Tisztelt Olvasó!
A kutatók utánpótlásával - fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet tizenkettedik számában Godó Ferenc a Korányi Frigyes Szakkollégiumról, Drescher Attila a Márton Áron Szakkollégiumról, Vandlik Ariadné Abigél pedig a Szent Ignác Szakkollégiumról számol be.
Kérjük, ha a tehetséggondozással, a kutatói utánpótlással vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában bármilyen közérdeklődésre számot tartó mondandója lenne, keresse meg a melléklet szerkesztőjét, Csermely Pétert a csermely @ puskin.sote.hu e-mail címen.
 
Érdekes dolog beszélgetni régi szakkollégistákkal. Ahogy a "lényeg" szóba 
kerül, nagyobb levegőt vesznek a mondat elején. Tudod, akkor azért más volt... Ma 
már történelem, hogy a szakkollégiumok mint a szabadság kis szigetei, egy rövid 
pillanatra szerepet kaptak a hazai rendszerváltás előkészítésében. A szabadság, 
ami mindig is igen lényeges volt számukra, természetesen relatív volt, de volt 
- kiterjedt a szakmai témák és előadók, oktatók kiválasztására, a belső működés 
mechanizmusaira és légkörére, s a külső kapcsolatok egy jelentős részére is. 
Messze vezetne annak részletes taglalása, miért is juttatta ez a relatív 
szabadság a szakkollégiumokat jelentős szerephez. Az bizonyos, hogy fontos volt 
a példa, ami követésre sarkallt, s ami egyidejűleg barométerszerűen jelezte, 
hogy "meddig lehet elmenni". Ezt próbálgatni az idő tájt komoly civil kurázsit 
igényelt. Fontos volt a közeg, amely fórumot jelentett máshol el nem mondható 
gondolatoknak, és fontos volt az is, hogy a "hatalom" tartott az 
egyetemistáktól, így túlreagálta és növelte akcióik jelentőségét. Talán a 
legfontosabb mégis az volt, hogy a szakkollégisták képesek voltak megalkotni 
magukban a megteremteni kívánt jövő képét. 
 
Gondolkodtunk, vitatkoztunk, pedig az akkoriban "nem volt szokás". Mindenkinek 
ez volt az élete. Unikumnak lenni jó dolog. A tét feldobja az embert. Ha a 
környezet szinte minden eleme egy buta, alamuszi logika alapján épül fel, ha 
nulláról kell végiggondolni mindent, az pallérozza az elmét. Szakkollégistának 
lenni kellemes és jó dolog volt. A "sajátjai" között meghúzódó szakkollégista 
kibújhatott odújából találkozni a majdnem sajátjai közé, de tudtuk: odún kívüli 
élet nyilvánvalóan nincs. Odúközi azonban van. 
 
Vannak közös történeteink. Anekdoták, amik nemzedékről nemzedékre szállnak. Ha 
nem lettünk volna éppen ott, amikor megestek, még el is hinnénk. De így is 
örömmel hallgatjuk, sőt továbbadjuk őket, mert tudjuk, hogy annak idején mi is 
így, ezért, ettől lettünk szakkollégisták. Ezek a mítoszok formázták meg azt a 
képlékeny masszát, amit a szakkollégium a fejünkben jelentett: e sztorik 
főszereplői lettek a viszonyítási pontként működő hőseink, ezekből tanultuk 
meg, hogy miként gondolkodik, cselekszik egy szakkollégista, mik a témái, 
milyen az időbeosztása, hová jár egyetem után és helyett, milyen szavakat 
használ és miket nem. És persze arra vágytunk, hogy mi is bevonuljunk a 
legendák világába, így maradjunk a narratív közösségi identitás részei.
 
Értékelni a jelen nagy összefüggéseit és ezekből felvázolni a kikerülhetetlen 
vagy szükséges jövőt, olyan volt egy szakkollégistának, mint tigrisnek a 
vadászat. A bőre kifényesedik, a szeme csillog, mozgása felgyorsul és 
határozottabb lesz. A szakkollégium társalgóinál és szobáinál izgalmasabb hely 
nem kellett a légvárépítéshez. Értelmiség, demokrácia, hatékonyság, 
rászorultak, percepciók, narratívák... Kilépett az ember otthonról, és belépett a 
Szakkollégiumba, értik mit mond, figyelnek is rá, hiszen logikája, példái nem 
koptak a napi alkalmazástól: kölcsönös elégedettséggel tombolhatott az 
intellektuális exhibicionizmus.
 
