Mócsy János 1942-ben megjelent Klinikai
diagnosztika című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy „csak
úgy lehet eredményesen s orvosi módon gyógyítani, ha az állatorvos
nemcsak a betegség nevét és nemét ismeri, hanem ha a betegével, sőt
több állat megbetegedése esetén a betegség (járvány) jellegével is
minden vonatkozásában tisztában van. Mint minden anyagi és térbeli
valóság megismerése, úgy a betegvizsgálat is érzékszerveink
közvetítésével történik, akár közvetlenül nézzük, tapintjuk,
kopogtatjuk a beteget, akár közvetett vizsgáló eljárást alkalmazunk
(röntgen-árnyék, vagy fénykép megtekintése, testnedveknek, ürülékeknek
stb. vegyi, optikai eszközökkel való megvizsgálása). A klinikai
vizsgáló módszer segítségével végzett vizsgálat eredménye mindig
csupán számos fizikai és vegyi tulajdonság megállapítása (körvonalak,
alaki viszonyok, keménység, rugalmasság, felület, szín, hangárnyalat,
mozgás vagy annak hiánya); ezekből azután egyéb irányú
természettudományi (fizikai, vegyi, élettani, anatómiai,
parazitológiai, bakteriológiai, állattenyésztéstani stb.) ismereteink
segítségével jutunk el – a belső betegségek okainak, kórfejlődésének
és tüneteinek ismeretét föltételezve – a megokolt és indokolt
kórjelzéshez. A kórjelzés elsősorban szellemi munka, amelyhez nemcsak
sok részlettudás és következtetési képesség, hanem meglátás és
megérzés is szükséges; ezt semmiféle technikai eszköz vagy eljárás sem
tudja pótolni.”
A diagnosztikai vizsgálatokhoz egészen a hetvenes
évek elejéig csak egyszerű eszközök (fonendoszkóp, lázmérő, kopogtató
lemez, kalapács, elektrokardiográf [EKG], mikroszkóp, vegyi
vizsgálathoz szükséges eszközök és vegyszerek) álltak rendelkezésre.
A hetvenes évek végétől kezdődően az
ultrahangkészülékeknek az állatorvosi gyakorlatba való bevezetésével a
diagnosztikai vizsgálatok terén jelentős előrelépés következett be.
Elsőként még humán hordozható készülékekkel történt például a
teheneknél a korai vemhesség megállapítása, de ezt követően az
állattartási körülményekhez jobban igazodó készülékek (a hordozhatótól
a kórházi körülmények között alkalmazható nagyfelbontású készülékekig)
kerültek forgalomba. Holland kollégáinkkal végzett közös munkák
eredményeként a szakirodalomban elsők között írtuk le a szarvasmarha
korai vemhességének ultrahangvizsgálattal történő megállapítását
(Taverne et al., 1985).
Az állatorvosi diagnosztikai eszközök fejlesztése a
kilencvenes évektől kezdődően két jól körülhatárolható irányban
rohamléptekkel indult fejlődésnek. Egyrészt: az állatkórházi
fejlesztéseknek köszönhetően a humán gyakorlathoz hasonlóan, különösen
a lóbetegek részére, korszerű műtéti és altatási eszközök, endoszkóp,
artroszkóp, digitális röntgen, C-íves röntgen, színes doppler
ultrahang, computertomográf és biokémiai laboratórium áll
rendelkezésre. Mindezekkel az eszközökkel az üllői Nagyállat Klinika
is rendelkezik (Szenci, 2001). Másrészt: a haszonállat-gyógyászat
speciális körülményeihez (zárt rendszerű állattartás) igazodva a
helyszínen végezhető diagnosztikai vizsgálatok (például hordozható
ultrahang) és istállópróbák (progeszteronteszt) irányába (Szenci et
al., 2010).
Minthogy az egyes tudományterületek (belgyógyászat,
sebészet, szülészet-szaporodásbiológia és andrológia, kórbonctan)
más-más diagnosztikai eszközöket igényelnek, ezért azok bemutatását az
egyes tudományterületek szerint végezzük.
