Krocskó Gyula
1934 – 2007
2007. december elsején váratlanul távozott sorainkból Krocskó Gyula professzor, ökológus, a kárpátaljai természeti környezet fáradhatatlan kutatója és védelmezője, az ukrajnai magyar tudományosság kiemelkedő egyénisége, az MTA külső tagja, az Ungvári Állami Egyetem Biológiai Karának korábbi dékánhelyettese, aki haláláig a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola (Beregszász) Biológiai Tanszékének vezetője volt. Tanulmányait 1940-ben Ungváron magyar elemi iskolában kezdte. 1952-ben érettségizett. 1957-ben az Ungvári Állami Egyetemen zoológia, biológia és kémia szakos, kiváló minősítésű tanári diplomát szerzett. 1992-ben védte meg doktori disszertációját. 1993-ban professzorrá léptették elő. 2003-ban választották az MTA külső tagjává. Ugyanezen évtől „hivatalosan” nyugállományú.
Kárpátalja és a Keleti-Kárpátok sokrétű természeti világa egyik legkiválóbb ismerőjének tartották. Mint az egyetem Ökológiai Központjának vezetője sokat tett a Szinevéri Nemzeti Park és a Kárpáti Bioszféra Rezervátum tudományos munkacsoportjainak eredményes működéséért. Az ungvári járásban denevérrezervátum létrehozását kezdeményezte, és elérte, hogy a rahói bioszférarezervátum területén gondoskodjanak a barlangok eredeti állapotának megőrzéséről és zavartalan fennmaradásáról. A vadászati tilalom kiterjesztésére vonatkozó javaslataival Kárpátalja nagyvadjainak védelmét igyekezett elérni. Nagy figyelmet szentelt a Keleti-Kárpátokban folyó fakitermelés, a terület emiatt megváltozó vízgazdálkodása és a Tisza okozta árvizek közötti összefüggésekre. Környezetvédelmi tevékenysége a Kelti-Kárpátok és a Felső-Tisza völgyének térségében példamutató volt. Mint oktató, hallgatóit mindenekelőtt természetszeretetre és természeti értékeink megbecsülésére tanította.
Krocskó Gyula melegszívű, emberszerető, végletekig segítőkész tanár volt. „Egyike volt azon professzoroknak, aki azonnal vállalta, hogy segítse a magyar nyelvű felsőoktatás kialakítását Kárpátalján. […] Mindig felkarolta és segítette a magyar ajkú diákok fejlődését, támogatta első lépéseiket a tudományos pályán, így sokan az Ő emberi, szakmai hozzáállásának köszönhetik, hogy magyarként eljutottak a tudományos fokozatig, karriert futhattak be.”1
Több mint százötven közleménye jelent meg. Társszerzője Ukrajna Vörös Könyve 2. kiadásának. Húsz tankönyv és módszertani munka szerzője, illetve társszerzője, százötven diplomamunkát irányított, és öt aspiránsának témavezetője volt. Számos szakmai bizottság munkájában vett részt. Közel ötven éven keresztül magas színvonalon, kitűnő pedagógiai érzékkel tanított. Munkásságáért több állami kitüntetésben és elismerésben részesült. Halálával a magyar környezettudomány jelentős hatású, nemzetközi szinten is elismert, széles látókörű, sokoldalú szakemberét vesztette el.
Szabó István Mihály
az MTA rendes tagja
1 Orosz Ildikó: http://www.karpatok.uzhgorod.ua/hetilap/archivum/363szam/v7.html
<-- Vissza a 2008/06 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]