|   
        
          
            | 
          
          Aranytermelő baktérium 
          Ausztrál kutatók (német, belga, amerikai, kanadai és francia 
          kollégáikkal) megállapították a Cupriavidus metallidurans 
          baktériumról, hogy képes mérgező aranyvegyületeket fém arannyá 
          alakítani. A fémeknek ellenálló baktériumtörzs jelenlétét 
          aranyfelületeken már korábban kimutatták, most azonban részletesen 
          megvizsgálták, mi lehet az oka ugyanazon baktériumtörzs 
          előfordulásának egymástól többezer km-re található aranylelőhelyeken.
 
          A kísérletek szerint a baktériumok 
          gyorsan felveszik a mérgező arany(III) komplexeket, majd a mérgezés 
          kivédésére összetett, többlépéses biokémiai folyamat során először 
          kéntartalmú arany(I) komplexszé, majd fémmé redukálják azokat. A 
          természetben mindez aranyrögök képződéséhez vezethet. A 
          mikroorganizmusok fontos szerepe a Föld felszíne alatt zajló 
          fémátalakulásokban és ásványképződésekben ma már ismert, ám ezek az 
          eredmények az első közvetlen bizonyítékai annak, hogy baktériumok 
          közreműködhetnek nemesfémek keletkezésében is. 
          A kutatók szerint az eredmények 
          segíthetnek olyan aranyspecifikus bioszenzor kifejlesztésében, amelyet 
          aztán aranylelőhelyek kutatására lehetne használni. 
          Reith, Frank et al.: 
          Mechanisms of Gold Biominerali-zation in the Bacterium Cupriavidus 
          Metallidurans. Proceeding of the National Academy of Sciences, 7 
          October 2009. doi: 10.1073/pnas.0904583106 
            
 
          Szárnyalás
 
          Az albatroszok könnyed vitorlázó repülése ihlette egy hajóról 
          indítható motor nélküli felderítő repülőgép ötletét, amelynek 
          modellszámításait most publikálták brit kutatók.
 
          Az albatroszok többezer kilométert 
          képesek repülni az óceánok fölött, miközben szárnyukat alig mozgatják. 
          Az egyik trükkjük, hogy a vitorlázó repülőgépekhez hasonlóan 
          kihasználják a felfelé szálló meleg légáramlatokat, hogy magasságot 
          nyerjenek. A másik az úgynevezett dinamikus vitorlázás, amely a tenger 
          felett körülbelül 30 méterre fúvó szelek sebessége közötti különbségen 
          alapul. 
          Az óceán fölött áramló levegő 
          közvetlenül a víz feletti rétege lelassul a vízzel való súrlódás 
          miatt, míg a valamivel feljebb lévő jelentősen gyorsabb. Például, ha 2 
          méterrel a víz fölött a levegő sebessége 7 m/s, akkor 30 méter 
          magasságban már 11 m/s. Ez a sebesség-gradiens használható 
          gyorsításra. Amikor egy repülő madár vagy tárgy elhagyja a nyugodtabb 
          légréteget és belép a gyorsabba, ő maga is felgyorsul. Lehetséges úgy 
          tervezni a repülés irányát, hogy a repülő test a légrétegek 
          sebességkülönbségéből energiát nyerjen. Az ezzel a módszerrel elérhető 
          maximális magasság természetesen erősen korlátozott, csak a 
          vízfelszínhez közel működik.  
          A közzétett számítógépes 
          szimulációk azt mutatják, hogy a dinamikus vitorlázás képes lehet egy 
          utas- és motor nélküli robotrepülő levegőben tartására. A tervekben 
          szereplő 3 méter szárnyfesztávolságú távirányítású repülőt – közel 
          nulla üzemeltetési költséggel – használhatnák például a halászok 
          halrajok, vagy a parti őrségek csempészek felderítésére. A lehetséges 
          eredmény, azaz hosszú távú repülés befektetett energia nélkül, 
          mindenesetre kecsegtető.  
          Deittert, Marcus – 
          Richards, A. – Toomer, C. – Pipe, A.: Engineless Unmanned Aerial 
          Vehicle Propulsion by Dynamic Soaring. Journal of Guidance, Control 
          and Dynamics. 32,5, 1446, 2009. doi: 10.2514/1.43270 
          
 
 
          Vírus okozza a krónikus fáradtságot?
 
