Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait

a Magyar Tudományban körkérdésekre adott válaszaik segítségével mutatjuk be.

Idén négy kérdésre kértünk választ.

1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület érdekli?

2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos eredménye?

3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?

4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

KARÁDI ISTVÁN (1951)

Orvosi Tudományok Osztálya • Szakterület: endokrinológia, belgyógyászat, lipidológia, diabetológia, ateroszklerózis • Foglalkozás: tanszékvezető egyetemi tanár, dékán, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar III. sz. Belgyógyászati Klinika • Kutatási téma: diabétesz retinopátia rizikótényezői, thrombogén és endothelkárosító tényezők ateroszklerózisban

1. Nagyon régre visszatekintve az életemben mindig eszembe jutnak az első évek az orvosi egyetemen, ahol több társammal együtt jól tanultunk, és arról álmodoztunk, hogy nagy, világhírű kutatók leszünk, és ha törik, ha szakad, megoldjuk a rákbetegség gyógyítását. Természetesen ez az álmodozások kora, amikor nagyon híres tanáraink (például Szentágothai János és Straub F. Brunó) olyan hitet és lelkesedést plántáltak belénk, hogy kicsit elhittük, eljuthatunk ilyen magasságokba. Ahogy haladtunk előre tanulmányainkban, úgy zuhantunk vissza a reális valóságba, és tanultuk meg, hogy tudományos eredményeket csak vasszorgalommal, rendíthetetlen kitartással lehet elérni. Antoni Ferenc akadémikus híres mondása volt, hogy ötszáz

zseniális tudományos ötletnél sokkal többet ér egy megvalósított gondolat. Kitűnő társaimmal együtt rektori pályamunkát írtunk, melynek témája a fiatalkori cukorbetegség volt, és az első – részben  saját – mű az anyagcsere-betegségek iránti érdeklődést keltette fel bennem. Nagy segítségemre volt a cukorbetegség elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátításában Halmos Tamás belgyógyász, diabetológus professzor, aki nélkül soha nem kerültem volna egyetemi klinikára. A legnagyobb lendületet azonban Romics László adjunktus úr, a későbbi akadémikus és az Orvosi Osztály előző elnöke adta, aki megismertetett a lipidanyagcsere rejtelmeivel, és rendkívül segítőkész volt. Megtörtént az is, hogy tapasztalatlanságom miatt saját kézzel (!) megírta tudományos előadásomat, amit nagy sikerrel előadtam. Ez alapvetően meghatározta további tudományos életemet, és a lipidanyagcsere kutatása mai napig fő vadászterületem.

2. Még fiatal orvos koromban megkérdeztem egy híres magyar orvostudóst, akinek több száz értékes cikke jelent meg, amelyek jelentős nemzetközi visszhangot is kiváltottak, hogy melyek a legnagyobb eredményei. Azt válaszolta, hogy a legnagyobb kutatóknak is csak egy-két kiemelkedő kutatási eredményük van, legalábbis amelyeket a kutató önmaga is jelentősnek tart.

A lipidanyagcsere kóros változásai nagyon szoros összefüggést mutatnak az érelmeszesedés folyamatával. A Grazi Egyetem Orvosi Biokémiai intézetében dolgoztam 1986–87-ben, és Gerhard M. Kostner professzorral együtt közöltük – az általunk alkalmazott módszerrel – elsőként egy érelmeszesedést okozó zsírfrakció, a lipoprotein(a) és az alvadást gátló plazminogén közötti szoros szerkezeti összefüggést. Ez az egyik közvetlen kapocs az érelmeszesedés és a véralvadás között, és részben magyarázatot ad az artériák falán megjelenő vérrögképződés és az érfal elmeszesedése közötti kapcsolatra. Ezt követően ez a felismerés számtalan újabb összefüggés alapját képezte. Már a klinikámon dolgoztam, amikor ugyancsak a világon elsőként jeleztük, hogy ennek a zsírfrakciónak a plazmaszintje jelentősen megemelkedik súlyos vesebetegségek hatására, ami részben magyarázza a vesebetegekben megfigyelhető felgyorsult érelmeszesedési folyamatot.

3. Rendkívül kiterjedt kutatás folyik e területen, mert egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a lipidanyagcsere nemcsak az érelmeszesedésben, hanem a rákképződésben és immunológiai folyamatokban is fontos szerepet játszik. Forradalmian új koleszterincsökkentő gyógyszerek kifejlesztése előtt állunk, amelyek közvetlenül a szabályozó génre hatva csökkentik a koleszterint hordozó fehérje szintézisét, aminek a szérum koleszterin drasztikus csökkenése az eredménye. Ezek az eredmények rendkívül biztatóak, és a génszabályozás módszerének e modern megoldásai számtalan – eddig akár gyógyíthatatlan – betegség eredményes befolyásolására keltenek reményt.

4. Az orvostudományt semmire sem cserélném el, mert a világ legjobb dolga embereken segíteni akár gyógyító orvosként – vagy aki tömegeken segít – felfedező tudósként. Azért ámulva nézem Lionel Messi cselsorozatait vagy Snétberger Ferenc ujjait a gitáron…