A Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi
Centrum Biofizikai Intézete fennállásának 40. évfordulója alkalmából
egész napos nemzetközi tudományos szimpóziumot rendezett Négy évtized
a biofizika szolgálatában címmel a Debreceni Akadémiai Bizottság
székházában, 2009. december 14-én.
A Biofizikai Intézet a Debreceni Orvostudományi
Egyetem Orvosi Fizikai Intézetének jogutódjaként jött létre 1969-ben.
Az alapítástól eltelt negyven év alatt a kis intézet egy méretében és
minőségében is jelentős, kiváló oktató- és kutatógárdával rendelkező
intézetté fejlődött, mely nemcsak hazai szinten tartozik a kiemelkedő
intézetek közé, de nemzetközi elismertsége is példaértékű. A
munkatársak oktatási, kutatási területen elért egyre jelentősebb
eredményei jól tükrözik az intézet dinamikus és előremutató
fejlődését. A töretlen fejlődésben elévülhetetlen érdemeket szerzett
Damjanovich Sándor akadémikus, aki harminckét éven át vezette az
intézetet, majd 2001-ben átadta az irányítást utódjának, Gáspár Rezső
professzornak. 2009-től Szöllősi János egyetemi tanár vezeti az
intézetet.
A tudományos szimpózium délelőtti programja során a
Magyar Tudományos Akadémia részéről Pálinkás József akadémikus, az MTA
elnöke levélben méltatta az intézet elmúlt négy évtizedben nyújtott
teljesítményét, majd Závodszky Péter az MTA Biológiai Osztályának
elnöke köszöntötte a résztvevőket, és mondta el az intézethez fűződő
személyes élményeit. A Debreceni Egyetem részéről Fésüs László
akadémikus, a Debreceni Egyetem rektora, szintén levélben köszöntötte
a résztvevőket és az intézet munkatársait, majd Gergely Pál
akadémikus, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
(DE OEC) tudományos igazgatója és Csernoch László egyetemi tanár, a DE
OEC Általános Orvostudományi Karának dékánja méltatta az intézet
érdemeit. Az MTA és a magyar egyetemek partnerintézeteinek volt és
jelenlegi vezetői – Keszthelyi Lajos akadémikus, Ormos Pál akadémikus,
Nyitrai Miklós egyetemi tanár, Kellermayer Miklós egyetemi tanár –
köszöntőit követően Damjanovich Sándor akadémikus, a Biofizikai
Intézet iskolateremtő professzora tekintette át az elmúlt negyven év
eseményeit és eredményeit. Szöllősi professzor előadásában az intézet
jelenlegi helyzetét, oktatási feladatait, kutatási
infrastruktúrájának, kutatási területeinek sokszínűségét, valamint a
jövőbeli terveket ismertette.
A délutáni programban tudományos előadások
hangoztak el az intézet kiemelkedő, az intézetben folyó kutatásokat is
meghatározó külföldi kollaborációs partnereinek részvételével: Thomas
A. Waldmann, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának
tagja, az MTA tiszteletbeli tagja, a Debreceni Egyetem díszdoktora az
interleukinok biológiájáról, Thomas M. Jovin, a göttingeni Max Planck
Intézet korábbi főigazgatója, az MTA tiszteletbeli tagja, a Debreceni
Egyetem díszdoktora pedig a neurodegeneratív betegségek kialakulásában
fontos szerepet játszó fehérjék aggregációjának modern biofizikai
vizsgálatáról tartanak előadást. A délutáni programot Damjanovich
Sándor akadémikus zárta, aki az MTA–Debreceni Egyetem Sejtbiológiai és
Jelátviteli Kutatócsoportjának legutóbbi eredményeiről, a kálium
ioncsatornák immun-szinapszisban betöltött szerepéről számolt be.
A Nemzetközi Szimpóziumon mintegy százan vettek
részt az ország különböző egyetemeiről. A sikeres rendezvény tovább
öregbítette a debreceni Biofizikai Intézet hírnevét.
