KONDOROSI ÉVA (1948)

Biológiai Tudományok Osztálya • Szakterület: növényi molekuláris biológia, növény–baktérium szimbiózis, sejtciklusszabályozás • Foglalkozás: intézetigazgató, Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány Növénygenomikai, Humán Biotechnológiai és Bioenergiai Intézet
 

1. 1982-től dolgozom a Rhizobium baktériumok növényekkel való együttélésén. Ez a kutatási terület egyrészt rendkívül hasznos, hiszen a növényi sejtekben élő baktériumok által megkötött nitrogén biztosítja a növény számára a nitrogénforrást, másrészt hihetetlenül gazdag, összetett és izgalmas. Én lenyűgözőnek tartom azt a párbeszédet, ami a baktériumok és a növény között zajlik, és ami végül egy új növényi szerv, a gyökérgümők kifejlődéséhez vezet. Nemcsak ennek a többlépcsős párbeszédnek a molekuláris jelei, hanem a baktériumoknak és az általuk megfertőzött növényi sejteknek az összehangolt, és a pro- és eukarióta sejtekben szinte azonos mechanizmusokon alapuló differenciálódási folyamatai is rendkívül érdekesek. Továbbá a gümők kialakulása egy ideális modellrendszer a növényi szervfejlődés tanulmányozására, mivel ez bakteriális jelmolekulákkal indukálható, és így a gümőfejlődés minden lépése követhető az első pillanattól, például hogyan aktiválódik a sejtciklus a nyugvó gyökérsejtekben, hogyan jön létre a gümőkezdemény, és hogyan differenciálódnak a sejtek hatalmas, több tízezer baktériumot elszállásoló poliploid sejtté. Ezek a vizsgálatok alapvető felfedezésekhez vezettek a növények szervfejlődésében, de feltárták a baktériumok eddig ismeretlen differenciálódási folyamatait is. Így esetemben szinte elválaszthatatlan, hogy mi a legfontosabb, leghasznosabb vagy legérdekesebb. 1982-ben a legfontosabb és legérdekesebb kérdés az volt, hogy milyen Rhizobium-gének felelősek a gümőfejlődés beindításáért a növényben. Ezeknek a baktériális gümőkötési géneknek az azonosítását férjemmel, Kondorosi Ádámmal együtt végeztük két munkatársa részvételével nagyon komoly nemzetközi versenyben. Elsők lettünk. Ezt tartom kutatómunkám egyik legértékesebb eredményének. Ezt követte a növényi sejtosztódást és a növényi sejtek differenciációját szabályozó CCS52 géncsalád felfedezése, melynek döntő szerepe van a növényfejlődés-biológia és sejtciklus-szabályozás megértésében. Ez egy általam beindított, nagy nemzetközi elismerést kiváltott tudományterület, ezért különösen fontos számomra. A CCS52 fehérjék révén indukálható a genom duplikációja, és így poliploid sejtek jöhetnek létre. A genom méretének növekedésével a sejtek mérete is növekszik, és így változtatható a növényi sejtek, szervek, de az egész növény mérete is. Ez számos biotechnológiai alkalmazási lehetőséget kínál, ezért mostanáig ezeket az eredményeimet tartottam a leghasznosabbnak. Számomra azonban mindig az aktuális és a még megoldatlan kérdések a legérdekesebbek és legfontosabbak. Ez most a szimbiotikus sejtekben termelődő ötszáz növényi peptid szerepének a felderítése, melyek a baktériumok genomjának megsokszorozódását, a sejtek méretének növekedését és a sejtosztódás irreverzibilis leállítását eredményezik, és ezáltal a baktériumok visszafordíthatatlan végleges differenciálódását. A jelenlegi vizsgálataink arra irányulnak, hogyan tudja a növény a sejtjeiben szimbiózisban élő baktériumokat a peptidek révén kordában tartani, és átalakítani az anyagcseréjüket úgy, hogy azok csak a növény számára hasznos nitrogénkötést végezzék, és képtelenek legyenek visszatérni a növényen kívüli életre. Kérdés, hogy mi ez a folyamat? Lehetséges, hogy egy új sejtszervecske kialakulásának vagyunk tanúi? Mindezen izgalmas kérdések mellett, valószínűleg ezek a növényi peptidek jelentik majd a legnagyobb és leghasznosabb felfedezést számomra. Kimutattuk, hogy a peptideknek jó része mikrobaölő tulajdonsággal rendelkezik, és ezek nemcsak a Rhizobiumokra, hanem a baktériumok és gombák széles skálájára is hatnak; így megölik az ismert antibiotikumokra rezisztens patogén baktériumokat, számos humán patogén gombát és növényi kártevőt. Ezzel a kutatási területünk lényegesen kiszélesedett, hiszen a peptidek szimbiózisban betöltött szerepén kívül vizsgáljuk ezek alkalmazási lehetőségeit a humán- és állatgyógyászatban és növényvédelemben is.

