|
Amikor az AIDS-vírus nem ellenség…
Génterápiával kezeltek sikeresen egyetlen gén hibájából adódó súlyos
örökletes betegségekben szenvedő gyermekeket a milánói San Raffaele
Kutatóintézet munkatársai. A klinikai kutatások vezetője Luigi
Naldini, az intézet igazgatója volt.
Az egyik betegség az ún. metakromatikus
leukodisztrófia, amelynek fennállása esetén a megszületett csecsemők
egészségesnek tűnnek, ám a genetikai hiba miatt termelődő hibás
fehérje képtelenné teszi az idegrendszert a fejlődésre, sőt az agy
már kisded korban sorvadásnak indul. Megállíthatatlan szellemi
hanyatlás következik be, és a mozgási funkciók is leépülnek. A
gyógyíthatatlan örökletes kór korai halálhoz vezet.
A másik betegség az ún. Wiskott–Aldrich-szindróma,
amelynél – ugyancsak egyetlen gén hibájának következtében – az
immunrendszer működése sérül, és a mutációt hordozó egyének
szervezete sem a rák, sem a fertőzések ellen nem tud normálisan
védekezni. Sőt, immunrendszerük annyira hajlamos tévúton járni, hogy
gyakran támad a saját struktúrákra, azaz autoimmun betegség alakul
ki.
Mindkét kórkép esetén három–három kisgyermeket
kezeltek. A metakromatikus leukodisztrófiásoknál a terápia még a
sorvadás megindulása előtt történt.
A génterápia lényege, hogy az egyetlen gén
hibájából adódó rossz funkciót a jó gén szervezetbe történő
beépítésével próbálják helyreállítani. Az olaszok által alkalmazott
megközelítés érdekessége, hogy ezt az AIDS-t okozó HIV-vírus egy
darabkájának felhasználásával tették. A gyermekek szervezetéből
csontvelői őssejtet nyertek, majd a HIV-ből származó vírusrészecske
segítségével ezekbe az őssejtekbe építették be a jó gént. Az így
átalakított őssejteket visszajuttatták a vérbe. Az immunhiányban
szenvedő gyermekek kezelését követően a megújított vérképző rendszer
jól látja el feladatát, sikerült a működést helyreállítani.
„A metakromatikus leukodisztrófia esetén a
mechanizmus szofisztikáltabb – mondja a Science-cikk első szerzője,
Alessandra Biffi. „A kijavított őssejtek a vérárammal az agyba is
eljutottak, ahol felszabadult a helyes szerkezetű fehérje, amely
igen jó hatással volt a környező idegsejtekre.”
A kezelések óta 7–32 hónap telt el, a gyermekek jól
vannak, a leukodisztrófiásoknál az agy sorvadását eddig ki lehetett
védeni.
A génterápia következtében súlyos szövődmény,
például leukémia, nem alakult ki. A kezelés egyelőre tehát mindkét
betegség esetén ígéretesnek tűnik.
Bár a genetika, genomika rohamos fejlődése miatt az
egy génhez kötött betegségek génterápiás gyógyításához már a ’90-es
évek közepétől igen nagy reményeket fűztek, azok nem váltak valóra.
Egyes terápiás beavatkozások mellékhatásaként ugyanis leukémiás
betegség alakult ki, amelynek köveztében a fejlődés megtorpant.
Hosszú éveken át nem engedélyeztek újabb, más technikát alkalmazó
klinikai vizsgálatokat sem.
Az olasz orvosok, kutatók eredményei új reményekkel
kecsegtetnek az egy génhez kötött örökletes betegségek gyógyítása
terén. Nem véletlen hát, hogy eredményeik az igen tekintélyes
Science-ben jelentek meg.
Biffi, Alessandra – Montini, Eugenio
– Lorioli, Laura et al.: Lentiviral Hematopoietic Stem Cell Gene
Therapy Benefits Metachromatic Leukodystrophy. Science. Published
online 11 July 2013.
DOI:10.1126/science.1233158
Aiuti, Alessandro – Biasco, Luca – Scaramuzza, Samantha et al.:
Lentiviral Hematopoietic Stem Cell Gene Therapy in Patients with
Wiskott-Aldrich Syndrome. Science. Published online 11 July 2013.
DOI:10.1126/science.1233151
Rákkeltő enzim
Amerikai kutatók (University of Minnesota) szerint a szervezet
egyik, a vírusellenes küzdelemben fontos enzimje a sejtekben olyan
mutációkat okozhat, amelyek daganatos betegségek kialakulásához
vezethetnek.
Reuben Harris és munkatársai idén februárban
számoltak be a Nature-ben arról, hogy az APOBEC3B-enzim az emlőrákok
több mint felében jelentős szerepet játszik. Ezeket a kutatásokat
folytatva jutottak el új eredményeikhez, amelyek alapján azt
állítják: ennek az enzimnek a mutációkat elidéző, és ezzel a rákos
daganatok kialakulását segítő hatása vetekszik az ultraibolya
sugárzás vagy a cigarettában lévő anyagok ilyen képességével.
Munkájuk során tizenkilenc különböző rákfajtából származó mintákban
elemezték az APOBEC3B- és tíz másik, vele rokonságban álló enzim
jelenlétét. Egyik megállapításuk, hogy hólyag-, méhnyak-, kétféle
tüdő-, emlő- és fej-nyaki daganatokban az APOBEC3B-enzim igen nagy
mennyiségben van jelen. Másrészt, a kutatók azt találták, hogy az
enzim működésében szabályozási hiba van, és az említett tumorok
sejtjeiben szívesebben kötődik mutációt elszenvedett célpontokhoz.
Harris és munkatársai a ma rendelkezésre álló ismeretek alapján arra
következtettek, hogy a sejtek genomjában az enzim uracil léziót
katalizál, amely számos mutációt okoz, és ezek vezetnek a sejtek
daganatos átalakulásához.
„Az APOBEC3B kétélű kard” – mondja Harris. Egyfelől
bizonyos sejteket véd a vírusoktól, például a HIV-től, másfelől a
sejtekben mutációkat okozva daganatos betegségeket idézhet elő.
Munkatársaival azt reméli, hogy az enzim működésének megfelelő
gátlásával kivédhetik a mutagén hatást, ahogyan napernyővel vagy
naptejekkel a bőrt meg lehet óvni a napsugárzásban lévő ultraibolya
sugarak bőrrákot okozó hatásaitól.
Burns, Michael B. – Temiz, Nuri A. –
Harris, Reuben S.: Evidence for APOBEC3B Mutagenesis in Multiple
Human Cancers.
Nature Genetics. 2013. DOI:10.1038/ng.2701
Burns, Michael B. – Lackey, Lela – Carpenter, Michael A. et al.:
APOBEC3B is an Enzymatic Source of Mutation in Breast Cancer.
Nature. 494, 366–370. DOI: 10.1038/nature11881
|
