Kedves Olvasóink!
Idén ismét új tagokat választott soraiba a Magyar Tudományos
Akadémia. A Magyar Tudományban – korábbi szokásunkhoz híven – most
is bemutatjuk az MTA új levelező tagjait. Az Akadémia honlapján
olvasaható szakmai bemutatást mi néhány személyes kérdéssel
egészítettük ki, s bízunk benne, hogy a válaszok a sikeres tudós
szakmai életrajzokban nem olvasható arcát is megmutatják.

HALMAI PÉTER
IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya
Budapesten született 1953-ban. A Pannon Egyetem és a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, tanszékvezető. A nemzetközi
gazdaságtan, a makroökonómia, az összehasonlító gazdaságtan és az
agrár-közgazdaságtan művelője. Az európai integráció
makroökonómiájában kiemelkedő eredményeket ért el a potenciális
növekedés irányzatai, az európai növekedési és felzárkózási modell
sajátosságai, a pénzügyi és gazdasági válság növekedési hatásai,
továbbá a strukturális reformok hatásmechanizmusai feltárása terén.
Az európai konvergenciafolyamatok vizsgálatában elsőként alkalmazta
a potenciális növekedés megközelítését, valamint kidolgozta a
konvergenciakrízis hipotézisét. Kidolgozta az EU Közös Agrárpolitika
reformfolyamatainak átfogó közgazdasági elméletét. Eredményesen
vizsgálta az agrárgazdaság EU-adaptációja témakörét. Az átalakulás
(tranzíció) gazdaságtana területén az elsők között bizonyította a
korábbi hazai agrármodell fenntarthatatlanságát. Részletesen
vizsgálta a transzformációs krízis agrárgazdasági vonatkozásait.
Mi volt az az eredmény munkája során,
amelyre igazán büszke?
Évtizedek óta az európai integráció folyamatai állnak munkám
középpontjában. A számos vizsgált témakör közül kiemelést igényelhet
az európai gazdasági növekedés évtizedeken át sikeres modellje,
annak kifulladása és válsága. E növekedési modell sajátosságainak
feltárása, majd annak eróziója és krízise rendkívül bonyolult
kutatási feladatokat képez a nemzetközi tudományos közösség számára
is. Legközvetlenebb kollégáimmal folytatott kutatásaink
hozzájárulást jelenthettek e problémakör feltárásához. Közülük
kiemelést igényelnek a potenciális növekedés, a termelékenység
alakulásának irányzatait, az azokat befolyásoló tényezőket, közöttük
az intézményi tényezőket, az európai növekedési modellt, illetve
annak altípusait azonosító kutatások, továbbá a tagállamok közötti
konvergencia, elsősorban a reálkonvergencia alakulását feltáró
vizsgálódások. Utóbbiak egyik alapvető eredménye az európai
integráció – például André Sapir által – fő eredményének tekintett
konvergenciamechanizmus megbénulása veszélyének feltárása, a
konvergenciakrízis koncepciójának kimunkálása. Nota bene: a
konvergenciamechanizmus leállása esetén a négy alapszabadságra épülő
belső piac működésében is súlyos zavarok következnének be. |