A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és tagszervezetei 2008 februárjában hirdették meg a Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciájának konferenciasorozatát A magyar társadalom a tehetség szolgálatában címmel. E sorozat keretében 2008. szeptember 19-én rendezték meg a Debreceni Egyetemen a Tehetségpontok első országos konferenciáját. Ez a rendezvény a konferenciasorozat kiemelkedő fontosságú állomása volt, hiszen a Tehetségpontok jelenleg még megalakulásuk kezdeti stádiumában vannak, és így működésük alapelveinek és hálózatos együttműködésük módszereinek tisztázása nemcsak a Tehetségpontok fejlődése számára, hanem a tehetségek segítésével kapcsolatos egész programrendszer számára kiemelkedő innovativitással bíró, példaértékű elem. A konferencia céljai az alábbiakban összegezhetőek:

• Megegyezésre jutni annak a szakmai minimumnak a tartalmában, amely a Tehetségpontok működésének minden Tehetségponttól elvárt, megkülönböztető, garanciális alapja lesz.

• Megegyezésre jutni annak az optimális működésnek a jellemzőiben, amely a Tehetségpontok sokszínűségét szem előtt tartva, működésük hosszú távú céljaként megfogalmazható.

• Átgondolni a Tehetségpontok hálózatos együttműködésének kérdéseit, és lehetőséget teremteni a már megalakult és alakulófélben lévő Tehetségpontok képviselői között az első kapcsolatok felvételére.

A konferencia, melyen közel másfélszáz magyar szakember vett részt – határainkon innen és túlról –, Gajda Attila igazgató (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta) elnökletével kezdte munkáját, aki köszöntő szavai után felkérte Fésüs László akadémikust, a Debreceni Egyetem vezetőjét a konferencia megnyitására. Fésüs rektor úr megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tehetséggondozás napjainkban korparancs, s örömét fejezte ki, hogy a Debreceni Egyetemet tisztelték meg e nagyjelentőségű konferencia megrendezésével. Áttekintést adott arról, hogy a Debreceni Egyetemen nagy hagyományai vannak a tehetségek felkutatásának és hatékony fejlesztésének, és az egyetem az utóbbi években különösen nagy figyelmet fordított a tehetséges hallgatókra. 2000 októberében az újra integrálódott Debreceni Egyetemen éppen Fésüs László (mint az integrálódott Debreceni Egyetem első rektora) kezdeményezésére indult el az Egyetem Tehetséggondozó Programjának (DETEP) a kidolgozása. 2001 tavaszán indult meg az első hallgatói csoport beválogatása az akkori másodéves hallgatók köréből a DETEP-be. Természetesen a Debreceni Egyetem elődjein (jelenlegi karain) többféle szervezeti formában korábban is folyt hatékony tehetséggondozás: szakkollégiumok, demonstrátori rendszer, tudományos diákköri munka stb. Az új programnak kiemelt célja volt a legkiválóbb hallgatók intenzív egyéni fejlesztése a gazdagítás és gyorsítás eszközeivel, egységes feltételrendszerben a Debreceni Egyetem minden karán. Ezt egyrészt a felsőoktatás tömegoktatássá válása tette szükségessé, másrészt annak az elvnek az érvényesítése, hogy a kimagasló teljesítmény eléréséhez a belső kognitív és motivációs tényezők mellett a folyamatosan stimuláló tanulási környezet elengedhetetlenül szükséges. Ez a program sikeresnek bizonyult, s nemzetközileg is nagy elismerést váltott ki. Fésüs László megnyitóját azzal a gondolattal zárta, hogy nagy lehetőségeket lát a Tehetségpontok működésében, s a Debreceni Egyetem is elsők között csatlakozott ehhez a hálózathoz, felajánlva mindazokat az értékeket, amelyeket az egyetem szakembergárdája és infrastruktúrája jelenthet a régió eddiginél is hatékonyabb tehetséggondozásához.

