szerepe van
még az ágyékcsigolyák vastag csigolyaközti porckorongjainak és ezek
szagittális állású ízfelszíneinek. A hát alsó része kevéssé vesz részt
az előrehajlásban.
Hátrahajláskor leginkább ugyancsak a nyak mozdul.
Erős hátrahajlásnál a hajlás mértéke három ponton a legkifejezettebb:
• az alsó nyakcsigolyák között;
• a 11. háti és a 2. ágyéki csigolya között;
• a 4. ágyéki csigolyánál.
A háti gerinc megtartja hátra tekintő domborúságát,
csak kis fokban egyenesedik ki, mivel a csigolyák tövisnyúlványa
összetorlódik.
A gerinc tengely körüli csavarodásában (torsio),
ami összesítve kb. 45°-ot tesz ki, szintén a nyak játssza a főszerepet
a csigolyák vízszintes ízületi síkja miatt. A torsióban részt vevő
további csigolyák sorrendben a hátiak. A lumbális csigolyák
gyakorlatilag nem vesznek részt a csavaró mozgásban, kivéve az 5.
ágyéki csigolya és a keresztcsont között, az ízfelszínek frontális
állása miatt.
A gerinc mozgásait összefoglalva mondhatjuk, hogy a
hajlás, a feszülés, az oldalhajlás és a tengely körüli forgás
leginkább a nyakcsigolyák, legkevésbé a tíz felső hátcsigolya
közreműködésével jön létre.
A gerinc említett mozgáslehetőségei mellett a
kranio–spinális kapcsolat által további, egészen speciális mozgásokra
kerülhet sor, ahogyan azt a korábbiakban kifejtettük.

4. ábra • A görög mitológia Atlasza
Érdekes megjegyezni, hogy halaknál az első
nyakcsigolya és a koponya között mozgás nem lehetséges, mert ezeket a
struktúrákat nem ízület, hanem porc vagy rostos, nemelasztikus
kötőszövet köti össze. Ez azt jelenti, hogy a halak úszási mozgásaiban
a gerinc legfelső része nem vesz részt, míg más állatfajokban, ahogyan
említettük, a gerinc minden irányú mozgásában a nyaki szakasznak van
döntő szerepe.
Fejlődési rendellenesség
Az elsődleges basalis impressio a foramen occipitale magnum szélének
körkörösen, az os occipitale condylusainak, az atlasz és az axis felső
struktúráinak benyomódása a koponya hátsó koponyagödri területébe. A
nyúltvelőt ért kompresszió tünetei mellett liquorkeringési zavar
(hidrokefalusz, siringomielia) is bekövetkezhet. A klinikai tünetek
általában a húszas–harmincas években jelentkeznek. Másodlagos bazális
impresszió oka lehet Paget-kór, hyperparathyreoidmus.
A dens axis fejlődési zavara esetén a dens nem nő
össze az axis testével (os odontoideum), fel- és oldalfelé eltolódhat,
a nyúltvelőt nyomhatja.
Az ízületi hipermobilitás (Marfan-szindróma) az
atlanto-axialis ízületben okoz eltolódást.
A condylus occipitalis hypoplasia
a koponya előrecsúszását okozhatja.
Daganat
A kranio–spinális kapcsolat csontos struktúráiból kiinduló jóindulatú
daganatok az oszteóma, az oszteoblasztóma és a kondroma. Az
óriássejtes osteoclastoma semimalignus természetű. Betegeink között
leggyakoribb volt a szintén semimalignus kordoma.11
Jóindulatú daganat még az eosinophil granuloma és a foramen
magnum-környéki meningeoma és neurinoma.
Gyulladás
A reumatoid artritisz leggyakoribb előfordulási helye a kéz vagy a láb
kisízületei, de a gyakoriság harmadik helyét a nyaki gerinc, illetve a
kranio–spinális átmenet ízületei foglalják el. A gyulladás okozta
granulációs elváltozás destruálja az ízületi szalagokat és a porcos,
később a csontos állományt. A fájdalom és a nyaki instabilitás korai
tünet, ami a radiológiai vizsgálatok segítségével tisztázhatja a
diagnózist, és a megfelelő kezelés megelőzheti az irreverzibilis
ízületi és idegrendszeri károsodásokat.
Bakteriális fertőzéstől tályog alakulhat ki a
csontokban.
