|
|
Bevezetés
A Földtudományok Nemzetközi Uniója, az International Union of
Geological Sciences (IUGS) 2011-ben ünnepelte fennállásának 50.
évfordulóját. Magyarország és a képviseletet biztosító Magyar
Tudományos Akadémia csaknem a kezdetektől aktív résztvevője a
világszervezetben folyó munkálatoknak. Az IUGS által kezdeményezett,
támogatott programokban való részvétel, hogy csak a legfontosabbakat
említsük, maradandó tudományos eredményeket, nemzetközi
kapcsolatrendszert, az együttműködés, a megmérettetés, a fejlődés, a
hazai kutatási eredmények bemutatásának lehetőségét biztosította a
földtan hazai képviselőinek. Az IUGS programjai hozzájárultak ahhoz
is, hogy a döntéshozók és a nagyközönség előtt is ismertebbek legyenek
a Föld történetével, szilárd kérgével, az ásványi nyersanyagok, a
felszín alatti vizek kutatásával foglalkozó tudomány eredményei.
Az IUGS-szervezet
Az 1960. évi Nemzetközi Geofizikai Év – fő szervezője és motorja az
International Union of Geodesy and Geophysics – világszerte
ráirányította a figyelmet a Föld tudományos kutatásának fontosságára.
A példátlan tudományos eredményeket és népszerűséget elkönyvelő
program a nemzetközi geológiai szervezetek formális részvétele nélkül
zajlott le. Az 1931-ben létrehozott ICSU-ból (International Council
for Sciences, korábban: International Council for Scientific Unions),
a tudományos uniók közös koordináló testületéből ugyancsak hiányzott a
földtan képviselete. A geológusok társadalmának rá kellett ébrednie,
hogy a négyévenként megrendezett, akkor már több mint nyolcvanéves
hagyományt felmutató Nemzetközi Geológiai Kongresszus (International
Geological Congress – IGC) a kongresszusok közötti időben nem tudja
ellátni az egyre nagyobb igénnyel jelentkező nemzetközi koordináció
feladatait, szükség van egy állandó, erre hivatott szervezetre.
1960-ban a skandináv országok összefogásával
rendezték meg Koppenhágában a 21. Nemzetközi Geológiai Kongresszust,
fórumot adva egy geológiai tudományos világszervezet létrehozásának
előkészületeihez (Harrison, 1978). A tizenegy országot képviselő
bizottság munkája nyomán 1961 márciusában, Párizsban, az UNESCO
székházában tartott tanácskozáson, az UNESCO természettudományi
főosztály (Natural Science Department) vezetője, a szovjetunióbeli
Viktor Kovda és az ICSU akkori főtitkára, a norvég Nicolai Herlofson
jelenlétében megalakult az IUGS, a földtudományi szakemberek
kormányoktól független tudományos világszervezete. A szervezet
elnökének – távollétében – a kanadai James Merritt Harrisont,
főtitkárnak a dán Theo Sorgenfreit, kincstárnoknak pedig a norvég
Johannes Donst választották meg. Magyar résztvevője nem volt a
tanácskozásnak, a környező országok közül Ausztria, Csehszlovákia,
Románia és a Szovjetunió képviseltette magát. Rövidesen harminc ország
csatlakozott a szervezethez, 1964-ben pedig az első nyolc világ- vagy
regionális szakmai szervezet. Magyarország 1965-ben csatlakozott az
IUGS-hez, miután megalakult az azóta is folyamatosan működő Magyar
Nemzeti Bizottság az MTA Műszaki Tudományok Osztálya keretében. Első
elnöke Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus volt, titkára Pantó Gábor,
nemzetközileg elismert vulkanológus szakember.
Napjainkban 122 ország tagja az IUGS-nek, a
csatlakozott, affiliált szervezetek száma ötven. Az affiliált szakmai
szervezetek között számos olyan van, amely önállóan is
világszervezetnek tekintendő, vagy fontos regionális szerepet tölt be.