A Biofizikai Intézet története
A Debreceni Tudományegyetem 1912-es alapítását követően, 1918-ban
orvosfizikai és orvoskémiai előadásokat engedélyeztek az alakuló
egyetemi orvosképzés keretében. 1923-ban alapították meg az Orvoskari
Fizikai Intézetet, amely egyben az egyetem első fizikai intézete volt,
és a Bem tér 18. szám alatt lévő épületben nyert elhelyezést. Első
vezetője Wodetzky József lett, aki elsősorban csillagász volt;
kezdeményezésére 1930-ban csillagvizsgáló létesült az egyetem
Botanikus Kertjében. 1935-től Gyulai Zoltán, aki később az MTA tagja
lett, vette át az intézet vezetését, majd 1940-ben Kolozsvárra
távozott. Utóda az akkor már több éve az intézetben dolgozó Szalay
Sándor lett. A Vallás és Közoktatási Miniszter 1950. április 7-én kelt
levelével az Orvoskari Fizikai Intézet teljes személyi állományát és
felszerelését a Természettudományi Karra helyezte át, neve a
továbbiakban Kísérleti Fizikai Intézet és Tanszék lett, amelynek
vezetését a később nemzetközi hírnévre szert tett akadémikusra, Szalay
Sándorra bízták. Szalay Sándor Debrecenben – sőt hazai viszonylatban
is – elsőként honosította meg a magfizikai kutatásokat. Magreakciókkal
és az atommagok gerjesztett állapotával kapcsolatos kutatásai
nemzetközi szinten is visszhangot váltottak ki. A magfizika mellett
Szalay Sándor egyéb területeken (például: elektrolitok vizsgálata, az
ultrahang kémiai hatásainak tanulmányozása) is jelentős eredményeket
ért el. Orvosi kutatásokat is végzett, az ő nevéhez fűződik a
nukleáris medicina eljárásainak, elsősorban a radioaktív nyomjelzéses
technika orvosi-biológiai alkalmazásainak hazai bevezetése. 1951-ben
az Orvostudományi Kar önálló egyetemmé vált Debreceni Orvostudományi
Egyetem néven. Az orvostanhallgatók fizika oktatását az 1950/51-es
tanévtől az újonnan alakult Orvosi Fizikai Intézet látta el. Első
vezetője Tóth Lajos volt, aki arra törekedett, hogy az orvosi fizika
nélkülözhetetlen alapelveit az orvostanhallgatók színes, érdekes és
könnyen követhető előadások során sajátíthassák el. 1968-ban
Damjanovich Sándor vette át az intézet igazgatását. Kinevezését
követően új oktatói és kutatói profil kialakításába kezdett, ennek
megfelelően átszervezte az intézetet, amelynek új neve 1969-től
Biofizikai Intézet lett. Az új intézet első kutatási területe fehérjék
és nukleotidok kölcsönhatásának vizsgálata, valamint enzimek
szerkezeti és funkcionális sajátságai közötti összefüggések elméleti
és kísérleti tanulmányozása volt, többek között fluoreszcenciás
technikákkal. Munkatársaival újszerű fizikai megközelítéseket vezettek
be az enzimológia területén: Somogyi Bélával közösen megalkották az
enzimkinetikai modellt, amely nemzetközi szinten is elismertséget
eredményezett. A modell sikerét bizonyítja az is, hogy Damjanovich
professzor 1976-ban meghívást kapott a kémiai Solvay-konferenciára,
amelyen korábban a magyar kutatók közül csak Szent-Györgyi Albert vett
részt. Gáspár Rezsővel a magmágneses rezonancia eszköztárát
alkalmazták az enzimológiai kutatásokban.