Belgyógyászat
Az állatorvos-tudomány fejlődésével nem csak az alkalmazható
gyógykezelések állnak szélesebb körben rendelkezésre, hanem a
diagnosztikai lehetőségek tárháza is fokozatosan bővül. A
ló-belgyógyászat a humán fejlesztéseket követve, lassan azzal azonos
színvonalon művelhető. Meg kell azonban jegyezni, hogy a
belgyógyászati esetszám, így a diagnosztikai lehetőségek
kihasználtsága az állattartók mindenkori anyagi helyzetétől függően
messze elmarad a humán gyakorlattól.
A leggyakrabban, és sok szempontból legnehezebben
vizsgálható az állatok emésztőkészüléke. A lovak hatalmas
has-teriméjének előnye, hogy végbélvizsgálattal az egyéb
állatfajokhoz, illetve az emberhez képest jól lehet tájékozódni,
hátránya azonban, hogy képalkotó módszerekkel a hasüreg egészében nem
képezhető le. Ultrahangvizsgálattal a hasfaltól mérve berendezéstől
függően 13–25 cm látható, radiológiai vizsgálattal pedig csak csikóban
van mód értékelhető képet készíteni. A gasztroszkópia, illetve
kolonoszkópia lehetősége a humán gyakorlathoz hasonlóan rendelkezésre
áll, illetve megfelelő idejű (12–16 óra) koplaltatás után ezzel a
módszerrel az epésbél (duodénum) kezdeti szakasza is vizsgálható. A
diagnosztikai laparoszkópia több országban már szintén rutinszerű
beavatkozás. Magyarországon most folynak a kezdeti laparoszkópos
kísérletek, aminek folytán remélhetőleg még 2011-ben a lóbetegek
számára is elérhető lesz ez az állatorvosi szolgáltatás.
Hasűri megbetegedés esetén kiegészítő laboratóriumi
vizsgálatok közül az artériás, illetve vénás vér, a vizelet, és a
hasűri próbacsapolással nyert szabad hasűri tartalom hematológiai és
biokémiai vizsgálata, illetve a bélsár parazitológiai vizsgálata
vezethet megfelelő diagnosztikai eredményre. A vérvizsgálat
kiterjedhet például a glükóz-felszívódási teszt elvégzésére is. A
teszt során a vizsgált ló tizenkét óra koplalás után testtömegre
kiszámolt mennyiségű cukrot kap szondán. A cukor gyomorba kerülésétől
számított első négy órában félóránként vénás vért veszünk a
felszívódás nyomon követésére. Szövettani elemzésre bioptátum vehető a
végbél és az epésbél területéről endoszkóp segítségével, illetve egyéb
hasűri parenchimás szervekből ultrahang vezetése mellett speciális
biopsziavevő tűvel.
Szintén gyakran érkeznek betegek szív- és
légzőszervi megbetegedések gyanújával. Ebben az esetben diagnosztikai
lehetőségek szempontjából valamivel könnyebb az állatorvos dolga,
ugyanis egy nem szélsőségesen nagyméretű vagy elhízott ló mellüregéről
biztonsággal elbírálható röntgenkép is készíthető. Vizsgálat előtt a
nyelőcső területe kontrasztanyaggal is megfesthető. Az ultrahang itt
is csak ugyanazzal a behatolóképességgel nyújthat segítséget a
diagnózis felállításában, de a légúti endoszkópia és mintavételezés a
légzőszervek átfogóbb vizsgálatát teszik lehetővé. A légutakból vett
minta bakteriológiai, illetve citológiai vizsgálatra küldhető. A
légzőszervi tünetekkel érkező betegek esetén végzett rutinvizsgálatok
között remélhetőleg néhány éven belül Magyarországon is lehetőség
nyílik légzésfunkciós vizsgálatokra.
A szív eredetű megbetegedések felderítésére a
speciális Doppler-szívultrahang mellett elektrokardiogram készíthető,
melyet a Holter-készülék a humán gyakorlathoz hasonlóan akár
huszonnégy órán keresztül rögzíthet. Szintén a szív kapcsán, de számos
egyéb megbetegedésre utalva mérhető egy speciális Polar készülékkel a
pulzus és a szívfrekvencia variabilitása. A Polar készülékkel végzett
vizsgálat kivitelezése egyszerű, de az eredmények valós üzenete nem
minden esetben egyértelmű. A szívfrekvencia-variabilitás a ló
stresszhelyzetére utal, de ennek további megítélése és jelentősége
egyelőre kérdés az állatorvos-tudományban.
