Kutatással harmadéves orvostanhallgató koromban kezdtem foglalkozni. Egy élettani laboratórium varázsa fogott meg: az élő természet csodáinak faggatása azóta is fogva tart. De mennyit változott a világ! Harmincöt évvel ezelőtt a laboratóriumban a témavezetővel együtt öten-hatan dolgoztunk, rendkívül családias környezetben tanultuk a kutatás módszertanát, élveztük a kísérleteket, írtuk az előadásokat és a közleményeket. Életre szóló élményt kaptunk emberségből, megtanultuk elviselni a kudarcokat, örültünk egymás sikereinek, s közben mély barátságok születtek. Ez a légkör szerencsére ma is jelen van a jó kutatólaboratóriumban. Ám a világ azóta nagyot változott: ma már a kiscsoportos tudomány művelése nem igazán hatékony. Világraszóló tudományos eredmények eléréséhez kritikus tömegre van szükség. Ez a kritikus tömeg több oldalról közelíti meg a vizsgált tudományos kérdést, s a módszerek, az eszközök, a megközelítés szemlélete lebontja a hagyományos diszciplináris határokat.

A Semmelweis Egyetemen olyan kutatóhálózat létrehozását céloztuk meg, amelyben megjelenik a kritikus tömeg. Ebben a hálózatban a legjobbak bizonyítják, hogy a kutató bizonyos tekintetben lemond a saját egyéni ambícióiról a kutatóközösség érdekében, de tudja, hogy a kutatóközösség hatékonyabb és eredményesebb lehet ezáltal. A magányos bölények korszaka a tudományban lejárt, a nagy egyéniségek azonban mégis meghatározzák egy kutatóközösség eredményességét.

Az elmúlt évtizedekben az is nyilvánvaló lett, hogy a legmodernebb technológiák alkalmazása nagyon sok pénzbe kerül a tudományban is. Az akadémiai és a tudományos világban felállított ranglistákon csak olyanoknak jut előkelő hely, akik jelentős

anyagi forrásokhoz tudnak jutni. Ha az az ambiciózus elvárás, hogy magyar oktatási intézmény is legyen a kiemelt listás egyetemek között, akkor meg kell vizsgálni az egy hallgatóra jutó állami támogatás éves összegét is, mivel a kettő szoros összefüggésben van egymással. Az Európai Unió átlagában az egy hallgatóra jutó állami támogatás nagyjából kilencezer euró, a világ első száz egyetemén pedig hallgatónként 14–15 ezer euróval tudnak gazdálkodni. Ahhoz, hogy a magyarországi kutatóegyetemek, tudományegyetemek bekerüljenek az első ötszázba, a jelenlegi háromezer eurós állami támogatást jelentősen meg kell emelni. A kutatóegyetemi pályázatok ezért jelentősek, mert a hazai gazdasági környezet lehetőségeihez képest támogatják a nemzetközi dimenzióban is figyelemre méltó egyetemeket. Az egy periódusra jutó támogatás azonban csak akkor fog mérhető sikereket eredményezni, ha a támogatás megismétlődik, és legalább még egy időszakra kiterjed.

A Modern Orvostudományi Technológiák a Semmelweis Egyetemen kutatóegyetemi pályázatunkban négy nagy tudomány- és fejlesztési területet összefogó modulba szerveződve végeztük hálózatformáló tudományos munkánkat. A jelen kötetben megjelenő cikkek ezt a moduláris összetételt jelenítik meg. Bízunk benne, hogy a magányos bölények korszakából a hálózatos kutatási formába emelkedve valóban világraszóló tudomány alapjait tehettük le egyetemünkön.
 

Kulcsszavak: kutatóegyetem, tudományos modulok, kiválóság, közösség