Az akadémiai díjas fizikus, a részecskefizika és a kvantumtérelmélet neves kutatója, az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékének egyetemi tanára, az elméleti fizika nemzetközileg elismert kutatója volt. Úttörő tevékenységet végzett a nemabeli mértékelméletek klasszikus megoldásainak kutatásában, és ezek Einstein Yang Mills elméletekbeli alkalmazásaiban.

Horváth Zalán 1943-ban született Debrecenben. 1991 óta a fizikai tudomány doktora, 1992 óta egyetemi tanár, 1998-ban lett az Akadémia levelező tagja, majd 2004-ben rendes taggá választották. 1993-2001 között vezette az Elméleti Fizikai Tanszéket és 1994-től haláláig irányította az MTA Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportját. Elnöke volt az MTA Fizikai Tudományok Osztályának, a Magyar CERN Bizottságnak, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak és a Wigner Jenő-díj szakkuratóriumának. A CERN Tudományos Tanácsában ő képviselte Magyarországot. Alapító tagja, és évekig vezetője volt az ELTE Fizika Doktori Iskolájának. 1976-ban Novobátzky-díjjal, 1986-ban Akadémiai Díjjal tüntették ki, 1996-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat.

Széleskörű tudományos tevékenységet folytatott. Hazai és külföldi kollégáival folyamatosan publikált a nemabeli monopólusokról, a húrelmélet különböző kérdéseiről, illetve a különböző dualitások kvantumtérelméleti szerepéről. Kiemelkedő eredményei közé tartozik a BPS-monopólusok Bäcklund-transzformációval történő előállítása.

Munkatársaival megértő és közvetlen volt, az Elméleti Fizika Tanszék szakmailag intenzív, de emberileg nyugodt és békés alkotói légkörét sikerült megvédenie a környező világ negatív hatásaitól. Kollégáit szavaival és tetteivel segítette, mély gondolkodású szakember, empatikus kolléga, a humánus tudós megtestesítője volt.