
BALLA GYÖRGY (1953)
Orvosi Tudományok Osztálya • Szakterület: szabadgyökkutatás,
érbetegségek, csecsemő- és gyermekgyógyászat, intenzív neonatológia •
Foglalkozás: egyetemi tanár, intézetigazgató
1. A vaszkuláris endotélium nagyszerűsége, az erek betegségei
egészen pályám kezdetétől meghatározták gondolataimat, különösen az,
amiképpen egy betegségre hajlamos vagy beteg érrendszer milyen
drámaian csökkentheti az egyén kibontakozását, genetikai és
neveltetési potenciáljának, hasznosságának érvényesülését. Fiatal
gyermekgyógyászként szembesültem az újszülöttek szerzett vakságával,
ami, a ma már mindenki által ismert retinopatia prematurorum, az
éretlen szem ereinek betegsége, és elsősorban oxigéntoxicitás
következtében alakul ki. Ugyanakkor az élet másik végén a magyarok
népbetegsége, az érelmeszesedés csökkenti az életminőséget, okoz korai
halált. Ezek a kérdések eddigi munkám során egyre erősödtek bennem, és
sajnos, ma is a tudományos vizsgálódás legfontosabb célpontjai. Arra a
kérdésre, hogy mi volt a legérdekesebb kutatási területem, azért nem
tudok felelni, mert bennem mindig a fontosság szintjére emelkedtek a
feladatok.
Tudományos munkám az érbetegségek összetett
patomechanizmusát új elmélettel bővítette, ami ma már a klinikai
gyakorlatban hasznosul. Az elsők között igazoltam, hogy a
koraszülöttek a McCord–Fridovich-enzimben, a szuperoxid dizmutázban
deficiensek (Acta Paediatrica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1981),
antithrombotikus aktivitásban a koraszülöttek, érett társaikhoz
viszonyítva, alacsony értékekkel rendelkeznek (Thromb
Haemostasis,1984), a vesetubulusok N-acetil-glükózaminidáz enzimének
vizelettel történő fokozott ürítése is az oxigéntoxicitással állhat
kapcsolatban (Acta Paediatr Acad Sci. Hung, 1991). Eredményeim arra
utaltak, hogy az oxigén és az endothelium viszonya a koraszülöttek
érbetegségeiben központi szerepet játszhat (Acta Paediatr. Acad. Sci.
Hung., 1986).
Tudományos munkám egyik mérföldköve volt, amikor
sikerült élő vascularis endothelium sejtek szigorúan szabályozott
vas metabolizmusát zsíroldékony vaskelálóval megkerülni, és az
irodalomban elsőként érzékenyíteni őket reaktív oxigéngyökökkel
szemben (J Lab Clin Med,1990). Mi lehet a természet legfontosabb
hidrofób vaskomplexe? – tettem fel a kérdést. Különös a természetben,
hogy éppen az oxigén szállítására specializálódott hemproteinek hemje
bizonyult a legagresszívebb szabadgyök-érzékenyítőnek (Lab
Invest,1991). A hem hidrofób, tehát az élő sejt lipid kompartmentjaiba
jut, szétesik, a vas felszabadul, szabadgyök-láncreakciót katalizálva
sejthalált okoz. A plazma jelentős hemkötő képességgel rendelkezik; a
hemopexin a szabad hem elleni első védelmi vonal. Maga az albumin is
rendelkezik hem specifikus kötőhellyel. Elsőként ismertem fel és
igazoltam a hemopexin és a haptoglobin védelmi funkcióját, mivel
kötőképességeikkel a szabad hem megjelenését a plazmában gátolják (Proc
Natl Acad Sci,1993).
Mindezek a munkáim vezettek el oda, hogy hozzám
kötődik a hem-stressz létezése, a koraszülöttek retinopathiájának, a
felnőttek atherosclerosisának kórlefolyását befolyásoló vasculáris
jelenség leírása. Az elmélet a vascularis endothelium és a reaktív
oxigéngyökök
|
|
kapcsolatára épül. Felfedeztem a hem- és oxidatív
stresszel szembeni adaptációt, a hemoxigenáz-ferritin-ferroxidáz
rendszert, melynek aktiválásával az érbetegségek kialakulása
megelőzhető, gátolható (J Biol Chem,1992; J Clin Invest, 1992).
