A modern technológia legújabb vívmányai nemcsak
mindennapi életünk alakulásához, hanem természettudományos
ismereteink fejlődéséhez is nagyban hozzájárulnak. Az állatok
viselkedésével foglalkozó, vagyis etológiai kutatásokban is egyre
nagyobb teret hódítanak az állatok és az ember testére erősíthető
elektronikus mérőkészülékek. A mozgásmérő műszerek segítségével
például könnyedén nyerhető nagy mennyiségű számszerű adat egy adott
egyed viselkedéséről (mozgásának fizikai paramétereiről), ami végső
soron lehetővé teheti akár a mozgási viselkedés automatizált
leírását is. Az ilyen érzékelők egyre elterjedtebb használata
nemcsak új kutatási módszert kínál kutyák viselkedésének
tanulmányozására, de a folyamatos fejlesztő munkának hála egyre több
lehetőséggel kecsegtet a gyakorlatban való felhasználás terén is.
Az állatok és az elektronika találkozása
A biológiai fizikai, informatikai és etológiai ismeretek ötvözéséből
új kutatási módszer született: az ún. bio-loggolás, aminek során a
kutatók az állatok testére erősített különféle elektronikus
mérőkészülékek segítségével gyűjtenek információt vízben,
szárazföldön vagy akár levegőben mozgó egyedekről és/vagy azok
aktuális fizikai környezetéről. Az így nyert adatok a használt
készülék természetétől függően alapvetően fizikai (például térbeli
helyzet, mozgásmintázat) vagy biológiai (például testhőmérséklet,
szívritmus) jellegűek lehetnek. Hasznuk abban jelentkezik, hogy az
elemzés során következtetni lehet belőlük például a vizsgált egyed
élőhelyén belüli mozgására, napi ritmusára, aktivitásának mértékére,
fiziológiai jellemzőire stb.
A módszert kezdetben túlnyomórészt vadon élő
állatokon alkalmazták, hogy a természetes közegükben, zavaró emberi
jelenlét nélküli tanulmányozhassák őket (Wilson et al., 2008). Ez az
új lehetőség az etológia mellett az ökológia és a
konzervációbiológia számára is rendkívül sok előnyt kínál (Bogard et
al., 2010), azonban a módszer alkalmazása még sok kihívás előtt áll,
általános elterjedésére még várnunk kell. A gyakorlati kivitelezés
során mindvégig szem előtt tartandó szempont, hogy a készülék
felhelyezése és levétele ne okozzon túl nagy stresszt a megjelölt
állatnak, valamint, hogy a folyamatos viselés se zavarja az egyedet
a mozgásban, illetve a természetes viselkedésben.
A kezdeti sikereknek és a folyamatos
kutató-fejlesztő munkáknak köszönhetően (például miniatürizáció,
energiafogyasztás csökkentése), a bio-loggolásos technika mára kezd
egyre jobban elterjedni. Mindamellett, hogy ez az eljárás korábban
hozzáférhetetlen információt is szolgáltat a kutatók számára, a nagy
mennyiségű objektív és számszerű adat biztosításával a munkát is
előremozdítja, sok tekintetben meg is könnyíti. Segítségével ma már
nemcsak egyedi, hanem akár populációszintű vizsgálatok is
végezhetők, és lehetővé válik a folyamatos idősorok alapján történő
elemzés, amelyre a hagyományos módszerek teljesen alkalmatlanok
voltak. A bio-loggolásos eljárást vadon élő állatokon kívül egyre
gyakrabban alkalmazzák fogságban tartott egyedeknél is (például:
laboratóriumi állatok, gazdasági haszonállatok) (Stiles et al.,
2011), ráadásul az elméleti tudásanyag gyarapítása mellett a
gyakorlati célokra való felhasználhatóságának köre (például
automatizált aktivitásmérés, állattenyésztési módszerek fejlesztése,
állatorvosi diagnosztika) is folyamatosan bővül (Marchioro et al.,
2011, Barthélémy et al., 2009).
