Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait
a Magyar Tudományban körkérdésekre adott
válaszaik segítségével mutatjuk be.
Idén négy kérdésre kértünk választ.
1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a
döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy
eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület
érdekli?
2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos
eredménye?
3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön
tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?
4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik
tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

BIRÓ LÁSZLÓ PÉTER (1955)
Fizikai Tudományok Osztálya • Szakterület: Nanoszerkezetek, STM/AFM,
szénalapú nanoszerkezetek, fotonikus kristályok, bioinspirált
anyagok • Foglalkozás: tudományos tanácsadó, osztályvezető, MTA
Természettudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi
Intézet Nanoszerkezetek Osztály
1. A fizika iránti érdeklődésemet egy Stanislaw Lem tollából
megjelent tudományos fantasztikus regény keltette fel, amelyet
ötödik osztályos koromban olvastam. Az a sok csoda, amiről a
regényben szó esett, nem mind valósult meg, vagy nem úgy, ahogyan
azt a szerző elképzelte, de megvalósult sok olyan dolog, amiről Lem
nem is álmodott, mikor a könyvet írta, és amelyek alaposan
átrajzolták a mindennapi életünket is. Csak a párhuzam kedvéért:
amikor ezt a bizonyos könyvet olvastam, épp hogy csak elkezdték
gyártani a mintegy két évtizeddel korábban felfedezett tranzisztort,
ami lehetővé tette a számítástechnika, a szórakoztató elektronika és
a mobil kommunikáció a múlt század hatvanas éveiben még
hihetetlennek tűnő fejlődését. Mára alig töltünk el ébren olyan
órákat, amikor nem használunk valamit, amiben mikroprocesszor, azaz
sok millió tranzisztor van. A párhuzam másik oldala az, aminek a
kutatásával most foglalkozunk: a grafén és a hozzá hasonló atomnyi
vastagságú kristályos lemezek. Mára ennek a családnak számos
képviselője van, és számuk gyorsan növekszik. Ahhoz hasonlóan, ahogy
kedvenc szendvicsünket készítjük, egymásra rétegezve a salátát,
sonkát, sajtot, és ízlés szerinti egyéb összetevőket, lehetőségünk
van atomi vastagságú rétegeket megadott sorrendben egymásra helyezve
olyan új anyagokat létrehozni, amelyek eddig nem léteztek a
természetben, és amelyek tulajdonságai a rétegek sorrendjével és
számával megtervezett módon alakíthatók. Igen valószínű, hogy ez a
lehetőség a tranzisztorral összemérhető hatást gyakorol majd a
jövőnkre. Azt mondhatom, hogy
|
|
egyetlen percig sem bántam meg a szinte ötven évvel
ezelőtt meghozott döntést! A munkám végig izgalmas volt és sok
sikerélményben volt részem.
2. Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. Szívesen gondolok
vissza azokra a cikkekre, amelyekre kevesebben, de harminc éven
keresztül hivatkoztak, és azokra is, amelyek rövidebb idő alatt
százat is meghaladó hivatkozást eredményeztek. Az anyagtudomány és
később a nanométeres méretskálájú anyagtudomány több területén is
dolgoztam, mondhatni minden területnek megvannak a maga sajátosságai
abban, hogy mekkora figyelem fókuszálódik rá, és milyen gyorsan
jelzi a hivatkozások száma, hogy a szakma számon tart egy adott
munkát. Pályám elejéről azt az esetet emelném ki, amikor a múlt
század nyolcvanas éveinek közepén, fiatal kutatóként, ki mertem
jelenteni, hogy egy egyébként kristályos anyag, a szobahőmérsékleten
végzett kémiai leválasztás során amorfként rakódik le az üveg
hordozóra. Idősebb kollégáim nagyon megszidtak ezért. Majdnem egy
hónapra beköltöztem a laboratóriumba, amíg sikerült bebizonyítani,
hogy igazam van. Az utóbbi évekből kiemelném az egyetlen atom vastag
grafén nanométeres pontosságú és kristálytanilag meghatározott
irányok szerinti megmunkálásával kapcsolatos eredményeket, valamint
a kék és zöld lepkék színét adó biológiai eredetű fotonikus
nanoarchitektúrák szerkezetének és optikai tulajdonságainak
kutatásában elért eredményeket. De amire a leginkább büszke vagyok,
az a remek, fiatalokból álló csapat, amelyet sikerült felépítenem az
elmúlt másfél évtizedben, és akik bizonyosan továbbviszik azokat az
eredményeket, amelyeket közösen értünk el.
3. A grafén teljesen új irányt nyitott az anyagtudományban!
Amint fentebb is szó esett róla, lehetőséget ad arra, hogy tetszés
szerinti rétegösszetételű atomi szendvicseket építsünk fel.
Előreláthatólag ez egy legyezőszerűen szétnyíló kutatási terület
elágazási pontja. Szeretnék ennek az új területnek egy-két
pászmájával foglalkozni! Természetesen ez azon múlik, hogy milyen
pályázati forrásokat sikerül megszerezni itthon és külföldön
egyaránt. A grafénkutatást késve felismert jelentősége miatt elég
szerencsétlenül kezelte a hazai kutatásfinanszírozás annak ellenére
is, hogy világszínvonalon elismert eredményeket értünk el már
2008-ban, és a témában érdekelt magyar kutatók közösen léptek fel –
abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy engem kértek fel a
társulás vezetésére – nem sikerült bekerülnünk a 2012-ben indított
EU Grafén Flagship programjába, mert nem tudtuk felmutatni az elvárt
mintegy 46% nemzeti finanszírozást. Talán nem érdektelen
megemlíteni, hogy a Grafén Flagship egyike annak a két Flagshipnek,
amelyek keretében az elkövetkezendő tíz évben évi 100 millió euró
ráfordítással zajlanak majd a kutatások az EU-n belül.
4. Úgy vélem, nem nagyon működik a kutatói pályák
cserélgetése. A kutató egyénisége hasonló mértékben határozza meg a
pályáját, mint egy művészé az övét, azzal együtt persze, hogy a
kutatásban is kitapinthatók trendek, irányzatok. Ezek segíthetik
vagy késleltethetik egy pálya alakulását. Értékes képesség, ha
valaki idejekorán felismeri a még csak kialakulóban lévő trendeket,
hiszen egy olyan dinamikusan fejlődő kutatási területen, mint
például a grafén – 2012-ben több mint nyolcezer referált cikket
publikáltak – nagyon nem mindegy, hogy egy adott munka egy évvel
korábban vagy későbben jelenik meg! Ezzel együtt, a kérdésnél
maradva: örvendtem volna, ha az az elegáns ötlet, amivel Konstantin
Novoselov és Andre Geim gyakorlatilag mindenki számára
hozzáférhetővé tette a grafént egy egyszerű ragasztószalagos
módszerrel, esetleg nekem jut eszembe …annál is inkább, hogy a múlt
század kilencvenes éveitől tépdestem ragasztószalaggal a grafitot a
pásztázó alagútmikroszkópos vizsgálatokhoz.
|
|