|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Fülöp Ferenc
Szankon született 1952-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Szegedi
Tudományegyetem Gyógyszerkémiai Intézetének tanszékvezető egyetemi
tanára, az MTA–SZTE Sztereokémiai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb
szakterülete a szintetikus szerves kémia, a gyógyszerkutatás.
Az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar volt dékánja. A
szintetikus szerves kémia és a gyógyszerkutatás területén
iskolateremtő egyéniség. Modern módszereket alkalmaz eredményes
gyógyszerkutatói munkája során (Angew. 48, 2009, 2171; Chem. Eur. J.
2009, 7376; Org. Biomol. Chem. 2011, 6528; ChemSusChem 5, 2012, 266;
Angew. 2012, 2208; Chem. Soc. Rev. 41, 2012, 687; WO 2009/007759,
2010/070365, 2010/128345, 2012/001438, 2012/120195) Közleményeinek
száma 530, összesített hatás: 1100, idézések száma: 4194, h-index: 39.
Ajánlók: Antus Sándor, Bartók Mihály,
Blaskó Gábor, Sohár Pál
•
Horvai György
Budapesten született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A BME
Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének egyetemi tanára, az MTA–BME
Műszaki Analitikai Kémiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb
szakterülete az analitikai kémia, az elektroanalitika, az
elválasztástechnika, a folyadékok határfelületeinek számítógépes
modellezése.
A levelező tagság elnyerése óta új, nagy fontosságú
eredményekhez vezető módszert dolgozott ki folyadékok határfelületein
a valódi határfelületi molekulák azonosítására. Molekuláris lenyomatú
polimereket – egy, a polimerkémiában eddig ismeretlen, újfajta
eljárással – szabályos mikroszemcsék formájában állított elő. Új
eljárást dolgozott ki molekuláris lenyomatú polimer membránok
előállítására is. Kutatócsoportjának fiatal tagjai nagy nemzetközi
visszhangot kiváltó eredményeket értek el a mikro- és nanopórusos
szenzorok megvalósításában, valamint fehérjékre imprintelt polimerek
és aptamereken alapuló bioanalitikai mérési eljárások kidolgozásában.
A Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettese, Széchenyi-díjas
(2010).
Ajánlók: Beck Mihály, Blaskó Gábor,
Görög Sándor, Hargittai István, Joó Ferenc,
Pálinkás Gábor, Pukánszky Béla
•
Zrínyi Miklós
Jákón született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Semmelweis
Egyetem Általános Orvosi Kar Biofizikai Intézete Nanokémiai
Laboratóriumának egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a fizikai
kémia, a kolloidika.
Tisztán poliaminosav-alapú térhálós rendszerekre
vonatkozó kutatásaival az ún. intelligens gélek egy új csoportját
hozta létre. Olyan polimereket fejlesztett ki, amelyek sztatikus
elektromos térben történő forgása megteremtette a mikro- és (talán)
nanoméretű motorok kifejlesztését. A 2010-ben megalapított Nanokémiai
Kutatócsoport vezetőjeként munkatársaival olyan mesteréges
extracelluláris mátrixokat állított elő, amelyek sikeresen
alkalmazhatók orvosbiológiai célokra. Kutatómunkáját többször
ismertették hazai és nemzetközi tudományos fórumok (pl. New Scientist
TV).
Ajánlók: Dékány Imre, Hargittai István,
Kálmán Alajos, Náray-Szabó Gábor,
Pálinkás Gábor, Tétényi Pál
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
E. Kövér Katalin
Debrecenben született 1956-ban. 2002 óta az MTA doktora. A Debreceni
Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára.
Szűkebb szakterülete az NMR-spektroszkópia és a kémiai
szerkezetkutatás.