1974-ben az intézet a Bem térről a DOTE területén
lévő új Elméleti Tömbbe költözött. Ezzel egy időben a tudományos
kutatómunka is új irányt vett: a sejtfelszíni fehérjék fluoreszcenciás
vizsgálata került a kutatások előterébe. 1979-ben nemcsak hazánkban,
de Kelet-Európában is elsőként vezették be az áramlási
citofluorimetriát, amelynek módszertani továbbfejlesztéséhez az
intézet munkatársai jelentősen hozzájárultak (Damjanovich Sándor,
Szöllősi János, Trón Lajos). Ez a lépéselőny elősegítette azt, hogy a
következő két évtizedben a citometriai kutatások területén az intézet
kutatói a világ élvonalába kerüljenek. Az általuk kidolgozott áramlási
citometriás fluoreszcencia rezonancia energia transzfer (FRET)
módszerrel a sejtfelszíni fehérjék távolságviszonyai egyedi sejtek
szintjén tanulmányozhatók. Új kutatási területként, a nyolcvanas évek
végén/kilencvenes évek elején indultak el az intézetben az
elektrofiziológiai vizsgálatok, amelyek immunsejtek, főként limfociták
ioncsatornáinak biofizikai és farmakológiai karakterizálására,
valamint az ioncsatorna-aktivitás biológiai szerepének feltárására
irányultak. A metodika bevezetésében, az elektrofiziológiai kutatások
megszervezésében nagy szerepe volt Gáspár Rezsőnek. Szabó Gábor
kezdeményezésére indultak el a sejt- és molekuláris biológiai
kutatások. Ez idő alatt az intézet a modern mikroszkópiás módszerek
(AFM, CLSM) magyarországi meghonosításában is komoly érdemeket
szerzett.
A Sejtbiológiai Tanszék megalakulásakor a
Biofizikai Intézet jogutódjaként, 1997-ben létrejött a Biofizikai és
Sejtbiológiai Intézet, a korábbi feladatokhoz újként a sejtbiológia
oktatása társult. Ezt követően 1999-ben a Biofizika Tanszék is
megalakult az intézeten belül, s így a két fő tantárgy oktatására
specializálódott, nem önálló tanszékeken alapuló intézeti struktúra
keletkezett. A két tanszék vezetőjének [Biofizika Tanszék: Szöllősi
János (1999–2009), Panyi György (2009–)], (Sejtbiológia Tanszék: Szabó
Gábor (1997–) fő feladata a biofizika és a sejtbiológia tantárgyak
oktatásának koordinálása az intézetvezető irányítása mellett. A DE
Szenátusának döntése értelmében 2009 decemberétől az intézeten belül
egy új nem önálló tanszék, a Biomatematikai Tanszék kezdte meg
működését, melynek vezetésére Mátyus László kapott megbízást. Az új
tanszék fő feladata a biostatisztika tantárgy oktatásának kialakítása
és illesztése a különböző képzési formákhoz.
Damjanovich Sándor iskolateremtő professzor
2001-ben leköszönt az intézetvezetői posztról. Az intézet irányítását
Gáspár Rezső egyetemi tanár vette át, aki megszervezte a jelenleg is
működő munkacsoport-struktúrát. Gáspár Rezső professzort 2009-ben
Szöllősi János egyetemi tanár követte a Biofizikai és Sejtbiológiai
Intézet élén.
Az intézet korábban is kiemelkedő kutatási és
oktatási hátterét 2005-ben, az Élettudományi Központba való
költözéssel modern, a mai kor legmagasabb követelményeinek is
megfelelő bázisra cserélte. Részben hazai, részben uniós pályázatokon
elnyert anyagi eszközök tették lehetővé az eddig is méltán élvonalbeli
műszerpark fejlesztését: konfokális mikroszkóp (2001, 2007), FACSDIVA
áramlási citométer (2002), fluoreszcencia korrelációs spektroszkóp
UV-lézerrel (2003, 2007), PTI DeltaScan mikroszkópos fluoriméter
(2003), LSC-lézerpásztázó mikroszkóp (2004), FACSArray (2005).
A kiváló műszerállomány magas szintű kihasználását
az intézet átlagfeletti szellemi kapacitása segítette elő. Az
intézetben jelenleg egy akadémikus (Damjanovich Sándor) és hat
akadémiai doktor (Gáspár Rezső, Szöllősi János, Szabó Gábor, Mátyus
László, Panyi György és Vereb György) dolgozik. Emellett tizenhárman
rendelkeznek kandidátusi, illetve PhD-fokozattal.