Debrecen Megyei Jogú Város vezetése nevében Pappné Gyulai Katalin, a Polgármesteri Hivatal Oktatási Osztályának vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit. Nagy megtiszteltetésnek tartotta ő is, hogy Debrecen adhat helyet e rendezvénynek, az iskolaváros évszázados tehetséggondozó hagyományai, értékei elismerésének is tekintette e konferenciát. Ugyanakkor megragadta az alkalmat, hogy elmondja: Debrecen nemcsak a múlt hagyományait ápolja a fiatalok tehetséggondozásában, de éppen e tanév szeptemberében indul útjára az az összes debreceni iskolát átfogó, korszerű pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó tehetséggondozó program, amelynek célja felkutatni és intenzíven fejleszteni minden tehetséges debreceni diákot. E program keretében közel másfél ezer negyedikes tanuló tehetségének felderítésére indult komplex tehetségazonosító program májusban, és az eredmények alapján ősszel megindul a legjobbakkal az érdemi tehetségfejlesztő munka is. Különösen fontos szempont volt már a tehetségazonosításban is, hogy azokat az alulteljesítő tehetséges diákokat is derítsék fel, akiknek a tanulmányi eredményében eddig nem mutatkozott meg tehetségük, de kiváló képességekkel bírnak. Szép számmal kerülnek be ilyen gyerekek is a programba, akiknek eddigi alulteljesítése többnyire a hátrányos szociokulturális helyzetükből fakadt. Az országosan egyedülálló, tízéves kortól tizennyolc éves korig tartó longitudinális tehetségprogram kidolgozásában jelentős szerepet vállaltak a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének oktatói, s a megvalósításban is számít a város az egyetem kutatóira és oktatóira. A város az elsők között volt a Tehetségpont-regisztrációban is, ennek az új szervezeti keretnek a lehetőségeit is fel fogják használni a fenti program megvalósításához.

Harmadik felszólalóként Debreczeni Attila rektorhelyettes számolt be arról, hogy a Debreceni Egyetem 2001-ben indult Tehetséggondozó Programjának módosításában milyen főbb elveket fogadott el az egyetem Szenátusa a közelmúltban, amelyek a bolognai képzési rendszerhez igazítják az eddigi DETEP-et.

1. A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja lehetőséget biztosít az egyetem hallgatóinak önálló (kutató) tevékenységük kibontakoztatásához, az elért eredményeket pedig különféle támogatásokkal és nem anyagi előnyök biztosításával ismeri el.

• a programba bekerülő hallgató tevékenységének segítése elsősorban a témavezető munkájában testesül meg, ezt kiegészíti a kutatás feltételeinek lehető biztosítása (a fénymásolástól a szervezett előadásokon keresztül a külföldi ösztöndíjakig);

• személyre szóló anyagi támogatás (ösztöndíj) csak valamely dokumentálható eredmény után és alapján adható (ez lehet TDK-dolgozat éppúgy, mint más konferenciaszereplés, publikáció vagy szakma­specifikus tevékenység)

• az eredményes (és csakis az eredményes) hallgatók diplomamellékletet kapnak képzésükről, s előnyt élveznek az MSc/MA- és a PhD-felvételinél.

2. A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja egységes és szervezett keretek között zajlik, miközben ezen belül megőrzi a formák és tudományterületek kialakult sokféleségét.

• a program központi eleme a témavezető–diák kapcsolat, a programba bekerülő összes diáknak rendelkeznie kell témavezetővel és a témavezető által jóváhagyott munkatervvel, ez minden képzési formában (és forma számára) állandó elem;

• a TDK, a szakkollégium és az ezektől független egyéni felkészülés egyenrangú a program keretein belül, s kombinálódhatnak is (a közös pont a témavezető és a munkaterv);

• a programba szűréssel, jelentkezéssel és felvételivel is be lehet kerülni, a programban való részvétel azonban a témavezető elfogadó nyilatkozatával kezdődik;

• a programba bekerült hallgatók regisztrálásra kerülnek a NEPTUN-ban, s előmenetelük dokumentálása is itt történik; háromféle kredit megszerzésére van mód:

– a konzultációs kredit a folyamatos munkát ismeri el (a folytonosság megszakadása a programból való kikerülést vonja maga után);

– a programban résztvevő hallgató jogosult a számára tantervileg előírt kredit és óramennyiségen túl félévente legfeljebb három kurzust hallgatni, ezért külön díj nem számolható fel számára (ezek az ún. képzési kreditek, teljesítésük csak lehetőség, s nem követelmény);

– a teljesítménykredit az elért eredmény alapján szerezhető, ezt az eredményt zárt adatbázisban el kell helyezni (diplomamelléklet csak teljesítménykredit megszerzésével adható);

• a legeredményesebb témavezetők egyetemi szintű elismerésben és jutalmazásban részesülnek.

3. A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjának finanszírozására címzett támogatás különítendő el, ennek kezelése külön rovaton történik, vagyis csak e célra használható.