Kövér Katalin a hazai spektroszkópiai
szerkezetkutatás egyik legeredményesebb, nemzetközileg elismert,
kiemelkedő szaktekintélye. Fő kutatási területe az NMR-spektroszkópia
metodikai fejlesztése és az általa kidolgozott új mérési módszerek
alkalmazása a kémiai szerkezetkutatásban. Kutatásait a biológiailag
fontos oligopeptidek, szénhidrátok és antibiotikumok
szerkezetfelderítésére fókuszálta. Nagy nemzetközi elismerést arattak
metodikai fejlesztései a relaxációs idők mérésére alkalmas új
pulzusszekvenciák kidolgozása és felhasználásuk bonyolult molekulák
szerkezetigazolására, dinamikai paramétereik meghatározására. A
szerkezet-hatás összefüggések feltárásának céljából foglalkozott
peptid-ligandumok és hormonok vizsgálatával. 179 idegen nyelvű
tudományos cikke, öt könyve/könyvfejezete jelent meg. Az ezekre kapott
független idézetek száma 1524. Publikációinak összesített
hatástényezője 328, h-indexe: 21. 132 tudományos előadás/poszter és
egy szabadalom szerzője/társszerzője. Batta Gyulával tematikát
dolgoztak ki, és bevezették a Debreceni Egyetemen az NMR-mérési
gyakorlatokat. Vendégprofesszorként külföldön (Spanyol-, Svéd- és
Franciaország, USA) is rendszeresen oktat. Sikeres pályázatok
témavezetője/résztvevője, és egy EU-pályázat koordinátora. Nemzetközi
konferenciák szervezője, szervezőbizottsági tagja. Több vezető
tudományos folyóiratnál (pl. J. Am. Chem. Soc., Magn. Reson. Chem.,
Tetr. Lett.,) rendszeres bíráló. A The Open Spectroscopy Journal
szerkesztőbizottsági tagja.
Ajánlók: Blaskó Gábor, Hargittai Magdolna,
Medzihradszky Kálmán, Sohár Pál
•
Hajós György
Budapesten született 1946-ban. 1992 óta a kémiai tudományok doktora.
Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézetének
igazgatója, egyetemi magántanár. Szűkebb szakterülete a heterociklusos
kémia, a gyűrűzárás, a szintézis, a reakciómechanizmus-kutatás, a
gyógyhatású vegyületek előállítása.
Nemzetközileg elismert kutató a nitrogéntartalmú
heterociklusok szintézise és reakciókészségük kutatása területén.
Mintegy húsz új gyűrűváz szintézisét oldotta meg kutatócsoportjával,
különös figyelmet fordítva a hídfő-nitrogénatomot tartalmazó
rendszerekre. Fontos összefüggést állapított meg a gyűrűvázak
elrendeződése és reakciókészsége között, kiemelkedő eredményeket ért
el a gyűrűfelnyílások és azok értelmezése területén. Sikeres
erőfeszítéseket tett arra, hogy eredményeit a gyógyszerkutatásban is
hasznosítható új vegyületek szintézisére is felhasználja. Számos
biológiailag aktív, például központi idegrendszerre ható
fájdalomcsillapító, rezisztenciát gátló heterociklusos származékot
szintetizált, és vett részt ezek hatásvizsgálatában. Közleményeinek
száma: 158, ezekre 1060 független idézetet kapott. Publikációinak
összesített hatástényezője 220, h-index: 24. Rendszeresen oktat,
doktori kutatásokat irányít, nemzetközi konferenciák aktív szervezője
és résztvevője, számos kiemelkedő szakfolyóirat (pl. J. Org. Chem.,
Tetrahedron, Chem Comm., Arkivoc) rendszeres bírálója. Jelentős
külföldi kapcsolatrendszert alakított ki elsősorban német, osztrák és
angol akadémiai létesítményekkel. Az MTA 1986-ban Zemplén Géza-díjjal,
2008-ban Akadémiai Díjjal tüntette ki
Ajánlók: Fülöp Ferenc,
Penke Botond, Perczel András
•
Huszthy Péter
Nyáregyházán született 1950-ben. 1995 óta a kémiai tudományok doktora.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szerves Kémia és
Technológia Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezető-helyettese.
Szűkebb szakterülete a szerves kémia, a szupramolekuláris kémia.
