MONOSTORI LÁSZLÓ (1953)

Műszaki Tudományok Osztálya • Szakterület: gyártástudomány, intelligens gyártórendszerek, termelésirányítás és informatika • Foglalkozás: tudományos igazgatóhelyettes, egyetemi tanár, MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, BMGE, Gépészeti Informatika Tanszék

1. Kutatásaim során elsősorban a gyártási folyamatok, gyártórendszerek és termelési struktúrák sokváltozós, heterogén, nemlineáris, hibrid folyamatainak modellezésével, irányításával és felügyeletével foglalkoztam. Talán nem szerénytelenség, ha idézek a Gábor Dénes-díj 2004-es odaítélése kapcsán megfogalmazott hivatalos méltatásomból: „a gyártási hierarchia különböző szintjeire jellemző komplexitás, változások és zavarok kezelésére kifejlesztett, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás módszerein alapuló új megoldásaiért; az intelligens gyártórendszerek, digitális vállalatok interdiszciplináris kutatási terén végzett, kiemelkedő nemzetközi elismerést szerzett iskolateremtő kutatásaiért; egyetemi tanszékek megszervezéséért és vezetéséért; fiatal kutatók sorának kineveléséért; vezető tisztségekben is megnyilvánuló hazai és nemzetközi tudományszervezői tevékenységéért”.

Legfontosabbnak a gyártási folyamatok és gyártóberendezések irányítása és felügyelete terén folytatott kutatásaim eredményeit tekintem. Ezirányú tevékenységem során, a 80-as évek elején a megmunkálást kísérő jelek párhuzamos feldolgozásán, mélyreható elemzésén, az alakfelismerés döntési módszerein alapuló modelleket és algoritmusokat fogalmaztam meg, és tanulásra képes, általános célú, felhasználó által programozható szerszámgép-felügyeleti rendszereket dolgoztam ki itthon, a BME Gépgyártástechnológia Tanszéke és az MTA SZTAKI közti együttműködés keretében, illetve az Aacheni Egyetem világhírű Szerszámgép Laboratóriumában. Az irányvonalat folytatva, a 90-es évek elején – részben Humboldt-ösztöndíjam során – neurális és hibrid mesterséges intelligencia módszereken alapuló eljárásokat és rendszereket fejlesztettem ki gyártási folyamatok és rendszerek irányítására és felügyeletére. Az International Academy for Production Engineering (CIRP) keretében 1993-ban tartott, A Step towards Intelligent Manufacturing: Modeling and Monitoring of Manufacturing Processes through Artificial Neural Networks című bemutatkozó előadásom cikkváltozata eddig több mint száz független hivatkozást eredményezett.

Leghasznosabbnak az elmúlt évtizedben – egy nagyobb kutatólaboratórium élén – végzett, a gyártási hierarchia magasabb szintjeit megcélzó kutatásaimat tartom. Az MTA SZTAKI által vezetett, a BME és a Miskolci Egyetem mint akadémiai partnerek részvételével folytatott „Digitális vállalatok, termelési hálózatok” és a „Valósidejű, kooperatív vállalatok” NKFP-projektek, illetve témához

kapcsolódó, számos EU-s kutatási együttműködés keretében kidolgozott eredményeinket olyan nemzetközi cégek alkalmazzák, mint a GE Hungary, AUDI, BOSCH, PICANOL, BECKER, illetve a további hazai palettáról például Dunapack, M-real, Zalai Nyomda. A Hitachi Production Engineering Research Laboratory (PERL) kutatóközponttal folytatott szerződéses K+F munka már Japánban közösen benyújtott szabadalmat is eredményezett („Self-building Production Simulation Systems”). Valószínűleg e tevékenységemnek köszönhető (más tisztségek mellett) tagságom a European Academy of Industrial Management szervezetben és elnökségem az International Federation of Automatic Control Manufacturing and Logistics Systems szekciójában (Coordination Committee).

2. Munkatársaimmal olyan megoldásokat kutatunk, amelyek képesek a változó, bizonytalansággal terhelt környezetben működő, összetett műszaki és gazdasági rendszerek (ilyenek a kutatásaink fő tárgyát képező gyártórendszerek és termelési hálózatok) valósidejű kezelésére, valamilyen egyensúlyra törekedve az optimalizálás, autonómia és kooperáció között. Váncza József kollégámmal együtt most éppen erősen dolgozunk a CIRP 2011-ben, Budapesten tartandó 61. Közgyűlésének egyik plenáris előadásán, mely ezzel a témakörrel kapcsolatos. A várhatóan Cooperative, Responsive Manufacturing Enterprises címmel megjelenő cikket neves európai és tengerentúli társszerzőkkel együtt jegyezzük. Az áttekintő jellegű cikk kapcsán egyrészt tágabb kontextusba tudjuk helyezni saját eredményeinket, másrészt pedig rávilágítunk több, megoldandó problémára és a kiváltképp ígéretesnek tekinthető megközelítésre. E területen még számos, erős elméleti megalapozottságot követelő, és a gyakorlatban is releváns, megoldandó problémával nézünk szembe.

Az általam művelt témakörben az alap- és az alkalmazott kutatás középtávon is elválaszthatatlan. Éppen ezért tekintem súlyponti feladatomnak, hogy eredményesen építsem fel és működtessem a Fraunhofer Gesellschaft és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésével az MTA SZTAKI-ban, 2010-ben létrehozott Fraunhofer Termelésmenedzsment és -informatika Projektközpontot, a kutatás, az egyetemi oktatás és az ipari felhasználás harmonizálási célkitűzésével.

3. Nem tudok egyetlen tudóst megnevezni. Tanulmányaim idején a tudomány több óriása is megfogott, talán Gausst, Newtont, Maxwellt, Einsteint említeném elsősorban. Gábor Dénes-díjam kapcsán jobban megismertem az ő munkásságát, és többek közt vele összefüggésben szembesültem a tudósok felelősségérzetének fontosságával.

Természetesen a közvetlen emberi kapcsolatok sokszor meghatározóbbak. Pályafutásom során nagyszámú kiváló tudóssal kerültem kapcsolatba, itthon és nemzetközi színtéren is. Most csak a hazaiakra és közülük is csak azokra szeretnék kitérni, akik már eltávoztak. Kőváry Károllyal kezdeném, aki ha nem is tudósként, hanem a matematikát csodálatra méltó módon oktatni képes tanárként és emberként volt rám meghatározó hatással a Fővárosi Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatán. Egyetemi éveim alatt lenyűgözött Simonyi Károly személyisége és átfogó tudása. Az MTA SZTAKI-ban sok kiemelkedő kutatóval ismerkedhettem meg, az elhunytak közül leginkább Hatvany Józsefre és Márkus Andrásra gondolok gyakran.

4. Legfontosabbnak a világ energiaellátásának új alapokra helyezését, illetve a fenntartható fejlődés irányába tett fontos lépéseket tartom. E tekintetben a gyártástudomány és -technológia területén is kulcsfontosságú kihívásokkal nézünk szembe. Csak néhányat említve: energiahatékony, a környezetet legkevésbé károsító technológiák; az anyag leválasztásán alapuló megmunkálások helyett az additív módszerek; a teljes termelési folyamat energia- és nyersanyaghatékony megszervezése; a gyártás, felhasználás, újrahasznosítás körének lehető legteljesebb zárása stb. CIRP-beli szóhasználattal élve, a versenyképes, ugyanakkor fenntartható gyártás (competitive and sustainable manufacturing) megvalósítása.