Példaként említhetjük térségünk nagy hagyományú szervezetét, a
Kárpát–Balkán Geológiai Asszociációt (Carpathian Balkan Geological
Association), illetve a szakmai érdekvédelmi kérdésekkel foglalkozó és
az Eurogeológus cím adományozását végző Európai Geológusok Szövetségét
(European Federation of Geologists), amelynek hazai kapcsolattartó
szervezete a Magyarhoni Földtani Társulat. Földtani adottságaink miatt
számunkra is fontos a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége
(International Association of Hydrogeologists) vagy a Nemzetközi
Ásványtani Szövetség (International Mineralogical Association), amely
nagy sikerű világkongresszusát 2010-ben Budapesten tartotta.
Az alapítása óta hatalmasra, az ICSU legnagyobb
társult szervezetévé nőtt IUGS hű maradt eredeti státusához és
célkitűzéseihez, a földtudományi kutatások támogatásához, a geológiai
és társtudományok nemzetközi kapcsolatainak folyamatos koordinálásához
és a Nemzetközi Geológiai Kongresszusok támogatásához. Mindezt annak
érdekében teszi, hogy segítse a földtudományok nemzetközi fejlődését,
az eredmények alkalmazását az emberi élet körülményeinek javítása
céljából. Ezt a célt szolgálja az IUGS szervezete, amely a
négyévenként megválasztott tisztségviselők (elnök, főtitkár,
kincstárnok, végrehajtó bizottság tagsága) mellett egy változó
székhelyű, de állandó titkárságot működtet. Az elnöki posztot jelenleg
az argentin Alberto Riccardi tölti be, a főtitkár a kanadai Peter
Bobrowsky, míg a kincstárnok az olasz William Cavazza. A szakmai munka
fórumai a bizottságok, kezdeményezések, munkacsoportok, programok és
projektek, amelyek széles körű kapcsolatot tartanak a
földtudományokban érdekelt kormányzati szervekkel, a kutatóhelyekkel,
az ipar és a szakmai képzés, oktatás képviselőivel.
Bár az IUGS célkitűzései alapvetően nem változtak,
az ötven év folyamán a támogatott tevékenység súlypontja többször
módosult. Ma az előre látható nyersanyag- és energiaszűkösség miatt új
kutatások kezdeményezése, a természeti erőforrásokkal való felelős
gazdálkodás kérdése áll az első helyen, s ezt a globális, főleg az
éghajlatváltozások, a természeti veszélyek és az emberi tevékenység
okozta környezetkárosodás problémaköre követi.
Az IUGS működése
Az IUGS széles kapcsolatrendszert tart fenn a világ földtudományi
szakembereivel, intézményeivel. Az IUGS nemzetközi projekteket és
találkozókat szervez, szimpóziumokat, szakmai terepbejárásokat
finanszíroz, publikációkat ad közre. Tevékenységének szakmai spektruma
igen széles, a földi és planetáris geológiai folyamatok és jelenségek
kutatásától a rétegtani, tektonikai nevezéktani kérdésekig, az alap-
és alkalmazott kutatásokon keresztül a földtudományok gazdasági,
társadalmi és környezeti szerepének értékeléséig terjed. Az IUGS nagy
hangsúlyt helyez a geológia oktatása és a szakmai képzés területére, a
fejlődő országokba irányuló technológiai transzfer elősegítésére, a
kutatási eredmények népszerűsítésére.
Az IUGS kommunikációs tevékenysége
Az IUGS negyedévenként megjelenő tudományos magazinja, az Episodes a
világ több mint százötven országába jut el. A tagországok a tagdíj
fejében meghatározott példányszámban részesülnek. A folyóirat
lektorált tudományos közlemények mellett konferenciabeszámolókat,
könyvismertetéseket és a szervezet működésével kapcsolatos
információkat közöl. A jól karbantartott, informatív honlap (URL1)
mellett az IUGS havonta elektronikus hírmagazint (IUGS Bulletin) tesz
közzé, évente pedig nyomtatott jelentést (IUGS Annual Report). A
szakmai kiadványok közül kiemelendő a Nemzetközi Rétegtani Bizottság
által gondozott, világszerte etalonként kezelt, rendszerint a
kongresszusok évében közzétett földtörténeti táblázat (Standard
Geologic Time Scale).