A kívülállók gyakran nem értették, hogy a szakkollégisták vitái, veszekedései, 
csatái miért olyan vehemensek. És ha ilyenek, miért mennek bele újra és úja? 
Mert tétjük volt. Mert túlléptek a szokvány-hőbörgős köldöknézéseken, mert 
minden vita mögött ott tornyosult az ország, a társadalom, az egészségügy és 
végül a világ minden problémájának súlya, és ott húzódott a megoldásokban való 
részvétel evidenciája. Nagy szavak, tartalommal. A viták nem a szakkollégisták 
problémáiból indultak, és nem arról szóltak. Lehetőséget és felelősséget 
kaptunk, hogy megtanuljunk gondolkozni, és ha kell, dönteni a rajtunk túlmutató 
kérdésekben is. Megtanultuk, hogy a dolgok akkor is tétre mennek, ha nem saját 
pénzünkkel és nem egyedül szállunk be a lutriba.
 
Összefoglalva, a szakkollégiumnak minden más általam ismert 
közösségnél/intézménynél nagyobb esélye volt arra, hogy ezeket a feladatokat, 
kihívásokat az ideálishoz mind közelebbi hatékonysággal megvalósítsa, s ezzel 
önmagában is társadalmi jelentőségű tettet hajtson végre. A szakkollégiumban az 
egyetemen meg nem valósítható nevelési/önnevelési folyamat ment végbe: a 
szakkollégium olyan közéleti kísérleti tereppé vált, ahol az egyes emberek 
kipróbálhatták s megtalálhatták magukat, felmérhették képességeiket és 
lehetőségeiket, tisztázhatták értékeiket, körülhatárolhatták vállalni kívánt 
társadalmi szerepüket.
 
A VII. kerület Hársfa utca 59/b szám alatt található egy igen gazdag múlttal 
rendelkező épület. 1924-től egyházi kezelésben álló kollégium volt, majd a 
háború után a "fényes szelek" nemzedéke tanulhatott e falak között. Számos 
híres politikust, tudóst és kiváló művészt adott a ház (régi nevén Diákok Háza) 
az országnak. 1985-ben, pontosan húsz évvel ezelőtt hallgatói kezdeményezésre a 
Semmelweis Orvostudományi Egyetem itt hozta létre a magyar egészségügyi 
felsőoktatás első szakkollégiumát. 
 
Húsz év kemény munkájával olyan álmot valósítottunk meg, amelyre kevesen voltak 
képesek.  Olyan szakkollégiumot hoztunk létre, mely biztosította, hogy az ott 
lakó hallgatók szakmailag jól képzett, társadalmi kérdésekben stabil 
kiindulópontokkal, tudatos értékválasztással rendelkező, a demokratikus 
játékszabályokban járatos értelmiségivé válhassanak tanulmányaik végeztével.  
Ezzel a szakkollégium önmagában véve is társadalmi méretű tettet hajtott végre. 
A szakkollégium olyan embereket bocsát útra, akik meghatározói a jelen és a 
jövő egészségügyének, szakmai és tudományos életének.
 
Szakmai munkánk a tanítani - együtt tanulni alapelvre épül. Ennek bázisát a 
szakmai kurzusrendszer képezi, és ez egyben szakmai munkánk egyik legfontosabb 
fokmérője. A kurzusok célja speciális tehetséggondozó oktatási formák 
meghonosítása, mely a szakkollégisták szakmai képzését korunk elvárásainak 
megfelelően széles alapokon kívánja biztosítani. A kurzusok megszervezése során 
törekszünk arra, hogy a szakkollégisták több lehetőség közül választhassák ki 
azokat az előadásokat, amelyek a felkészültségüknek és érdeklődésüknek 
leginkább megfelelnek. A kurzusok szemeszterenként 8-10 héten át heti 
gyakorisággal egy-másfél órás időtartamban zajlanak, és minden szakkollégista 
kötelessége egy kurzus abszolválása a szemeszter során, hiszen ez szakmai 
habilitációjának egyik feltétele.
 