A légúti minták laboratóriumi vizsgálata mellett
elengedhetetlenek a különböző vérvizsgálatok, különös tekintettel az
artériás- és vénás vérgáz és sav-bázis egyensúly mérésére.
Szúrcsapolással a mellüregben vagy szívburokban felgyülemlett szabad
folyadéktartalomból nyerhető minta. Szövettani vizsgálatra
tüdőbioptátum is vehető, de a mintavétel veszélyességére való
tekintettel törekedni kell az ilyen módszerek elkerülésére.
Az idegrendszer betegségei kapcsán az eddig
elhangzott diagnosztikai módszerek mellett ki kell térni a különböző
helyekről vett likvor-mintavétel lehetőségére, illetve a
kontraszt-radiográfia diagnosztikai jelentőségére. A központi
idegrendszer fizikai érintettsége esetén koponya-CT készíthető egy
esetleges sérülés, vérömleny vagy egyéb kóros elváltozás
felderítésére. A kinyert likvor mikrobiológiai és szerológiai
vizsgálata elengedhetetlen többek között a Magyarországon nemrégiben
megjelent, idegrendszeri tüneteket okozó nyugat-nílusi láz vírusának
vagy ellenanyagainak felderítéséhez.
A víz-, elektrolit- és hormonháztartás és az
anyagcsere zavarai, illetve az immunrendszer betegségei a már említett
módszerekkel diagnosztizálhatók, de ezekben az esetekben a speciális
vérvizsgálatokat, teszteket, például az ACTH stimulációs tesztet is
igénybe kell venni a diagnózis felállíthatóságához.
A lovak szubklinikai, vagyis nyugalmi helyzetben
tünetet nem okozó betegségeinek diagnosztizálása az utóbbi években
egyre inkább előtérbe került. Az ilyen jellegű megbetegedések
felderítésének elsődleges módszere a teljesítményvizsgálat. Ilyenkor
meghatározott munkavégzés közben meghatározott időközönként nyert
artériás és vénás vérből vizsgáljuk az energiatermelés folyamatának
fokozatos oxigénhiányossá válása által megjelenő úgynevezett anaerob
küszöböt és ennek terhelés-élettani hatásait. A teljesítményvizsgálat
során a már említett Polar pulzusmérővel nyomon követjük a
pulzusszámot és a pulzusvariabilitást munka közben is. Elérhető
emellett telemetriás felszerelés a szív még szélesebb körű terhelés
közbeni vizsgálatára. Ilyen jellegű teljesítményvizsgálat végezhető
lovas alatt terepen, a ló megszokott környezetében, de rendelkezésre
áll futópad is a vizsgálat egyszerűbb kivitelezésének érdekében. A
futópados vizsgálat a menetszél hiánya, a lovat ért stressz, és a
helyi mikroklíma miatt nem teljesen ad azonos eredményt a terepen
végzett vizsgálatokkal, de a különbség nem számottevő. Futópadon
rutinszerűen végezhető légúti endoszkópia mozgás vagy akár vágta
közben is. Terepen ez csak a néhány éve forgalomba került mobil, fejre
szerelhető endoszkóppal valósítható meg.
Főleg haszonállatok, de együtt tartott lovak
esetében is külön odafigyelést kell szentelni az
állomány-egészségügynek, ugyanis egy beteg egyed mikrobiológiai vagy
egy elhullott állat kórbonctani vizsgálata fényt deríthet a többi
állat érintettségére is. Ugyanezen az elven egy vizsgált állatban
talált kóros elváltozás megelőző intézkedésekre is sarkallhatja az
állatorvost.