Magyar részvétel az IUGS-ben
Az IUGS hazai koordináló testülete, az 1965-ben alakult Magyar Nemzeti
Bizottság, az MTA Földtudományok Osztálya felügyelete alatt működik.
Az ország kategóriájának megfelelő tagdíjat az MTA fedezi.
Az IUGS szervezetében két alkalommal magyar
szakember töltött be alelnöki tisztséget Grasselly Gyula akadémikus
(1976–1980) és Gaál Gábor professzor (1996–2002). Az IUGS affiliált
szakmai szervezeteinek és társult programjainak vezetésében több
magyar szakember viselt tisztséget, közvetlen irányító szerepkör
betöltésére azonban viszonylag kevés példa van. Az INHIGEO (Nemzetközi
Földtantörténeti Bizottság) főtitkári tisztét Dudich Endre töltötte be
(1984–1989), a COGEODATA-bizottság elnöke (1985–1992) és az
IUGS-UNESCO Érctelep-Modellezési Program (Deposit Modeling Program)
vezetője (1992–1995) Gaál Gábor volt.
Az IUGS programjai
Az IUGS széles körű tevékenységének keresztmetszetét és magyar
vonatkozásainak bemutatását három nagyszabású program –egy nagy
hagyományú tudományos rendezvény, a Nemzetközi Geológiai Kongresszus
(IGC), a nagy sikerű Nemzetközi Földtudományi Program (IGCP) és egy
világraszóló tudománynépszerűsítő program, A Föld Bolygó Nemzetközi
Éve (IYPE) – ismertetésén keresztül érhetjük el.
A Nemzetközi Geológiai Kongresszus
A Nemzetközi Geológiai Kongresszus (International Geological Congress
– IGC) különleges helyet foglal el a nagyszámú geológia tárgyú
nemzetközi szakmai kongresszus között. Az 1876-ban történt alapítás
(Buffalo, USA) már történelmi távlatot jelent, a nemzetközi tudományos
fórum létrehozásának igénye a geológia tudományának fejlődésével, a
módszerek, nevezéktan és szabványok egységesítésének szükségességével
függ össze (Vai, 2002). A kongresszusok sora 1878-ban Párizsban
kezdődött, és 2012-ben az ausztráliai Brisbane ad helyet a 34.
Nemzetközi Geológiai Kongresszusnak. Az általában négyévenként
rendezett kongresszusoknak saját vezető és szervező testülete van,
amelynek hatásköre azonban csak a kongresszus idejére terjed ki. A
kongresszusok közötti egyre nagyobb igénnyel jelentkező koordináló
feladatok folyamatos ellátásának szükségszerűsége volt az IUGS
létrehozásának egyik fő mozgatórugója, mivel az állandó apparátussal
rendelkező szervezet el tudja látni a köztes időszakok
tudományszervezési feladatait. Így a Nemzetközi Geológiai Kongresszus
az IUGS legnagyobb, legjelentősebb tudományos fórumává vált, amit az
is erősít, hogy a kongresszus keretében megrendezett IUGS-közgyűlés
dönt a következő négy év vezetői tisztségeiről és a tevékenység fő
irányairól. Az IGC és az IUGS szervezeti integrációjának kérdése
egyeztetési stádiumban van.
Kezdetben Európa és Észak-Amerika városai (Párizs,
Washington, London, Moszkva, Mexikóváros) voltak a kongresszusok
színhelyei, némelyik többször is, de mára már valamennyi kontinens
biztosított helyet a geológusok nemzetközi tudományos találkozójának.