A kurzusok meghirdetése a szemeszterindító közgyűlésen történik, ahol a 
szakkollégisták szavazhatnak a kurzusokról, és jelentkezhetnek a kurzusokra. A 
kurzusok során az előadók tematikát adnak, és amennyiben indokolt, 
kurzusfüzetet vagy jegyzetet készítenek. Az előadásokról maximum egy alkalommal 
lehet hiányozni. Ha valaki méltányolható indokkal marad távol több előadásról, 
annak a Szakmai Bizottság pótlást írhat elő. Ha azt nem teljesíti, úgy a 
szemesztere nem habilitálható, azaz a következő szemeszterre nem lehet tagja a 
Szakkollégiumnak. A kurzusok végén minden esetben írásban vagy szóban 
beszámolót kell tartani, azaz számot kell adni az előadásokon elhangzottakról. 
A kurzus vezetőitől függően, a kurzust gyakran egy szakmai verseny, teszt 
zárja, melynek helyezettjei jelképes jutalomban részesülnek, ugyanakkor 
értékelhető pontot szereznek a féléves habilitációs eljárásra.
 
Immár húsz esztendeje minden évben megrendezzük a Szakkollégium Szakmai 
Táborát. A Szakmai Táborok alapvető célja a szakkollégisták szakmai 
ismeretanyagának bővítése, vitakészségének fejlesztése, valamint az, hogy a 
szakkollégisták az őszi szemeszterre meghirdetett szakmai kurzusok addigi 
előadásairól összefoglaló ismeretanyagot szerezzenek, szintetizálják tudásukat, 
valamint szakmai tanulmányi versenyek formájában számot adjanak az eddig 
elsajátított szakmai ismeretekről. Ugyanakkor a szakmai programok kiemelkedő 
lehetőséget nyújtanak az orvosi tevékenységhez elengedhetetlen helyzetmegoldó 
képesség gyakorlásához, fejlesztéséhez. Ezen túlmenően lehetőség nyílik olyan 
előadások megtartására is, melyek szakmai súlyuknál fogva kiemelkedő 
jelentőséggel bírnak, ugyanakkor egy egész kurzust építeni rájuk nem indokolt. 
Ugyancsak kiemelkedő eseménye az őszi táboroknak a szakmai tanulmányi verseny, 
amelynek a feladatsorát végzős hallgatók úgy állítják össze, hogy annak 
megoldása valóban csak széles alapokon nyugvó szakmai ismeretek birtokában 
lehetséges. Természetesen az értékelésnél, illetve a feladatsorok 
összeállításánál figyelembe kell venni, hogy a szakmai táborokban és szakmai 
versenyeken a hat évfolyamot képviselő, általános orvostudományi karra járó 
hallgatók mellett fogorvos- és gyógyszerészhallgatók is szép számmal jelen 
vannak. A hely kiválasztásában szerepet játszik az a hagyomány is, hogy a 
mindenkori szakmai tábor főszervezője szűkebb szülőföldjére invitálja a 
szakkollégistákat, ezt választja a tábor színhelyéül, és ebből adódóan a 
szakmai programok mellett törekszik ezt a vidéket és annak környezetét, 
elsősorban egészségügyi vonatkozásaiban, de demográfiai, szociológiai, 
kulturális szempontból is megismertetni a szakkollégistákkal.
 
Szakmai tevékenységünk kiemelkedő rendezvénye az idén 10. jubileumát ünneplő 
Korányi Frigyes Tudományos Fórum. A Fórum alapvető célja, hogy előadói 
lehetőséget teremtsen nemcsak a tudományos diákköri tevékenységet folytató 
hallgatóknak, hanem a fiatal pályakezdő orvosoknak, doktori képzésben részt 
vevő hallgatóknak, és teret adjon a társegyetemek és az orvostudomány 
határterületeit más felsőoktatási intézményekben kutató hallgatóinak tudásuk 
bemutatására és összevetésére, megmérettetésére, egyben biztosítva a tudományos 
kapcsolatteremtés lehetőségeit is. Ma, az Európai Unióhoz történő csatlakozás 
után, az orvostanhallgatók és fiatal orvosok fokozott kihívások előtt állnak, 
kiélezett versenyhelyzetben kell hogy bizonyítsanak és megállják a helyüket. A 
Tudományos Fórum létjogosultságát és sikerességét bizonyítja, hogy az elmúlt 
tíz évben több mint nyolcszáz előadással vettek részt tudományos diákköri 
tevékenységet folytató hallgatók, doktoranduszok és posztgraduális képzésben 
részt vevők a négy hazai orvosegyetem, valamint a határon túli, magyar nyelven 
képzést adó orvosegyetemek képviseletében. A fórum szervezői minden évben a 
szakkollégium azon hallgatói voltak, akik még tudományos munkát nem végeznek, 
vagy kutatási eredményeik még nem elégségesek ahhoz, hogy a fórumon előadásként 
bemutatásra kerüljenek. Ugyanakkor a szervezési munkának is komoly szerepe és 
jelentősége van a szakkollégium megfogalmazott céljai között, hiszen azok a 
hallgatók, akik végig vezetik és szervezik a fórumot, igen komoly szervezési 
gyakorlatra tesznek szert, melyet a későbbiekben munkájuk során nagy haszonnal 
kamatoztathatnak. A fórum az elmúlt években elérte célját. A hely és a hely 
szelleme arra ösztönöz bennünket, hogy tudásunkat, eredményeinket megosszuk 
egymással, tanuljunk egymástól. Nem versenyezni gyűlünk össze, hanem 
ismerkedni. Megismerni egymás munkáját, közösen örülni a sikernek, és közösen 
feledni a kudarcot, új szakmai és baráti kapcsolatokat kötni. Erre ma az 
egészségügyi felsőoktatásban ez az egyetlen "fórum".
 