Az intézetből elszármazott munkatársak az egyetem
és az ország más intézményeiben emelték, emelik a kutatás és oktatás
minőségét. Az intézet korábbi vezető munkatársai közül Trón Lajos
1987-től az akkor újonnan alapított Orvosbiológiai Ciklotron
Laboratórium vezetője lett, Somogyi Béla 1992-ben a Pécsi
Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetének igazgatói állását nyerte
el, melyet sajnálatos módon csak 2006-ig töltött be korán
bekövetkezett halála miatt. Gáspár Rezső pedig a DOTE Angol Program
Titkárságának vezetésére kapott megbízást 1995-ben. Balázs Margit
1995-ben került át az Egyetem Megelőző Orvostani Intézetébe, ahol
jelenleg a Biomarker Analízis Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára és
a Népegészségügyi Kar dékánhelyettese. Matkó János 2000 óta az ELTE
Immunológiai Intézetében dolgozik, ahol jelenleg egyetemi tanár.
2008-tól Jenei Attila vette át a már egységes Debreceni Egyetem
keretén belül a Nemzetközi Oktatási Központ vezetését.
Kutatás, munkacsoportok
Gáspár professzor intézetvezetőként 2001-ben szervezte meg a jelenleg
is működő munkacsoportokat, így az Immun-elektrofiziológiai (vezetők:
Panyi György és Gáspár Rezső, szenior munkatársak: Krasznai Zoltán,
Varga Zoltán, és Hajdú Péter), a Membrán-dinamikai (vezető: Mátyus
László, szenior munkatárs: Jenei Attila), a Sejtbiológiai (vezető:
Szabó Gábor, szenior munkatársak: Bacsó Zsolt és Goda Katalin) és a
Sejtanalitikai munkacsoportot (vezető: Szöllősi János, szenior
munkatársak: Vereb György és Nagy Péter). Az Immun-elektrofiziológia
munkacsoport fő kutatási területei a feszültségkapuzott Kv1.3 K+
csatornák molekuláris farmakológiája, e csatornák sejtfelszíni
eloszlása és az immunszinapszis működése közötti kapcsolat
felderítése, valamint az ioncsatornák szerkezet–funkció
összefüggéseinek tanulmányozása. A Membrán-dinamikai munkacsoport
érdeklődési területe a sejtfelszíni fehérjék szerveződése, különös
tekintettel az MHC I glikoproteinekre. Az alkalmazott módszerek között
megtalálhatók a különböző fluoreszcens technikák és a modern
mikroszkópos eljárások is. A Sejtbiológiai munkacsoport két
alapkutatási témája: a P-glikoprotein konformációs és topológiai
viszonyai, és a magasabb rendű kromatinszerkezet strukturális
sajátságai; alkalmazott kutatási projektjei pedig áramlási citometriás
mikrogyöngy tesztek fejlesztése molekuláris genetikai vizsgálatok
céljaira, valamint ciklodextrinek alkalmazása célzott drogbevitelre. A
Sejtanalitikai munkacsoport egyik
|
|
fő kutatási témája az ErbB2 receptor tirozin kináz,
mely fontos szerepet játszik az emlő-, és számos egyéb tumor
kifejlődésében és progressziójában. Egy ErbB2 ellenes monoklonális
antitest, a trastuzumab (Herceptin®) önmagában is hatásos rákellenes
szer, azonban nem minden ErbB2 pozitív beteg válaszol a trastuzumab
kezelésre. A kutatás során a Herceptin®-rezisztencia molekuláris
biofizikai hátterét Herceptin®-szenzitív és -rezisztens sejtvonalak
összehasonlító elemzésével tanulmányozzák.
Damjanovich Sándor akadémikus vezetésével 1996-ban
alakult meg az MTA által támogatott Sejtbiofizikai Kutatócsoport
(szenior munkatársak: Vámosi György és Dóczy-Bodnár Andrea), amely
2007-től a Gergely Pál akadémikus által vezetett MTA– DE Sejtbiológiai
és Jelátviteli Kutatócsoport részeként működik. Az akadémiai
munkacsoport mind az oktató-, mind pedig a kutatómunkában
elválaszthatatlan egységet alkot az intézettel. Az MTA-csoport
kutatási programjának középpontjában a fehérjék működésében szerepet
játszó fehérje–fehérje kölcsönhatások felderítése és ezek dinamikája
áll, amit főként modern biofizikai módszerekkel tanulmányoznak.
Fontosabb kutatási területeik: a T-sejtes immunválasz kiváltásában és
szabályozásában szerepet játszó fehérjék sejtfelszíni
elrendeződésének, molekuláris kölcsönhatásainak vizsgálata;
magreceptorok, transzkripciós faktorok kölcsönhatásainak
tanulmányozása.