Trauma
A sérülés természetétől és mechanizmusától függően az ízületben ficam
vagy a csontállományban törés következhet be. Ficam leggyakrabban az
atlanto-occipitális ízületben jön létre, míg a törések elsősorban az
axis fognyúlványán következnek be.
Diagnózis
A fájdalom és a neurológiai tünetek lokalizációs fontossága mellett a
klasszikus és a modern képalkotó eljárások (Rtg, CT, MRI) biztos
minőségi és lokalizációs diagnózist adnak.
A gyógykezelés rövid összefoglalása
Már a korai tünetek, a fájdalom és a nyaki instabilitás esetén
célszerű a diagnózist tisztázni, és a kezelést megkezdeni.
Gyulladáscsökkentő és izomgörcsöket lazító szerek mellett helyi
lidocain infiltráció is sorra kerülhet, ugyanakkor szteroidok
adagolása kérdéses. Masszázs és gyógytorna, valamint a hidroterápia
alkalmazása kíméletesen adagolható, más esetekben éppen ellenkezőleg,
az ízület nyugalomba helyezése, mint a nyaki szivacsgallér használata
és a fájdalmas ízület immobilizálása hoz eredményt.
Eredménytelen gyógyszeres kezelés esetén műtéti
beavatkozásra kerülhet sor. A betegségnek az agyalapi csontban (a
klivuszban) vagy a felső nyakcsigolyák testében, illetve ezen a
területen a kemény agyburkon kívüli elhelyezkedésben (az ún.
kraniospinalis ventralis localizációban) a kóros elváltozás csak
elölről, a száj felől közelíthető meg. Minden más irányú műtéti
behatolás nagy rizikóval jár; a nyúltvelő vagy a gerincvelő legfelső
szakaszának károsodását okozhatja.
Ezekben az ún. „szájon keresztüli” műtétekben
Intézetünk, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet,
nemzetközileg ismert és elismert eredményeket ért el. A műtét célja,
hogy az idegi struktúrákat ért nyomást megszüntessük (dekompresszió),
és a gerincet a lehető legkedvezőbb anatómiai helyzetben rögzítsük.
A rajzokat
M. Nagy Szilvia grafikusművész
készítette.
Kulcsszavak: atlasz, tengely, nyakcsigolyák, gerincmozgások, a
koponya–gerinc kapcsolat betegségei, szájon keresztüli műtétek
IRODALOM
Albinus, Bernardus Siegfried (1757): De
ossibus corporis humani. Ioannes Paulus Kraus, Lipsiae
WEBCÍM >
Hyrtl, József (Josef) (1849): Az
emberboncztan tankönyve tekintettel az élettani indoklásra s a
gyakorlati alkalmazásra. Magyarítá Dr. Foltényi János pesti
gyakorló orvos Dr. Rhédey Antal élettani segéd segélyével. M. Kir.
Egyetemi Nyomda, Buda
Leber von Ferdinand Joseph (1772):
Vorlesungen über die Zergliederungkunst. Wien. Latin fordítása:
Praelectiones anatomicae. 1778, Rudolph Gräffer, Vindobonae
Kent, George C. – Carr, Robert K. (2001):
Comparative Anatomy of the Vertebrate. 9th ed. McGraw-Hill Book Co.,
Singapore
Korda Judit – Veres Róbert (2000): Nyaki
elváltozások rheumatoid arthritisben. Lege Artis Medicinae (LAM). 10,
5, 411–420.
Pásztor Emil – Vajda J. – Piffkó P.–
Horváth M. – Gádor I. (1984): Transoral Surgery for Epidural
Craniocervical Space-occupying Processes. Journal of Neurosurgery. 60,
276–281.
Pásztor Emil (1985): Transoral Approach
for Epidural Pathological Processes. In: Symon, Loew Nornes – Miller,
J. D. – Brihaye, J. – Loew, F. (ed.): Advances and Technical Standards
in Neurosurgery. Springer, Wien–New York, 125–170.
Pásztor Emil (2007): Orvosegyetemi oktatás
hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a
koponyára . Orvostörténeti Közlemények. 200–201, 5–35.