A kollégiumi közösség, az írott és íratlan "kollégiumi törvények", az 
együttélés normáinak betartása komoly nevelő hatással van a hallgatókra. Az 
önkormányzati felépítés, a demokratikus "játékszabályok" gyakorlása, a vezetés, 
a konfrontáció, a siker és a kudarc mind-mind hozzájárulnak az értelmiségi 
szerepkör gyakorlásához, elsajátításához. Ma az egyetemen zajló ifjúsági 
(kulturális és sport) programok jelentős része a szakkollégiumban kerül 
lebonyolításra, vagy a szakkollégisták szervezésében és támogatásával zajlik. A 
szakkollégiumnak az értelmiségképzésében játszott szerepét és súlyát azok 
tudják igazán érzékelni, akik végigkövetik a 18 évesen a kollégiumba beköltöző 
hallgatók gondolkodásának, értékrendjének alakulását, fejlődését, és látják a 
végigjárt utat és azt az "eredményt", amelyben a szakkollégiumban eltöltött 
évek köszönnek vissza. 
 
Ehhez a jövőhöz kell nekünk a tapasztalatunkat, ha szükség van rá, a munkánkat 
adnunk azért, hogy miután felcsillantottuk a lehetőségét annak, hogy a XX. 
század végén, XXI. század elején a Semmelweis Egyetemen van lehetőség 
kulturált, elfogadható színvonalú, de mindenképpen a fejlődést magában hordozó 
szakkollégiumi élet megszervezésére, van lehetőség arra is, hogy egy új típusú 
kollégiumi szemléletet, "mozgalmat" honosítsunk meg. Fel kell vállalnunk és meg 
kell teremtenünk az értelmiségi szerepkörre való felkészülés alapjait, 
biztosítanunk kell azt a hátteret, mely elősegíti, hogy az egyetemről - és így 
a szakkollégiumból - szakmailag jól képzett, sokoldalúan művelt, a társadalom, 
az egészségügy problémáit helyesen látó, tenni akaró, de tetteiért felelősséget 
is vállaló orvos, gyógyszerész kerüljön ki. Ez a nemes feladat vár a 
szakkollégiumban mindazokra, akik felelősséget éreznek e társadalomért és annak 
egészségéért. 
 
Örülök annak, hogy azon kiváltságosak közé tartozhatok, akinek megadatott annak 
a lehetősége, hogy bábáskodjon a szakkollégium születésénél, végigkövesse a 
Korányi Frigyes Szakkollégium eddigi életének alakulását, botladozásait, 
sikereit, kudarcait, és ott legyen a felnőtté válását ünneplő 20. születésnapi 
ünnepségen.
 