Főbb eredményei: piridin-, akridin- és
fenazinegységet tartalmazó enantiomer koronaétereket állított elő, és
vizsgálta ezek enantiomerfelismerését protonált primer aminók,
aminosavak és azok származékaival szemben (JACS 115, 4318, 1993; JOC
55, 3129, 1990; 56, 3330, 1991; 57, 5383, 1992; 61, 8391, 1996;
Tetrahedron 55, 1491, 1999; Tetrahedron: Asymm. 22, 684, 2011).
Optikailag aktív piridino- és akridino-18-korona-6 étereket kovalens
kötésekkel szilikagélhez, illetve polimer gyantához kötött és az így
kapott királis állófázisokon racém protonált primer aminókat,
aminosavakat és azok származékait rezolvált (Tetrahedron: Asymm. 10,
2087, 1999; 10, 4573, 1999; 17, 1883, 2006; 23, 415, 2012; Tetrahedron
64, 1012, 2008). Piridon-, tiopiridon-, akridon-, diarilfoszfinsav- és
dialkilhidrogénfoszfát-egységet tartalmazó koronétereket szintetizált,
és tanulmányozta azok molekuláris felismerését (Anal. Chem. 60, 1694,
1988; Tetrahedron 57, 4967, 2001; 59, 9371, 2003; 64, 10107, 2008;
Tetrahedron: Asymm. 15, 1487, 2004; 17, 2538, 2006; EJOC 3396, 2012).
Tudományos közleményei: 133 folyóiratcikk, 1 könyvfejezet és 8
szabadalom, amelyekre 1168 független hivatkozást kapott. 19 szakmai
bizottságban végez, illetve végzett értékes munkát. Öt évet dolgozott
a Brigham Young Egyetemen (Provo, UT, USA). Főbb díjai:
Árvízvédelemért érem 1970, Széchenyi professzori ösztöndíj 1997–2000,
Zemplén Géza-fődíj 2006, Bruckner Győző-díj 2007, Ipolyi Arnold-díj
2009, OTDK Mestertanár Aranyérem 2011.
Ajánlók: Antus Sándor, Fülöp Ferenc,
Dékány Imre, Sohár Pál, Solymosi Frigyes
•
Inzelt György
Budapesten született 1946-ban. 1989 óta a kémiai tudományok doktora.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az Elektrokémiai és
Elektroanalitikai Laboratórium, valamint az ELTE Kémia Doktori Iskola
vezetője. Szűkebb szakterülete a fizikai kémia, az elektrokémia, az
elektroanalitika.
Közleményeinek száma 483, ebből SCI-folyóiratban
199 jelent meg; 5 könyv, 3 egyetemi jegyzet és 15 könyvfejezet
szerzője. Közleményeire 3317 független hivatkozás történt, h-indexe:
36. Nemzetközi konferenciák meghívott előadója, szervezője. Kutatási
eredményei nagymértékben hozzájárultak a polimer elektródokon
végbemenő töltéstranszport és szorpciós folyamatok mechanizmusának
tisztázásához (Electroanal. Chem., ed. A. J. Bard, Vol. 18, Dekker
[1993] 89–241; Electrochim. Acta 45 [2000] 2403; Conducting Polymers.
Springer [2010]). A kvarckristály-nanomérleg készülékével (szabadalom,
1996) elsőként mutatta ki a galvanosztatikus potenciáloszcillációkat
kísérő periodikus felületi tömegváltozásokat (J. Phys. Chem. 97 [1993]
6104). Sikerrel alkalmazott poliazinelektródot az emberi vér
hemoglobin-tartalmának meghatározására (Anal. Chim. Acta 385 [1999]
119). Az impedanciaspektroszkópia területén elért eredményei
széleskörűen elismertek. Az utóbbi időkben szilárd fázisú
elektrokémiai kísérletei és a tüzelőanyag-cellákkal kapcsolatos
kutatásai keltettek jelentős visszhangot. 1999-ben jelent meg Az
elektrokémia korszerű elmélete és módszerei című könyve. Sok
tudománynépszerűsítő cikket és három könyvet írt. A J. Solid State
Electrochemistry 2011-ben Festschriftet jelentetett meg a
tiszteletére. Kitüntetései: Doctor Honoris Causa, Babeş-Bolyai
Egyetem, Kolozsvár 2000; Polányi Mihály-díj 2004; ISE Fellow 2009;
Széchenyi-díj 2011; Szilárd Leó professzori ösztöndíj 2011.
