HUNYADY LÁSZLÓ (1959)

Orvosi Tudományok Osztálya • Szakterület: molekuláris élettan, kísérletes endokrinológia • Foglalkozás: intézetvezető egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Élettani Intézet

1. Kutatómunkám középpontjában azoknak a receptormolekuláknak a vizsgálata áll, amelyek a sejtek működését szabályozó külső tényezők (például hormonok vagy neurotranszmitterek) hatásait közvetítik a sejtmembránon át a sejtek belsejébe. A legfontosabb és gyakorlati szempontból is legérdekesebb tudományos eredményeimnek azokat a megfigyeléseinket tartom, amelyekkel kimutattuk, hogy az általunk vizsgált receptormutációk – az angiotenzin II receptorának mutációi – eltérő módon befolyásolják a hormon hatására a sejtekben látszólag párhuzamosan kialakuló molekuláris válaszreakciókat. Ez felveti annak lehetőségét, hogy lehetséges olyan gyógyszereket fejleszteni, amelyek nemcsak abban a tekintetben specifikusak, hogy a sejtek felszínén található ezernyi receptor közül melyiken fejtik ki hatásukat, hanem esetleg az adott receptornak is csupán bizonyos hatásait hozzák létre, illetve gátolják. Ma is rendelkezünk már olyan szerekkel, amelyek ilyen szelektivitást mutatnak, de várható, hogy a közeli jövőben tudatos fejlesztéssel még több ilyen hatóanyag kerül majd forgalomba.
A kutatómunka hasznosságával kapcsolatban azt szeretném kiemelni, hogy nagyon fontosnak tartom annak szerepét a felsőoktatásban. Ez a társadalmi hasznosulásnak egy olyan formája, amit sokan hajlamosak alábecsülni. Mint egyetemi oktató azt látom, hogy a tudományos munka nem csupán azért fontos, mert a kutatást végző oktató magasabb szinten tudja végezni az oktatómunkáját; hanem azért is, mert a nemzetközi szinten is elismert, valódi

eredeti felfedezéseket eredményező kutatómunka olyan vonzerőt jelent, melynek segítségével a legtehetségesebb fiatalokat is bevonhatjuk az oktatásba. Ennek óriási jelentősége van a felsőoktatási intézmények oktatóutánpótlása és az oktatás minősége szempontjából.

2. Az elmúlt években sejtes modellrendszerekben leírtuk, hogy az úgynevezett kalcium-mobilizáló hormonok hatására a sejteken belül létrejövő jelátviteli folyamat részeként egy olyan hírvivő keletkezik, mely a sejtekből kijutva a környező sejtek működését képes szabályozni. A mechanizmus lényege, hogy a hormonok egy része úgy fejti ki hatását, hogy az általuk aktivált receptor egy enzimet aktivál, mely a sejtmembránban található inozitol tartalmú foszfolipidekből hírvivőket szabadít fel, és ezek egyike a sejtek kalcium-anyagcseréjére hatva szabályozza azok működését. Saját kísérleteink alapján felhívtuk arra a figyelmet, hogy a folyamatban szereplő lipidek zsírsavösszetételéből adódóan ennek a jelátviteli folyamatnak részét képezi az egyik legfontosabb endogén kannabinoid hatású anyag, a 2-arachidonil-glicerin felszabadulása, mely a plazmamembránon átjutva hatásokat hoz létre, és összehangolhatja a közelben található sejtek működését. Ez arra utal, hogy az endogén kannabinoidok a szervezetben nagyon sok helyen fejthetnek ki hatásokat. Jelenlegi és a közeljövőben tervezett kutatásaink fő célja, hogy megismerjük azokat az életfolyamatokat, melyekben e sejtes rendszerekben leírt mechanizmusnak élettani szempontból is fontos szabályozó szerepe van.

3. Ez nehéz kérdés, mert nem könnyű annyi kiváló tudós közül egy példaképet kiválasztani. Ha egy tudós mellett le kell tenni a voksot, akkor én Szentágothai Jánost választom, aki megmutatta, hogy Magyarországon, nehéz körülmények között is lehet világviszonylatban élenjáró kutatómunkát végezni, és több generáción átívelő maradandó hatású tudományos iskolát létrehozni. Ma Magyarországon sokkal jobb viszonyok között lehet kutatni, mint a 20. század derekán, amikor Szentágothai János alkotott. Nemzeti sorskérdésnek tartom, hogy a legtehetségesebb fiatalok közül minél többet meggyőzzünk arról, hogy itthon is lehet világszínvonalú kutatómunkát végezni. Fontos azonban, hogy ehhez nem elég a meggyőzés és a jó példák, hanem a feltételeket is meg kell teremteni.

4. Amit szeretnék látni, hogy hozzáférhetővé váljon mindenki számára az egyéni genetikai állomány, a DNS-szekvencia meghatározása, és ennek ismeretében a terápiát olyan egyénre szabott módon lehessen megtervezni, hogy a lehető legkevesebb mellékhatás mellett optimális terápiás hatás legyen elérhető. Amit nem szeretnék látni, hogy ezzel az információval visszaélve a biztosítók drágább egészségügyi biztosítást ajánljanak azoknak a személyeknek, akik a génjeikben LÉVŐ információ alapján betegségre hajlamosabbak; illetve, hogy az orvos szerepe a terápiában háttérbe szoruljon a számítógépekkel szemben.