Mint ahogy fent jeleztük, szinte minden orvosi
diagnosztikai eszköz megjelent az állatorvoslásban, vagyis a
financiális kihívásokon túlmenően már csak a kellő rutin és ezáltal a
megfelelő szakértelem biztosítása a cél. Nem szabad elfelejteni
azonban azt sem, hogy a legdrágább és a legbonyolultabb diagnosztikai
felszerelések mellett is ugyanolyan jelentőségű marad az állatok
fizikális vizsgálata. Az emberekhez képest jóval kiszolgáltatottabb
páciensekről van szó, amelyeknél a szóbeli kommunikáció hiánya okozta
kérdéseket alapos megfigyelésre hagyatkozva kell megválaszolni. A
helyes diagnózis felállításához a műszeres kiegészítő vizsgálatok
eredményeit minden esetben a lóról gyűjtött összes információval
együtt kell elemezni.
Sebészet
A Nagyállat Klinikán alkalmazható sebészeti diagnosztikai
lehetőségeink is széles skálán mozognak. Az állatorvosi sebészet
felöleli a műtéti beavatkozásokon túlmenően az aneszteziológia és a
szemészet tárgykörét is. Régebben is kiemelt fontosságú volt a lovak
sántasági diagnosztikai vizsgálata, amelyben a hagyományos fizikális
vizsgálat, a provokációs próbák, a manipulációs tesztek és a
diagnosztikai érzéstelenítés mellett ma már nélkülözhetetlen a
röntgen- és ultrahangkészülék használata. Ezek mellett a pontosabb
diagnózishoz a komputertomográfia (CT) is segítségünkre van. Bizonyos
esetekben a sántaság meghatározásához igénybe vehetjük a diagnosztikai
artroszkópiát. A lovak fej-nyak sebészete igen dinamikusan fejlődik. A
szájüreget, szinuszokat, garat-gége üreget a röntgen, ultrahang, CT és
endoszkóp segítségével ma már jól vizsgálhatjuk. Gyakoriak a fogászati
beavatkozások: például a fogeltávolítás speciális lófogászati
eszközökkel, vagy a szinuszok kezelése endoszkópos feltárással. A
hasüreg diagnosztikai laparoszkópiájával jól láthatók a hasi szervek,
amelyek egyéb műszeres eszközökkel a nagy hastérfogat miatt nehezen
képezhetők le. Alapos szemészeti vizsgálatra is vannak speciális lovas
szemtükrök és mikroszkópok, amelyeket a klinika alkalmaz (Makra et
al., 2007).
A lehetséges sebészeti beavatkozások tárháza igen
gazdag, és manapság klinikánk is minél inkább törekszik a
minimálinvazív modern technikák bevetésére, mint például az
artroszkópia, tenoszkópia, laparoszkópia, amelyekből már jelentős
esetszámmal is rendelkezünk. Az is tendencia, hogy minél több műtétet
álló helyzetben végezzünk, és, hogy kevesebb legyen az általános
anesztézia. Ilyen esetek az álló foghúzás, szinusz feltárás, szemgolyó
eltávolítás, sebvarrás, laparoszkópia és még hosszasan lehetne
sorolni. Az álló helyzetű laparoszkópiás beavatkozások előnye, hogy
egy-két nap teljes koplalás után (csak vízivás lehetséges, hogy a hasi
szervek könnyen felismerhetőek legyenek) a ló ambuláns ellátásban
részesül, és lerövidül a klinikán való tartózkodás ideje. Továbbá
csökken a műtéttel járó sérülés, mert kisebb sebek vannak. Nem kell
számolni az általános anesztéziával járó lehetséges számos kockázattal
sem. Az altatáshoz és a műtéthez felhasznált anyagok és gyógyszerek
mennyisége kevesebb, nincs szükség hosszú, több hetes utókezelésre,
így a járulékos költségek is csökkenthetők. A mikrosebészeti
beavatkozások felölelik a szemen és szemkörnyéken végzett műtéteket.
Ma már ritka és csak bizonyos típusú és rossz
kórjóslatú törések végződnek az állat elaltatásával, mert az
ortopédiai műtétek és a különböző töréseket helyreállító műtétek
(oszteoszintézis) lehetővé teszik a csonttörések hatékony
gyógykezelését és számos esetben az adott állat sportkarrierjének
folytatását.
A sebészet feladata a lovak akut hasszindrómájának
megoldása a hasűri műtétekkel. A lovak különösen érzékenyek
hashártyagyulladásra és fertőződésre, ezért a jelzett beavatkozások
teljes műtéti aszepszist és műtői körülményeket igényelnek, amit a
Nagyállat Klinika állandó huszonnégy órás ügyelettel biztosít.