Az IUGS szempontjából az 1964-es, Új-Delhiben rendezett kongresszus
különösen jelentős volt, mert megállapodás formájában ott rakták le a
két szervezet (IGC, IUGS) további együttműködésének alapjait. A
2004-ben, Firenzében rendezett kongresszuson terjesztette az IUGS a
szakmai közösség elé (és nyerte meg támogatását) a tudományág
megújulásának, reneszánszának tervét, amely néhány év múlva A Föld
Bolygó Nemzetközi Éve programjában valósult meg.
Magyarország nem szerepel a kongresszusi helyszínek
között. Szakmai szerepvállalásunk és sikerünk csúcspontja az 1882.
évi, Bolognában rendezett 2. Nemzetközi Geológiai Kongresszus volt,
ahol elfogadták a Földtani Intézet szakemberei által előterjesztett és
alapjaiban máig használatos színkulcsot a földtani térképek
egységesítésére. Szabó József geológust, a budapesti tudományegyetem
ásványtanprofesszorát pedig a kongresszus alelnökévé választották. Még
egy alkalom, az 1968-ban Prágában rendezett Nemzetközi Geológiai
Kongresszus nyújtott volna nagy lehetőséget a magyar földtannak. A
Magyarországot is érintő, a kongresszust követően magyar szakemberek
által vezetett terepbejárások azonban a kongresszus félbeszakadása
(Csehszlovákia katonai megszállása) miatt elmaradtak.
A Nemzetközi Földtudományi Program
Az UNESCO és az IUGS 1972-ben hozta létre közös földtudományi
programját, a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Programot
(International Geological Correlation Programme – IGCP), vállalva
annak közös finanszírozását. Tudománytörténeti érdekesség, hogy a
program gondolati alapjait 1969-ben Budapesten, a Magyar Állami
Földtani Intézet centenáriumi ünnepsége keretében tartott nemzetközi
összejövetelen fogalmazták meg.
A Föld szilárd kérgével, a geológiai környezettel,
a Föld történetével, fejlődésével, a kőzetek világával foglalkozó
program jól illeszkedik mind az UNESCO, mind az IUGS már korábban
kezdeményezett nagy természettudományi programjai közé (Brezsnyánszky,
1997). A program nevében szereplő korreláció szó a geológiai
tudományok egyik legfontosabb, az összehasonlítás, az azonosságok és
különbözőségek vizsgálatán, elemzésén alapuló kutatási módszerre utal.
A korreláció szó három évtized után, 2004-ben, a tematikai súlypontok
eltolódása miatt kikerült a névből, helyette hosszú viták után, a
geológuskalapácsos védjegyét és az IGCP angol rövidítést megőrizve
Nemzetközi Földtudományi Program (International Geoscience Programme)
lett a program neve.
Az IGCP céljai közül az alapító szervezetek, az
UNESCO és az IUGS négy kutatási, tevékenységi irányt jelöltek meg. A
célok megállapításánál figyelembe vették azt az alapelvet, hogy a
program sokkal inkább a kutatók, mint az intézmények közötti
együttműködést támogatja:
• A földtudományok alapvető kérdéseinek, a
geológiai jelenségeknek és folyamatoknak a Föld egészére kiterjedő,
összehasonlító kutatása. Cél, hogy a „hagyományos” biosztratigráfiai
korreláció (az ősmaradványok segítségével végzett korpárhuzamosítás)
mellett más jellegű, korszerű kőzetrétegtani, geokémiai,
ökosztratigráfiai, magnetosztratigráfiai stb. módszerek is részét
képezzék a program eszköztárának.
• Hatékonyabb módszerek kidolgozása az ásványi
nyersanyagok és energiaforrások felkutatására, értékelésére,
hasznosítására.
|
|
|
• Kutatások végzése az emberi társadalomra ható
geológiai környezeti tényezők szerepének jobb megértése, az emberek
életkörülményeinek javítása érdekében.
