Az jó érzéssel tölt el, hogy mindeddig sikerült értelmes munkát végeznem; normális munkaközösségben működhetek; s örömet szerez, amit csinálok.

Minden úgynevezett kutatómunkám egy klinikai megfigyelésből indult ki. Aneurizma megrepedés okozta subarachnoidalis vérzésben agyszcintigráfiás vizsgálattal az akut szakban, véletlenül, vér-agygát károsodást találtam! Ennek bizonyítottuk klinikai prognosztikai jelentőségét állatkísérletes és humán munkákkal. A vér-agygát működés az agyi térfogat-szabályozás alapja. Csaknem minden idegrendszert érintő betegség, s persze számos „szisztémás kórkép”, a diabétesztől akár valamilyen szívritmuszavarig, agyödéma okozása révén, az eredeti kóroktól függetlenül, azaz másodlagosan, életet veszélyeztető koponyaűri nyomásfokozódást hozhat létre. Mindig ezt a kérdéskört tanulmányoztam.

Subarachnoidalis vérzésben az elsők között mutattuk be nagy beteganyagon a Schwarcz–Bartter-szindróma előfordulását. Ez irányította érdeklődésemet a vasopressin, majd később az atriopeptin centrális funkciójára. Állatkísérletes és humán feltételek között igazoltuk a vasopressin centralis a szisztémás rendszertől függetlenül működő vízkonzerváló hatását és az atriopeptin vízdepletáló hatását. Ezek a megfigyelések vezettek annak a hipotézisnek a felvetéséhez, hogy az agyi víz- és elektrolitháztartást egy centrális, azaz a szisztémás szabályozástól a vér-agygát által elválasztott neuroendokrin rendszer is szabályozza. Igazoltuk, hogy a centrális vasopressin antagonisták potenciális ödémacsökkentők, illetve intrakraniális nyomáscsökkentők, a centrális atriopeptin analógok pedig ugyancsak ilyen hatásúak lehetnek. Együttműködésben dolgoztam a Szegedi Biológiai Központ neurobiológiai munkacsoportjával, az Élettani és a Gyógyszertani Intézettel és a Központi Kutató Laboratóriummal.

Pécsett klinikaigazgatóként a feladatok más jellegűvé váltak. Egy intézetigazgató elvileg gyógyít, kutat, oktat, kutatás-fejlesztést végez, s persze „manager”, hiszen a mai finanszírozási rendszerben felelős egy „üzemért”. A modern idegsebészeti klinikumhoz hiányzott a digitális képalkotás! Emellett létre kellett hozni az endovaszkuláris idegsebészet személyi és tárgyi feltételeit; s a funkcionális idegsebészet vagy a neuroendoszkópia bevezetéséhez teameket kellett kialakítani.

Az agyi térfogatszabályozási kutatások folytatása a sok feladat egyikévé vált. A vasopressin szabályozó szerepét illetően Sulyok Endre a kilencvenes évek elején vetette fel a molekuláris vízcsatornák központi idegrendszeri működésének tisztázását! Vajda Zsolt doktorandusz kollégámmal, egy dániai munkacsoporttal együttműködve az elsők között igazoltuk az aquaporin-4 szerepét az agyödéma kialakulásában. Ez a kutatás jelenleg is folyik egy európai projekt keretében. Az agyödéma vizsgálatához elengedhetetlen volt nem-invazív kvantitatív agyi víztartalom-mérési módszer bevezetése. Schwarcz Attila doktorandusz kollégám megvalósította a kvantitatív MR mapping módszert, amely klinikai bevezetésre is került. Az MR technológiák művelése vezetett a funkcionális MR rutinszerű bevezetéséhez, hazánkban elsőként! Ma 3Tesla kutató MR fejlesztési projekt zajlik nálunk. Célom a több karra átívelő, sok intézetet érintő funkcionális MR kutatás elindítása. Az endovaszkuláris idegsebészet területén is értünk el eredményeket. Hudák István kollégám kutató-fejlesztő munkásságának bekapcsolásával, Botz Lajos főgyógyszerész segítségével, poliuretán alapú embolizáló anyagot fejlesztettünk ki. A BMGE Műanyag és Gumiipari Tanszék munkatársaival a poliuretán molekulát mint „célmolekulát” vizsgáltuk, és a szerkezet–tulajdonság összefüggéseit igyekeztük tisztázni. Így lehetőség van arra, hogy ezt a kutató-fejlesztő munkát kiterjesszük újabb indikációs területekre.