Gillemot László 1912. október 7-én született Budapesten, 1977. augusztus 20-án hunyt el. 1935-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát, fizikát és filozófiát tanult, ugyancsak az 1930-as években. Gillemot László édesapja, az 1875-ben, Budapesten született Gillemot Ferenc 1916-ban hunyt el Petrozsény közelében az első világháború egyik áldozataként. Kiváló sportoló volt, és a szakma őt tekinti a modern magyar sportújságírás megteremtőjének. Már 1897-től munkatársa volt egyebek mellett a Sport-Világ című lapnak is.

Gillemot László szobra a Műegyetemen,

egykori intézetének épülete előtt

Gillemot László 1930 és 1935 között volt a Magyar Királyi József Műegyetem (illetve 1934-től a jogutód intézmény, a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) hallgatója. Műszaki doktori oklevelét 1941-ben, mindössze huszonkilenc évesen kapta, szintén Budapesten, a Műegyetemen. Értekezését a műszaki röntgenvizsgálatok témaköréből írta, ami megalapozta későbbi vizsgálatait a hegesztett hidakról. Ezért kapta meg 1946-ban a magántanári képesítést, majd 1949-ben a Kossuth-díjat.

Európában az 1940-es évek elején kezdtek terjedni a hegesztett hidak. Sajnos több nyugat-európai hídkatasztrófa is történt, részben a hegesztési hiányosságok következtében, részben pedig azért, mert nem voltak kielégítőek a vizsgálati eljárások. Gillemot 1937-ben megkezdett kutatásai itthon is bevezették a hegesztési varratok röntgenvizsgálatait. A hegesztések ilyen ellenőrzésével sok varrathibát ki lehetett küszöbölni. Gillemot vezette az ellenőrzéseket a budapesti Kossuth-hídnál, a Lánchíd első újjáépített formájánál és a vásárosnaményi Tisza-hídnál. Jelentős gazdaságtörténeti fejleménynek ítélhetjük azt, hogy a szegecselt hidakat kezdték felváltani a gazdaságosabban elkészíthető hegesztett hidak.

1940-ben Gillemot László nyerte el az amerikai Carnegie-alapítvány díját a drótkötélpályák megbíz-hatóságának anyagtudományi vizsgálataiért (BME Lt., 414. Nemzeti Újság. 1939. december 22., 5.).

Harmincöt éves korában, 1947-ben lett a Műegyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén (később Mechanikai Technológiai és Anyagszerkezettani Intézet) nyilvános rendes tanár. Az intézetet haláláig vezette. A Mechanikai Technológiai Tanszék vezetésében elődje Dr. Misángyi Vilmos nyilvános rendes tanár volt, aki az 1944. év végén a családjával együtt Németországba távozott. Gillemot mint helyettes tanár lett az utóda (BME Lt., 414. Iratok. 3. doboz. Dr. Gillemot László professzor életrajzai. 1952. október 24.). A tanszék mai neve Anyagtudomány és Technológia Tanszék. Két kutatóintézetet is létrehozott, és ezek igazgatását egy ideig el is látta. A Fémipari Kutató Intézet és a Vasipari Kutató Intézet a vezetése alatt kiváló eredményeket ért el.

Számos részletet tárt fel a fémek törésének okairól, amit nagy elismeréssel jutalmazott többek között a Francia Tudományos Akadémia is. Számításokat dolgozott ki annak megállapítására, hogy a fém milyen erőviszonyok közepette törik, milyen erőhatást, mekkora terhelést képes elviselni. A hegesztett szerkezetekben előforduló rideg törések mechanizmusának kutatásával jelentékenyen növelte a technikai rendszerek működési biztonságát. Ezt a témakört, érthető módon, igen nagy nemzetközi érdeklődés kísérte, és kíséri azóta is. Sokat foglalkozott az acél, az öntöttvas, az alumínium és ötvözeteik kutatásával.

Kidolgozta a fémtitán előállítási technológiáját. Ezért kapta meg a második Kossuth-díjat 1957-ben. Gillemot munkássága jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az acélszürke (de az acélénál kisebb sűrűségű), nagy szilárdságú, igen kemény és korrózióálló titán a korábbiaknál használhatóbb szerkezeti anyag lett – különösen a reaktorépítésben és a rakétatechnikában. Bár a titánt már a XIX. század első felében felfedezték, gazdaságos előállítása sokáig késett. Ennek egyik oka az volt, hogy a klasszikus kohászati módszerek nem vezettek eredményre, mert a titánnak az oxigén iránt igen nagy az affinitása. Gillemot eljárása világszerte nagy érdeklődést váltott ki, mert a korábbi eljárásoknál nemcsak műszakilag volt célszerűbb, hanem gazdaságosabbnak is bizonyult.