Ami a szemnek láthatatlan…
A bio-loggolásos módszerrel nyomon követhető az állatok földrajzi
helyzete, az általuk bejárt terület (Block et al.,2002), információ
szerezhető az egyedek aktivitási szintjének változásairól, ebből
következtetni lehet az energiafelhasználásukra (Elliot et al.,
2013). A szabad szemmel történő megfigyelésen túl ez az eljárás
kiváló eszköz az élőlények mozgásának kvantitatív leírására, továbbá
lehetőség nyílhat akár a viselkedés részletes, elemekre bontott
automatikus meghatározására is (Sakamoto et al., 2009). Így a
jövőben mód nyílik arra is, hogy az állatok viselkedéselemeinek,
mozgási tulajdonságainak leírása, vagyis fajspecifikus etogram
készítése is részben, vagy egészben e módszer megfelelő alkalmazásán
alapuljon majd. Mindezek következtében a képzett emberi megfigyelő
költségigényes, és csökkenhet a csak lassú adatgyűjtést lehetővé
tevő közvetlen jelenlétének a szükségessége. A szabadon mozgó
állatok térbeli helyzetének meghatározására szolgáló
rádiótelemetriás módszer helyét mára túlnyomóan a műholdas
helymeghatározó rendszer (GPS) vette át. A gyors jelfeldolgozásnak
és a folyamatos adatátvitelnek köszönhetően az állatok által bejárt
út akár valós időben is követhető. A módszer egyik izgalmas, újabb
alkalmazása például egy házigalamb-csoport egyedeinek kollektív
mozgásáról történő adatgyűjtés, melynek eredményeképp
összefüggésekre derülhet fény az adott csoport szociális hálózatának
szerkezetéről is (Nagy et al., 2013).
Az állatok testére erősíthető „mozgásérzékelők”
saját mozgásuk meghatározott tulajdonságait képesek mérni és
számszerű adat formájában tárolni. Közülük a legkiterjedtebben és
általában önmagában alkalmazott eszköz a gyorsulásmérő
(akcelerométer), mely az állati test adott pontjának lineáris
gyorsulását méri egy, két vagy három tengely mentén. A fajok széles
körénél használták és használják szárazföldi, vízi vagy levegőben
történő mozgás tanulmányozására, illetve általában az egyedi
aktivitás mértékének meghatározására (Watanabe et al., 2005). A
gyorsulásmérőt további szenzorral, például a szögsebességet mérő
giroszkóppal kombinálva még részletesebb adatok nyerhetők bizonyos
mozgási paraméterekről (Fourati et al., 2011). Erre legfőképp akkor
lehet szükség, amikor a végcél nem csupán az állatok aktivitási
szintjének kategorizálása, vagy az ebből származtatható egyéb
értékek meghatározása (például energiafelhasználás), hanem a
viselkedés különböző elemeinek minél pontosabb és részletesebb
azonosítása. Az érzékelők által mért adatok és a párhuzamosan
megfigyelt viselkedéselemek összevetésének eredményeképp végső soron
lehetővé válhat a viselkedés automatikus kategorizálása, azaz az
egyes elemek közvetlen emberi megfigyelés nélküli azonosítása a
puszta érzékelő jelek alapján (Gerencsér et al., 2013).
Az etológus egyik legjobb barátja
Újabban a kutyák (Canis familiaris) tanulmányozásának eszközeként is
megjelentek a mozgásérzékelő műszerek, ami kicsit sem meglepő,
hiszen ez az állatfaj több okból is ideális alanya az ilyen jellegű
vizsgálatoknak. A kutya természetes közege az emberi környezet,
tehát kutatómunka céljából is könnyen hozzáférhető; az érzékelő
felhelyezéséhez és viseléséhez gyorsan szoktatható; a különböző
fajták testméretének széles skálája lehetőséget teremt a testméret
mozgási paraméterekre való hatásának vizsgálatára is. A fentiekből
kifolyólag a kutyák bevonása bio-loggoláson alapuló vizsgálatokba
nemcsak az etológusoknak jelent eddig kiaknázatlan lehetőséget,
hanem hozzájárulhat e kutatási módszer további fejlesztéséhez is.
Állatorvosi kutatásokban ilyen testre rögzített
gyorsulásmérő segítségével már régóta mérik a kutyák napi aktivitási
ritmusát, létfenntartó energiaszükségletének meghatározását, illetve
elemzik az egészséges és sérült jármódok jellegzetességeit (például
Barthélémy et al., 2009). Ma már több, kereskedelmi forgalomban
kapható gyorsulásmérőn alapuló készülék áll rendelkezésre, amelyek
segítségével az egyed aktivitásának mértéke egyszerűen, az állatok
nyakörvéhez rögzítve számszerűen mérhető és további elemzéshez
könnyen felhasználhatóvá tehető (Lit et al., 2013). Nagy előny, hogy
hasonló eszközzel nemcsak zárt térben, laboratóriumi körülmények
között, hanem terepen, szabadon mozgó kutyák mozgásáról is könnyedén
gyűjthető adat, sőt, GPS-t tartalmazó készülékkel akár egy egész
kutyafalka csoportos mozgása is elemezhető (Ákos et al., 2013).