• az eddigi szétszórt és át nem látható finanszírozást váltja fel e céltámogatás, amely döntő mértékben az egyes képzési formák „gazdáinál”, vagyis a karoknál és szakkollégiumoknál jelenik meg;

• a támogatás elsősorban a hallgatói kutatási feltételek megteremtését szolgálja (más kari célokra nem fordítható), valamint a hallgatói teljesítmények elismeréséhez biztosít forrást;

• a költségvetési támogatás elosztásában részben a kari létszámarányokat, részben a tehetséggondozásban eddig elért eredményeket kell figyelembe venni;

• évente változó mértékű lehet, mert például az OTDK évében (minden második évben) a nevezési és részvételi költségek többletterhet jelentenek;

• a költségvetési támogatásokon túl várhatóan pályázati források is rendelkezésre állnak majd e terület támogatására, e források terhére a tehetséggondozó program kinyitható a doktorképzés felé is (például pótlólagos ösztöndíjak nyújtásával).

Debreczeni Attila rektorhelyettes záró gondolataiban megerősítette: a Debreceni Egyetem készen áll arra, hogy a Tehetségpont-hálózatban jelentős szerepet vállaljon a hétköznapi feladatok megoldásában regionális és országos szinten is. A plenáris ülés zárásaként Csermely Péter professzor, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke tartott előadást a Tehetségpontok aktuális problémáiról. A működésnek különböző szintjeihez kapcsolódó követelmények a következők:

Részlegesen funkcionáló Tehetségpont

• elérhetőség, tanácsadás, részvétel a hálózatos együttműködésben

• tehetségazonosítás tudományos megalapozottsággal

• tehetséggondozás legalább egy területen, hatásvizsgálattal

• helyi, térségi tehetségbarát társadalom szervezése

Teljesen funkcionáló Tehetségpont

• tehetséggondozás több területen

• más Tehetségpontok megalakulásának, működésének segítése

Kiváló Tehetségpont (2009-től)

• komplex tehetséggondozó programok

• tudományos megalapozottságú elemzések, kutatások

• országos jelentőség

Csermely professzor a Tehetségpontok működésének kulcselemeit is vázolta, ezek a következők:

• szakmai korrektség (tehetséget csak tehetséggel lehet gondozni: harmincórás akkreditált továbbképzést végzett pedagógus és/vagy diplomás pszichológus)

• egyéni fejlesztés, személyesség (ugyanez a környezettel, a szülőkkel is)

• az egyéniség tisztelete (az egyes lépések gondos magyarázata + adatvédelem)

• hálózatos együttműködés (helyben + országosan)

• regionális Tehetségpont: megegyezés
alapján

• aktív forrásteremtés

• nonprofit, maximum önköltségi ár

• önkéntes munka

• pályázatok (ÚMFT)

• törekvés a fenntarthatóságra

• regisztráció (háromévente megújítva, egy év türelmi idő, bürokráciamentesség).

Végül a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke a konferencia főbb feladatait összegezte:

• legyünk büszkék önmagunkra, hogy itt vagyunk

• értsük meg jobban, hogy mi a Tehetségpont

• adjuk át a tapasztalatainkat

• állapodjunk meg a szabályokban a következő egy évre

• vizsgáljuk meg a módszertani útmutatóra adott listát: megfelelőek-e ezek a témák?; mi másban kell még segítség?; melyik útmutatók lennének a legfontosabbak?

• végül pedig: új tervekkel feltöltődve, és a többiek bevonásának a szándékával menjünk haza.

A nagysikerű plenáris ülés Gajda Attila üléselnök zárszavával ért véget, amelyben hangsúlyozta, hogy már az eddig hallottak is jelentős muníciót adnak a Tehetségpontok munkájának erősítéséhez, s kifejezte reményét, hogy a munkaebéd asztaltársaságainak vitája újabb fontos megállapításokat hoz.

Ezt követően kezdetét vette a konferencia második felvonása, mely során az ebéd közben tizennégy asztalnál beszélgettek a szakértők egyes előre megadott aktuális kérdéskörökről. Ezek a következők voltak.