Jelentősek továbbá a helyreállító rekonstrukciós és plasztikai
műtétek, amilyen például a hasfalsérv nem felszívódó hálóplasztikás
megoldása.
|
|
A futópados dinamikus videoendoszkópos vizsgálattal
intenzív terhelés közben vizsgálhatók a felső légúti képletek és a
gége bizonyos ritka elváltozásai. Használhatjuk még a futópadot
sántaságvizsgálatra is. A diagnosztizált gégeelváltozások egyre
gyakrabban lézersebészeti műtétekkel álló helyzetben gyógykezelhetők,
ilyen például a hangszalag és a Morgagni-féle tasak kimetszése, vagy
ciszta, illetve a lágyszájpadlás kóros beékelődésének lézeres
kezelése.

1. ábra • Bal elülső végtagon szagittális
csüdcsonttörés húzócsavaros műtéti megoldása
4 darab 5,5 mm-es kortikális csavarral. Az eset
per primam gyógyult. Dr. Izing Simon felvétele.
Jövőbeni fontos feladataink közé tartozik, hogy
minél több beavatkozás ambuláns kivitelezhetőségének teremtsük meg a
feltételeit. A klinikai szolgáltatás például intraokuláris műtétekkel
(vitrektómia), gerincműtétekkel, különböző daganatkezelési eljárások
meghonosításával még nagyban fejleszthető. Számos ortopédiai eset
hátterében lévő lágyszöveti szalag- és ínsérülés kezelésében ma már
ismert kezelési protokollok a saját vérből vagy zsírszövetből nyert
IRAP (Interleukin-1 receptor antagonist protein) és PRP- (Platelet
rich plasma) kezelések, amelyek multipotens saját sejtekkel gyorsítják
a gyógyulást. Ezek rutinszerű alkalmazása, a modern aneszteziológiai
és minimálisan invazív műtéti technikák gyakorlata korszerűbbé,
gyorsabbá és a lovak számára jobban elviselhetővé teszi a betegségek
gyógyítását, így előnyösek a páciensek, a tulajdonosaik és a klinika
számára is.
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) gyakorlatba
való bevezetése áttörést jelentett nemcsak a humángyógyászatban, hanem
a lógyógyászat területén is. Alkalmazásával lehetővé válnak olyan
anatómiai régiók (pl. patahenger, csüdtájék) részletgazdag vizsgálata,
amelyeket a hagyományos szummációs radiológia vagy az
ultrahang-diagnosztika csak igen nagy pontatlansággal képes ábrázolni.
Mindez maga után vonja, hogy a klinikusoknak egészen új kórképeket
lehet leírni, hiszen a rendkívüli felbontóképesség segítségével eddig
vizsgálhatatlan szöveti struktúrák in vivo megjelenítésére nyílik
lehetőség. Az eljárás további előnye, hogy szervezetet károsító
mellékhatása a tudomány jelen állása szerint nem ismert.
Jelenleg társintézménnyel (Kaposvári Egyetem,
Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet) történő együttműködés
keretében van lehetőségünk maximum 250 kg testtömegű és 130 cm
marmagasságú állatok MRI vizsgálatára (Hevesi et al., 2004).
A szcintigráfia a nukleáris medicina egyik fontos
képalkotó diagnosztikai eszköze. Alkalmazásával lehetőség nyílik azon
anatómiai régiók vizsgálatára, amelyeket más képalkotó eljárással – a
ló testtömegéből és felépítéséből fakadóan – nem tudunk megfelelően
ábrázolni. Ilyen területek például a kereszt és csípőtájék vagy az
elülső végtag lapocka tájéka. Az eljárást segítségül hívhatjuk a régi
keletű krónikus sántaságok okainak, anatómiai elváltozások helyeinek
megállapításához is mint a komplex sántaságdiagnosztika részét. Ezen
képalkotó eljárás jelenleg még nem érhető el a Nagyállat Klinikán, de
terveink között szerepel beszerzése. Mindkét képalkotás előnye, hogy
álló lovon nyugtatásban is elvégezhető.