A módszer kínálta lehetőségeket újabban a
kutyaetológia is kezdi felfedezni.A gyakorlati élet számtalan
területén (például kedvtelésből tartott családi kutyák, munkakutyák)
is kifejezetten hasznos lehet a kutyák mozgásérzékelővel és/vagy
GPS-szel való felszerelése. Ennek megfelelően néhány termék már
megjelent a hétköznapi fogyasztók piacán is; például nyakörvhöz
rögzíthető készülék és hozzá tartozó okostelefonos alkalmazás
segítségével hosszú távon is figyelemmel kísérhető egy kutya napi
aktivitási szintje, valamint ettől függetlenül, hasonló
kivitelezésben lehetőség van terepen mozgó kutyák helyzetének
meghatározására, illetve nyomon követésére is. Ez utóbbi
felhasználási mód a kutyával dolgozó vadászok körében Magyarországon
is kezd egyre jobban elterjedni. Egyelőre azonban még várat magára
az az elérhető termék, mely a fent említett mindkét funkció
betöltésére, vagy esetleg még annál többre is képes, nevezetesen a
valós idejű GPS-koordinátákon és általános aktivitási szinten túl a
különálló viselkedéselemek minél részletesebb és pontosabb
meghatározására. Egy ilyen megoldásnak többek között a vezetőjüktől
távol is dolgozó munkakutyák vonatkozásában (például kereső-mentő
kutyák) lenne nagy haszna, hiszen lehetővé tenné az ember
látótávolságán kívül eső, terepen mozgó kutya aktuális térbeli
helyzetének és egyben viselkedésének nyomon követését.
Automatikus kutyaetogram lépésről lépésre
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia, illetve Biológiai Fizika
Tanszéke jelenleg is folyó együttműködésének célja egy olyan komplex
megfigyelőrendszer kidolgozása, amelynek révén – akár valós időben,
akár későbbi elemzés céljából – automatizált információ nyerhető a
kutya a) aktuális GPS-koordinátáiról, illetve az általa bejárt
útról, b) térbeli orientációjáról, c) meghatározott
viselkedéselemekre bontott aktuális, vagy a vizsgált periódus alatti
folyamatos viselkedéséről. Mindehhez az első lépés egy olyan
metodikai alap megteremtése volt, mellyel minél pontosabban és
automatikusan megkülönböztethetők egy szabad terepen mozgó kutya
alapvető viselkedéselemei, illetve amelyet a gyors adatfeldolgozás
alkalmassá tesz a valós idejű adatküldésre.
Vizsgálatunkban olyan több érzékelőt (háromtengelyű
gyorsulásmérőt, giroszkópot és GPS-t) tartalmazó készüléket,
valamint számítógépes algoritmust használtunk, melyet korábban
galambok csoportos mozgásának nyomon követése céljából fejlesztettek
ki az ELTE Biológiai Fizika Tanszék munkatársai. Alanyaink sík
terepen mozgó, vezetőjük által irányított golden retriever (N=12) és
malinois (belga juhászkutya) (N=12) fajtájú kutyák voltak, melyek
testéhez az igen kisméretű és tömegű (25×45×12mm, 13
g)mozgásérzékelőt egy kényelmes viseletet biztosító hámmal
rögzítettük (1. kép). Az állatok protokollszerűen
meghatározott viselkedéséről a műszerrel való adatgyűjtéssel
párhuzamosan videofelvétel is készült. Az adatfeldolgozás részeként
a felvételek vonatkozó részeit hét előre meghatározott viselkedési
kategória mentén (fekvés, ülés, állás, séta, ügetés, gyors, illetve
lassú vágta) feliratoztuk. A mérések kiértékelését, vagyis a
viselkedési kategóriák automatizált felismerését, a Biológiai Fizika
Tanszék által fejlesztett megjelenítő és adatkiértékelő szoftver
keretrendszerben, egy ún. felügyelt tanítású algoritmussal (Support
Vector Machine – SVM) végeztük. A szoftver a mért nyers mozgási
adatokat első körben az ember által előre azonosított viselkedési
kategóriákkal párosítja, és a bemeneti és kimeneti adatok közötti
összefüggést megtanulja
|
|
(tanító fázis). Ezután a szoftver ismeretlen nyers
bemeneti adatokhoz is képes lesz legjobb tudása szerint kimeneti
viselkedési kategóriát rendelni (validáló fázis). Az alkalmazás
