Az idei évben mérföldkőhöz érkezett az Alpok–Adria tudományos együttműködés és a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozat, az Alps–Adria Scientific Workshop. A Magyar Tudományos Akadémia három tudományos bizottsága, az Agrokémiai és Talajtani Bizottság, a Növénytermesztési Bizottság és a Növényvédelmi Bizottság kezdeményezésére és közös szervezésében kialakult együttműködés mára a térség legnagyobb, és egyben – elfogultság nélkül is állítható – legkedveltebb tudományos eseményévé nőtte ki magát az agrártudományok területén.

Az együttműködés gyökerei messzire nyúl­nak. Érzelmileg talán egészen a Monarchiáig, ténylegesen azonban a múlt század 70-80-as éveihez, a hagyományosan jó horvát–magyar együttműködésekhez, az eszéki és a zágrábi egyetemek és agrárintézmények, valamint a magyar agráregyetemek és -fakultások, a szegedi, martonvá­sári kutatóintézetek, valamint a gazdaságok és az akkor még fungáló, egyben a magyar mezőgazdaság „motorját” adó termelési rendszerek tudományos, gyakorlati és üzleti kapcsolataihoz. E történelmi együttműködésnek minden korban részesei voltak az osztrák, a cseh és a szlovák agrárium kutatói, oktatói és gazdálkodói is. Az eszéki tudományos rendezvényeken vagy a martonvásári bemutatókon egymás mellett láthattuk a Zagrebcsanka és Lonja búzafajtákat a Solarissal, a Lovrinnal vagy a probsdorfi fajtákkal; az OSSK-kukoricahibridek vagy a GK-napraforgók ugyanúgy megbecsülésnek örvendtek Ruzynében mint Temesváron. A földművelés és a növénytermesztés, a közös kísérletezés élő, összefüggő rendszert alkotott. A 90-es évek gazdasági és politikai átalakulásai, változásai, majd a délszláv háborúk véget vetettek ennek, de legalábbis törést jelentettek e kapcsolatrendszer számára.

Az új évezred küszöbén, 1999-ben egyre több egyéni kezdeményezés indult a hajdanvolt kapcsolatok felelevenítése, újak megteremtése érdekében. Ezekben döntő szerepe volt, és van ma is a horvát agronómusok évente megrendezésre kerülő abbáziai konferenciáinak. Ezek a rendezvények, hagyományosan eszéki és zágrábi szervezésben váltakozva, csaknem fél évszázadon át közkedvelt fórumai voltak a térség agrárkutatóinak. A háborús körülmények okán a rendezvényeket a csatazajtól távol eső Opatijába telepítették át. Azóta is itt rendezik meg évente. 2001-ben azonban valamilyen ismeretlen eredetű okból lemondták a következő évi konferencia megszervezését. Vákuum támadt. Ekkortól, a 2002. évtől indultak meg az MTA bizottságai szervezésében az Alpok-Adria konferenciák. Az első – már csak hagyománytiszteletből is – Opatijában volt, majd apránként körbejárt a térségben; a második Trogirban, a harmadik Dubrovnikban, a negyedik a szlovéniai Portorožban, a következő ismét Opatijában került megrendezésre. 2007-ben a konferencia helyszíne az ausztriai Obervellach volt, majd ezt követte a 2008-as Stará Lesná-i rendezvény a Magas-Tátrában. Az idei konferencia megszervezésének jogáért már szinte versengés indult. Csehország, Ausztria, Olaszország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina egyaránt vállalkozott arra, hogy helyet adjon a konferenciának. Végül a döntést az MTA főtitkára hozta meg. A legszerényebb, de szakmailag talán legjobban előkészített helyszínt, a Bosznia-hercegovinai Neumot választva.

