A társalgás pszichológiája

Élvezetesen és mégis kellő tudományos megalapozottsággal írni nem könnyű feladat. Ez különösen igaz akkor, ha az ember egy olyan tudományág képviselője, mint a pszichológia vagy a nyelvészet. A fenti könyv szerzőjének mégis sikerült ez a fajta „bűvésztrükk”, ráadásul nem is akárhogyan. Pléh Csaba rendkívüli igénnyel, és a személyiségére oly jellemző emberközpontúsággal formálta meg szövegét.

A könyv témája örökzöld jelenség, nevezetesen az emberi társalgás és annak építőkövei. A téma igen komplex mivolta folytán mélyreható körbejárás szükséges, amelynek során a szerző folyamatosan fogja az olvasó kezét, miközben átvezeti a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia erdején át egészen az életszerű hétköznapi beszéd pillanatáig. Ettől a ponttól fogva elmerülünk az emberek közötti beszélgetés, a társalgás legkülönfélébb variációiban.

A tartalomjegyzéket átolvasva igen sokrétű és változatos jelenségekkel találkozunk. Olyan kommunikációs témákkal találjuk szembe magunkat, mint a társalgások szerkezeti meghatározói (hányfajta személyes társalgás létezik, milyen jellemzői vannak a társalgás struktúrájának [stílus/regiszter, életkor, műveltség]); beszélőváltás és megszólítási rendszerek (beszélőváltást előrejelző jelek, titulusok használata, milyen sorrendben köszönünk); a beszédaktus-elmélet (hogyan ígérünk meg valamit anélkül, hogy komolyan gondolnánk, lokúció–illokúció–perlokúció); mikro- és makroszerkezetek a társalgás folyamatában; udvariasság; a gyermeki beszéd és annak fejlődése; nemi különbségek és minták a társalgás során (ki beszél többet, illetve milyen módon, nonverbális kommunikáció szerepe a férfiaknál és a nőknél); konfliktusok beszélgetéseken belül (irónia, szarkazmus, provokáció, széthullott beszélgetések). Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szerző a társalgás minden aspektusával foglalkozik, ám egyet sem kezel kiemelten; számára mindegyik rész egyformán kedves.

Az egyes fejezeteket kisebb leckékre bontó Terepmunka című részek segítenek az olvasónak kipróbálni magát, lemérve az addig olvasottak megértettségét, egyúttal lehetőséget adnak arra, hogy közelebbről megismerjük a társalgás valódi arcát a hétköznapi beszélgetések folyamán. Ehhez a folyamathoz további szellemi erőpróbát jelentő kérdések és kérdéscsoportok társulnak minden fejezet végén Ellenőrző kérdések formájában, amelyek szintén az olvasottak alapos megértését és elmélyítését célozzák.  

Számtalan kutatásra támaszkodik a szerző, amelyek eredményeit megosztja az olvasóval. Ezeket rendszerint diagramok formájában közli a könyvben, így könnyítve meg, és szemléltetve az egyes kutatások által feltárt jelenségeket. A kutatások között találunk az 1900-as években lefolytatott vizsgálatokat, illetve sok olyan aktuális kutatómunkát, amely néhány korábbi kutatás újravizsgálása, illetve továbbfejlesztett formája.

A könyvben szereplő jelenségeket számos példával illusztrálták, így az olvasó áldozatául esik az úgynevezett „szórakoztatásnak”, hisz játszva tanulja meg a könyvben bemutatott nyelvi szituációkon keresztül, hogy mik is Herbert Paul Grice maximái, és hogyan érvényesülnek a kommunikáció során (157–164.), hogyan jelentkezik az udvariasság a nyelvben (167–196.), vagy éppen mik a beszélőváltás jellemzői kisgyermekeknél (216–218.). A példák naprakészek és változatos forrásokból származnak: találunk itt Facebook-bejegyzéseket, baráti beszélgetéseket, iskolai jeleneteket, irodalmi idézeteket, sőt, még a szerző családi beszélgetéseiből is szemezgethetünk. Ha a könyv elolvasása után valakinek mégis maradnának tisztázatlan fogalmak a fejében a társalgás birodalmában tett kalandozás után, a könyv végén szereplő Fogalomtár részben (375–381.) egyszerű és világos nyelven megfogalmazott ismertetést olvashat ezekről.

A bőséges irodalomjegyzék lehetővé teszi a hazai és külföldi szerzők ilyen irányú műveiben való elmélyedést, illetve utánajárást, egyúttal kiváló alapját képezheti egy későbbi nyelvészeti, pszichológiai vagy éppen pszicholingvisztikai kutatásnak. Így válhat ez a könyv egy könnyed délutáni olvasmánnyá a társalgás iránt érdeklődőnek, szakkönyvvé a kommunikáció kutatóinak, vagy éppen tankönyv, esetleg segédkönyv a főiskolai hallgatónak.

Alapos kutatáson alapuló, szemléletes és az életből vett példákkal illusztrált, könnyed, világos stílusban megfogalmazott mű. Pléh Csaba írása mindezen jellemvonásokat magán hordozza, noha jóval többet nyújt azoknál. Olyan szellemi utazásra invitál a hétköznapi emberi beszéd világába, amely önmagában a kutatások végtelen kincsestárának bizonyul. E hosszú és izgalmas utazás közepette sem feledkezik meg azonban könyvének valódi főszereplőjéről, arról a személyről, aki ezt a kutatást inspirálta, és akinek elévülhetetlen szerepe van ennek a műnek a megszületésében: a társalkodó emberről. Rólunk. (Pléh Csaba: A társalgás pszichológiája. Budapest: Libri, 2012, 424 p.)

Kárpáti László

Eszterházy Károly Főiskola

Neveléstudományi Doktori Iskola