olyan szerves oldószer, ami korlátozná a kiégett
üzemanyag aktivitását, így az üzemanyag rövid pihentetés után is
feldolgozható. A pirometallurgiai módszer kompakt berendezéseket
használ, amelyek közvetlenül erőművek mellé is telepíthetőek (ilyen
megoldást terveznek például az új, ólomhűtésű orosz
gyorsreaktorokhoz).
Újrafeldolgozás jelenleg
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nyilvántartása szerint
atomerőművekben eddig 380 500 t kiégett üzemanyag keletkezett (IAEA,
2015). A tárolókban található kiégett üzemanyag mennyisége 258 700
t. A két tömeg különbsége adja az eddig feldolgozott üzemanyag
mennyiségét, ami közel harmada a teljes keletkezett mennyiségnek.
A világon működő összes atomerőműben évente kb. 10
000 t kiégett üzemanyag keletkezik. A francia, indiai, japán, orosz
és angol reprocesszáló üzemek összteljesítménye évi 4800 t, a
tényleges feldolgozás évi kb. 3000 t.
Egy nemzetközi szakértői csoport összefoglaló
tanulmányt készített arról, hogy milyen lehetőségek vannak a
közép-kelet-európai atomerőművekben keletkező kiégett kazetták
kezelésére (Hózer et al., 2015). A kiégett üzemanyag feldolgozására
Franciaországban és Oroszországban lenne lehetőség.
A franciaországi La Hague telephelyen 1976 óta
üzemel reprocesszáló üzem PUREX-technológiával. Az újrafeldolgozás
során keletkező MOX-üzemanyaggal 21 reaktort látnak el, míg
REPUOX-kazettákkal négy reaktor működik. A hulladékot vitrifikálják,
és olyan tartályokba töltik, amelyek megfelelnek a végleges
elhelyezés követelményeinek is.
Az orosz Majak üzem 1977 óta működik, ugyancsak
PUREX-technológiával. Itt dolgozzák fel a VVER-440, BN-350 és BN-600
atomerőművi reaktorok, valamint atomjégtörők és számos kutatóreaktor
üzemanyagát is. A kinyert uránból REPUOX-üzemanyag készül az
RBMK-1000 reaktorok fűtőelemeihez. A plutónium egy részét az üzemelő
gyorsreaktorok MOX-üzemanyagához használják fel. A plutónium másik
részét tárolják a később építendő gyorsreaktorok indításához.
Termikus reaktorokhoz nem gyártanak MOX-üzemanyagot, de tervezik a
REMIX bevezetését. A hulladékot az oroszok is vitrifikálják. A
VVER-1000 reaktorok kiégett üzemanyagának feldolgozását 2020 után
egy új telephelyen fogják megkezdeni. Itt tudják majd fogadni a
Pakson épülő VVER-1200 reaktorok kiégett üzemanyagát is.
Újrafeldolgozás a jövőben
A gyorsreaktorok széles körű elterjedésével lehetővé válik az
üzemanyagciklus zárása (Gadó, 2015; Szieberth, 2015). Ehhez azonban
nemcsak új reaktorok kellenek, hanem a PUREX-eljárásnál fejlettebb
reprocesszálási technológia is szükséges.
Az ún. fejlett újrafeldolgozás elsősorban abban különbözik a
PUREX-technológiától, hogy az üzemanyag kémiai elválasztása sokkal
több elemcsoportra valósul meg. A fejlett újrafeldolgozási eljárás
egyes lépéseinek optimális megvalósításával több nemzetközi projekt
is foglalkozik (Bourg et al., 2012). A fejlett újrafeldolgozás
lehetővé teszi olyan üzemanyag gyártását a gyorsreaktorok számára,
amelyben az urán és a plutónium mellett a másodlagos aktinidák is
megtalálhatóak (3. ábra). A jelenleg laboratóriumi fejlesztés
alatt álló eljárásokkal szemben – proliferációs megfontolásokból –
elvárás, hogy ne keletkezzen tiszta plutónium a folyamat során.