Szülészet, szaporodásbiológia és andrológia
A szülészeti diagnosztikai és segélynyújtási eszközök az ötvenes
éveket követően nem, vagy csak alig változtak. Ugyanakkor a Nagyállat
Klinikán is lehetővé vált a lovak császármetszése, amely jól
felszerelt kórházi körülményeket igényel.
Lovak és haszonállatok meddőségi diagnózisánál is
régóta rendelkezésre állnak a különböző diagnosztikai eszközök, mint
például az ultrahang, a citológia, a bakteriológia és a szövettan.
Szcintigráfia bevezetése ezen a téren is előrelépést jelenthetne.
Hormonanalitikai vizsgálatok lehetőséget nyújtanak különösen a
szarvasmarhák nemi ciklusának nyomon követésére. A gyors
istállótesztek, például a progeszteronteszt gyakorlatba való
bevezetése helyszíni meghatározást tesz lehetővé (Szenci et al.,
2010). Lényeges előrelépés az online progeszteron-meghatározása lenne,
ha a fejőgépekbe épített bioszenzorok pontossága elfogadhatóvá és
általánossá válna. Különösen kötetlen tartású szarvasmarha-állományok
esetén nagy jelentőségű az automatizált termelésellenőrzés
(tejmennyiség, tejzsírszázalék, tejfehérje-százalék, tejcukor,
szomatikus sejtszám), mert segítségével a termeléscsökkenés azonnal
felismerhető, és lehetővé válik az adott állat diagnosztikai
vizsgálata és megfelelő gyógykezelése.
Az andrológiai vizsgáló módszereknek kettős céljuk
van: egyrészt a termékenyítési problémákkal rendelkező egyedek
kiválogatása, másrészt a megfelelő termékenységgel rendelkező egyedek
gazdaságos használatának optimalizálása. Napjainkban a számos
klasszikus laboratóriumi vizsgáló módszer mellett egyre jobban
elterjednek az emberi szubjektivitást kiküszöbölő automatizált
vizsgáló eljárások, amelyek pontosabb adatot szolgáltatnak a
termékenyítő anyag minőségéről. Napjainkban a hímivarsejtek
termékenyítő képességének a megítélésében a legfontosabb tulajdonság
az ivarsejtek mozgása. A digitalizált, mozgást vizsgáló készülékek
(CASA) a mozgás elemzésén túl egy lépésben adnak lehetőséget az
ivarsejtek alaktani kiértékelésére is. Számos különböző speciális
festési eljárással a hímivarsejtek membránjainak vizsgálatára is
lehetőség nyílik (Horváth et al., 2006).
A mesterséges termékenyítés lehetőséget adott arra,
hogy az apai és az anyai oldal térben és időben távol kerüljön
egymástól, és egy apaállattól számos utód legyen nyerhető. Így a
mesterséges termékenyítés a tenyésztés és szaporítás elválaszthatatlan
szerves részévé vált. A mesterséges termékenyítés alapja a szaporító
anyag hosszú idejű tartós tárolása úgy, hogy az a lehető legkisebb
mértékben szenvedjen el minőségi romlást. Jelenleg a mélyfagyasztás a
tartós tárolás legszélesebb körben alkalmazott formája, azonban egyes
fajok hímivarsejtjei jelentősen különböznek a mélyfagyaszthatóság
szempontjából. Ez alapvetően meghatározza felhasználásuk
elterjedtségét és alkalmazhatóságát az egyes fajokban. A
mélyfagyaszthatóságban lévő különbségek új célokat tűznek ki a jövő
szakemberei elé. Egyrészt megérteni a különböző hímivarsejtek
viselkedését ebből a szempontból, majd olyan új, tartós tárolási
rendszereket vagy mélyfagyasztási protokollokat kell kifejleszteni
(hígítók, védőanyagok, állati eredetű összetevők kiváltása stb.),
amellyel a spermiumok nagyobb mértékben képesek termékenyítő
képességüket megőrizni.
Kórbonctani diagnosztikai laboratórium
A Nagyállat Klinika Kórbonctani Laboratóriumában elsősorban emlős
haszonállatok és lovak diagnosztikai vizsgálatát végezzük. Jelentős
súllyal szerepelnek a vizsgálati anyagban a sertés- és nyúlállományok.