1. kép • Adriai part Porečnél

Mi is az együttműködés célja? Valójában igen triviális: a történelmileg egymáshoz kapcsolt, de ugyancsak a történelmi események által egymástól elválasztott tudományos, szakmai közösségek kapcsolatainak ápolása, rehabilitálása. A most pályakezdő fiatal nemzedék, a doktoranduszok és fiatal kutatók számára lehetőség, hogy kilépjenek a nemzetközi színtérre, megtanuljanak posztert készíteni, angol nyelven előadni, publikálni, másokkal kapcsolatot teremteni. A konferencia nyelve az angol. A szervezők szándéka szerint e téren nincs, és nem is lehet kompromisszum. Mind a tudomány, mind a soknyelvű térség igényelte a történelmi korokban a közös nyelvet. Közel két évezreden keresztül ez a latin volt. Az elmúlt két évszázadban történtek próbálkozások a német, majd később az orosz nyelv bevezetésére, nem túl sok sikerrel. A huszadik század végére azonban világossá vált, hogy az angol lett napjaink közös nyelve.

A konferenciasorozat kezdetén a szervezők két alapelvet fogalmaztak meg: az egyik, hogy tematikus legyen, mert szakmailag annak nagyobb az értéke, mint a ma divatos óriás, eklektikus konferenciáknak, amelyek ugyan nagy vonzerővel bírnak, de már-már valamilyen expó-szerűséggé válnak. A másik alapelv a konferencia anyagának azonnali, kötetben történő publikálása, és annak a résztvevők számára történő átadása. Lehet, hogy konzervatív nézet, de sokunk szerint a tematikus kiadványok csak és úgy lehetnek hasznosak, ha azok ott vannak polcunkon, bármikor leemelhetők, tanulmányozhatók. Sajnos a mai kor, beleértve a gazdasági gondokat is, széles körben elterjesztette a CD-lemezen és az interneten való publikálást, de azért a nyomtatott könyvet ezek nemigen helyettesíthetik. Ez beigazolódott az Alpok-Adria rendezvényeken is, ahol a proceedings CD-formában jár a résztvevőknek, de a kiadó lehetőséget ad kötet igénylésére is, ami persze nem olcsó, mégis, a résztvevők többsége, vállalva a többletköltségeket, ezt választja rendszeresen.

A szervezőbizottság tag­jai: Jolánkai Márton, Kőmíves Tamás, Németh Tamás, Várallyay György. A tudományos tanács tagjai: Birkás Márta, Custović Ha­mid, Gáborjányi Richard, Hofman Georges, Horváth József, Kádár Imre, Vlado Kovačević, Vlasta Štekauerová. A konferenciasorozat témáinak kiválasztását a tudományos tanács végzi. Mint a csatolt táblázatból is látható, igen sok aktuális téma került megvitatásra.

A konferencia látogatottsága egyre nagyobb és egyre szélesebb kört ölel fel. A résztvevők többsége értelemszerűen a térség országaiból érkezik, de a korábbi magyar-horvát dominancia már a múlté. Igen jelentőssé vált a szlovák résztvevők aránya, és gyarapodott az osztrák, a szerb és a bosnyák résztvevők száma is. Elemezve a szerzői gárdát, eddig összesen 31 ország tudósai képviseltették magukat, beleértve Európa csaknem minden országát, de még távolabbi országokat is, mint pl. Kínát, Indiát, Ausztráliát, Dél-Afrikát, vagy az Egyesült Államokat. És ez a részvétel nem csak formális, amikor egy messzi országbeli kutató társszerzőként publikál, hanem a legtöbb esetben aktív szereplést is jelent. Mindenki számára emlékezetes marad, amikor a rendszeresen visszatérő Richard Cruse professzor a kofferjában cipelt Iowából Dubrovnikba egy maga fejlesztette, igen nagyméretű, talajvízforgalmat személtető háromdimenziós eszközt, hogy azt bemutathassa a konferencia résztvevőinek.

A konferencia kiadványai

A már ismertetett alapelveknek megfelelően minden konferencia anyaga teljes terjedelmű dolgozatok formájában, proceedings kötetek­ben látott napvilágot. Az első három kötet (Opatija, Trogir és Dubrovnik konferenciáinak anyaga) ISSN számmal, az Akaprint Kiadó gondozásában Gyuricza Csaba; a harmadik kötet Gyuricza Csaba és Hidvégi Szilvia társszerkesztésében jelent meg. A következő kötetek közül kettő, a Portorož-i és a második abbáziai konferencia anyaga a Cereal Research Communications folyóirat reguláris lapszámaiként jelent meg Hidvégi Szilvia szerkesztésében. Az obervellachi és a Stará Lesná-i konferencia, illetve az ezévi neumi rendezvény anyaga megújult formában ugyancsak a Cereal Research Communications Supplementumaként került kiadásra az Akadémiai Kiadó gondozásában, Hidvégi Szilvia, illetve az utolsó kötet Hárs Titanilla szerkesztésében. Az évek során fejlődött a publikálás színvonala is: az utolsó két kötet már csak előzetes szelekció, s a szakma nemzetközileg ismert professzorai bevonásával elvégzett peer review processzust követően kerülhetett nyomdába. Ez egyébként visszaigazolódik a folyóirat emelkedő IF értékében is.