Ezért célszerű a plutóniumot és az erősen sugárzó izotópokat
tartalmazó másodlagos aktinidákat közös csoportban előállítani. A
távlati célok között megjelenik a nagyon hosszú felezési idejű
hasadási termékek (129I [felezési idő: 107 év], 93Zr [1,6·106 év],
99Tc [2·105 év]), a nagy hőfejlődést okozó hasadási termékek (90Sr
és 137Cs) és egyes hasznosítható anyagok (például palládium)
elkülönítése is.

3. ábra • Reprocesszálás fejlett
újrafeldolgozással
Az újrafeldolgozás időzítése
A kiégett üzemanyag feldolgozásának megkezdése előtt számos műszaki,
gazdasági, környezetvédelmi és egyéb, távlati szempontot kell
mérlegelni.
A feldolgozás alapvető műszaki feltétele, hogy
megfelelő reprocesszálási kapacitás álljon rendelkezésre. Kisebb
országoknak nem érdemes saját reprocesszáló üzemet létesíteniük. A
külföldi partnerek kapacitása és feldolgozási ajánlatai alapján el
lehet dönteni, hogy érdemes-e megkezdeni a kiégett üzemanyag
újrafeldolgozását, amelynek megkezdését motiválhatja, ha az adott
országban van a reprocesszálásból származó üzemanyag befogadására
alkalmas erőművi blokk.
A kiégett üzemanyag reprocesszálása fontos a
radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére vonatkozó stratégia
szempontjából is. A feldolgozással a radioaktív hulladék mennyisége
és radiotoxicitása jelentősen csökken.
A műszaki szempontok között – elsősorban a
reprocesszáló üzemig történő szállítás megalapozásához – fontos
tényező lehet a kazetták pihentetési ideje, illetve a maradványhő
mértéke. Az átmeneti tárolók kapacitásának kialakításakor is
figyelembe kell venni a kiégett kazetták reprocesszálásának
tervezett menetrendjét.
Több erőművi blokkot üzemeltető országokban – így
hazánkban is – célszerű egységes megoldást találni a kiégett
kazetták kezelésére. A keletkezett kiégett kazetták egy részének
feldolgozása azzal járna, hogy mind a reprocesszálást, mind a
közvetlen végleges elhelyezést meg kellene valósítani.
Hosszú távon figyelembe kell venni az atomenergetika jövőjét, a
villamos energia termelésében várható szerepét. Az új típusú
(gyorsreaktoros) erőművek üzembe helyezése és a fejlett
újrafeldolgozási technológiák ipari léptékű rendelkezésre állása
fontos érv lehet a reprocesszálás megkezdésében. A természetes
uránkészletek csökkenésével (ami a mai tendenciákat tekintve 100-300
év múlva válhat érezhetővé) felértékelődhet a kiégett kazetták
hasadóanyag-tartalma, és gazdasági szempontból is előnyös lehet a
reprocesszálás.
A kiégett üzemanyag reprocesszálásának gyors –
néhány évvel a kirakás után történő – megkezdésével kisebb átmeneti
tárolókapacitások válnak szükségessé. Ha a feldolgozás a jelenlegi
technológiákkal történik, akkor a másodlagos aktinidák benne
maradnak a hulladékban, ami a végleges elhelyezés szempontjából nem
kedvező. A ciklikus újrafeldolgozásnak a jelenlegi erőművekkel
komoly korlátai vannak, hiszen a MOX-üzemanyag többszörös
reprocesszálását nem érdemes megvalósítani, így a kiégett
MOX-üzemanyag közvetlen végleges elhelyezésre kerül.
Ha a feldolgozás később – évtizedekkel a kirakás
után – kezdődik, akkor jelentős átmeneti tárolókapacitásokat kell
létesíteni vagy bérelni, ha erre külföldön lehetőség adódik. A
későbbi feldolgozáshoz már elképzelhető, hogy a fejlett
újrafeldolgozási technológiát lehet igénybe venni, amellyel
elkerülhető a másodlagos aktinidák bekerülése a radioaktív
hulladékba. Végül a későbbi feldolgozáskor már rendelkezésre
állhatnak gyorsreaktorok, amelyekben sokkal több hasadóanyag
keletkezik, mint a termikus reaktorokban, és amelyekhez a ciklikus
újrafeldolgozás korlátozás nélkül megvalósítható.