Ajánlók: Görög Sándor,
Hudecz Ferenc, Orbán Miklós
•
Iván Béla
Nagyatádon született 1952-ben. 1991 óta a kémiai tudományok doktora.
Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézet Polimer
Kémiai Osztálya tudományos osztályvezetője, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem egyetemi magántanára. Szűkebb szakterülete a polimer
kémia és az anyagtudomány, a polimer nanoszerkezetek.
Feltárta a PVC-degradáció és -stabilizálás alapvető
folyamatait (Polym. Bull. 1, 1979, 79; J. Polym. Sci., Chem. 21, 1983,
2177; Angew. Makromol. Chem. 189, 1991, 35). A J. P. Kennedyvel
közösen írt könyvében elsőként vezették be a ma már széles körben
alkalmazott „macromolecular engineering” koncepcióját (Designed
Polymers by Carbocationic Macromolecular Engineering: Theory and
Practice, 1992). Újfajta funkciós polimereket szintetizált (J. Polym.
Sci., Chem. 18, 1980, 3177; 28, 1990, 89; ACS Symp. Ser. 854, 2003,
331), amelyekből ojtásos (Macromolecules 36, 2003, 4719),
nanoszerkezetű (Adv. Mater. 17, 2005, 1158) és szupramolekuláris (Adv.
Funct. Mater. 17, 2007, 1317) polimereket állított elő. Új
kotérhálókat szintetizált (ACS Symp. Ser. 469, 1991, 194; Chem. Mater.
16, 2004, 959; 18, 2006, 4952), feltárta nanoszerkezetüket
(Macromolecules 34, 2001, 1579; 36, 2003, 9107; 38, 2005, 2431),
nanohibrideket (J. Polym. Sci., Phys. Ed. 39, 2001, 1429) és
gyógyszerhordozókat hozott létre (US Patent 1991, 5073381). Eddig 276
közlemény, 20 nemzetközi szabadalom fűződik a nevéhez,
|
|
|
amelyekre 2430 független hivatkozás történt,
h-indexe 33. Az ELTE-n modern polimer kémiai oktatást valósított meg.
Irányításával eddig 12 PhD-dolgozat készült. Elismerései: MTA Ifjúsági
Díj (1981), MTA KKKI intézeti díj (1983), DuPont Research Award (1997,
2003), Széchenyi professzori ösztöndíj (1999), Pro Scientia díj (1999,
2009), MTA KK kutatói díj (2003, 2009), Mestertanár Aranyérem (2007).
Ajánlók: Hudecz Ferenc, Kálmán Alajos,
Náray-Szabó Gábor, Pálinkás Gábor
•
Keserű György Miklós
Budapesten született 1967-ben. 2003 óta az MTA doktora. A Richter
Gedeon NyRt. eredeti kémiai kutatásának vezetője, a Budapesti Műszaki
és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi magántanára. Szűkebb
szakterülete a gyógyszerkémia, a gyógyszertervezés.
A Kémiai Tudományok Osztálya nem akadémikus
közgyűlési képviselője. Tudományos publikációinak száma 183 (156
közlemény, 3 könyv, 7 könyvfejezet), összesített IF: 400, független
hivatkozásainak száma 1776. Nemzetközi konferenciákon az elmúlt öt
évben húsz meghívott vagy plenáris előadást tartott. A Molecular
Diversity és a Drugs of Future folyóiratok szerkesztőbizottságának a
tagja. A gyógyszertervezés területén új megközelítéseket dolgozott ki
gyógyszerjelöltek hatékonyságának (JACS 2001, 123, 12708; JMC 2008,
51, 3145) és farmakokinetikai paramétereinek előrejelzésére (JCICS
2001, 41, 120; BMCL 2002, 12, 419). Gyógyszerkémiai kutatásainak
kiemelkedő jelentőségű eredménye a kémiai kiindulópontok szerepének
tisztázása a gyógyszerjelöltek azonosításában (Nature Rev Drug Disc.