A kutatócsoportok önálló kutatási profillal
rendelkeznek, ugyanakkor közösen használják az intézet kutatási
infrastruktúráját. Egymás szaktudására építve, példamutató szakmai
kooperáció keretén belül működnek, ami közös pályázatokban,
közleményekben testesül meg. Az intézet munkacsoportjai a DE OEC több
kutatócsoportja részvételével 2002-ben megalakult Molekuláris Medicina
Kutatóközpont szerves részét képezik, amely elnyerte az Európai Unió
Kiválósági Központja címet. Az MMKK első igazgatója Damjanovich Sándor
professzor volt (2002–2005). Az intézet három munkacsoportja is
aktívan vesz részt abban a pályázatban, amelyet a Társadalmi Megújulás
Operatív Program keretén belül az innovatív kutatóteamek létrehozására
írtak ki és nyertek meg Kutánbiológiai Kutatóközpont (KBKK): A
Debreceni Egyetem innováció orientált kutatásának integrálása nagy
populációkat érintő bőrbetegségek patomechanizmusának vizsgálatára
(Acronym: DERMINOVA) címmel. Az elnyert projekt koordinálását az
intézet végzi Szöllősi János vezetésével.
A Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetben az elmúlt
negyven évben 534 in extenso közlemény született, amelyek összesített
impakt faktora meghaladja az 1400-at. Az intézet munkatársaihoz
emellett hat könyv és hetvennégy könyvfejezet köthető.
A kutatómunkához kapcsolódóan az intézet
munkatársai élénk tudományos közéleti tevékenységet is folytatnak:
országos vagy nemzetközi tisztséget töltöttek, illetve töltenek be
különböző biofizikai, sejt- és molekuláris biológiai szervezetekben.
Damjanovich Sándor az MBFT tiszteletbeli elnöke, 1995 óta a European
Molecular Biology Organization (EMBO) választott tagja. Szöllősi János
az MTA Biofizikai Bizottságának és a Magyar Biofizikai Társaság (MBFT)
Sejtanalitikai Szekciójának elnöke, emellett tagja az International
Society of Advancement of Cytometry (ISAC) vezetőségének. Gáspár Rezső
az MBFT Ioncsatorna Szekciójának elnöke. Mátyus László az European
Biophysical Societies Association (EBSA) és az MBFT alelnöke. Szabó
Gábor az MTA Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottság elnöke. Jenei
Attila, Krasznai Zoltán, Panyi György és Vereb György az MBFT
vezetőségi tagjai. Vámosi György a Euro-Bioimaging konzorcium
magyarországi koordinátora.
Az intézet munkatársai számos hazai és nemzetközi
konferencia és tanfolyam szervezésével segítették elő a tudományos
eredmények megismertetését, valamint a tudományos kapcsolatrendszer
kiépítését. Részt vettek az 1993-ban, Budapesten megrendezett
Biofizikai Világkongresszus lebonyolításában. 2008-ban Budapesten
került megrendezésre az ISAC világkongresszusa, ahol a nemzetközi
szervezőbizottság tagja, illetve a hazai szervezőbizottság elnöke
Szöllősi János volt.
A tanfolyamok közül kiemelkednek az ICRO, a FEBS és
az EMBO által támogatott elméleti és gyakorlati kurzusok. E
rendezvényeknek esetenként Nobel-díjas előadói is voltak (Paul Boyer,
Manfred Eigen). Rajtuk kívül többek között olyan rangos, nemzetközileg
elismert tudósok emelték a tanfolyamok színvonalát, mint például
George Klein (Karolinska Institute, Stockholm), Thomas A. Waldmann
(National Cancer Institute, NIH, Bethesda), Thomas M. Jovin
(Max-Planck-Institute für Biophysikalische Chemie, Göttingen), Israel
Pecht (The Weizmann Institute, Rehovot), Rudolf Rigler (Karolinska
Institute, Stockholm), Kszumi Akihiro (Akihiro Kusumi) (Kyoto
University, Kiotó) és Mack Fulwyler (University of California, San
Francisco, USA).