2. A tudományos igényesség, szakterületünk legaktuálisabb és legfontosabb problémáinak megválaszolása, az eredeti ötletek, megközelítések, mindig a maximumra való törekvés és az iskolateremtés az, amit elvárok magamtól. Szeretek új területekre lépni, és – talán leginkább a nőkre jellemzően – én sem riadok vissza a nehézségektől,

nem azt nézem, hogy mit és miért nem lehet megvalósítani, hanem hogyan lehetne a lehetetlennek tűnő dolgokat is megoldani. Szeretném a hallgatóimat, munkatársaimat eredményesen és az elvárásaim szerint vezetni, hogy ők is legalább annyi sikert érjenek el, mint én. Néhány éve tagja lettem az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO), és igazgatósági tag vagyok az International Society for Molecular Plant-Microbe Interactionsnél. Mindkettő rendkívül tekintélyes nemzetközi szakmai elismerés. Idén teljesült a régi vágyam, hogy levelező tagja lettem a Magyar Tudományos Akadémiának. És amiről nem is álmodtam, az az USA National Academy of Sciences tagjai közé választásom volt ugyancsak idén, egy héttel megelőzve az MTA levelező tagságomat. Ez a tudtom nélkül, négy amerikai akadémikus javaslatára történt, és olyan szakmai elismerés, amely csak nagyon kevés külföldinek adatik meg, és rendkívül megtisztelő számomra.

Három éve indítottam el a Baygen Intézet működését az NKTH Teller-programjával néhány külföldről visszahozott kivételesen tehetséges kutatóval az SZBK-tól bérelt helyiségekben. Úgy érzem, hogy kis intézetünkben nagyon értékes eredmények születtek, amelynek a csúcspontja az ez évi Science-cikkünk, továbbá a világ 152 országában benyújtott szabadalmunk a peptidek alkalmazhatóságáról. Szeretném elérni, hogy az elkövetkező években az antibiotikum-jelölt peptidek hatásmechanizmusát megismerjük, és ezekből valóban hatékony gyógyszerek fejlődjenek ki. Tekintve, hogy az antibiotikum-kutatás negyven éve szinte leállt, és a jelenlegi antibiotikumokra multirezisztens törzsek fejlődtek ki, az emberiség egyre védtelenebb mind a multirezisztens törzsekkel, mind az újonnan megjelenő fertőző betegségekkel szemben. Éppen ezért e századra az emberiség egyharmadának a pusztulását jósolták meg fertőző betegségek következtében. Az eredményeink alapján várható, hogy tudunk baktériumokra és gombákra együttesen ható, és az eddigi antibiotikumokra rezisztens törzsekre is hatékony antibiotikum-jelölteket előállítani. Az viszont egy nagy kérdés, hol és hogyan tudjuk ezeket a kísérleteket megvalósítani. Intézetünk kizárólag pályázati forrásból, minden alapfinanszírozás nélkül működik. A jelenlegi nagy pályázatunk nyolc hónap múlva lejár, és még az is lehetséges, hogy az SZBK-tól bérelt épületből az utcára kerülünk egy tervezett építkezés kapcsán. Ha valamit nagyon szeretnék az a megpályázott ERC „Advanced Grant” elnyerése lenne, ami biztosíthatná működésünket, terveink megvalósítását és számos alapvető biológiai kérdés vizsgálatát.