Esetükben fertőző betegségek és technológiai problémák
diagnosztizálását végezzük a leggyakrabban. A diagnosztikai
vizsgálatokhoz megfelelő laboratóriumi hátteret építettünk ki, amely
lehetővé teszi, hogy az esetek többségében a helyszínen, az egyetem
többi diagnosztikai intézményétől távol is megfelelő diagnosztikai
eredményeket kaphassunk. Így a makroszkópos kórbonctani vizsgálaton
kívül mikrobiológiai, parazitológiai, kórszövettani, szerológiai és
molekuláris biológiai vizsgálatok elvégzésére van lehetőségünk.
Kutatási tevékenységünk gyakorlatorientált, elsősorban sertések és
nyulak állományszintű megbetegedéseinek diagnosztikájával és
terápiájával kapcsolatos.
Nyúlállományok esetében kutatómunkánkat a hazai
nyúltenyésztés több mint felét integráló vállalkozás által szervezett
konzorcium megbízásából végezzük. Az elmúlt években a járványos
bélbántalom diagnosztizálásával és gyógykezelésével kapcsolatos
vizsgálatokat végeztük, anyagokat gyűjtöttünk a kórkép és a lovak
fűbetegségének az összehasonlítására. Igazoltuk, hogy a megbetegedés
eredményesen előzhető meg bacitracin és tetraciklin tartalmú
gyógypremix megfelelő időpontban történő alkalmazásával (Német et al.,
2010). Vizsgálatokat végeztünk a nagyüzemi nyúlállományokban
előforduló E. coli törzsekkel, elvégeztük törzsgyűjteményünk
szerotipizálását. Jelenleg kutatómunkánk homlokterében a
nyúlállományok Staphylococcus aureus okozta megbetegedéseivel
kapcsolatos vizsgálatok állnak. Részben már elvégeztük a hazai
izolálású Staphylococcus aureus törzsek in vitro gyógyszerérzékenységi
vizsgálatát, vagyis a MIC-érték meghatározását. A közeljövőben kezdjük
meg az ún. magas virulenciájú Staphylococcus aureus (SA) törzsek hazai
jelenlétének kimutatását célzó vizsgálatainkat, illetve ezzel szoros
összefüggésben a multirezisztens SA-törzsek nyúltelepeken való
előfordulásának felmérését. Munkánk során először izoláltunk
Klebsiella oxytoca baktériumtörzset vérzéses vékony- és
vastagbélgyulladásban elhullott szopós nyulakból, illetve leírtuk a
megbetegedés lehetséges hajlamosító tényezőit is. Folyamatban van még
a Lawsonia intracellularis nyúlállományokban való előfordulásának
szerológiai és molekuláris biológiai módszereken alapuló felmérése is.
Sertésállományok esetében diagnosztikai és kutatási
téren egyaránt elsősorban a komplex emésztőszervi és légzőszervi
megbetegedések vizsgálatával foglalkozunk. Kiemelten vizsgáltuk a
korábbi években a 2. típusú sertéscirkovírus (PCV-2) fertőzés
kártételét, a megfigyelhető morfológiai elváltozásokat. Felmértük
továbbá a különböző PCV-2 elleni vakcinázási módszerek hatékonyságát.
A korábbi években országos felmérést végeztünk a hízókorban előforduló
emésztőszervi megbetegedésekkel kapcsolatban, értékes adatokat kaptunk
a vegyes fertőzések (Brachyspira hyodysenteriae, B. pilosicoli,
Lawsonia intracellularis, Salmonella enterica, Clostridium perfringes
A és C) előfordulásáról (Biksi et al., 2007). A közeljövőben hasonló
vizsgálatokat kezdünk szopós malacok esetében, ahol megkíséreljük
felmérni a szopós kori hasmenésben szerepet játszó kórokozók (E. coli,
Clostridium perfringes A és C, Clostridium difficile, Isospora suis,
TGE-vírus, rotavírus stb.) előfordulását. A légzőszervi kórokozók
közül kiemelten foglalkozunk az Actinobacillus pleuropneumoniae okozta
megbetegedéssel. Közeljövőben tervezzük a már több mint százötven
hazai izolálású törzset tartalmazó törzsgyűjteményünk tagjainak
szerotipizálását és a MIC-érték meghatározását. Részt vettünk az új
típusú H1N1-influenzavírus hazai sertésállományból történő első
kimutatásában. Egyéb állatfajok tekintetében a Nagyállat Klinika
Belgyógyászati Osztályával együttműködve elvégeztük a hazai
nyugat-nílusi láz járványokban elhullott lovak vizsgálatát. Elsőként
mutattunk ki klinikai megbetegedést és elhullást okozó Anaplasma
marginale fertőzést két szarvasmarha-állományban.