2009, 8, 203). Nemzetközileg is meghatározó szerepet játszott a
tulajdonságalapú gyógyszerkémiai optimálás elveinek és gyakorlatának
kidolgozásában (Nature Rev Drug Disc. 2012, 11, 355).
Gyógyszerkutatási tevékenysége során 21 szabadalmi bejelentés
feltalálójaként tíz eredeti vegyület felfedezésében működött közre,
amelyeket klinikailag kipróbáltak. Ezek közül az antipszichotikus
hatású Cariprazine 2012-ben kerül törzskönyvi benyújtásra az Egyesült
Államokban. Díjai: Akadémiai Ifjúsági Díj (1996), Oláh György-díj
(2001), Kajtár Márton-díj (2002), Akadémiai Nívódíj (2006).
Ajánlók: Antus Sándor, Blaskó Gábor,
Görög Sándor, Horvai György,
Náray-Szabó Gábor, Perczel András
•
Kiss Tamás
Debrecenben született 1950-ben. 1994 óta a kémiai tudományok doktora.
A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének
tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a koordinációs
kémia, a bioszervetlen kémia.
Tudományos munkája a biológiai szempontból is
fontos kis és nagy biomolekulák létfontosságú, illetve toxikus
fémionokkal képezett komplexeinek egyensúlyi, szerkezeti és részben
kinetikai vizsgálata. Jellemezte több biomolekula-család, így a
katecholaminok (Handbook of Metal-Ligand Interactions in Biological
Fluids. Part I, 1, 717–724, Marcell Dekker, New York, 1995), az
aminofoszfátok (Aminophosphonic and Aminophosphinic Acids, 285–326,
Wiley, New York, 2000), átmenetifém-ionokhoz való kötődésének
sajátságait. Több inzulinutánzó, illetve rákellenes hatású fémkomplex
biológiai nedvekben és szövetekben való megoszlását modellezték a
különböző kis és nagy molekulatömegű alkotók között, majd korszerű
analitikai módszerekkel, ex vivo mérésekkel igazolták is (Coord. Chem.
Rev. 255, 2218–2226 [2011]; Metallomics 2, 670–682 [2010]; Bioorganic
& Medicinal Chemistry 19, 4202–4210 [2011]). Eredményeit – számos
társszerzővel – eddig 234, nemzetközi folyóiratban megjelent
tudományos közleményben publikálta. Ezek összesített hatása 412, a
független hivatkozások száma közel 3463, h-indexe 39. 38 alkalommal
tartott előadásokat meghívott előadóként, és 70 alkalommal tartott
szemináriumi előadást külföldi egyetemeken. Elismerései: Széchenyi
professzori ösztöndíj és Than Károly-emlékérem. Szakmai kapcsolatban
áll lengyel, osztrák, portugál, spanyol, olasz, amerikai és japán
kutatókkal.
Ajánlók: Beck Mihály, Hargittai István,
Joó Ferenc, Penke Botond, Solymosi Frigyes
•
Kollár László
Kaposváron született 1955-ben. 1996 óta a kémiai tudományok doktora. A
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Szervetlen Kémia
Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a
fémorganikus kémia, a homogén katalízis.
Az enantioszelektív homogén katalitikus reakciók
területén ketonok hidrogénezésénél és alkének hidroformilezésénél az
addig ismert legjobb optikai hozamokat érte el. Ez lehetővé tette
számos értékes királis építőelem (2-aril-propanal-származékok,
2-formil-oxazolidin, formil-borostyánkősav-származékok stb.) hatékony
szintézisét. Eredményeit (J. Organomet. Chem. 232 [1982] C17; 694
[2009] 219) széles körben használt kézi- és tankönyvek idézik (March:
Org. Chem.; Wilkinson: Compr. Coord. Chem.) Nagy nyomású
NMR-vizsgálatok és modellvegyületek segítségével tisztázta, hogy a
platinakomplexek katalizálta hidroformilezés intermedierjei komplex
kationok. Ezzel évtizedek óta vitatott kérdéseket tudott megválaszolni
(Inorg. Chem. 33 [1994] 5708). Kidolgozta szteránvázas enol-triflátok,
jódalkének és jódaromások több olyan palládiumkatalizált
homogénkatalitikus kapcsolási és karbonilezési reakcióját, amelyek
kiváló hozammal szolgáltatnak gyakorlati szempontból fontos
szteroidokat, nikotinsavamidokat és új N-heterociklusos származékokat.
