Ez a síkpolimer ugyanis a valódi, atomi
fölbontással látott szerkezetében kétféleképp viselkedő, kémiailag
teljesen különböző környezetben látható Na+-ionokat mutat (7.
ábra). Egyikük a „normális” só típusú kötésekben levő, a Br- -
anionnal és vízzel kapcsolatban álló kation, míg a másik Na+ - kation
egy anintól teljesen izolált, csak a „semleges” ribonolakton-molekulák
alkotta környezetben ül! A formális 1:1:1 sztöchiometria és a
kristályszerkezet közötti kapcsolatot egyrészt a végtelen
polimerszerkezet fölismerése, másrészt a cella aszimmetrikus
egységében ülő két független fél Na+-ion teremti meg: ezek összege
természetesen egy egészet ad. Mivel a valóság természetesen nem állhat
„fél atomokból”, így a helyes arányt itt is az első pillanatra
redundáns 2:2:2 számsor írja majd le a legegyszerűbben. Ezek a valóság
oly finom részletei, amelyek a kutató tekintet előtt csak ebben a
mérettartományban tárulnak föl.
A helyes kristályszerkezet ismerete segítette, hogy
az említett és más hasonló komplexek szerkezetét igazoljuk, pl. egy
rotációs malomban végrehajtott szilárdfázisú reakció lefolyását
követve, illetve annak eredményeként.
Ilyenkor a porrá őrlődött kiindulási anyagok és a
keletkező, porszerű reakciótermék természetesen nem áll egykristály
formájában rendelkezésre. Mégis, az ideális kristályszerkezetből
számítható röntgendiffrakciós porfölvétel összevetése az őrlés alatt
vett mintákkal beszédes tanú (8. ábra).

8. ábra • Ribonolakton és NaBr porának
őrlése víz jelenlétében a 15'-ként vett minták pordiffrakciós
fölvételei szerint gyorsan vezet a célkomplexhez, amelynek ismert
szerkeze-téből számított porfölvétele (legfelső rajz) jól hasonlít a
már fél óra után látható képre
Végül egy, a laboratóriumunkban intézeti
kooperációban Dr. Soós Tiborral és munkatársaival együtt még most is
folyó kutatást említek, ami az eddigi professzionális közfelfogásnak
megfelelő, statikus szerkezet képéhez az egykristálydiffrakciótól
általában nem várt dinamikus tulajdonságokról ad képet. A metanollal
képzett szupramolekuláris addukt képét a 9. ábra mutatja. Ez a
kristályszerkezet -150 ºC körüli hőmérsékleten „látott” képe. Azonban
szobahőmérsékleten a kristály bomlásával együtt drámai változások
történnek a molekula közepén ülő tiokarbamidcsoport jól látható
elmozdulásával. Ennek nagysága csupán az ebben a dimenzióban szokásos
Å-skálájú kötéshossz-mérce ötöde, de ezzel mégis a még egy
nagyságrenddel kisebb méretek felé teszünk lépést (10. ábra).

9. ábra • A tiokarbamid központú szerves
katalizátor és metanol szupramolekulájának képe

10. ábra • A tiokarbamid központ
hőmozgás-tényezőinek változása a mérési idő alatt (felső),
összehasonlítva a metanollal (középső) és az attól számított
különbséggel (alsó vonal)
E kristályszerkezetben hőmérsékletfüggő diffrakciós kísérleteink a
rendszer idő- és térbeli folyamatainak olyan összetett dinamikus képét
sugallják, amelynek további elemzése azzal a reménnyel biztat, hogy
talán lehetőségünk lesz a katalitikus szempontból fontos, de eleddig
láthatatlan molekuláris elmozdulások jobb megértésére is.
Köszönet illeti támogatóinkat, a vegyészeket: Prof.
Keglevich Györgyöt és munkatársait, Dr. Pintér Istvánt, Dr. Soós
Tibort és munkatársait, valamint a krisztallográfusokat, Hegedűsné Dr.
Kudar Veronikát és Dr. Párkányi Lászlót. Segítségük nélkülözhetetlen
volt ezekben a munkákban. Kutatásainkat az OTKA T042642 és K75869
projektjeinek anyagi támogatásával folytattuk.
Kulcsszavak: egykristály röntgenszórás,
kristályszerkezet-meghatározás, sztöchiometria, szupramolekuláris
kémia, molekuláris önszerveződés
IRODALOM
Glusker, Jenny P. – Trueblood, Kenneth N.
(1985): Crystal Structure Analysis: A Primer. Oxford University Press,
NY, USA.
Kálmán Alajos (1995): A
röntgenkrisztallográfia fejlődése. In: A röntgensugárzás egy
évszázada. Magyar Tudomány. XL, 9, 1047–1062.
Kudar Veronika – Czugler Mátyás (2008): A
Reinecke-só és származékainak kristályszerkezetei. Publikálásra
előkészítve.
Novák Tibor – Ujj V. – Schindler J. –
Czugler M. – Kubinyi M. – Mayer Zs. A. – Fogassy E. – Keglevich Gy.
(2007): Resolution of 1-substituted-3-methyl-3-phospholene 1-oxides by
Molecular Complex Formation with TADDOL Derivatives. Tetrahedron:
Asymmetry. 18, 2965–2972.
Pintér István (2005): New Complexes of
Ribose Derivatives. Polish Journal of Chemistry. 79, 323–328.
Ujj Viktória – Schindler J. – Novák T. –
Czugler M. – Fogassy E. – Keglevich Gy. (2008): Coordinative
Resolution of 1-phenyl- and 1-naphthyl-3-methyl-3-phospholene 1-oxides
with Calcium Hydrogen O,O'-dibenzoyl-(2R,3R)-tartrate or Calcium
Hydrogen O,O'-di-p-toluyl-(2R,3R)-tartrate. Tetrahedron: Asymmetry.
19, 1973–1977.
|