Eredményeket ért el a nagy sebességű képlékeny alakítás gyakorlati megvalósításában. Ezzel a kovácsolt előgyártmányok méretpontossága növelhető volt. Életének utolsó éveiben egy nagy sebességű alakító gép tökéletesítése foglalkoztatta. A porkohászati alkalmazásnál ilyen módon a fémporból sajtolt és izzított testeknél számottevő tömörségnövekedést lehetett elérni. A nagy sebességű alakító gépet több külföldi nagyvárosban, Londonban, Párizsban, Düsseldorfban ismertette. Szenvedélyéről így szokott vallani: „Olyant alkotni, amely egy lépéssel az igények előtt jár.” (Hajduska, 1975, 88–89.) Párizsban a „Magyar Tudományos és Műszaki Napok” keretében 1968. november 25–29. között tartotta igen sikeres előadását a nagy sebességű fémalakításról (BME Lt., 414. Iratok. 4. doboz. Jegyzetek, számítások. Program.). Franciaországi kapcsolataival sokat tett azért, hogy a magyarországi tudományos eredmények Párizsban megismerhetők lettek.

Az MTA tagjairól megjelent háromkötetes műben így méltatták: „Legjelentősebb eredményeit az anyagszerkezettan, az anyagvizsgálat és a hegesztések röntgenvizsgálata területén érte el.” (Glatz, 2003, I/413.)

1949. október 31-én lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, székfoglaló előadását 1950. június 24-én tartotta meg A gömbszemcsés grafit kristályosodása címmel. Vizsgálataival kimutatta, illetve megerősítette, hogy a gömb alakban kristályosodott grafitot tartalmazó öntöttvasnak számos előnyös tulajdonsága van: jó önthetőség, könnyű forgácsolhatóság, hőkezelhetőség, kopásállóság, nagyobb szilárdság, nyújthatóság, kovácsolhatóság, egyes tulajdonságokban hasonlatosság a lágyabb acélok jó tulajdonságaihoz. (A rezgéscsillapító hatása viszont rosszabb, mint a közönséges öntöttvasé.)

Több tucatnyi szabadalmából csak néhány jellemzőt emelünk ki: „Eljárás timföldgyártás hulladéktermékeinek, főként a vörösiszapnak feldolgozására”; „Melegen alakítható alumínium, illetve ónbronz, és eljárás annak előállítására”; „Eljárás korrózióálló acél alkatrészek előállítására”; „Eljárás szerkezeti alumíniumötvözetek hegesztésére” (Konkoly, 1986, 493–494.). Ezek a felismerések és munkák jelentékeny gazdasági előnyökkel jártak.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává 1965. április 23-án választották meg. Székfoglaló előadása 1966. január 25-én hangzott el A fémek tulajdonságainak jellemzése a fajlagos alakváltozás munkájával cím alatt. Tudományos és szakmai sokoldalúságát számos tény igazolja. Ezek egyike, hogy gépészmérnök létére lektora volt Dr. Vajta László és Dr. Szebényi Imre Kémiai technológia című 1969-ben kiadott jegyzetének.

1954 és 1957 között a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, 1965 és 1967 között tudományos rektorhelyettese volt. Dr. Konkoly Tibor volt műegyetemi tanáraira emlékezve Gillemot Lászlóról a következőket állapította meg: „Mindig a legújabbra törekvés, intuíció, a szakirodalom naprakész követése, az új fejlesztések gyors hazai kipróbálása, mély humor, kedélyes szemléletmód, finom – nem bántó – irónia.” (Konkoly, 1986, 107.)

Szívesen foglalkozott a ritkafémekkel és a különleges ötvözetekkel is. A Szerkezeti anyagok technológiája című művében tárgyalja a kobaltot, a kadmiumot, a bizmutot, az aranyat (pénzérmékhez rézzel ötvözve), az ezüstöt és a platinát.

Széles körű érdeklődésre való hajlamát mutatja, hogy foglalkoztatták műszaki szaknyelvi, nyelvhelyességi kérdések is, ezért lett szerkesztője a Műszaki Értelmező Szótár egyik kötetének. (Talán példaképe lehetett ebben a XIX. századi Jedlik Ányos, aki igen sokat fáradozott a természettudományos magyar szaknyelv kimunkálásán!) Az előszóban ezt olvashatjuk: „…még jótollú szakírók is sokat vétettek a szakmai szabatosság és a nyelvhelyesség ellen […] felbecsülhetetlen az az érték, amit ez a Szótár pedagógusaink számára jelent, hathatós segítséget nyújtva nekik abban az erőfeszítésben, mit nap-nap után kifejtünk […]nyelvünk tisztaságának megőrzése érdekében.” (Gillemot, 1960, 11/5–6.) Ritkaság, hogy a természettudományok és a mérnöki tudományok képviselője ilyen jó érzékkel közeledjen az anyanyelvi kultúrához.