A kiégett üzemanyag reprocesszálását természetesen
pénzügyi elemzéseknek is meg kell előzniük. A közvetlen elhelyezés
költségeit össze kell vetni az újrafeldolgozás költségeivel. Az OECD
nemrég kiadott tanulmánya szerint a kiégett üzemanyag kezelésének
költségei alacsonyabbak, ha a kazetták közvetlen végleges
elhelyezésére kerül sor (OECD, 2013). Ha azonban a teljes
üzemanyagciklus költségeit nézik (beleértve az új üzemanyag
előállítását is), akkor alig van különbség a közvetlen elhelyezés és
a reprocesszálás költségei között. Tehát azokban az országokban,
ahol hosszú távon számolnak az atomenergia hasznosításával, érdemes
megfontolni az újrahasznosítást, míg azokban az országokban, ahol az
atomerőművek leállításáról döntöttek, célszerűbb a közvetlen
elhelyezést megvalósítani.
Következtetések
A kiégett üzemanyag jelentős mennyiségű hasadóanyagot tartalmaz, ami
– megfelelő feldolgozás után – hasznosítható az atomreaktorokban. A
kiégett kazetták újrafeldolgozásával nemcsak új üzemanyag készül, de
csökken a radioaktív hulladék mennyisége is. A reprocesszálás
évtizedek óta ipari léptékben működik, további fejlesztések jelenleg
is folynak. A kiégett üzemanyag újrahasznosításának tervezésekor
távlati szempontokat is figyelembe kell venni, különös tekintettel a
gyorsreaktorok elterjedésére és a fejlett újrafeldolgozási
technológia ipari mértékű megjelenésére.
Kulcsszavak: nukleáris üzemanyag, reprocesszálás, radioaktív
hulladék
HIVATKOZÁSOK
Bourg, Stephane – Poinssot, Ch. – Geist,
A. – Cassayr, L. – Rhodes, Ch. – Ekberg, Ch. (2012): Advanced
Reprocessing Developments in Europe Status on European projects
ACSEPT and ACTINET-I3. Procedia Chemistry. 7, 166–171. DOI:
10.1016/j.proche.2012.10.028 •
WEBCÍM
Brolly Áron – Hózer Z. – Szabó P. (2013):
A Paksi Atomerőműből származó kiégett üzemanyag hasznosítási
lehetőségei, Nukleon. VI, 1, 128, 1–5. •
WEBCÍM
Fedorov, Yuriy S. – Kryukov, O. V. –
Khaperskaya, A. V. (2015): Multiple Recycle of REMIX Fuel Based on
Reprocessed Uranium and Plutonium Mixture in Thermal Reactors.
International Conference on Spent Fuel Management. 15–19 June 2015,
Vienna
Gadó János (2016): Gyorsreaktorok az
üzemanyagciklusban. Magyar Tudomány. e cikkgyűjtemény 552. oldalán
Hózer Zoltán – Borovitskiy, S. – Buday G.
– Boullis, B. – Cognet, B. – Delichatsios, S. A. – Gadó J. –
Grishin, A. – Kaluzny, Y. – Leboucher, I. – Nős B. – Ochem, D. –
Pazdera, F. – Spitsin, A. (2015): Regional Strategies Concerning
Nuclear Fuel Cycle and HLRW in Central and Eastern European
Countries. Management of Spent Nuclear Fuel from Nuclear Power
Reactors. IAEA, 22–30.
IAEA (2009): Status of Minor Actinide Fuel
Development, NF-T-4.6 •
WEBCÍM
IAEA (2010): Assessment of Partitioning
Process for Transmutation of Actinides, IAEA-TECDOC-1648 •
WEBCÍM
IAEA (2015): Nuclear Technology Review,
GC(59)/INF/2 •
WEBCÍM
OECD (2013): The Economics of the Back End
of the Nuclear Fuel Cycle. NEA No. 7061 •
WEBCÍM
Szieberth Máté (2015): A
nukleárisüzemanyag-ciklus zárásának lehetőségei. Magyar Tudomány. e
cikkgyűjtemény 541. oldalán
|