Kiterjedt a belföldi és a külföldi kutatási
együttműködések hálózata. Néhány nevezetesebb, az intézettel
folyamatos kooperációban álló intézmény: a leideni és amszterdami
egyetemek, a Max-Planck-Institut für biophysikalische Chemie, a
heidelbergi Német Rákkutató Központ, a cambridge-i Babraham Institute,
University of California San Francisco, az USA National Cancer
Institute (NCI/NIH), az Institute of Biotechnology (UNAM) Cuarnevaca,
Mexikó és University of Tokyo, Japán. A kooperációs munkában az
intézet egyenlő partnerként vesz részt a külföldi partnerek teljes
megelégedésével. Ezt bizonyítja az is, hogy az intézet munkatársai
gyakori vendégek külföldi laboratóriumokban, sőt gyakran kérik fel
őket tudományos ösztöndíjjal akár több éves kutatómunkára is. Jelenleg
is négy külföldi állampolgárságú kutató végez tudományos munkát az
intézetben.
Az intézet hat munkatársa tagja nemzetközi
folyóiratok szerkesztőbizottságának, ketten szerkesztői minőségben
(Mátyus László: Journal of Photochemistry and Photobiology B: Biology,
Szöllősi János: Cytometry Part A). Damjanovich Sándor tagja a
Cytometry Part A és a European Biophysics Journal folyóiratok
tanácsadó testületének, valamint az Archives of Geriatrics and
Gerontology szerkesztőbizottságának. Vereb György a Cytometry Part A,
Jenei Attila a Journal of Photochemistry and Photobiology B: Biology,
nemzetközi folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, míg Bene László
az Open Access Nanomedicine Journal tudományos folyóirat szerkesztő
bizottságának tagja.
Oktatás
Az intézet mind angol, mind magyar nyelven jelentős oktatási
tevékenységet folytat. Az Általános Orvostudományi és
Fogorvostudományi Karok hallgatóinak biofizikai és sejtbiológiai
képzése mellett gyógyszerész, molekuláris biológus, fizikus, illetve
biológus hallgatók biofizikai képzésében, továbbá a Népegészségügyi
Kar hallgatóinak sejtbiológiai és fizikaoktatásában is részt vállal,
mind az előadások, mind pedig a gyakorlati oktatás szintjén. A fentiek
mellett a gyógyszerészhallgatók matematikaoktatásában, valamint az
ÁOK, FOK és GYTK hallgatóinak informatikai képzésében vállalnak
szerepet az intézet munkatársai.
A hallgatói értékelések szerint az intézet által
oktatott tananyag modern és érdekes, az oktatók hozzáállása pozitív.
Oktatómunkájuk elismeréseként az intézet több munkatársa részesült a
hallgatók által adományozott „Az év oktatója” díjban (Mátyus László,
Panyi György, Jenei Attila és Szöllősi János).
Az oktatott tárgyak anyaga mellett a módszerek
folyamatos modernizálása is fontos feladat. Ez többek között önálló
honlap és oktatási portál fenntartását is jelenti, melyen az
előadásanyagok és egyéb hallgatói információk naprakészen állnak
rendelkezésre. Mindemellett a gyakorlati oktatásra helyezett nagyobb
hangsúly következményeként 2007-ben megvalósult a gyakorlati terem
teljeskörű felújítása és modernizálása. A biofizika és a sejtbiológia
tantárgyak oktatását az intézet kollektívája több jegyzet és tankönyv
írásával, szerkesztésével segítette. Az első Biofizika jegyzet
1969-ben jelent meg, amelyet 1975-ben az első biofizikai gyakorlati
jegyzet követett. Az évek során mindkét jegyzet számtalan,
folyamatosan frissülő tartalmú kiadást ért meg. A külföldi hallgatók
képzésének elősegítésére mindkét jegyzet angol nyelven is kiadásra
került.
A Medicina Kiadó gondozásában 2000-ben jelent meg a
Damjanovich Sándor és Mátyus László által szerkesztett Orvosi
biofizika tankönyv, amelynek írásában a Pécsi Tudományegyetem
Biofizikai Intézetének munkatársai is részt vettek. Az Orvosi
biofizika tankönyv (2006) második, átdolgozott és kiegészített
kiadásának elkészítésében (szerkesztők: Damjanovich Sándor, Fidy
Judit, Szöllősi János) már a SOTE Biofizikai és Sugárbiológiai
Intézete is részt vállalt. Ez a könyv mindegyik magyarországi
orvostudományi karon elfogadott tankönyvvé vált. 2007-ben német,
2009-ben pedig angol nyelven is megjelent. Ez az első olyan tankönyv,
amelyet három nyelven adtak ki, és kifejezetten az orvostanhallgatók
oktatására használják Magyarországon.
