Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait
a Magyar Tudományban körkérdésekre adott
válaszaik segítségével mutatjuk be.
Idén négy kérdésre kértünk választ.
1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a
döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy
eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület
érdekli?
2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos
eredménye?
3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön
tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?
4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik
tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

MADAS EDIT (1949)
Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya • Szakterület: medievisztika,
a középkori írásbeliség története, irodalomtörténet • Kutatási téma:
hagiográfia, homiletika, magyar nyelvemlékek, kódexek és
kódextöredékek Magyarországon • paleográfia, kodikológia •
Foglalkozás: MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport vezetője,
egyetemi tanár
1. Gyerekkoromban a visegrádi királyi palota
tőszomszédságában laktunk. Az ásatások minden zegét-zugát jól
ismertük, megilletődötten bámészkodtunk a restaurátorműhelyben,
emlékszem valamennyi jelentősebb leletre. Az irodalomra
gimnazistaként lettem fogékony, kiváló magyartanáromnak, Keresztes
Andornak köszönhetően. Másodéves voltam, amikor Mezey László a
diákok meghívására középkori irodalom-szemináriumot tartott az
Eötvös Kollégiumban. Sokunkat lenyűgözött a középkori európai
kultúrára vonatkozó tudása és kutatói tapasztalata egy olyan korban,
amely annak értékeit hivatalosan vitatta. A szemináriumból
rendszeres graduális és posztgraduális képzés lett, jól felkészült
tudományos utánpótlás a nagykönyvtárak kézirat- és régi
nyomtatványtárai számára, valamint egy új forrásterület
szisztematikus feltárásának programja. A Fragmenta codicum
Kutatócsoport létrehozására 1974-ben került sor a tanítványok
bevonásával, én 1975-ben lettem itt tudományos segédmunkatárs.
|
|
Latin kódexek könyvkötőanyagként felhasznált
töredékeivel foglalkoztunk: tartalmi és kormeghatározásukkal, pontos
elhelyezésükkel az európai irodalomban és lehetőség szerint a hazai
művelődéstörténetben. Milyen különleges esélyt jelentett ez a
kutatóhely mindnyájunk számára! A fennállásának 40. évfordulójához
közeledő kutatócsoportot Mezey László halála után mintegy húsz éven
át Vizkelety András irányította, jelenleg pedig én vezetem. Ő, s az
egykori tanítványok közül többen mindmáig együtt dolgozunk.
2. A humán tudományok esetében erre nehéz válaszolni. A
kódextöredékek feltárása, katalogizálása sok száz új forrással
gazdagította a forrásszegény hazai középkort szinte minden műfajban.
Ez nagy, közös munka, melynek érdemében sokan osztozunk. A töredékek
kormeghatározásának egyik legfontosabb eszköze maga az írás, ennek
hazai történetével önállóan is foglalkozom, ahogy nyelvemlékekkel,
irodalomtörténettel, hagiográfiával, könyvtörténettel is. A leíró
katalógusok és szövegkiadások kevéssé látványosak, de maradandóak,
tartalmaznak mindent, amit egy adott forrásról tudni lehet, és
biztos alapot teremtenek a további kutatás számára. A hazai
középkori szentkultusz és prédikációs gyakorlat közös dokumentuma az
a huszonkét Szent László-beszéd, melyet müncheni, bécsi,
heiligenkreuzi, vatikáni és gyulafehérvári kéziratokból összegyűjtve
kétnyelvű kiadásban tettem közzé. A középkori prédikációirodalomról
írt monográfiám a legtermékenyebb középkori műfajjal foglalkozik,
amely fontos szerepet játszott az anyanyelv irodalmivá válásában és
a korai nyelvemlékek rögzítésében. A legnagyobb szakmai és
közönségsikert a Széchényi Könyvtárban 2009-ben rendezett
nyelvemlék-kiállítás hozta, melynek kurátora voltam, de ami szintén
sok lelkes, kiváló ember összefogásából született.
3. A kézírás az alapvető szövegrögzítő funkcióján túl
egyszerre rendkívül érzékeny pszichés és társadalmi megnyilvánulás
is. Az újkorban az írás személyes, pszichés jellemzői lettek
érdekesek, ezzel a grafológia foglalkozik. A paleográfust azonban az
egyedinél sokkal jobban érdekli az írás általános viselkedése,
folyamatos változása a történelem folyamán. A nagy változékonyság
következtében harminc-ötven év pontossággal megállapítható egy
kéziratról a keletkezési ideje és gyakran a helye is. De magáról a
társadalomról is sokat elárul az írás, arról, hogy mennyire játszott
fontos szerepet egy adott kor mindennapjaiban. 1953-ban jött létre a
Comité International de Paléographie Latine választott tagokkal,
ahol jelenleg én képviselem Magyarországot, az idei kongresszus
Szent Gallenben volt, és a scriptoriumokról, az íróműhelyekről volt
szó. A bizottság patinás folyóiratának is ez a címe. De van egy
ebből kinőtt sokkal elevenebb társaság is, az APICES, szabad
csatlakozással és internetes kapcsolattartással, amely minden fontos
eseményről, publikációról, digitálisan hozzáférhető forrásról
folyamatosan tájékoztat, ahol bármely kérdés felvethető, és aki tud,
rögtön válaszol is.
4. Én akkor jutottam el az engem érdeklő tudományterületre,
amikor erre kicsi volt az esély, a közeli és távoli kollégáim
zöméhez barátság fűz, tényleg csak saját magammal lehetek
elégedetlen, nem cserélnék mással. Kívánni persze tudnék mit. Nagyon
fontos lenne, hogy a humán kultúra, amely sokat veszített
presztízséből az elmúlt évtizedekben, képes legyen méltó helyet
találni magának a gyorsan változó világban. Ezért mindnyájan
felelősek vagyunk. |
|