3. Tudományos pálya választásakor döntő szerepe van a példaképeknek és a tudományterület kihívásainak. Esetemben a tudós példaképek családon belül adódtak; apám és férjem személyében. Apám, Tarnai Andor irodalomtörténész, az MTA levelező tagja volt, akit mélységes tudásáért, szerénységéért, emberszeretetéért a tanítványai és munkatársai mindmáig tisztelnek, és az emlékéről, halála után tizenhat évvel is minden évben megemlékeznek. Mindig szerettem volna az ő hivatástudata szerint, az ő példáját követve végezni munkámat. Az igazi szakmai kihívásokat, a nagy nemzetközi megmérettetéseket a férjemmel, Kondorosi Ádámmal végzett kutatások jelentették. Ádámnak már huszonhét évesen nagy nemzetközi hírneve volt. Az ő révén szerettem meg igazán a kutatást, és a vele való, szinte mindennapi szakmai párbajban váltam igazán eredményes kutatóvá. Mellette tanultam meg, hogy milyen az igazi tudományos igényesség, hogyan kell a szakmai versenyben helytállni, a munkatársakat eredményesen és sikeresen irányítani és vezetni. Mellette lestem el az intézetvezetés titkait is. Pályám során számos kivételes egyéniség mellett tanulhattam, dolgozhattam. Az SZBK-ban kezdetben Straub F. Brunó, majd Venetianer Pál volt a főnököm. Ebben az időben volt az SZBK szaktanácsadója Rollin Hotchkiss, az amerikai tudományos akadémia tagja, aki a fiatal kutatók példaképe volt; rengeteg időt szánt ránk, és nemcsak tanácsaival, hanem sokszor konferenciarészvételek anyagi támogatásával is segített bennünket. Jeff Schell, aki a növények Agrobacteriummal történő transzformációjának egyik kidolgozója és az első transzgénikus növény előállítója, és méltán tekintették a Nobel-díj várományosának, a növénybiológia egyik, vagy talán a legnagyobb vezéregyénisége volt. Éveken keresztül dolgoztunk együtt; félelmetes híre ellenére összhangban és barátságban. E sok kiváló férfi mellett van még egy általam csodált és tisztelt női kutató is, Ullmann Ágnes, a Pasteur Intézet kutatási igazgatója és az MTA külső tagja, aki egész életét a kutatásnak szentelte; mind a mai napig keményen dolgozva és mindvégig kiemelkedő eredményeket produkálva. Az utóbbi években Ullmann Ági és Venetianer Pál tanácsai és kritikái segítették munkámat és döntéseimet.

4. A természetben szimbiotikus nitrogénkötés csak a Rhizobium baktériumok pillangós virágokkal való együttélésében történik. Az egyre emelkedő olajárak és ezáltal az egyre költségesebb és környezetszennyező nitrogén műtrágyázás helyett egyre kívánatosabb lenne a növények nitrogénigényét biológiai nitrogénkötéssel pótolni. Ez már a 70-es évek végén is felmerült, amikor a nitrogénkötésért felelős bakteriális gének felderítésével nagy remény fűződött a nitrogénkötési képesség kiterjesztésére. Sok biotechnológiai cég próbálkozása fulladt kudarcba. Azóta tudjuk, mennyire komplex ez a folyamat, és mennyire naiv volt az akkori elképzelés. Az utóbbi két évtizedben nagyrészt ismertté vált a gümőfejlődés menete, és a mai, genomszintű vizsgálatok felgyorsulásával elképzelhető, hogy az elkövetkező tíz évben már valóban tervezhető és kivitelezhető lesz a nitrogénkötési képesség megvalósítása géntechnológiai módszerekkel nem pillangós virágokban is. Ennek a Föld és az emberiség jövőjének szempontjából óriási jelentősége lenne.