 
 
 
 
 
Aforisztikus fogalmazással: a huszadik század végére esett rendszerváltozás 
teremtette meg az alapjait a huszonegyedik században virágzásnak indult határon 
túli magyar egyetemi és főiskolai tanulmányok anyaországi megalapozásának és 
igen sokszor helyettesítésének. A határok megnyílása kínálta a politikai 
feltételeket a Magyarországon tanulni és felkészülni akarók számára. Elég, ha 
az akkori Nemzetközi Előkészítő Intézet (a mai Balassi Bálint Intézet) 
szerepére utalok, amelyben az ún. nulladik évfolyamok elkezdhették a 
felzárkózást a magyarországi egyetemi követelményekhez. "Kisipari" körülmények 
között létrejött egy kollégium is, amikor pedig megalakult a Márton Áron 
Szakkollégium (népszerű nevén a MÁSZ) s pár évvel később vidéki hálózata 
(Szeged, majd Pécs és Debrecen színhelyekkel), kialakult az a lánc is, melynek 
egyes láncszemei immár az aktuális régióhoz legközelebb eső intézményként 
kínálhattak komplex ellátást és sokirányú gondozást a legtehetségesebb vagy 
legszerencsésebb határon túli magyar hallgatók számára.
 
A kezdetek: munkásszállótól a laktanyáig s a hálózatig
 
Az induláskor MÁK-nak rövidített Márton Áron Kollégium 1991-ben, egy ma is 
működő óbudai munkásszálló akkori épületrészében alakult meg: a III. kerületi 
Kunigunda útja 35. alatti mai MÁSZ központi épülettömbje és a "donor" 
munkásszálló jelenleg is tőszomszédok. Majd azt követően sikerült megszerezni a 
szomszédos egykori szovjet laktanya egyik szárnyát, s az egymásnak is 
ellentmondó források szerint 1995-ben vagy 1999-ben, a hivatalos iratok szerint 
1997 márciusában jött létre az a szakkollégium, melynek Alapító Okiratát 2000 
végén és 2005 elején is módosította a hivatalban lévő miniszter, s amelyre 
építve az intézmény hivatalosan besoroltatott a szakkollégiumok rendszerébe. 
Ebben az akkori ambiciózus vezetők is szerepet játszottak, főként a hálózattá 
való kiépítés révén. 2001 őszén-késő őszén mindenesetre négy "mártonos" 
intézményben indult meg az éves képzés és kollégiumi évad. 
 
Néhány trend és tendencia
 
A hivatalosan 1179 férőhelyes budapesti szakkollégium lakóinak túlnyomó 
többsége ma is határon túli, bár már nem az ösztöndíjazott hallgatók teszik ki 
a létszám zömét, hiszen a MÁSZ költségtérítéses hallgatói jogviszonnyal 
rendelkezőket is befogad, s három épületéből az egyik felső emeleti szintjét - 
gazdálkodási és szokásjogi megfontolásokból - ma is egy budapesti főiskola 
bérli. A két félév során - különösen a tavaszi szemeszter hangsúlyával - 
mintegy 200-250 részképzős hallgatót is befogad az intézmény. A szakkollégium - 
vidéki tagkollégiumaival együtt - összesen kb. 1500 határon túli magyar 
hallgató ellátására képes. Mára a fentebb jelzett összetételi trenden túl egyéb 
tendenciák is kialakultak, például a legnagyobb számú, bár a képviselt régiók 
belső arányait tekintve kisebb volument kitevő erdélyi és felvidéki diákok 
száma folyamatosan csökken. A felvidékiek esetében már az európai uniós tagság 
is közrejátszik ebben. Ezzel s a szülőföldi szociális helyzettel arányosan a 
vajdasági és a kárpátaljai származásúak száma nő. Csökken az ösztöndíjasok 
részaránya a költségtérítéses hallgatókéhoz képest. Ugyanígy a teljes 
alapképzéses (diplomaszerzésig tartó) magyarországi tanulmányhossz is változik 
a részképzős tanulmányok keretszámához mérten és utóbbiak javára, bár még nem 
meghatározó módon.  
 