• A kutatási módszerek és az alkalmazott eljárások
fejlesztése (számítógépek alkalmazása, távérzékelés stb.), különös
figyelemmel a fejlődő országok szükségleteire.
A jól megfogalmazott célok és a földtan sokféle
tudományágának együttműködése miatt a program rövid idő alatt
rendkívüli népszerűségre tett szert, és számos nagyszerű eredményt
könyvelhetett el. Ennek egyik meghatározó eleme a program nyitottsága,
az, hogy az IGCP nyitva áll minden földtudományi szakember előtt,
tevékenykedjen a világ bármely országában. Különösen jelentős volt ez
a nyitottság a hetvenes években, az addig meglehetősen zárt politikai
környezetben dolgozó szakemberek számára, legyen szó az egykori
szocialista országokról vagy a fejlődő világ, elsősorban Afrika
országairól.
A program tevékenysége jól definiált, nemzetközileg
elismert kutatók által vezetett projektekben történik. A projektek
kiválasztása, tevékenységük, eredményeik zsűrizése a program
tudományos tanácsának a feladata. A projekt jóváhagyása egyúttal
finanszírozási forrást is jelent, a program nem a kutatás költségeit,
hanem a kapcsolatteremtés, tapasztalatátadás, szakmai konzultáció
kereteit fedezi utazások és rendezvények támogatása révén. Mivel a
geológiai folyamatok és szerkezetek függetlenek az államhatároktól, az
IGCP meg tudja könnyíteni az államhatárokon túli geológiai
együttműködést és információáramlást.
A siker másik eleme, hogy a program egyéni
kezdeményezéseken, a tudományos közösség és az egyének önkéntességén,
szakmai érdekközösségén alapul, alulról építi fel szervezeteit,
határozza meg működésének módját, a rendelkezésre álló alapok
felhasználását.
Ezek a tényezők vonzónak és hatásosnak bizonyultak,
a részt vevő országok, intézményeik, kutatóik támogatása révén
biztosították a projektekben folyó kutatások finanszírozását, az
UNESCO/IUGS-támogatás pedig rendezvényekhez, utazásokhoz nyújtott némi
segítséget.
Húszévi működés után, 1993-ban egy szakbizottság
felülvizsgálta a célkitűzéseket, azonban csak annyit tett, hogy
megváltoztatta azok sorrendjét. Első helyre kerültek a környezet
problémái, másodikra a nyersanyagok és energiahordozók, és csak utána
következtek a fogalmak, folyamatok, módszerek, eljárások. Ekkor
vezették be az új jelszó: Geológia a társadalom szolgálatában
használatát, amely felkerült az IGCP évente megjelenő hivatalos lapja,
a Geological Correlation címlapjára is.
Az IGCP az elmúlt csaknem negyven évben mintegy
négyszáz tudományos igényű projektet támogatott. Éves átlagban
negyven-ötven futó projekttel számolhatunk, időtartamuk, ugyancsak
átlagosan, három-öt év. Az 1997-ben kezdődött finanszírozási krízis –
egyes nagy országok (Egyesült Királyság, USA) csökkentették a
támogatás összegét – kihatott az IGCP által támogatott projektek
számára és időtartamára is. Áttanulmányozva a projektek
megvalósításának színterét és vezető kutatóik hovatartozását, a nagy,
globális jelentőségű projektek mellett, mint amilyen a geológiai
időskála pontosítása vagy a globális rétegtani lexikon megalkotása,
kezdetben az európai kontinens túlsúlyáról beszélhettünk, viszont mára
a program ázsia-központúvá vált.
