A szuverenitás problémaköre immár évszázadok óta
foglalkoztatja az önmagára reflektáló társadalmat – nemcsak itthon, de
– világviszonylatban. Gondolatisága egy vetületben leképezi és
formálja a világ történeti léptékben alakuló rendjét, fogalma
kapaszkodót kínál rendező elvek megfogalmazásához, eszméjében
történeti mozgató- és fékezőerők jelentkeznek, hivatkozási alapul
szolgál a politika szereplői számára egymással és a néptömegekkel
folytatott sokszólamú diskurzusukban. Mindebből következően a
szuverenitás problémája sokágú, sokértelmű, változó is, megragadásához
a társadalomtudományok összefogására van szükség. A
társadalomtudományokban a szuverenitás különböző összefüggései
„örökzöld” témák. Ugyanakkor a fókuszba állított fogalom és átültetése
a gyakorlatba a XXI. század politikai forgatagában is folytatja útját,
és ennek megfelelően a társadalomtudományok külön-külön és együtt
egyre differenciáltabban és árnyaltabban mélyülnek el
tanulmányozásában.
Az Akadémia Gazdasági és Jogtudományok Osztálya és
Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2012 novemberében arra
vállalkozott, hogy a különböző diszciplínák nézőpontját megjelenítő és
szembesítő tudományos konferenciát tart a szuverenitás tárgyköréről. A
konferencia előadói igyekeztek azokat a kérdéseket kiemelni, és azokra
választ keresni, amelyek századunk első évtizedeiben különösen
fontosak, és amelyek a szakmai viták homlokterében állnak. Nem
tévesztették szem elől azt a fontos fejleményt, hogy a globalizálódó
világban sem a technikai fejlődés következményei, a gazdasági,
környezeti és kulturális változások, sem pedig a válságok nem
torpannak meg a szuverén nemzeti határok előtt. Bolygónkon minden
bizonnyal soha sem volt ilyen mértékű a nemzetközi kapcsolatok
fontossága, az államok egymásra utaltsága és kölcsönös függősége, mint
a XXI. században. Ennek sajátos kontrasztja az, hogy a földgolyó
szárazföldi területeit (alig néhány kivételével) 193, az ENSZ
alapokmánya szerint szuverénnek és egyenlőnek minősített kis-, közép-
és nagy állam „uralja”, melyek száma várhatóan tovább is nő. Ennek
látványos megnyilvánulása, hogy soha nem volt ilyen kiterjedt az
államhatárok hossza, melyek mögött különböző társadalmak, hatalmi
érdekek, gazdasági és politikai célok formálják viszonyukat egymáshoz
és a világrendhez. Tény az is, hogy a világon létező több mint ötezer
etnikai csoport közül legalább további néhány száz törekszik
valamilyen mértékben önálló államának megteremtésére.
A konferencia áttekintést adott a téma történelmi
hátteréről, magyar és nemzetközi vonatkozásairól. A konferencián
kulcskérdésként fogalmazódott meg a nemzetközi rendszer fő
szereplőinek – az államoknak, az egyházaknak, a társadalmi
mozgalmaknak, a transznacionális társaságoknak, a különböző
közösségeknek és az egyéneknek a viszonya a szuverenitáshoz. Az
előadások kitértek olyan élő vitakérdésekre, mint a nemzeti identitás,
nemzetközi integráció és az állam viszonya. Merre tart az állam:
fennmaradhatnak-e a hagyományos állami funkciók, illetve, hogy
mennyiben jogosult és képes ezeket az EU átvállalni a saját keretei
között? Mennyire képesek megvédeni a nemzetközivé emelkedett emberi
jogok az egyéneket az állami szuverenitásra hivatkozó autokraták
kényétől-kedvétől vagy a kisebbségeket a szuverenitást kisajátító
többségi államtól? Eszmetörténeti szempontból kitüntetett jelentősége
volt és van az egyház világi szerepvállalásának. Politika- és
jogtörténeti szempontból megkerülhetetlen a modern állam önállóságának
mibenléte és hatóköre. A nyelvek egyenlőtlen helyzete és túlélési
esélye szorosan összefügg a politikai viszonyokkal, a politikai
szabadság szerves része a nyelvhasználat szabadsága. Az állam és
polgára közötti viszony mindkét fél oldaláról, jogelvi magaslatról és
pszichológiai mélységben egyaránt tanulmányozandó. A lokális politikai
tradíció éppúgy hozzátartozik a kulcsfogalom hazai értelmezéséhez,
mint az utolsó száz év átfogó szuverenitástörténete, amelyet az állam
alaptörvénye is érint.