robosztusságának meghatározása céljából az elemzés során a
tanító, illetve validáló fázisokhoz az egymástól független mérések
különböző kombinációit használtuk (ugyanahhoz vagy eltérő egyedekhez
tartozó mérési adatokat, illetve különböző nagyságú tanító
adatbázisokat). Összességében 90% feletti azonosítási sikert értünk
el mind a hét viselkedési kategóriánál abban az esetben, amikor a
tanító és validáló adatok ugyanattól az egyedtől származtak, és 80%
felettit egy általános, több egyed adataiból álló tanító adatbázist
használva (Gerencsér et al., 2013). Eredményeink alapján a rendszer
tehát egyedre kalibrálhatóan alkalmasnak bizonyult a kutyák
meghatározott viselkedéselemeinek pontos és automatikus
elkülönítésére. Így ez a módszer magában hordozza a lehetőséget a
meghatározni kívánt viselkedéselemek tetszőleges bővítésére. Egy
jelenleg is folyamatban levő újabb vizsgálat előzetes eredményei
ezen túl arra utalnak, hogy a szélsőséges terepi körülmények között
(például meredek lejtő) való mozgás befolyásolhatja az érzékelőkkel
végzett viselkedés-felismerés pontosságát.

1. kép • Mozgásérzékelő műszerrel felszerelt
hámot viselő kutya
A fentiekre alapozva a további vizsgálatok már egy új generációs
készülékkel folynak. Ez a korábbihoz képest méretét és súlyát
tekintve valamivel nagyobb (6×6 cm, 100 g), viszont az eredetileg
meglevő érzékelőkön (gyorsulásmérő, giroszkóp és GPS) túl
magnetométert is tartalmaz, amivel a készüléket viselő egyed térbeli
orientációja azonosítható. Az érzékelő jelek fuzionálásával így
lehetőség nyílik a készülék állásszögének pontos meghatározására,
ami az egyes viselkedéselemek felismerését jelentősen segítő bemenő
adat. Az új eszköz nagy előnye továbbá, hogy vezeték nélküli
mikrohullámú kommunikációs hálózathoz való csatlakozáson keresztül
alkalmas a mért adatok valós idejű továbbítására is, ami még tovább
bővíti a módszer gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Minderre a
Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány (SNSF) által támogatott Swarmix
néven futó nemzetközi szinergia projekt keretein belül volt
lehetőség, melyben az ELTE Etológia Tanszéke is közreműködött. A
projekt célja egy speciális, embereket, kutyákat és robotokat is
tartalmazó kereső-mentő akció elméleti hátterének kidolgozása,
valamint tárgyi feltételeinek megteremtése volt.
A jövő lehetőségei
A kutyák érzékelőkkel való felszerelése egy elterjedőben levő új
kutatási módszernek tekinthető, ami új távlatokat nyithat tudományos
és gyakorlati szempontból egyaránt. A hagyományosabb módszerekhez
(pl. a viselkedés kézi kódolása) képest számos előnnyel bír;
korábban hozzáférhetetlen, objektív adatokat biztosíthat az egyed
terepen vagy zárt térben való mozgásáról, fizikai aktivitásának
paramétereiről, részletesebb, meghatározott viselkedéselemeinek
előfordulásáról, vagy közvetett módon akár energiafelhasználásának
mértékéről is. Automatizáltságának köszönhetően már önmagában is
több szempontból felgyorsíthatja a kutatómunkát, hiszen bárhol
gyűjthető adat akár a kutató fizikai jelenléte nélkül. Megfelelő
szoftverek segítségével az adatok feldolgozása is egyszerűbbé
válhat, illetve egyszerűsödhet az egyedek vagy egyes fajták közti
összehasonlító vizsgálatok kivitelezése. Ezen felül olyan
körülmények között is lehetővé teszi az adatgyűjtést, ahol emberi
jelenlét egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben lehetséges,
vagy kívánatos. Segítségével információ nyerhető például az emberi
látótávolságon kívül is dolgozó kereső-mentő kutyák, vadászkutyák,
vagy akár az otthon (lakásban, kertben) egyedül levő kedvtelésből
tartott kutyák viselkedéséről. Kiváló eszközt teremt az egyedek
önálló, vagy akár terepen való csoportos mozgásának utólagos, átfogó
elemzésére is.