Ezek a vegyületek fontos gyógyszeripari céltermékek szintézisének
kulcsintermedierjei (J. Org. Chem. 62 [1999] 5921; Chem. Rev. 103
[2003] 4095; Tetrahedron 65 [2009] 4795). Nemzetközi konferenciákon 22
meghívott vagy plenáris előadást tartott. Elismerései: Széchenyi
professzori ösztöndíj (1997), Oláh György-díj (1998), Akadémiai Díj
(2003), Charles Simonyi kutatói ösztöndíj (2009), Szent-Györgyi
Albert-díj (2012), Széchenyi-díj (2012).
Ajánlók: Bartók Mihály,
Markó László, Tőke László
•
Nyulászi László
Budapesten született 1957-ben. 1998 óta az MTA doktora. A Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai
Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője, az Oláh György Doktori
Iskola vezetője. Szűkebb szakterülete a szervetlen kémia.
A főcsoportbeli elemek, köztük főleg a foszfor és a
szilícium kémiájának kutatója, elsősorban számítógépes modellezéssel.
Az 1990-es évek közepén megjelent munkáiban megalapozta a periódusos
rendszerben tapasztalható „átlós rokonságnak” a szén-foszfor elempárra
történő kiterjesztését. 2001-ben a Chemical Reviewsban megjelent
egyszerzős munkájában összefoglalta a változatos kötésszerkezetű
foszforvegyületek aromásságának és stabilitásának jellemzőit. Tíz éve
foglalkozik fotofizikai alkalmazásokban felhasználható foszforalapú
π-konjugált oligomerek tulajdonságainak az előrejelzésével. A kis
koordinációjú szilícium- és szénvegyületek, elsősorban karbének,
aromás stabilizálhatóságát vizsgálta, és több új, később sikeresen
szintetizált vegyület előállítását jósolta meg. Feltárta az ionos
folyadékok anionjainak szerepét a kationokból deprotonálással
előállítható katalitikusan nagy aktivitással bíró NHC-karbének
megjelenésére, összekapcsolva a környezeti szempontból fontos ionos
folyadékok alkalmazását a karbén-organokatalízissel. Tisztázta több
NHC-karbén hidrolízisreakciójának mechanizmusát (ezeket az
eredményeket a BASF felhasználja) és katalitikus szerepüket
biomimetikus reakciókban. Korábbi doktoránsai főleg a foszforkémia és
az ionos folyadékok témákban végeznek önálló kutatómunkát.
Ajánlók: Hargittai Magdolna,
Horvai György, Joó Ferenc
•
Salgó András
Budapesten született 1951-ben. 2004 óta az MTA doktora. A Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és
Élelmiszer-tudományi Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője.
Szűkebb szakterülete az élelmiszerkémia, az NIR-spektroszkópia, a
gabonaminősítés.