Plenck, Joseph Jacob (1775): Primae Lineae Anatomes In Usum
Praelectionum. Rudolph Gräffer, Viennae (3. Kiadás, 1780):
WEBCÍM >
Szentágothai János (197): Functionalis
anatomia. I–III. Medicina, Budapest
Vesalius, Andreas (1543): De humani
corporis fabrica libri septem. Ex officina Joannis Oporini,
Basileae:
WEBCÍM >
Winslow, Jacobus Benignus (1753):
Expositio Anatomica Structurae Corporis Humani. Joan. Gothofr. Baueri,
Frankfurt & Leipsig (1758-as kiadás):
WEBCÍM >
Zimmermann Ágoston – Zimmermann Gusztáv
(1939): Háziállatok anatómiája I-III. 3. kiadás (első kiadás:
1923), Pátria Irodalmi Vállalat, Budapest
LÁBJEGYZETEK
1 Az első nyakcsigolya
mindmáig használatos atlasz elnevezését Vesalius (1514–1564) adta,
amit pedig a görög mitológiából vett: az istenek ellen fellázadó
Atlasz titán azt a büntetést kapta, hogy a vállán cipelje az eget,
nehogy az a földre zuhanjon
>
2 A csontváz a legtágabb
értelmezésben egy olyan „szerkezet”, amely fenntartja az állati test
formáját és az izommozgáshoz támasztékot ad. A legtöbb csontváz kemény
anyagból van. A kemény csontváz lehet exoskeleton vagy endoskeleton.
Egyedül a gerinces állatokban képződik az endoskeleton csontból. A
csont élő anyag, állandóan pusztul és újraképződik.
>
3 Etalon (étalon, francia)
= szabványminta, alap-, hiteles mérték.
>
4 Leonardo anatómiai
rajzainak említett tanulmányozására az az olasz Anthropos Associacion
és a nemzetközi Grande Exhibition cég által létrehozott kiállítás
adott lehetőséget, amelyet 2009-ben, a budapesti VAM Design Centerben
rendeztek a Live Nation Hungary szervezésében. Történelmi adatok
szerint Leonardónak csupán harminc tetem boncolására volt engedélye.
>
5 A dán származású Jacob
Benignus Winsløw (Jacobus Benignus Winslow) (1669–1760) a párizsi
egyetem anatómiaprofesszoraként 1732-ben franciául adta ki híressé
vált tankönyvét, amelyet németre, majd húsz évvel később (1753)
latinra is lefordítottak.
>
6 Bernhard (Bernardus)
Siegfried Albinus (1697–1770) a leideni egyetem anatómus professzora,
tankönyve 1756-ban jelent meg latinul.
>
7 Josef Hyrtl korának
egyik leghíresebb anatómusa, közel harminc éven át volt a bécsi
egyetem tanára. A magyarok iránti szeretetét nyíltan hangoztatta.
1873-ban választották meg a MTA tiszteleti tagjának.
>
8 Az agy vérellátását
biztosító carotis és vertebrális érrendszerhez tartozó erek az
aortából közvetve vagy közvetlenül eredve hosszan futnak felfelé a
nyakon az agy irányába. Míg a carotis erei a nyakon viszonylag
felszínesen futnak, hiszen pulzálásuk kézzel is jól tapintható, addig
a vertebrális artéria a nyakon mélyen, a nyakcsigolyák csontos
csatornája által védve fut az agy irányába. A természet, úgy látszik,
ily módon is nagyobb biztosítékot ad az életfontos agytörzsi
struktúrák vérellátására, bár az agyalapi circulus arteriosus
Willisii, az érrendszer anasztomotikus gyűrűje a vérellátást hatásosan
biztosítja.
>
9 Az axis forgással
kapcsolatos megnevezése helytelen, mert az atlasz és a fej együtt
forog az axis (tengely) körül, nem az axis forog.
>
10 Emlősökben a
nyakcsigolyák száma általában hét, mint az emberben is, de vannak
kivételek. A lamantinnak (Manatus australis) csak hat nyakcsigolyája
van, a galléros lajhárnak (Bradypus torquatus) nyolc, a háromujjú
lajhárnak (Bradypus tridactylus) kilenc.
>
11 Az embrionális életben
a gerinc fejlődésében szerepet játszó chorda dorsalis később csak
minimális mennyiségben a csigolyák közötti nukleusz pulpószuszban
található meg. Daganatos elfajulása főleg a klivuszban és a C II–III
csigolyák elülső ívében, illetve korpuszában lokalizált.
>
|