Az érzékelő(ke)t tartalmazó eszközök kis méretüknek
és kicsiny súlyuknak köszönhetően egy egyszerű nyakörvhöz rögzítve
kóbor vagy vadon élő kutyapopulációk tanulmányozására is
felhasználhatók, annál is inkább, mert kedvező energiafogyasztásuk
és a napelemmel való kiegészítés lehetősége teret adhat a több napon
át tartó folyamatos adatgyűjtésnek. A sajátos adatgyűjtési mód
kihasználható akár kedvtelésből tartott kutyák viselkedésének
elemzésénél is, abban az esetben, ha nem csak egy adott
teszthelyzetben, hanem a mindennapi tevékenység közben folyamatosan
szükség van kvantitatív információra például az egyed aktivitásáról.
Ez nagy előny, hiszen ilyen jellegű adatgyűjtés a hagyományos
módszerekkel (például videofelvétel készítése és a viselkedés
utólagos kódolása) aligha kivitelezhető.
A fentieket kiegészítve ezen érzékelő rendszerek
valós idejű adatátviteli lehetősége első sorban alkalmazott
szempontból jelenthet nagy előrelépést. A speciálisan képzett
kereső-mentő kutyákkal dolgozó katasztrófavédelmi szakembereket
például komolyan foglalkoztatja az önállóan dolgozó kutyák
viselkedésének nyomon követése, illetve távolról való irányításának
kérdése. A távolról irányítás egyik előfeltétele, hogy a vezető
folyamatos és pontos visszajelzést kapjon a kutya viselkedéséről.
Ígéretes megoldást kínálhat erre egy hangszóró vagy más jelzést
kibocsájtó eszköz csatlakoztatása az állathoz rögzített
érzékelőrendszer mellé (Britt et al., 2011).
Újabban a kutyaetológiai és a robotikai kutatások
is összekapcsolódnak; a modern kori robotikai fejlesztések egyik
célja az ún. társrobotok viselkedésének optimalizálása az emberekkel
való sikeres interakció érdekében. Mindehhez a kutyaetológiai
ismeretek felhasználása is igen hasznosnak bizonyul (Miklósi, 2010).
Elképzelhető, hogy az ún. etorobotikai vagy akár az etológiai
kutatások terén a jövőben kutya–ember interakciók mellett
kutya–robot interakciók elemzéséből is értékes eredmények
születhetnek. Vonatkozó témájú kutatásokhoz teremthet szükséges
technikai alapot egy valós idejű adatátvitelre képes, kutyához
rögzített mozgásérzékelő rendszer, kommunikációs csatornaként
szolgálva állat és robot között. És innen már nincs messze az az
elképzelés sem, amiben szintén a fenti technikai alapra építve
kutyák, emberek és robotok sikeres együttműködése valósul meg,
például egy nyílt terepi kereső-mentő akció keretein belül.
Kulcsszavak: kutya, etológia, etogram, viselkedésmérés,
gyorsulásmérő, mozgásérzékelő, terepi adatgyűjtés, technológia,
automatizálás
IRODALOM
Ákos Zsuzsa – Beck, R. – Nagy M. – Vicsek
T. – Kubinyi E. (2014): Leadership and Path Characteristics during
Walks Are Linked to Dominance Order and Individual Traits in Dogs.
PLoS Computational Biology. 10, 1, e1003446.
DOI:10.1371/journal.pcbi. 1003446 •
WEBCÍM
Barthélémy, Inés – Barrey, E. – Thibaud,
J. L. – Uriarte, A. – Voit, T. (2009): Gait Analysis Using
Accelerometry in Dystrophin-deficient Dogs. Neuromuscular Disorders.
19, 788–796. DOI:10.1016/j.nmd.2009. 07.014.
Block, Barbara A. – Costa, D. – Boehlert,
G. – Kochevar, R. (2002): Revealing Pelagic Habitat Use: The Tagging
of Pacific Pelagics Program. Oceanologica Acta. 25, 255–266.