A gabonafélék, különösen a búza biokémiája,
fiziológiája, érési és csírázási folyamatai műszeres vizsgálatával
(Experientia 41, 1985, 213; J. Near Infrared Spectr. 15, 2007, 49) és
a kapilláris fehérjeelektroforézis (Chromatographia 51, 2000, 130)
alkalmazásával ért el nemzetközileg is ismert és elismert új
tudományos eredményeket. Új vizsgálati utakat nyitott meg az
élelmiszerek közeli infravörös spektroszkópiája és a reológiai
módszerek (Starch 60, 2008, 70), valamint a cereáliák vizsgálati
eszközszükségletének miniatürizálása területén. A gabonaminősítésre
alkalmazott NIR-spektroszkópiai nemzeti mérőhálózat és kalibrációs
szolgáltatás kialakítója. Eredményei a növénynemesítéstől az
élelmiszer-minősítésen át a feldolgozásig terjedő szakterületek
számára nagy segítséget nyújtanak. Népegészségügyi szempontból
fontosak az ún. rezisztens keményítők élelmiszerekben való
alkalmazásával kapcsolatos kutatási és termékfejlesztési munkái (Food
Bioprocess Technol. 5, 2012, 401). Eredményeit 163 közlemény
(összesített IF 79,86) és 4 szabadalom jellemzi, amelyekre eddig 727
független hivatkozást kapott. Irányításával eddig tíz PhD-disszertáció
készült. Fontosabb díjai: Harald Perten-díj (2002, International
Association for Cereal Science and Technology), Apáczai Csere
János-díj (2011).
Ajánlók: Bartók Mihály, Farkas József, Pukánszky
Béla, Tőke László
•
Szépvölgyi János
Hódmezővásárhelyen született 1945-ben. 2000 óta az MTA doktora. Az MTA
Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi magántanára, a Pannon Egyetem
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a műszaki kémia, az
anyagtudomány.
A műszaki kémiai rendszerelméleti és plazmakémiai
kutatások egyik hazai úttörője. Tisztázta a kerámia nanoporok
szintézise során lejátszódó folyamatok részleteit (J. Mater. Chem. 5,
1227, 1995), eljárást fejlesztett ki C60-nál nagyobb szénatomszámú
fullerének előállítására (J. Nanosci. Nanotechn. 7 (4–5), 1357, 2007),
és plazmatermikus módszert alakított ki könnyen funkcionalizálható,
biokompatibilis mágneses nanorészecskék egylépéses szintézisére
(Carbon 47 (8), 2040, 2009). Számos műszaki alkotásából szabadalom
született, és gyakorlatilag is megvalósították őket (pl.
EP-88-1089-858, CANP 200,981, JPP 1-322,440, AUSP 614,436, NZP
231,743, USP 4,988,238). Eredményeit 193 tudományos közleményben, 24
könyvben, illetve könyvfejezetben, valamint 36 magyar és 18 külföldi
szabadalomban publikálta. Közleményeinek összesített hatástényezője
97,254, munkáira 486 független hivatkozást kapott. Az MTA TTK Anyag-
és Környezetkémiai Intézetének igazgatója, az MTA Természettudományi
Kutatóközpont főigazgatója, az MTA Elnökségének szavazati jogú tagja.
Ajánlók: Beck Mihály, Kálmán Alajos,
Markó László, Pálinkás Gábor, PukánszkyBéla
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTT
Szabó Attila
Budapesten született 1947-ben. 1973-ban szerzett PhD fokozatot a
Harvard Universityn. A National Institutes of Health, Bethesda vezető
kutatója, az Elméleti Biofizikai Kémia részleg igazgatója. Szűkebb
szakterülete a biofizikai kémia.
Elméleti modellt alkotott az oxigén
hemoglobin-kooperatív kötődésének értelmezésére (SK-modell). Az
NMR-relaxációs mérések „modellmentes” értelmezését adta; a ~2500
hivatkozás jelzi használhatóságát. Megalkotta a biopolimerek belső
dinamikájának értelmezését, átalakítva ezzel a fehérjék működéséről
alkotott képünket. Elsőként származtatta a belső mozgásokra jellemző
rend-paramétert MD-számításokból. Oslunddal ma is használt
kvantumkémiai könyvet írt: Modern quantum chemistry: Introduction to
advanced electronic structure theory. Fontos eredményeket ért el a
diffúzió és a reakciókinetika, újabban az unimolekuláris jelenségek és
a FRET területén. Pályája tudományos sikertörténet, ezt jelzi a 60.
születésnapjának szentelt Journal of Physical Chemistry B különszám.
Ajánlók: Bartók Mihály,
Hargittai István, Perczel András
|
|