A konferencia kirándulásai

Minden konferencia végén két kirándulási napot: egy szakmai és egy turisztikai programot állítanak össze a szervezők. A szakmai programok közül, csak néhány érdekességet kiemelve, minden bizonnyal életre szóló szakmai élményt jelentett a résztvevők számára az isztriai karszt teljes vertikumával való megismerkedés a pićani tetőtől a Limfjordig, nyomon követve a felszín alatti vízrendszer felett kialakult töböröket és dolinákat. De ilyen volt a Krka nemzeti park, vagy az Elafiti szigetek megtekintése. Döbbenetes élményt jelentett a Magas-Tátra 40 km²-es erdőpusztulásával való megismerkedés. Sokak számára először tapasztalt természeti csoda volt a Groß Glockneren a gleccser meglátogatása. A turisztikai kirándulások sem haszon nélküliek: Fiume, Velence, Split, Dubrovnik, Sibenik, Cortina d’Ampezzo, Heiligenblut, Krakkó vagy a szepesi városok meglátogatása kulturális és történelmi élményt jelentett a résztvevők számára.

Az együttműködés hozadéka

Minden tudományos konferencia kapcsán felmerül a kérdés, vajon mennyiben járul hozzá szakmai, tudományos és emberi gyarapodásunkhoz. Elsőként a szakmai és tudományos kapcsolatok ápolását kell kiemelni. Számos olyan partneri kapcsolat, pályázati konzorcium, bilaterális egyezmény bölcsőjét jelentette az Alpok-Adria együttműködés, amelyek nélkül – valljuk be – kutatóintézeteink, egyetemeink működtetése, életben tartása ma már talán nem is lenne lehetséges. Szakmai szempontból említést érdemelnek a hallgató-, oktató- és kutatócserék. Számos példát lehetne említeni közös doktori kurzusokra, és örvendetesen megnőtt a különböző országokban lévő tartamkísérletek bázisán folytatott közös kutatások száma is.

2. kép • Obervellach az Alpokban

Nem lebecsülendő a kulturális hozadék sem. Bejárva a térség országait, együtt ismerkedve közös történelmünkkel, kultúránkkal, rá kell döbbennünk, hogy egymás megértéséhez szükségünk van ismereteink bővítésére, frissítésére, és helyenként pontosítására is. Megtanulhattuk, hogy Jellačić bán inkább a barátunk volt, mintsem ellenségünk. Megismerkedhettünk azzal is, hogy a selmecbányai líceumba járt Petőfi Sándor, Andrej Sládkovič, és később Mikszáth Kálmán is. Megérthettük, hogy miért volt sikertelen Orseolo Péter királyunk uralkodása, és mitől vált sikeressé Kálmán-Kolomán király. S talán átérezhettük a térség, a hajdani birodalom egyik legsikeresebb tudósa, Fleischmann Rudolf sorsát, aki szudétanémetnek született Csehországban, az ausztriai Klosterneuburgban végezte iskoláit, a szlavóniai Pejačević herceg gazdatisztje volt, majd Kompolton vált hazánk egyik legnagyobb növénynemesítőjévé.

Az Alps Adria Scientific Workshop eddigi tapasztalatai pozitívak. Valószínűleg ennek az együttműködési szerkezetnek is vannak hibái, fogyatékosságai, de úgy vélem, ezek jobbíthatók, fejleszthetők. Maga a cél, a térségi együttműködés kétségkívül eredményes. Reméljük sokáig, mindannyiunk hasznára.
 

Kulcsszavak: Alpok-Adria, tudományos együttműködés, agrokémia, talajtan, növénytermesztés, növényvédelem, élettudományok