Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait
a Magyar Tudományban körkérdésekre adott
válaszaik segítségével mutatjuk be.
Idén négy kérdésre kértünk választ.
1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a
döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy
eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület
érdekli?
2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos
eredménye?
3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön
tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?
4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik
tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

IVÁN BÉLA (1952)
Kémiai Tudományok Osztálya • Szakterület: polimer kémia és
anyagtudomány, nanoszerkezetek • Foglalkozás: tudományos
osztályvezető, egyetemi magántanár, MTA Természettudományi
Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Intézet, Polimer Kémiai
Osztály és Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Kémiai Intézet Szerves Kémia Tanszék
1. Középiskolában, Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban
kémia–biológia tagozatos osztályba jártam, ahol nagyszerű
kémiatanárom és kémia szakkörvezetőm volt Szántó László, illetve
Kontra József tanár urak személyében. Az ELTE-n kémia–fizika szakon
végeztem, és egyetemista koromban a kvantumkémia felé fordult az
érdeklődésem. Ezen a területen Császár Pál, majd később Török Ferenc
kiváló témavezetőim voltak. Diplomamunkámat is kvantumkémiai
számítások témakörében készítettem. Mivel az egyetem elvégzése után
nem volt állás ezen a szakterületen, megpályáztam egy, az MTA
Központi Kémiai Kutató Intézetébe meghirdetett kétéves
MTA-ösztöndíjat, amelyet makromolekulák (polimerek) kutatására írtak
ki. A pályázatot elnyertem, és a Tüdős Ferenc akadémikus által
vezetett, makromolekuláris kutatásokkal foglalkozó kutatási
osztályon kezdtem meg mindmáig tartó polimer kémiai kutatásaimat.
Itt egy világszerte elismert eredményeket elért, rendkívül
színvonalas, igen érdekes kutatási kérdésekkel foglalkozó osztályra
kerültem, ahol számos nagytudású kutató dolgozott, akiktől igen
sokat tanultam. Ez magával ragadott, és már kutatásaim kezdeti
időszakában sikerült addig egyértelműen nem tisztázott polimerkémiai
folyamatokat felderítenem. Kidolgoztam továbbá egy új módszert is a
gélpont meghatározására, amit egyes polimerizációs ipari folyamatok
követésére mindmáig használnak több helyütt is a világon.
Az a szerencse ért, hogy egy az MTA és a National
Science Foundation (USA) tudományos együttműködés keretében
vendégkutatóként fiatalon másfél évet az Akroni Egyetem világhírű
Polimer Intézetében dolgozhattam a magyar származású
|
|
Joseph P. Kennedy laboratóriumában. Ez egy igen
eredményes együttműködés volt, és a másfél év alatt végzett
kutatásaim eredményeiből 24 tudományos publikáció született. Ekkor
kezdtem el az egyik olyan, mindmáig nagy kihívást jelentő témakörrel
foglalkozni, amely arra irányul, hogy miként lehet jól definiált
szerkezetű szintetikus makromolekulákat létrehozni. Hazatértem után
néhány év múlva meghívás alapján újra az Akroni Egyetemen folytattam
ilyen irányú kutatásaimat, és a négy és fél évet kitevő időszak
alatt sok eredménytelen kísérletet követően igen szívós munkával a
világon elsőként sikerült megvalósítanom a poliizobutilén közvetlen
láncvégi funkcionalizálását kváziélő polimerizációval. Az így kapott
anyag ma ipari termék. Ebben az időszakban került megfogalmazásra a
napjainkra már széles körben elterjedt „macromolecular engineering”
koncepciója. Erről Kennedy professzorral közösen Designed Polymers
by Carbocationic Macromolecular Engineering: Theory and Practice
címmel könyvet is írtunk. Ugyancsak itt kezdtem el foglalkozni egy
érdekes, új és különleges makromolekuláris szerkezettel, az
úgynevezett polimer kotérhálókkal is, melynek eredményéből egy
szabadalom is született. Hazatértem után az 1990-es évek elején
ilyen kutatásokat nehéz volt itthon folytatni, így előbb elfogadtam
a Dán Műszaki Egyetem vendégprofesszori meghívását, ahol Jörgen Kops
professzorral és munkatársaival sikerült egy a korábbiakhoz képest
rendkívül olcsó és egyszerű polimerizációs eljárást kidolgozni. Már
a dániai tartózkodásomat megelőzően hívott Axel Müller professzor a
Mainzi Egyetemre, és a dániai munka után itt folytattam a
kutatásaimat előbb Humboldt-ösztöndíjasként, majd
vendégprofesszorként. Itt elsőként sikerült nagy hatékonysággal két
különböző mechanizmusú polimerizációs eljárás (kationos és anionos)
összekapcsolásával addig nem létező, igen érdekes tulajdonságú új
anyagokat előállítani. Ennek szabadalmi jogát a világ jelenlegi
legnagyobb vegyi cége, a BASF megvette az egyetemtől, és világszerte
szabadalmaztatták is.
A fentebb röviden ismertetett háttérrel és
tapasztalatokkal felvértezve, a mintegy másfél évtizede történt
hazatértem óta igyekeztem megvalósítani olyan feltételeket, hogy az
említett, nagy kihívást jelentő modern és világszerte nagy
érdeklődéssel kísért kutatási irányokat itthon is folytatni
lehessen. Igen tehetséges és kreatív fiatal munkatársaimmal ezalatt
több új, eredeti eredményt is sikerült elérnünk, és a világ vezető
kutatólaboratóriumai között tartanak bennünket számon a polimer
kotérhálók, a funkciós polimerek és az egyik legvitatottabb polimer,
a PVC kémiai lebomlása és átalakítása terén. Ezt tükrözi az is, hogy
az egyik legutóbbi közleményünket nemrég a Science Letter ”hot
topics” minősítéssel ismertette.
2. Mint fentebb már említettem, többféle polimer
funkcionalizálási eljárást sikerült kidolgozni munkatársaimmal. A
nanoszerkezetű amfifil kotárhálók területén a szintézis alapjainak a
kidolgozásától azok szerkezetének felderítéséig és alkalmazási
lehetőségeinek a vizsgálatáig terjed az új eredmények spektruma. A
PVC kutatása terén pedig a térhálósodás mechanizmusának, a polimer
hibahelyeinek és szabályos monomer egységeinek a termikus lebomlás
iniciálásában játszott szerepének a tisztázása, és a stabilizálás
reverzibilis blokkolási mechanizmusának kidolgozása jelentik a
legfontosabb eredményeket.
3. Sok minden. Fontossági sorrend nélkül felsorolásszerűen
néhány példa: jól definiált szerkezetű és tulajdonságú, összetett,
funkciós makromolekuláris anyagok előállítása, biokompatibilis
polimerek a gyógyászatban, makromolekuláris bioanyagok, polimer
nanoszerkezetek, makromolekuláris anyagok a mikroelektronikában,
polimerek az energiatermelésben (napelemek, üzemanyagcellák,
akkumulátorok, szuperkapacitások) stb. Külön szeretném megemlíteni a
polimerek megújuló nyersanyagforrásokból történő előállításának,
valamint a polimerek újrahasznosításának a kutatását.
4. Nincs ilyen.
|
|