Pierre Teilhard de Chardin (1891–1955) jezsuita páter és paleontológus volt. A szerző nem egyházi neveltetésű paleontológus.

Teilhard részese volt a 600 000 évvel ezelőtt élt kínai előember, a Sinanthropus, magam pedig a tízmillió éves kőzetekből előkerült emberszabású ősmajmok, a Rudapithecusok és társaik felfedezésének (Teilhard de Chardin – Licent, 1924; Teilhard de Chardin – Pei, 1932; Kordos, 1987, 1988).

Teilhard szerint az evolúció célirányos folyamat, amely Krisztustól ered, és benne éri el a célját (Julian Huxley in Teilhard de Chardin, 1958). Az én megítélésem szerint az evolúciónak nincs célja, inkább állandóan változó kölcsönhatások kényszerének eredménye.

Teilhard Az emberi jelenség című könyvét 1947-ben írta, de az egyházi cenzúra tiltása miatt csak 1955-ben jelent meg (Teilhard de Chardin, 1955, 1958, 1973). A páter több mint húsz évig kutatta az ősállatok és -emberek csontjait, eszközeit, ma is rendkívül hasznos, forrásértékű monográfiákat írt (Teilhard de Chardin – Young, 1936).

Az emberré válás tárgyi bizonyítékai és a folyamatok megértéséhez szükséges vizsgálati eszközök akkor sem és azóta sem világították meg a sötét barlangban bolyongó, lámpa nélküli ember tisztánlátását. Teilhard a XX. század első felében tudta, hogy Ázsiában, Európában és Afrikában léteztek nagyjából egy időben kialakult ősi emberek, akik eszközöket készítettek, állatokra vadásztak, hordákban éltek. Később megtörtént a gondolkodás születése, majd az emberfajok szétterjedésével kibontakozott a Nooszféra, amikor az ember minden más alakja fölé kerekedve meghódított minden lakható teret, más szóval a „Szellem szövi és teríti el a Nooszféra rétegeit”.

A XX. század második felétől kezdődően az emberi jelenségekről nagyságrendileg többet és nagyobb hibahatárral tudunk. Csak egy-egy mondatban:

• Az emberi nemhez vezető leszármazási vonal legalább hétmillió éve kialakult;

• Napjainkban tudománypolitikai és üzleti hatásra úgy tartjuk, hogy az értelmes ember, a Homo sapiens Afrikából származik (Ázsia jobb jelölt);

• Az ember felegyenesedve, két lábon jár (csakúgy, mint a csirke);

• A hominidák, a majomagyú emberszerűek 3,5 millió évvel ezelőtt már eszközöket készítettek és használtak (a legtöbb élőlény is valószínűleg képes volt erre);

• A tűz korai használatának nyomai 300–350 ezer évvel ezelőttől bizonyíthatók (korábban természetes tüzek nyomait találták meg);

• Az ember maradványait ritkán, időszakosan lakott barlangokban, rendszerint zsákmányként, katasztrófa áldozataként találjuk meg;

• A tudatos temetkezés esetleg már a Homo sapiensre jellemző, de azelőtt, a neandervölgyieknél is megtörténhetett (egyes megfigyelések szerint az afrikai elefánt is gyászolja elhullott társát);

• A barlangrajzok a valóság leképzésének, a hit megjelenésének tünetei, ahol az embernél már kialakult a valóság és a nem valóság, vagyis az utópia, a hit elkülönülése (lehetséges, hogy az emberré válásban ez már korábban is megtörtént).

A paleontológus oldaláról összeállított mai ismeretkép nem tartalmazza azt a kérdéskört: miként és milyen távolságra kommunikálnak a növények és az állatok, köztük az ember is. Az előadóülés témájára gondolva felvetődik a kérdés, hogy „meddig” látunk.Válaszként eszembe jut egy budapesti történet. Yves Coppens, a Francia Akadémia tagja, a 2,4 millió évvel ezelőtt élt emberfaj, Lucy egyik felfedezője (Johanson – Coppens, 1976) egy bárgyú kérdésre válaszolta: „tudja kisasszony, a tudósok nagyon buta emberek, csak azt mondhatják, amit tudnak”. Valóban! Mit mondhatunk a globális klíma- és környezetváltozásokról? Annyit biztos, hogy az ember előtt is volt, és az ember kihalása után is lesz. Aki az óriásplakátokon közzétett hirdetéssel egyetért, hogy állítsuk meg a klímaváltozást, az nem hisz az evolúcióban, tagadja az állandó változást.

Mi lenne, ha megállna a klímaváltozás? Nálunk nosztalgikus havas karácsonyt ünnepelnénk, várnánk a tavaszi kivirágzást, nyaralnánk és betakarítanánk a termést, ősszel pedig a Szent Mihály útján beköszönne az ősz, és súgna valamit, amit én tudok csupán.

És ha mégsem állna meg a klímaváltozás? Megtörne bejáratott kispolgári életritmusunk, nem zakatolhatnának a gőzvonatok, és a tehenek zárt tartására sem kellene nagyon odafigyelnünk.