Magyar részvétel az IGCP-ben
Az IGCP Magyar Nemzeti Bizottsága az elsők között alakult meg, és
azóta is folyamatosan működik. Feladata főleg koordináló jellegű,
regisztrálja, összefogja a hazai kutatók tevékenységét különböző
projektekben, véleményezi a projektjavaslatokat, nemzetközi szinten
képviseli a hazai érdekeket. A Nemzeti Bizottság forráshiány miatt
soha nem folytatott önálló gazdálkodást, a minimális dologi
költségeket a befogadó intézmények (Központi Földtani Hivatal, Magyar
Állami Földtani Intézet stb.) biztosították. Magyar szakemberek
kezdettől fogva számos IGCP-projektben vettek részt, eredményeikkel
hozzájárultak az alpi, eurázsiai térség geológiai problémáinak
megoldásához. A részvétel intenzitása időben változó, napjainkra
csökkenő tendenciát mutat. Példaként megemlíthetjük, hogy míg az
1973–1982 között futó 78 projektből magyar kutatók 25-ben vettek részt
aktívan, addig ma a részvétel alig néhány projektre korlátozódik.
Több olyan IGCP-projekt is futott, melynek magyar
szakember volt a társvezetője:
• 111. sz. projekt: Mangánérctelepek keletkezése –
Grasselly Gyula (1975–1979)
• 247. sz. projekt: Prekambriumi ércesedés és
tektonika – Gaál Gábor (1986–1991)
• 262. sz. projekt: A tethysi kréta korrelációja –
Császár Géza (1987–1992)
• 287. sz. projekt: Mediterrán karsztbauxitok –
Mindszenty Andrea (1989–1994)
• 343. sz. projekt: A Tethys körüli medencék
rétegtani elemzése – Dudich Endre (1992– 1996)
• 356. sz. projekt: A lemeztektonika és az
ércképződés kapcsolata a kárpát-balkáni területen – Vetőné Ákos Éva
(1993–1997)
• 384. sz. projekt: Impakt és extraterresztrikus
szferulák – Detre Csaba (1996–1998)
• 458. sz. projekt: Triász/jura határesemények –
Pálfy József (2001–2005)
A projektek mellett az IGCP szakmai vezető
testületeiben is regisztrálhatunk magyar részvételt. Megemlítendő Gaál
Gábor tagsága a Tudományos Tanácsban (1992–1997). Az IGCP-hez köthető
egyik legnagyobb tudománydiplomáciai sikerünk: Dudich Endre 1986-ban
elnyerte az IGCP szervezőtitkári pozícióját, amit az UNESCO
Földtudományi Osztályának keretében, Párizsban, sikeres éveket
mondhatva magának 1992-ig töltött be (Brezsnyánszky, 2004).
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve
Az IUGS legnagyobb szabású és sikeres tudományos, ismeretterjesztő,
tudománynépszerűsítő programja 2007–2009 között nyolcvan ország
hivatalos részvételével zajlott világszerte, így Magyarországon is. A
programsorozat magját az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2008-ra
meghirdetett A Föld Bolygó Nemzetközi Éve (International Year of
Planet Earth – IYPE) képezte.
A világméretű program részben arra hívta fel a
figyelmet, hogy szoros kapcsolat létezik az emberiség és Földünk
között, részben pedig azt kívánta bemutatni, hogy a földtudományok
milyen sokrétű lehetőségeket kínálnak az emberiség jövőjének
kiegyensúlyozott, javuló életminőséget biztosító fejlődéséhez. A
kezdeményezés legfontosabb társadalmi üzenete, hogy a természeti
környezet és az emberiség léte, tevékenysége között évezredeken át
fennállt érzékeny egyensúly felborulni látszik. Ennek oka az emberiség
létszámának és fogyasztói szemléletéből fakadó hely- és anyagigényének
rohamos növekedésében, valamint a Föld kincseinek (talaj/termőföld,
édesvíz, energiahordozók és egyes nyersanyagok) végességében keresendő
(Brezsnyánszky – Szarka, 2008).