DOI:10.1016/S0399-1784(02)01212-4. •
WEBCÍM
Bograd, Steven J. – Block, B. – Costa, D.
– Godley, B. (2010): Biologging Technologies: New Tools for
Conservation. Introduction. Endangered Species Research. 10, 1–7.
DOI:10.3354/esr00269. •
WEBCÍM
Britt, Winard – Miller, J. – Waggoner, P.
– Bevly, D. – Hamilton, J. Jr (2011): An embedded system for
real-time navigation and remote command of a trained canine.
Personal and Ubiquitous Computing. 15, 61–74.
DOI:10.1007/s00779-010-0298-4. •
WEBCÍM
Elliott, Kyle – Le Vaillant, M. – Kato, A.
– Speakman, J. – Ropert-Coudert, Y. (2013): Accelerometry Predicts
Daily Energy Expenditure in a Bird with High Activity Levels.
Biology Letters. 9. DOI: 10.1098/rsbl.2012.0919 •
WEBCÍM
Fourati, Hassen – Manamanni, N. – Afilal,
L. – Handrich, Y. (2011): Posture and body acceleration tracking by
inertial and magnetic sensing: Application in behavioral analysis of
free-ranging animals. Biomedical Signal Process Control 6, 94–104.
DOI:10.1016/j.bspc.2010.06.004 •
WEBCÍM
Gerencsér L. – Vásárhelyi G. – Nagy M. –
Vicsek T. – Miklósi Á. (2013): Identification of Behaviourin Freely
Moving Dogs (Canis familiaris) Using Inertial Sensors. PLoS ONE. 8,
10, e77814. DOI:10.1371/journal.pone.0077814 •
WEBCÍM
Lit, Lisa – Belanger, J. M. – Boehm, D. –
Lybarger, N. – Oberbauer, A. M. (2013): Differences in Behavior and
Activity Associated with a Poly(A) Expansion in the Dopamine
Transporter in Belgian Malinois. PLoS ONE. 8, 12, e82948.
DOI:10.1371/journal.pone.0082948 •
WEBCÍM
Marchioro, Gilberto Fernandes – Cornou, C.
– Kristensen, A. – Madsen, J. (2011): Sows’ Activity Classification
Device Using Acceleration Data – A Resource Constrained Approach.
Computers and Electronics in Agriculture,. 77, 110–117.
DOI:10.1016/j.compag. 2011.04.004 •
WEBCÍM
Miklósi Ádám (2010). Kutya, ember, robot –
avagy az etorobotika születése. Magyar Tudomány. 2, 175–183. •
WEBCÍM
Nagy Máté – Vásárhelyi G. – Pettit, B. –
Roberts-Mariani, I. – Vicsek T. – Bíró D. (2013): Context-dependent
hierarchies in pigeons. Proceedings of the National Academy of
Sciences of the USA. 110, 32, 13049–13054. DOI:
10.1073/pnas.1305552110 • WEBCÍM
Sakamoto, Kentaro Q. – Sato, K. –
Ishizuka, M. – Watanuki, Y. – Takahashi, A. et al. (2009): Can
Ethograms Be Automatically Generated Using Body Acceleration Data
from Free-Ranging Birds? PLOS ONE. 4: e5379.
DOI:10.1371/journal.pone.0005379. •
WEBCÍM
Stiles, Enid – Palestrini, C. – Beauchamp,
G. – Frank, D. (2011): Physiological and Behavioral Effects of
Dextroamphetamine on Beagle Dogs. Journal of Veterinary Behavior
Clinical Applications Research. 6, 328–336.
DOI:10.1016/j.jveb.2011.03.001 •
WEBCÍM
Watanabe, Shinichi – Izawa, M. – Kato, A.
– Ropert-Coudert, Y. – Naito, Y. (2005): A New Technique for
Monitoring the Detailed Behaviour of Terrestrial Animals: A Case
Study with the Domestic Cat. Applied Animal Behaviour Science. 94,
117–131. DOI:10.1016/j.applanim.2005.01.010
Wilson, Rory – Shepard, E. – Liebsch, N.
(2008): Prying in to the Intimate Details of Animal Lives: Use of a
Daily Diary on Animals. Endangered Species Research. 4, 123–137.
DOI:10.3354/esr00064 •
WEBCÍM
|
|