Az egyetemi professzori hivatásról alkotott felfogása is időtálló. „A tudomány széles területéről ki kell választani azt az anyagot, amit a diáknak okvetlenül ismernie kell, […] Ez csak olyan tananyag lehet, amelyet az előadó, a professzor, vagy az asszisztens saját, személyes tapasztalataival is ellenőrzött. […] egy egyetemi professzornak nem szabad olyasmit tanítania, amiről személyes élménye, vagy tapasztalata nincsen. Az egyetemen tehát a tudományos kutatómunka és az oktatás szerves egységet képez, egymástól nem választhatók szét…” (Kardos, 1976, 67.)

Meggyőződése volt az, hogy a mérnökhallgatók tudásában az alapoknak kell nagyon szilárdaknak lenniük. „A mi foglalkozásunkban úgy kell kiképezni az embereket, hogy 30 év múlva is alkalmasak legyenek szaktudományuk művelésére. Egy bizonyos fokú prófécia kellene ahhoz, hogy megmondhassam, 30 év múlva mi lesz az, amit tudniuk kell. Meg kell mondanom, hogy én nem is tudom. Az alaptudományi törvényszerűségek azonban 30 év múlva is változatlanok lesznek, és ezért kell a műszaki oktatásban is elsősorban az alaptudományokra és azok gyakorlati alkalmazására támaszkodva oktatni a hallgatókat. Egy gondolkodásmódot kell átadni a diáknak…” (Konkoly, 1986, 463–464.).

Dr. Gillemot László hegesztési varratot vizsgál röntgenkészülékkel (Esti Hírlap, 1963. január 7., hétfő. BME Levéltára. 414. Dr. G. L. hagyatéka.

1–7. doboz, családi album)

Túlzás nélkül állítható, mert a tudománytörténet igazolja, hogy az eredményeihez hasonló jelentőségű, nagy felismeréseket jutalmaztak már Nobel-díjakkal is. Energiáinak egy részét azonban lekötötték a közéleti, társadalmi tennivalók: egyetemi professzori munkája mellett igazgatott kutatóintézeteket, vezette tanácsok, bizottságok tevékenységét, dolgozott tudományos osztályokon, szakfolyóiratok szerkesztő bizottságaiban. Nagy tudós volt, de életútja során szinte sohasem fordíthatta idejének és energiáinak teljességét csak a tudományra. A korszak elvárása volt a tudós sokirányú leterhelése, így még a Hazafias Népfront is igényt tartott a munkájára.

A halálát követő esztendőben a Magyar Tudomány hasábjain Gillemot Lászlóról a professzortárs és akadémikustárs, Lévai András tollából jelent meg nekrológ (Lévai, 1978, 82–83.). Születésének 100. évfordulóján tisztelettel és kegyelettel emlékezünk rá, aki a XX. század egyik nagy magyar tudósa volt.
 

Kulcsszavak: Gillemot László akadémikus, hegesztett kötések, műszaki röntgenvizsgálat, anyagszerkezettan
 

IRODALOM

BME Lt., 414. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára. 414. Dr. Gillemot László hagyatéka. 1–7. doboz.

BME Lt., 414. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára. 414. Dr. Gillemot László családi albuma. Nemzeti Újság. 1939. december 22., péntek. 5. oldal.

BME Lt., 414. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára. 414. Dr. Gillemot László iratai. 3. doboz. Dr. Gillemot László professzor életrajzai. 1952. október 24.

BME Lt., 414. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára. 414. Dr. Gillemot László iratai. 4. doboz. Jegyzetek, számítások. Program. (Kutatás: 2012. május 31.)

Glatz Ferenc (főszerk.) (2003): A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. I. kötet. A–H. MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, Budapest

Hajduska István (1975): Tudósok közelről. Ötven magyar akadémikus portréja. RTV-Minerva, Budapest

Kardos István: Magyar tudósportrék. Kardos István tévésorozata. Kossuth, Budapest

Konkoly Tibor (1986): Gillemot László. Műszaki nagyjaink. 6 kötet. Szerkesztő: Pénzes István. A Gépipari Tudományos Egyesület kiadása. Budapest, 1986. 677 oldal. 449-507.

Konkoly Tibor (1986): Megmaradtam mérnöknek. Mérnök vagyok. Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. Budapest, 95–130.

Lévai András (1978): Megemlékezés. Gillemot László 1912–1977. Magyar Tudomány. 1, 82–83.

Gillemot László (szerk.) (1960): Műszaki Értelmező Szótár. 11. Mechanikai Technológia 1. Anyagszerkezettan és anyagvizsgálat. Szerkesztette: Dr. Gillemot László. Terra, Budapest