          Amerikai kutatók (Whittemore Peterson Institute, National Cancer 
          Institute, Cleveland Clinic) szerint vírusfertőzés állhat a krónikus 
          fáradtság-tünetegyüttes (chronic fatigue syndrome – CFS) hátterében. A
          Science-ben megjelent közlemény beszámol arról, hogy Judy 
          Mikovits és munkatársai 101 krónikus fáradtság-szindrómában szenvedő 
          beteg közül 68 vérében azonosították az ún. XMRV-vírust (ez 67%-ot 
          jelent), míg 218 egészséges ember közül mindössze hétnek a vérében 
          (3,7%) tudták kimutatni a vírus örökítőanyagát. Azt is bizonyították, 
          hogy a vérsejtekben a vírusok szaporodnak. A vírusokat a genetikai 
          azonosítás mellett elektronmikroszkópos technikával is megfigyelték. 
          Azt azonban nem bizonyították be, hogy a vírus és a betegség 
          ok–okozati kapcsolatban állnak egymással. Ha ez sikerülne, 
          vírusellenes szerekkel kezelni lehetne a legalább fél évig tartó, 
          elviselhetetlen kimerültséggel, izom- és ízületi fájdalommal, 
          koncentrációs és memória-problémákkal járó, ma még gyógyíthatatlan 
          betegséget.
 
          A kutatók figyelme azért fordult az 
          ún. retrovírusok felé, mert a betegségnek számos olyan tünete van – 
          fáradtság, szellemi működések zavarai –, amelyek gyakran előfordulnak, 
          ha az immunrendszer  |  |   
        
        
          | 
          valamilyen vírusfertőzéssel küzd. 
          Ráadásul a CFS gyakran emlékeztet influenzaszerű megbetegedésekre. Így 
          kórokozóként számos retrovírus gyanúba került, de egyikről sem 
          sikerült bizonyítani, hogy köze lenne a betegséghez. A cikk egyik 
          szerzője, Robert H. Silverman három évvel ezelőtt mutatta ki emberben 
          először az XMRV-vírust, amikor olyan kórokozót keresett, amely 
          kapcsolatba hozható a prosztatarákkal. Őt kérték meg Mikovitsék, hogy 
          krónikus fáradtság tünetegyüttesben szenvedő betegeiknél végezzék el a 
          víruskimutatást. Az XMRV felfedezése óta más kutatók összefüggést 
          találtak bizonyos agresszív prosztatatumorok és a vírus között.  
          William Reeves az Egyesült Államok 
          Járványügyi Központjának, a CDC-nek (Centers for Disease Control and 
          Prevention) kutatója és CFS-szakértője a Nature magazin hírportáljának 
          úgy nyilatkozott, hogy megpróbálják reprodukálni Mikovitsék 
          eredményeit. Hozzátette: a krónikus fáradtság-szindróma összetett 
          betegség, és feltehetően több tényező együttesen váltja ki. 
          Lombardi, Vincent C. et 
          al.: Detection of an Infectious Retrovirus, XMRV, in Blood Cells of 
          Patients with Chronic Fatigue Syndrome. Science. 8 October 2009. doi: 
          10.1126/science.1179052 
          
 
 
          Nevelés hazugsággal
 
          A szülők összevissza hazudoznak gyerekeiknek főként praktikus okokból 
          – hogy egyszerűbbé tegyék az életüket, vagy így próbálják befolyásolni 
          őket a helyes viselkedés irányába. Egy most megjelent tanulmány 
          szerint ezt hasonló módon és gyakorisággal teszik azok a szülők, akik 
          egyébként súlyt fektetnek a becsületességre való nevelésre, és azok 
          is, akik jobban tolerálják gyermekeik vagy más felnőttek füllentéseit. 
          A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálatban 254-en vettek részt, 
          felerészben szülők, felerészben egyetemi hallgatók. A diákok 79%-át 
          saját bevallásuk szerint úgy nevelték, hogy nincs ártatlan hazugság, a 
          hazugság elfogadhatatlan. A szülők 74%-a is úgy nyilatkozott, hogy 
          ebben a szellemben neveli gyermekét, ám 78% beismerte, hogy szokott 
          hazudni a gyereknek.
 