A Föld klímája és környezete természetesen állandóan változik, mikor milyen kölcsönhatási hálórendszerben. A paleontológus azt tapasztalta,

hogy a Föld bolygó klímazónáit elsősorban a kontinensek állandó mozgását létrehozó lemeztektonikai események befolyásolják. A ma létező globális klíma- vagy ökoszisztéma-zónák közül talán a trópusi a legkonzervatívabb, a sarkok jéggel borítása utáni változásokért pedig igen sok földi önszabályozó és „égi mechanikai”, helyesebben kozmikus hatás felelős.

Mindezekre ráadásul itt a csak 200 000 éve kialakult fajunk, a Homo sapiens. Az értelmes ember, aki a számára kedvező környezeti kényszerek hatására többször kénytelen volt életmódot változtatni, s létrehozni a civilizációt (Kordos, 2010). Alig múlt el 15 ezer év – alig 500 generáció –, és az emberi jelenségek sora oly mértékben gyarapodott, hogy az okostelefon használója előbb-utóbb már nem tud írni és olvasni, és nem is lesz rá szüksége.

Milyen lesz az Aldous Huxley-féle „Szép új világ?” A „szóma ha mondom”, nem fogja megoldani gondom (Huxley, 1934). Csak a Riói nyilatkozat (1992 [1993]) első elvére visszanyúlva olvashatjuk, hogy „a fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. Ők jogosultak – a természettel összhangban – egészséges és termékeny életre.”

Nos, jól megmondtuk a hangyáknak, a méheknek és mindenféle élő szervezeteknek és élettelennek gondolt rendszereknek, hogy itt minden miattunk, az ember miatt van! Lehetséges, hogy a hangyák és a méhek hatékonyabban kommunikálnak egymással, és szervezik életüket, mint mi, az emberek, és lehetséges, hogy az életet nem biológiának kellene nevezni?

Nézzünk magunkba! Takarítsuk el az általunk létrehozott, számunkra káros szemetet, minimalizáljuk túlszaporodásunkat, korlátozzuk a vízpazarlásunkat és energiatúltermelésünket stb.
Vágyak sorozata, amelyeket önmaga, a 4–5 ezer éve kicsírázott új emberi jelenség túlburjánzása akadályoz meg. Az életösztönt felváltotta a pénzt is helyettesítő virtuális értékrend, valamint az öncélú fejlesztési kényszer rabszolgasorsa, amit idegrendszerünk evolúciója már nehezen tud követni.

Teilhard de Chardin (1973) több mint fél évszázada eljutott oda, hogy „a természet kapcsán egy problémával találjuk szemközt magunkat: fel kell fedezni az evolúció irányát, ha van ilyen. Úgy kell megoldani, hogy ne térjünk le a tudományos tények területéről”.
 

Kulcsszavak: természetfilozófia, evolúció, emberré válás, globális kölcsönhatások, klímaváltozás
 

IRODALOM

Huxley, Aldous (1934): Szép új világ. [Brave New World] (ford. Szinnai Tivadar). Budapest: Pantheon [első kiadás]

Huxley, Julian (1958): Introduction. In: Teilhard de Chardin, Pierre: The Phenomenon of Man. Harperennial & Modern Thought, New York, London, Toronto, Sydney. New Delhi, Auckland: Harperennial & Modern Thought • WEBCÍM

Johanson, Donald C. – Coppens, Yves (1976): A Preliminary Anatomical Diagnosis of the First Plio/Pleistocene Hominid Discoveries in Central Afar, Ethiopia. American Journal of Physical Anthropology. 45, 217–234. DOI: 10.1002/ajpa.1330450209

Kordos László (1987): Description and Reconstruction of the Skull of Rudapithecus hungaricus Kretzoi (Mammalia). Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici. 79, 77–88. • WEBCÍM

Kordos László (1988): Comparison of Early Primate Skuls from Rudabánya (Hungary) and Lufeng (China). Anthropologica Hungarica. 20, 9–22. • WEBCÍM

Kordos László (2010): Evolúcióról, az emberré válásról – Darwinra emlékezve. In: Szabó Péter és Sütő Csaba András (szerk.): Kétszáz éve született Charles Darwin (1809–2009). Győr: Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó, 77–91.

Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről (1992 [1993]). In: Feladatok a XXI. századra. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai. Budapest: Föld Napja Alapítvány

Teilhard de Chardin, Pierre (1955): Le Phénomène humain. Éditions du Seuil, Paris • WEBCÍM
Teilhard de Chardin, Pierre (1958): The Phenomenon of Man. New York–London– Toronto–Sydney–New Delhi–Auckland: Harperennial & Modern Thought • WEBCÍM

Teilhard de Chardin, Pierre (1973): Az emberi jelenség. (ford. Rónay György, Bittei Lajos) Gondolat, Budapest

Teilhard de Chardin, Pierre – Licent, Émile  (1924): On the Discovery of a Palaeolithic Industry in Northern China. Bulletin of the Geological Society of China. 3, 1, 45–50.

Teilhard de Chardin, Pierre – Pei, Wenzhong (1932): The Lithic Industry of the Sinanthropus Deposits in Zhoukoudian. Bulletin of the Geological Society of China. 11, 315–364.

Teilhard de Chardin, Pierre – Young, Chung Chien (Yang Zhongjian) (1936): On the Mammalian Remains from the Archaeological Site of Anyang. Palaeontologica Sinica. Ser. C, 12, 1, 1–78.