A Márton Áron Szakkollégium jogállása, feladatai
 
A MÁSZ teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, 
fenntartója, költségvetésének biztosítója a magyar Oktatási Minisztérium. Az 
elmúlt évek, másfél évtized során párszor ugyan felmerült a szakkollégium 
integrációjának, beolvasztásának kísérlete más intézménybe, ám éppen sajátos 
jogállása, profilja és eredményes működése okán vetette el legutóbb is a 
döntéshozó a lehetséges következményeket tekintve lefokozó és a nemzeti 
támogatáspolitikában betöltött szerepet negligáló ötletet. Szakkollégiumunk ma 
a hazai felsőoktatási intézményekben tanuló, határon túli magyar anyanyelvű 
hallgatók kollégiumi elhelyezését és szakkollégiumi képzését biztosítja a 
Magyarországon folyó alapképzés, továbbképzés, részképzés és doktori képzés 
időtartamára - ösztöndíjszerződés keretei között. Emellett a hallgatók szakmai 
szempontból eredményes magyarországi tartózkodása és hazatérésük érdekében 
további szolgáltatásokat nyújt, többek között rendszeres tanulmányi támogatás, 
illetve magyarországi ösztöndíj, szülőföldi és hazatérési ösztöndíj formájában, 
de az önköltséges hallgatók számára is nyújthat és nyújt elhelyezést és 
képzést, ösztöndíj hiányában pedig - pályáztatás alapján - tanulmányi célú 
támogatást (TÁMASZ). Az itttartózkodással és tanulmányokkal kapcsolatban 
idegenrendészeti és általános tájékoztató, ügyfélszolgálati, 
szervezési-ügyviteli, nyilvántartási-igazolási feladatokat teljesít, ezekkel 
összefüggő kutatásokat folytat és elemzéseket végez, valamint a határon túli 
magyar hallgatók egészségbiztosítási járulékaival kapcsolatos 
adminisztrációs-ügyviteli és megfizetési tevékenységet is elvégzi. Mindezeken 
túl közoktatással, szakképzéssel összefüggő pályázatkiírói, pályáztatási és 
bonyolítói feladatokat is ellát, elvégezve az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, 
ügyvitelt, nyilvántartást és igazolási feladatokat is. E komplex szerep hol 
előnyt, hol - gyakorta - hátrányt jelent számunkra, hiszen a MÁSZ egyrészt "a 
magyarországi felsőoktatási intézményrendszerbe illeszkedő intézmény", tehát 
egyedi a maga nemében, ám nálunk is csökkenő munkatársi létszám mellett. 
Különleges státusa ugyanakkor ki is zárja - ez idő tájt - olyan pályázati 
lehetőségekből, melyek a par excellence felsőoktatási intézmények számára 
elérhetőek, miközben maga időnként finanszírozási és fejlesztési problémákkal 
kényszerül szembenézni, különös tekintettel a Kárpát-medencei hallgatói központ 
státust megcélzó ambícióira, de pillanatnyilag ezzel még aránytalan 
informatikai és bázisfinanszírozási helyzetére.
 
Szakkollégiumi oktatás és vizsgák
 
A szakkollégium-lét ebben az intézményben, melynek Budapesten nincsen egyetemi 
háttérintézménye, plusz kötelességekkel is jár, mert az egyetemi tanulmányok 
mellett különböző kurzusokat is el kell végezniük az itt lakó hallgatóknak. 
Miután a határon túli ösztöndíjtanácsok javaslatai alapján valamely 
magyarországi intézménybe felvételt nyert hallgató be is költözik a 
szakkollégiumba, s aláírja a vele kötött - korábban háromoldalú (OM, MÁSZ, 
hallgató), ma csak kétoldalú (MÁSZ, hallgató) ösztöndíjszerződést, az 1-4. 
szakkollégiumi félév elvégzése kötelező az ösztöndíjasok számára a legutolsó 
szabályozás szerint, s ezen időszakban meghatározott tantárgyakat kell 
felvenniük. Ezeknek a tárgyaknak (például Magyarország vagy az EU története) az 
oktatására egyetemi szintű oktatókat biztosítanak, ami számos praktikus 
előnnyel jár (kurzus- és kreditbeszámítások, "papucsos" órák). Az alapvetően 
történelmi és kisebbségtudományi tárgyak a szélesebb alapozást és a sokszor 
szükséges felzárkóztatást is szolgálják - érthetően. A szakkollégium önálló 
szabályzattal és tanrenddel rendelkezik, és egyes esetekben hallgatói körökben 
népszerű ismereteket is befogad. Vidéken zömmel a helyi egyetemi karokkal, a 
fővárosban harminc-negyven felsőfokú intézménnyel is kapcsolatban áll a 
"TO"-feladatokat is ellátó Központi Szolgáltató Iroda, amely nagyságrend 
különösen az ösztöndíj alapjául szolgáló tanulmányi átlagok "megszerzése" 
szempontjából jelent körülményes munkát és kihívást.
 
Intézményi demokrácia és diákélet - szép élet?
 