Bayer József akadémikus a szuverenitás
elmélettörténetének lényeges fejezeteit feltárva világítja meg a XXI.
század jelenlegi szakaszában folyó viták főbb kérdéseit és a különböző
megközelítések hátterét, egyebek között azt, hogy a politikaelméletben
a szuverenitás kezdettől fogva a főhatalmat vagy legfőbb hatalmat
jelentette, amelynek joga a döntés egy politikai közösség belső
viszonyairól és külső kapcsolatairól. Ez az alapjelentés megelőzte a
szó használatát, amely csak az újlatin nyelvekben honosodott meg.
Végkövetkeztetése az, hogy sem a szuverenitás tartalma, sem
gyakorlásának módja nem maradhat változatlan.
Erdő Péter akadémikus a történelmi és elméleti
háttér áttekintése után abból indul ki, hogy jóval a szuverenitás
fogalmának megjelenése előtt létezett egyfajta szoros kapcsolat a
vallások és az egyes népi közösségek között. Részletesen foglalkozik a
Római Katolikus egyház történelmi szerepével, az egyház
szuverenitásával és viszonyával az államhoz, illetve az államokhoz.
Elemzi annak jelentőségét, hogy a kinyilatkoztatásra épülő vallások,
így az iszlám, a zsidóság és a kereszténység közül ez utóbbi ismerte
el és ismerte fel azt, hogy az evilági államéletnek önálló szférája
van. Megállapítja, hogy a teológia és a katolikus egyházjog
teljességgel elismeri az állam közhatalmi értelemben vett külső és
belső szuverenitását.
Csáki György professzor előadása a globalizáció
gazdasági hatásainak fényében vizsgálja a szuverenitás
problematikáját. Megállapítja, hogy a globalizáció a nemzetközi
munkamegosztás, a
|
|
világgazdaság szerves fejlődésének eredménye, a
modern piacgazdaság – a mai kapitalizmus – működésének, a nemzetközi
gazdasági integrálódás mai legfejlettebb fokának a kifejeződése s
ennyiben adottság a világgazdaság minden szereplője számára.
Részletesen elemzi a folyamat hatását a szuverenitás
érvényesíthetőségére.
Lamm Vanda akadémikus azoknak a folyamatoknak a
fontosságát és következményeit elemzi, amelyek a XX. század második
felében az emberi jogok „nemzetközivé válása” nyomán végbementek, azt
követően, hogy az ENSZ Alapokmánya és az 1948-ban elfogadott Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozata az emberi jogok tiszteletben tartásának
tételét beemelte a nemzetközi jogba és a nemzetközi politika részévé
tette. Az államoktól számonkérhetővé vált az emberi jogok betartása.
Részletesen elemzi az ezt követő változásokat, a jogi és politikai
konzekvenciákat.
Halmai Péter professzor előadása az európai
integráció szerepével és jelentőségével foglalkozik a
szuverenitásfelfogást tekintve, annak sajátos érvényesülésével és
érvényesíthetőségével kapcsolatban. Megállapítja, hogy az európai
egyesülés folyamatában is fennmaradt a nemzeti államok territoriális
szuverenitása, és ez vonta maga után a mindaddig példa nélküli
közösségi módszer, illetve a közösségi modell igényét. Részletesen
vizsgálja annak következményeit, hogy a szuverenitás meghatározott,
szigorúan körülhatárolt részét az érintett államok önérdekén alapuló
módon, önálló döntéseik révén átadták az Uniónak.