Összefoglalva diagnosztikai lehetőségeinket, Mócsy
professzor úr 1942-es megjegyzéséhez csatlakozva megállapíthatjuk,
hogy a „kórjelzés elsősorban szellemi munka, amelyhez nemcsak sok
részlettudás és következtetési képesség, hanem meglátás és megérzés is
szükséges; ezt semmiféle technikai eszköz vagy eljárás sem tudja
pótolni”, annak ellenére sem, hogy diagnosztikai eszközök terén az
állatorvoslásban is jelentős változások következtek be. A Nagyállat
Klinika célja, hogy Közép-Európa meghatározó diagnosztikai intézetévé
válhasson. Örvendetes, hogy erre utaló jelek már vannak, hiszen a
környező országokból, így Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából és
Szerbiából is kaptunk már betegeket.
Kulcsszavak: állatorvos, haszonállat, ló, belgyógyászat, sebészet,
diagnosztika
IRODALOM
Biksi Imre – Lőrincz M. – Molnár B. –
Kecskés T. – Takács N. – Mirt, D. – Cizek, A. – Pejsák Z. – Martineau,
G. P. – Sevin, J. L. – Szenci O. (2007): Prevalence of Selected
Enteropathogenic Bacteria in Hungarian Finishing Pigs. Acta
Veterinaria Hungarica. 55, 219–227. DOI: 10.1556/AVet.55.2007.2.8
Hevesi Ákos – Stanek, Ch. – Garamvölgyi R.
– Petrási Zs. – Bogner P. – Repa I. (2004): Comparison of the
Navicular Region of the Newborn Foals and Adult Horses by Magnetic
Resonance Imaging. Journal of Veterinary Medicine Series A. 51, 3,
143–149. DOI: 10.1111/j.1439-0442.2004.00615.x
Horváth András – Vásárhelyi J. – Szenci O.
(2006): A hímivarsejtek mozgása II. (A mozgást vizsgáló módszerek
fejlődése). Magyar Állatorvosok Lapja. 128, 437–442.
Makra Zita – Bodó G. – Szenci O. (2007):
Lovak szemének ultrahangvizsgálata. Irodalmi áttekintés és saját
vizsgálatok. Magyar Állatorvosok Lapja. 129, 6–15.
Mócsy János (1942): Klinikai diagnosztika.
A szerző kiadása, Budapest, p. 319.
Német Zoltán – Biksi I. – Szenci O. – Kis
T. – Csere I. (2010): A nyulak járványos enteropathiája okozta
veszteségek megelőzése bacitracin- és oxitetraciklintartalmú
készítménnyel hazai hízónyúlállományokban. Magyar Állatorvosok Lapja.
132, 361–366.
Szenci Ottó (2001): Az üllői Nagyállat
Klinika bemutatása. Magyar Állatorvosok Lapja. 11, 700–704.
Szenci Ottó – Karen, A. – Mellert M. –
Solymosi P. – Juhász J. – Kaltenecker A. – Kulcsár M. – Mádl I. –
Tibold J. – Bajcsy Á Cs. (2010): Négy különböző progeszteronteszt
összehasonlítása rektális ultrahangvizsgálattal: Előzetes eredmények.
20. Jubileumi Nemzetközi Buiatrikus Kongresszus. Eger, Magyarország,
49–51.
Taverne, Marcel A. M. – Szenci O. – Szétag
J. – Piros A. (1985): Pregnancy Diagnosis in Cows with Linear-Array
Real-Time Ultrasound Scanning: A Preliminary Note. The Veterinary
Quarterly. 7, 4, 264–270. DOI:10.1080/01652176.1985.9693998
|
|