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve tudományos és
népszerűsítő programja tíz, az emberiség jövője szempontjából
meghatározó jelentőségű, tudományágakat összekötő témát ajánlott mind
kutatási prioritásként, mind pedig a népszerűsítő programok
tárgyaként. A témák fontossági sorrendet is jelöltek. Első helyen a
Föld legjelentősebb ivóvíztartalékát képező felszín alatti vizek
szerepeltek. Ezt követték a társadalmakat fenyegető természeti
veszélyforrások; az egészséges környezet fenntartását célzó Föld és
egészség; a klíma jelenkori és a földtörténeti múltban bekövetkezett
változásai; a természeti erőforrásokkal, nyersanyagokkal való tudatos
gazdálkodás; a Föld mélyének kutatása, belső szerkezetének megértése;
a Föld felszínének kétharmadát borító óceánok kutatása; az
óriásvárosok működésének, biztonságos építkezésének megalapozása; a
talaj fenntartható hasznosítása; a bioszféra sokszínűségének védelme
(Szarka, 2008).
A program által, az IUGS támogatásával kibocsátott
Párizsi Nyilatkozat felhívta a döntéshozók figyelmét, hogy tegyék
szabadon elérhetővé, és hasznosítsák a bolygónkról rendelkezésre álló
− a közvélemény számára azonban jórészt ismeretlen − földtudományi
ismereteket. Alakítsanak ki olyan új stratégiákat, amelyek
mérsékelhetik a természeti katasztrófák következményeit, valamint – a
társadalom jelenlegi és a jövendő generációk majdani
nyersanyagszükségletei kielégítése érdekében – tartsák szem előtt a
fenntarthatóság követelményeit. A nyilatkozat kitért a Föld természeti
szépségének, az élet sokszínűségének, az emberi kultúra megőrzésének
szükségességére. Az ismeretterjesztés fontosságának hangsúlyozása
mellett a nyilatkozat által ajánlott megoldások között szerepelt a
nemzeti oktatási rendszerek felülvizsgálatának szükségessége, a föld-
és környezettudományi oktatás (köz- és felsőoktatás), valamint a
tudományos kutatás feltételeinek javítása.
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve arra is felhívta a figyelmet, hogy a
földi rendszerek evolúciója folyamatos, ugyanakkor egyes jelenségek
széles időskálán játszódnak le, a Föld évmilliókban mérhető
történetében gyökereznek, még akkor is, ha a folyamatok egy része
emberi mértékkel is gyors lefolyású lehet. Az emberiség is része a
Földnek, hosszú evolúciós folyamat során ezen a bolygón fejlődött ki,
léte a Föld folyamatosan változó ökológiai rendszerének függvénye. Az
összefüggések megismerése, megértése széles körű, tudományok közötti
összefogást igényel. Szükségessé teszi globális, regionális és lokális
mérőrendszerek működtetését, adatbázisok kialakítását és a kutatási
tapasztalatokon alapuló tudásbázis igénybevételét, az oktatási
rendszerek fejlesztését.
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve Magyarországon
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve tudományos és ismeretterjesztő
programjaiban − nemzeti bizottságaik révén − közel nyolcvan ország
vett részt. Az MTA és a Magyar UNESCO Bizottság a feladatok
koordinálása céljából a földtudományokat művelők széles táborára
támaszkodó Magyar Nemzeti Bizottságot hozott létre, amely a program
népszerűsítése terén elért eredményéért nemzetközi kitüntető
elismerésben részesült.
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve legjelentősebb
tudományos sikere a OneGeology nevű nemzetközi program (hazai
résztvevője a Magyar Állami Földtani Intézet), amelynek célkitűzése a
világhálón elérhető, egységes, az egész világra kiterjedő geológiai
térképrendszer megalkotása (URL2).
A Föld Bolygó Nemzetközi Éve világszerte
tudatosította a szakmában az ismeretterjesztés fontosságát: idehaza a
2008. áprilisi ún. Földtudományos Forgatag több száz szakembert és
legalább hatezer látogatót mozgatott meg. Ugyanebben az évben a HUNGEO
(a világ magyarságának földtudományi rendezvénye) konferencia a Földév
jegyében zajlott. A hazai eseménysorozat csúcspontja kétségtelenül a
Magyar Tudományos Akadémia 2008. évi A Tudomány az Élhető Földért
rendezvénysorozata volt, amelynek fő témakörei tematikusan
kapcsolódtak A Föld Bolygó Nemzetközi Éve által ajánlott témákhoz.