• A tehetségpontok működésének szakmai minimuma (három szekció: moderátorok: Gönczi Sándor, dr. Mező Ferenc, dr. Velkey László)

• Hányféle tehetségpont van? Milyen kategóriákba sorolhatóak ezek? (két szekció, mo­derátorok: dr. Bodnár Gabriella, dr. Herskovits Mária)

• Milyen az optimális tehetségpont? (három szekció: moderátorok: Bozsikné Víg Marianna, Pappné Gyulai Katalin, Sarka Ferenc)

• Miben igényel támogatást egy tehetségpont, és miben tud segíteni más tehetségpontoknak? (Moderátor: Munkácsy László)

• Hogyan érdemes a tehetségpontok működésének színvonalát és megbízhatóságát minősíteni, ellenőrizni? (Moderátor: Tóth Tamás)

• A tehetségpontok együttműködése (két szekció, moderátorok: dr. H. Nagy Anna, dr. Horváth László)

• A tehetségpont-hálózat szervezésének kérdései (Moderátor: dr. Csermely Péter)

• A tehetségpontok működésének fenntarthatósága (Moderátor: Rajnai Gábor)

A konferencia harmadik nagy részét a záró plenáris ülés jelentette. Ezen a vitaasztalok vezetői röviden beszámoltak az egyes témákhoz kapcsolódó főbb következtetésekről, a fennmaradó nyitott kérdésekről. (A beszámolókat lásd részletesen a http://www.tehetseg­pont.hu/96-17531.php web-oldalon.) Ezt követően Balogh László, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elméleti és képzési munkabizottságának elnöke összegezte a hallottakat. A beszámolók egyértelműen hangsúlyozták a következőket.

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács „Elméleti és képzési”, valamint „Hálózati” munkabizottságai által kidolgozott tervezetet, amely a Tehetségpontok alapfogalmaira, akkreditációs követelményeire és a módszertani útmutatók témaköreire vonatkozott, a munkaasztalok megfelelő kiindulópontnak tartják a további munkához.

Fontos, hogy sokszínűek legyenek a Tehetségpontok.

Elengedhetetlen a sikeres működéséhez az ezek közötti élő kapcsolatok kialakítása.

Fontos az egyes Tehetségpontok programjának folyamatos újragondolása, fejlesztése; ennek alapvető feltétele a belső kontroll.

Kiemelt szerepe lehet a Tehetségpontok sikeres működésében az oktatási intézményekkel való kapcsolatnak, amely kétirányú hatást eredményezhet: a tehetséggondozás „bölcsői”, az iskolák, felsőoktatási intézmények segíthetik a szakszerű munkát a Tehetségpontokon, ez utóbbiak pedig sokszínűbbé tehetik az oktatási intézmények tehetséggondozó palettáját, sokat segíthetnek a tehetségek felkutatásában.

Meg kell teremteni a sikerhez a személyes feltételeket is, fontos a közreműködő szakemberek tanfolyamokon, posztgraduális képzéseken történő felkészítése.

A folyamatos továbbképzéshez elengedhetetlen a Tehetségpontok műhelytalálkozóit rendszeresen megszervezni, biztosítva a keretet a jó tapasztalatok átadásához.

A kistérségi Tehetségpontoknak kiemelkedő jelentőségük lehet e hálózati programban.

A tehetségpontoknak nem egymás ellen kell dolgozniuk, hanem éppen ellenkezőleg: azt kell keresni, hogyan tudnak az egyes tehetségpontok a saját lehetőségeik kihasználásával minél többet nyújtani a tehetségesek fejlődéséhez – egymás segítésével is. Ha „kinövi” a fiatal az adott Tehetségpont kereteit, tovább kell adni a következő Tehetségpontnak, amely az eddigieknél többet tud adni a fejlődéshez.

A működéshez szükséges anyagi feltételek megteremtésénél több lábon kell állni a hosszú távú fennmaradáshoz, ehhez a Magyar Géniusz Program forrásai csak az egyik bázist jelenthetik.

Nagyon szoros kapcsolat kialakítása szükséges a tehetséges fiatalok szüleivel, a kölcsönös tájékoztatás, egyes esetekben szemléletformálás elengedhetetlen a sikeres tehetséggondozáshoz.

Végezetül Balogh László megköszönte a rendező Debreceni Egyetemnek a konferenciához biztosított kitűnő körülményeket; nem csak a „dologi” feltételek voltak elismerésre méltóak, a családias légkör inspirálólag hatott a személyes kapcsolatok alakulására. Ennek is köszönhető, hogy már a konferencián elindult az együttműködés az egyes Tehetségpontok képviselői között, ami a hosszú távú siker egyik fontos feltétele.