Ormos Mária akadémikus ráirányítja a figyelmet a
földrajzi elhelyezkedés és az állami szuverenitás összefüggésére, ami
nagyban hozzájárult, hogy a legendás ezeréves magyar államiság
folytonossága a mohácsi történeti vereség után csak részlegesen és
időszakosan tért vissza. A magyar szuverenitás korlátozott volt még a
dualizmus korában is, majd az első világháborút követő béke hozta
függő helyzetbe az országot. Ebből a 30-as évek fordulóján emelkedett
ki, de fokozódó kötődése a Harmadik Birodalomhoz az újabb vesztes
háborúból való kilábalást is megakadályozta. A szovjet megszállást
követően a formailag szuverén magyar állam a Rákosi-korszakban szűk
kalitkát jelentett, a Kádár-korszakban táguló mozgásteret, de valós
szabadságot nem. Ennek pillanata a rendszerváltással jött csak el, de
a belső feltételek által behatárolt gazdasági teljesítménye mindmáig
megfosztotta a szuverenitás felszabadult élményétől.
Völgyesi Orsolya, az MTA BTK főmunkatársa az 1832-es
reformországgyűlés megyei előterjesztéseinek finom történeti
analízisével mutatja ki, hogy milyen változó súlyt és értelmet kapott
az ország önállóságának gondolata az uralkodóházzal ekkor már negyven
éve készülődő diskurzusban. A birodalom részét képező országnak a
kereskedelmi vámok tekintetében hátrányosan megkülönböztetett helyzete
különösen érzékeny kérdéskörnek bizonyult, amikor a magyar rendek a
többi örökös tartományhoz képest szuverén státust igényeltek
hazánknak, és keresték ennek kölcsönösen elfogadható közjogi formáit.
Hunyady György akadémikus széles ívű összefüggést
keres az állam és polgárainak személyes szuverenitása között. A
népfelség elvét és az emberi jogokat érvényesítő demokrácia hivatott
kapcsolatot teremteni e kettő között. A szuverén személyiséget
pszichológiai szempontból mindenekelőtt a feltételek, a tettek és
eredmények jól motivált és tudatos szintre emelt kontrollja jellemzi,
aminek a kiszolgáltatottság megélt és eltűrt helyzete képezi az
ellenpontját. A világ kétséges tendenciái közül is kirívó a hazai
népesség rendszerváltás utáni – sőt 2011-12 során felcsapó – rossz
társadalmi közérzete, a kontraszelekció észlelése, a rendszerkritika
és az optimizmus hanyatlása. Ugyanakkor meglehet, hogy kiutat jelez az
empirikus tudatvizsgálatokban megragadható hit a demokráciában.
Balázs Géza professzor a nyelvek óriási
változatosságát és ennek szűkülését, feltartóztathatatlan vetélkedését
és esélyegyenlőtlenségét vizsgálja a gazdasági globalizáció, a sűrű
szövésű nemzetközi kapcsolatháló és függési rendszer, a szuverén
nemzetállamok és kulturális kisebbségeik számának egyidejű szaporodása
korában. A tudatos nyelvpolitika fontossága mellett érvel, amely a
kulturális és nyelvi színvonalcsökkenés általános trendjével is
dacolhat. A magyar kultúra és identitás az államhatárokon innen és túl
hagyományosan nyelvközpontú, és nyelvünk továbbélésének nem kevés
munkával elért értékes pozíciója, hogy egyike azon néhány tucat
nyelvnek, amelyen minden kifejezhető.
Simai Mihály akadémikus záró előadása a
szuverenitás problematikáját a XXI. század nemzetközi rendszerében
végbemenő globális hatalmi, politikai, gazdasági és társadalmi
változások és az átalakuló érdekviszonyok fényében vizsgálja.
Megállapítja, hogy az államok a versengés világában még nem hajlandók
lemondani olyan jogi kincsükről, mint a szuverenitás. Ennek
reálértékét ugyan sok tényező csökkenti, de az kétségtelen, hogy
politikai rendszerük működésében továbbra is fontos maradt a
nemzethez, a területhez, a határokhoz és a különböző szimbólumokhoz
kötődő és a kizárólagosságra igényt tartó „tulajdonosi jog”.
Kulcsszavak: állami szuverenitás, globalizáció, európai integráció,
az emberi jogok, a személyes szuverenitás, a magyar állam
szuverenitása, a szuverén egyház
|
|