Tudományos eredmények szempontjából is kiemelkedő jelentőségű volt a
Nemzetközi Geomágneses és Aeronómiai Egyesület (IAGA) 11.
világkongresszusa (Sopron, 2009). A hazai és nemzetközi visszhangot
tekintve a 2008. októberi soproni Föld és Ég (Geológia és Teológia)
című konferencia bizonyult a magyarországi program legkülönlegesebb,
legérdekesebb rendezvényének.
Az IUGS kezdeményezése elérte célját. A Föld Bolygó
Nemzetközi Éve rávilágított arra, hogy a talaj/termőföld, a felszín
alatti vizek, a nyersanyagok és az energia sérülékenységének és
szűkösségének a kérdését előbbre kell sorolnunk, mint a
közgondolkodásban legfőbb veszélyként tudatosult éghajlatváltozást, a
„globális felmelegedést”. Ennek oka, hogy a Föld kincsei (elsősorban a
fosszilis energia, a felszín alatti víz, a talaj és egyes
nyersanyagok) − a túlzó és egyre növekvő igénybevétel miatt − közel
vannak a kimerüléshez (Szarka et al., 2010).
Összefoglalás
Az IUGS története arra hívja fel a figyelmet, hogy világméretű
tudományos együttműködés segítségével könnyebben tudunk a természet
által diktált kihívásokra, veszélyhelyzetekre, az emberiség növekvő
energia-, nyersanyag- és ivóvízigényére választ adni, megfelelően
reagálni. A geológiai kutatások segítségével meg kell és meg lehet
találni a globális hatások regionális, lokális jellegzetességeit, fel
kell mérni mind a lehetséges erőforrásokat, mind pedig a veszélyeket.
A tudomány eredményeit felhasználva meg kell őrizni az emberiség
otthonát adó Föld természeti értékeit és szépségét!
Kulcsszavak: IUGS, nemzetközi együttműködés, geológiai
világkongresszus, tudománytörténet, IGCP, földtudományi program, A
Föld Bolygó Nemzetközi Éve
IRODALOM
Brezsnyánszky K. (1997): Geológia a
társadalom szolgálatában, a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Program.
A Magyar UNESCO Bizottság Évkönyve 1996, 170–172.
Brezsnyánszky K. (2004): A geológia
diplomatája. Egy magyar geológus nemzetközi szolgálatban. In: Egy XX.
századi magyar humanista polihisztor. Dudich Endre 70 éves. Földtani
Tudománytörténeti Évkönyv 8. különszám. Magyarhoni Földtani Társulat,
Budapest, 59–63.
Brezsnyánszky K. – Szarka L. (2008):
Földtudományok az emberiség szolgálatában – A Föld Bolygó Nemzetközi
Éve. Magyar Tudomány. 169, 10, 1227–37. •
WEBCÍM >
Harrison, James M. (1978): Roots of IUGS.
Episodes. 1, No.1, 20–23.
IUGS Brochure –
WEBCÍM >
Szarka L. (ed.) (2008): GEO-FIFIKA:
Földtudományi ismeretterjesztő füzetsorozat. 1–12. •
WEBCÍM >
Szarka L. – Brezsnyánszky K. – Ádám J.
(2010): Körkép a Földről. Környezeti kérdések földtudományi szemmel.
Theologiai Szemle. Új folyam, LIII, 18–22. •
WEBCÍM >
Vai, Gian Battista (2002): Giovanni
Capellini and the Origin of the International Geological Congress.
Episodes. 25, 4, 248–254. •
WEBCÍM >
254%20Vai.pdf
URL1
URL2
|
|