Igazoltam, hogy ez az adaptációs rendszer minden szerv sajátja, egyike
az általános védelmi reakcióknak, működik a vesében, tüdőben, szívben,
és sajnálatos módon a daganatsejtekben is (Blood, 2002; Antiox Redox
Signal, 2010). Feltártam a rendszer funkcióját az erek meszesedésének
kialakulásában. Széles nemzetközi együttműködése révén a
legjelentősebb fertőző betegség, a malária cerebrális formájának
pathomechanizmusát elemeztem, ahol a hemoxigenáz egyik termékének, a
szénmonoxidnak szerepét tisztáztam (Nature Medicine, 2007). Elsőként
vizsgáltam, hogy az ételek érleléséhez használt gombák, és az általuk
termelt sziderofórok az erek adaptációs mechanizmusát kedvezően
befolyásolják, így e kérdés népegészségügyi, táplálkozástudományi
jelentőségűvé vált (Mol Nutr Food Res, 2008).
2. Magamtól azt várom, hogy változatlan motivációval és az
eredmények ajándékának mély reményével töltsem a következő éveket,
legyenek ezen az úton társaim, és ne pazaroljam az Ő drága idejüket,
találjam meg a fontos feladatokat, elvégzésük módját mindannyiunk
számára. Természetesen a vasculáris endothelium marad figyelmem
középpontjában. Végső cél a koraszülöttvakság, az érelmeszesedés
megelőzése maradt. A hemoxigenáz-ferritin rendszer jelenléte alapvető
minden sejt életében. Nem ismerünk ferritin mutációt, mert az élettel
összeegyeztethetetlen. Ám hogy milyen expressziós spektrummal
rendelkezik, még nem tudjuk. Igaz-e, hogy a szélesebb spektrum, a
jelentősebb ferroxidáz-aktivitás minden sejt és élőlény esetében
előnyös túlélési stratégia, még nem tudjuk. Nem ismerjük még pontosan
ezen endogén, protektív, indukálható rendszer alkalmazkodási
sebességét. A ferritin transzlációs úton regulálódik, ez meglehetősen
gyors, akár egy órán belüli, de van adatunk arra nézve, hogy
transzkripciós módon is indukálható. A hemoxigenáz viszont elsősorban
gén szinten indukálódik, néhány órás a válaszreakció. Elég-e ez
vészhelyzetben, van-e egyéb indukciós lehetőségünk? A filogenezis
során a hemoxigenáz promoter génszakasza számos veszteséget
szenvedett, mi ennek a jelentősége a humán stressz adaptációra. Úgy
érzem, a vakság és az érelmeszesedés elleni harcban ezek a kérdések
relevánsak.
3. Életem nagy találkozása Jonas Salk professzor úrral történt,
hiszen gyermekként, testvéremmel együtt az Ő vakcinájának hála nem
kaptuk meg a poliót. És még mennyi gyermek nem kapta meg, és ma sem! A
találkozást tudományos munkám tette lehetővé, habár egészen más volt a
terület. A köszönet a polio legyőzéséért mindig bennem volt, és az
élet megadta, hogy ezt megtehettem. Salk élete minden ember számára
példa. A szerény, alacsony termetű ember hatalmas kutatóbázist
teremtett, újabb vakcinákon dolgozott, de ismerte a jelentős
tudományos teljesítményeket, módszertani jártassága lenyűgöző volt.
Ma, amikor vesztésre állunk a fertőző betegségekkel szemben, hiszen
csupán toxinjaink vannak az infektív ágensekkel szemben, Salk
formátumú kutatók kellenének. Akik megismerik az ellenségek legapróbb
titkait, és az évmilliók alatt létrejött saját védelmi rendszereinkre
támaszkodva győzik le őket. Nem akarok semmilyen párhuzamot vonni a mi
munkánk és az Ő tevékenysége között, azonban emléke állandóan hat, az
általunk felfedezett hemoxigenáz-ferritin rendszert is az évmilliók
alkották, sajátunk, bennünk van, indukálhatjuk, támaszkodnunk kell rá.
4. Gyógyító orvosként dolgozva szinte minden tudományos
eredményt a betegek szemén keresztül nézek. Jó lenne az emberre
szabott orvoslást megvalósítani! Miért van az, hogy ugyanaz a terápia
az egyik esetben csodákat művel, a másik esetben pedig csupán a
mellékhatásokat látjuk? Ismerjük a humán genomot, az egyre több, az
élettel többé-kevésbé összeegyeztethető változatait, a környezeti
hatások és ezek viszonyát – és egy kezelés hatását mégis nehéz
megjósolnunk. Az evidence based medicine mellett léteznie kell a
patient based medicinnek. Drága? Igen, az! Ér annyit, mint egy luxus
közlekedési eszköz. Számomra két érték létezik, az egészség és a
tudás. Olyan tudományos eredményekre várok, melyek szolgálni fogják az
emberek egészségét, hogy a bennük rejlő csodák bemutatására legyen
elég idejük.
|
|