          A kutatók nem számították 
          hazugságnak a hagyományos, Mikulásról, Fogtündérről, húsvéti nyúlról 
          szóló meséket.  
          A vizsgálatban részt vevő 
          ázsiai-amerikai szülők valamivel nagyobb arányban tekintették 
          elfogadhatónak a nevelési célú hazugságokat az európai-amerikaiaknál. 
          Heyman, Gail D. – Luu, D. 
          H. – Lee, K.: Parenting by Lying. Journal of Moral Education. 38, 3, 353, September 2009.
 doi: 10.1080/03057240903101630
 
          
 
 
          
          Oltás kokain-függőség ellen?
 
          Jelentős eredményeket értek el egy kokain elleni vakcinával amerikai 
          kutatók. Az Archives of General Psychiatry című szaklapban megjelent 
          tanulmány állítólag az első olyan közlemény, amelyben arról számoltak 
          be, hogy egy illegális szertől való függőséget oltóanyaggal, 
          placebo-kontrollal bizonyított módon kezeltek sikeresen. „Az 
          eredmények azt mutatják, hogy ígéretes lépést tettük a kokainfüggőség 
          terápiás megközelítésében” – mondta Nora Volkow, a NIDA igazgatója.
 
          A vakcina igazi oltóanyag. 
          Antitestek termelését váltja ki a szervezetben, akárcsak az influenza 
          vagy a gyermekbénulás elleni vakcina. A megtermelődött antitestek a 
          kokainmolekulákhoz kötődnek, s ezzel olyan óriásmolekulát hoznak 
          létre, amely nem képes átjutni a véragygáton. A kokain így nem jut be 
          az agyba, s az örömérzés elmarad. 
          A klinikai vizsgálatokban 115 
          kokainfüggő páciens vett részt, akik fele-fele arányban tizenkét hét 
          alatt öt alkalommal vakcinát, illetve placebót kaptak, majd további 
          tizenkét héten át követték őket. A sikeres leszokás érdekében valamennyi beteg pszichológiai 
          támogatásban is részesült, és hetente háromszor drogteszten is 
          átestek: ellenőrizték, hogy vizeletükben kimutatható-e kokain vagy 
          valamely más ópiát. Azt is rendszeresen mérték, hogy vérükben mennyi 
          kokain elleni antitest mutatható ki. Az emberek szervezete erősen 
          eltérő módon reagált a vakcinára. A legmagasabb ellenanyagszintet 
          elérőknél volt a legsikeresebb a leszokás: 53%-uk a kísérlet 8. 
          hetétől 20. hetéig absztinens maradt, míg a kevés ellenanyagot 
          produkálók körében az arány mindössze 23% volt. Az immunizációval 
          tehát nem sikerült teljes drogmentességet elérni. A kutatók szerint 
          mégis lehet az ilyen vakcinának létjogosultsága, mert az elfogyasztott 
          kábítószer mennyiségének csökkentése is jelentős biológiai, 
          pszichológiai és szociális előnyökkel jár.
 
          Martell, Bridget A. – 
          Orson, F. M. – Poling, J. – Mitchell, E. – Rossen, R. D. – Gardner, T. 
          – Kosten, T. R.: Cocaine Vaccine for the Treatment of Cocaine 
          Dependence in Methadone-Maintained Patients: A Randomized, 
          Double-blind, Placebo-Controlled Efficacy Trial. Archives of General 
          Psychiatry. 66, 10,1116, 2009.   |    |