Az intézet munkatársai által írt első Sejtbiológia
jegyzet 1997-ben jelent meg. Ugyanebben az évben magyar és angol
nyelvű gyakorlati jegyzet kiadására is sor került. 2004-ben adták ki a
Szabó Gábor által szerkesztett Sejtbiológia tankönyvet (Medicina),
amely az első sokszerzős, hazai sejtbiológia tárgyú könyvnek
tekinthető. E könyv szerzői között az intézet munkatársai mellett
számos más hazai szakember is megtalálható.
A graduális képzés mellett már a kezdetektől fogva
intenzív tudományos diákköri munka folyik az intézetben, amelynek
eredményességét a TDK-s hallgatók által elnyert Pro Scientia- és
Weszprémi-díjak jelentős száma is jelzi (öt, illetve tizenöt). A
tudományos diákköri munkában részt vevő hallgatók jelentős része a
későbbiekben bekapcsolódik a doktoranduszképzésbe, így a kutatói
utánpótlás biztosítva van.
A posztgraduális (PhD) képzésben 1993 óta
huszonkilenc fő szerzett PhD-fokozatot, akik közül sokan később az
intézetben, valamint az ahhoz szervesen kapcsolódó
MTA-kutatócsoportban kaptak kinevezést.
Az intézetnek jelenleg tizennyolc, az egyetemi
doktori (PhD) képzésben akkreditált tagja van, akik
oktatóként/témavezetőként vesznek részt a doktoranduszképzésben.
Többségük a Membránbiofizikai kérdések és vizsgálómódszerek doktori
program tagja, amely 1993-ban alakult Damjanovich Sándor vezetésével.
2001-ben az addig önállóan működő program a frissen megalakult
Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola (DI) része lett, amelynek első
igazgatója (2001–2006) Damjanovich Sándor volt. A Membránbiofizikai
kérdések és vizsgálómódszerek program 2007-től az Elméleti
Orvostudományok DI jogutódjaként megalakult Molekuláris Orvostudomány
DI keretén belül működik. A program vezetője 2001 és 2009 között
Gáspár Rezső volt, jelenlegi vezetője Szöllősi János. A doktori iskola
titkári funkcióját szintén intézetünk munkatársai látták/látják el:
2001 és 2007 között Krasznai Zoltán, 2008-tól pedig Dóczy-Bodnár
Andrea. Az intézet három akkreditált oktatója 2008 óta a Molekuláris
Sejt- és Immunbiológia DI tagja. A Gyógyszertudományok DI valamint a
Klinikai Orvostudományok DI keretén belül folyó képzésben egy-egy
intézeti munkatárs vesz részt.
A posztgraduális képzés hallgatói mellett a
klinikák és intézetek között együttműködő kutatóknak is lehetőséget ad
az intézet az egyedi műszerpark használatára, ami a modern áramlási
citometriás, atomerő-mikroszkópiás, képanalizáló és elektrofiziológiai
módszereket is magában foglalja.
Perspektíva
Az elmúlt negyven év kitartó munkája és a folyamatos fejlődés
eredményeként az intézet egyedülálló szellemi kapacitással és kiváló
műszerállománnyal rendelkezik. Mindez biztosíték arra, hogy
munkatársai magas szinten végezzék oktatási feladataikat, és érdemben
tudjanak válaszolni a tudományos kutatás kihívásaira. A munkába vetett
hitet szeretnék átadni a következő generációnak, az oktatói és kutatói
utánpótlásnak, hiszen csak így lehet fenntartani a töretlen dinamikus
fejlődést, és biztosítani azt a jövőképet, amely továbbra is vonzóvá
teszi ezt a pályát.
Kulcsszavak: biofizika, sejtbiológia, enzimkinetika, citometria,
elektrofiziológia, immunológia, fluoreszcencia, biostatisztika
|
|