Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait

a Magyar Tudományban körkérdésekre adott válaszaik segítségével mutatjuk be.

Idén négy kérdésre kértünk választ.

1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület érdekli?

2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos eredménye?

3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?

4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

E. KÖVÉR KATALIN (1956)

Kémiai Tudományok Osztálya • Szakterület: NMR-spektroszkópia • Kutatási téma: NMR-módszerek fejlesztése és azok alkalmazása a szerkezetkutatásban, biológiailag aktív vegyületek szerkezetvizsgálata, szénhidrátok, peptidek és fehérjék szerkezetének, mozgási sajátságainak vizsgálata NMR-módszerekkel, NMR-relaxáció és relaxációs interferencia, kémiai eltolódás anizotrópia (CSA) mérése folyadék fázisban • Foglalkozás: egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Kémiai Intézet Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

1. Tudományos pályaválasztásomat nehezen tudnám egyetlen pillanathoz kötni. Ez – mint valószínűleg a legtöbb kutatónál – nálam is hosszú folyamat eredményeként alakult ki, melynek során számos hatás ért. A természettudományok, azon belül a kémia és fizika, valamint ezekhez kapcsolódva a matematika iránti vonzalmam már általános iskolás koromban megmutatkozott. A családi háttér, a szülői példa – édesanyám kémia-matematika szakos tanár, édesapám elméleti kutatóorvos – is döntő és meghatározó szerepet játszott természettudományos érdeklődésem kialakulásában. Egyetemi pályaválasztásomat talán leginkább az nehezítette meg, hogy mindhárom tantárgyat egyformán kedveltem. Végül a kémia mellett döntöttem, és így kerültem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) vegyész szakára. Kutatási szakterületemet igyekeztem úgy megválasztani, hogy lehetőségem legyen a kémia, fizika és matematika területén szerzett ismereteimet kamatoztatni. Az akkori tapasztalataim alapján ezt az anyagok, illetve az azokat felépítő molekulák és atomok szerkezetének vizsgálatában véltem megtalálni. Először elméleti kémiával, félempírikus kvantumkémiai számítási módszerekkel és azok alkalmazásaival ismerkedtem meg. Majd 1981-ben lehetőséget kaptam arra, hogy bekapcsolódhassak a Szilágyi László által vezetett NMR-laboratórium oktató- és kutatómunkájába. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok Bognár Rezső és Makleit Sándor professzor uraknak, akik e „pályamódosításomat” elősegítették. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy éppen abban az évben

helyezték üzembe laboratóriumunkban az ország első szupravezető mágnessel rendelkező mágneses magrezonancia (NMR) spektrométerét. Ezzel vette kezdetét több mint három évtizede tartó tudományos kalandozásom az NMR-spektroszkópia területén.

2. Az elmúlt évtizedek alatt kollégáimmal együtt több olyan új NMR kísérleti technikát fejlesztettünk ki, amelyek segítségével a molekulák szerkezetéről, mozgási (dinamikai) viselkedéséről és más molekulákkal való kölcsönhatásairól a korábbinál pontosabb és megbízhatóbb adatokat kaphatunk. A legnagyobb örömet és elismerést számunkra az jelenti, amikor különböző hazai és nemzetközi kutatólaboratóriumokban dolgozó munkatársaktól pozitív visszajelzéseket kapunk módszereink eredményes alkalmazásáról. Módszertani fejlesztéseink elismerését jelzi az a tény is, hogy az általunk kifejlesztett NMR-technikák közül több bekerült a spektrométerekkel együtt forgalmazott mérőprogramok könyvtárába, és így azok az érdeklődő szakemberek számára könnyen elérhetővé váltak.
 

3. Az NMR-spektroszkópia több mint hat évtizedes múltra tekint vissza. Ez időszak alatt mind a mérőműszer, mind a méréstechnika területén jelentős előrelépés és fejlődés következett be. Ennek eredményeként a módszer teljesítőképessége – érzékenysége és felbontása – jelentősen megnövekedett. Ez lehetőséget ad arra, hogy egyre nagyobb méretű, fontos biológiai funkcióval rendelkező molekulákat és egyre bonyolultabb rendszereket tanulmányozhassanak a kutatók. Ma már akár több ezer aminosav, illetve nukleotid egységből felépülő (~100-300 kDa móltömegű) bio-makromolekulák és komplexeinek NMR-szerkezet meghatározására több példát is találunk az irodalomban. Az elmúlt évtizedben a szilárdfázisú NMR a vízben nem vagy csak rosszul oldódó, számos (sejt)biológiai folyamatban fontos szerepet játszó membránfehérjék vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. A biológiai hatással rendelkező molekulák szerkezetvizsgálatánál fontos az is, hogy a méréseket lehetőleg olyan körülmények között végezzük, ami legjobban megfelel a molekulák természetes, fiziológiás környezetének. Az utóbbi években bevezetett és egyre szélesebb körben alkalmazott in-cell, azaz élő sejten belül végzett NMR-vizsgálat ennek az elvárásnak igyekszik megfelelni. Ezzel a módszerrel biológiailag fontos fehérjék szerkezete, mozgása, kötődése és kölcsönhatása tanulmányozható – atomi felbontásban! – baktériumokban, illetve különböző állati sejtekben. Az NMR-spektroszkópiának a molekulaszerkezet felderítésében betöltött egyre növekvő szerepét és jelentőségét mutatja az a nemrégiben megjelent összesítés, amely szerint a fehérjeszerkezetek adatbázisában (PDB – Protein Data Bank) ismertetett több mint kilencvenezer fehérje közül az NMR-rel meghatározott szerkezetek száma már meghaladta a tízezret.

4. Őszintén szólva, ezen így még soha nem gondolkodtam. Már gyerekkoromban is nagy érdeklődéssel olvastam, és a mai napig szívesen olvasok tudósok és művészek életéről, de arra, hogy az általam ismert híres emberek közül kivel cserélnék, nem tudok valójában választ adni. A zenei pálya mint alternatív pályaválasztási lehetőség nem állt messze tőlem. Általános iskolai tanulmányaimat ugyanis ének-zene tagozaton végeztem, és ez idő alatt, több mint hat éven keresztül, zongorázni is tanultam. Az iskolai énekkarral, valamint szóló és négykezes zongorafellépésekkel eredményesen szerepeltem kulturális seregszemléken, hazai és nemzetközi kórusfesztiválokon. Az aktív zenélés helyett ma már „csak” a zenehallgatás nyújt élvezetet és teljes kikapcsolódást számomra. Legszebb zenei élményeim közé tartozik Kovács Dénes és Fischer Annie páratlan művészi előadójátéka. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a debreceni Aranybika koncerttermében több alkalommal is élvezhettem csodálatos játékukat. Valamennyiünk – debreceni zeneszeretők – örömére a ma élő nagy előadóművészek közül is többen – mint például Vásáry Tamás, Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Klukon Edit, Bogányi Gergely és még sokan mások – rendszeresen elkápráztatnak bennünket koncertjeikkel.