A Márton Áron Szakkollégiumban Szenátus valamint Kollégiumi Hallgatói 
Önkormányzat is működik, a hazai felsőoktatás demokratikus elveinek 
megfelelően. Irányadónak mindkét esetben az intézményi SZMSZ-eket, illetve a 
felsőoktatási intézményekben megszokott, működő formák gyakorlatát tekintjük. 
Leginkább a hallgatók érdeke, hogy az értelmiségképző szakkollégiumok 
hagyományait folytatva, az egyetemes és a nemzeti kultúra anyaországi és 
szülőföldi elemeinek és értékeinek közvetítésével a MÁSZ oktatási-képzési 
tevékenysége keretében felkészüljenek a szülőföldre, a sok szempontból eltérő 
régiókba történő visszatérésre, az ottani értelmiségi létre - avagy annak 
fejlesztésére! E küldetésből vagy küldetéstudatból - ne tagadjuk - sok adóssága 
van még a MÁSZ-ban egykor tanult vagy tanuló határon túli ifjúságnak, ami 
magyarázható a visszafogadó közeg helyenkénti alkalmatlanságával, de egy 
felbukkanó konformista felfogással is.
 
A tanulás, szemináriumokra és vizsgákra készülés és második otthon biztosítása 
mellett a szakkollégium számtalan alkalmat kínál lakói számára kulturális és 
sportolási lehetőségek, kézműves foglalkozások, szak- és érdeklődési körök, 
keleti sportok űzésének biztosításával, de a teljes kínálat része például a 
sakk vagy az úszás is. Van teaház és színházi előadás-kínálat (látogatás is!), 
az ünnepekről való méltó megemlékezés, folyamatos vetélkedők és kiállítások 
(idegen és önálló hallgatói anyagokból), környezetvédelmi program, saját jól 
felszerelt könyvtár és keresztény klub színezik még a kínálatot, de 
szépségszalon és testedző terem is működik, széles a tárház... Volt s lesz 
évfordulós műveltségi verseny, szavaló és Kárpát-medence léptékű versíró 
pályázat is, nagy sikerrel. Tavaszi napok és Márton-nap, Garabonciás bál és 
gólyatábor, irodalmi műsorok és komoly- meg könnyűzenei estek egyaránt 
szerepelnek a folyamatos programokban, miként tartalmas gyalogos vagy buszos 
kirándulások is (ne feledjük: nem mindenki azonos Kárpát-medencei régióból 
érkezik, emellett Magyarország régióit is érdemes megismerniük), s mindez a 
vidéki: debreceni, pécsi, szegedi szakkollégiumban is. Értékes tevékenységet 
végez a már külföldön is bemutatkozott MÁSZ-színpad, s hetedik évfolyamában jár 
a szakkollégium diáklapja, a Garabonciás. 
 
Tudománnyal a tudományért - és kiadványozás
 
Diákjaink részt vehetnek és részt vesznek a másutt már említett tudományos 
műhelymunkában is, ami nemcsak "edzésnek" kiváló lehetőség, de a potenciális 
kutatók számát is gyarapítja. A tehetséggondozás e tekintetben nem üres szólam 
a MÁSZ-ban, hiszen az alkalmi konferenciák, kutatások és kiadványok 
létrehozását komoly társműhelyek is segítik, a határon túli tevékenységet célzó 
közalapítványoktól a valódi kutatóműhelyekig, külön is kiemelve az MTA 
Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetét. Nem szerénytelenség tehát a büszke 
szó, amikor a szakkollégium által koordinált nagy kutatások és záróköteteik  
sorából akár a Határon túli magyar oktatási és nevelési intézmények adattárát 
(Budapest, MÁSZ, 2004), a közismerten csak "kataszterként" emlegetett 
adatbázist hozzuk példának, Ausztriától Ukrajnáig ívelő adatokkal, vagy 
korábbról a Helyünk a Kárpát-medencében című tanulmánykötetet (MÁSZ, 2002) a 
Márton Áron Elit Szakkollégium hallgatóinak munkáiból, a 2003-as évből datált A 
magyar nyelvű oktatási intézmények munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében 
című konferencia kiadványt (MÁSZ-MTA-TLA), vagy szintén e koordinált nagy ívű 
kutatásokból a Kisebbségi lét és érvényesülés felcímű kötetet (Kisebbségkutatás 
Könyvek, Lucidus Kiadó, 2003). Ám ugyanekkora öröm volt kézbe venni a budapesti 
szakkollégiumban lakó Iancu Laura egyik munkáját, a Johófiú Jankó - 
Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című, MTA- és NKÖM-támogatással 
készült, 2002 őszéről datált gyűjtését is. 
 
Mindehhez hozzátehetjük a hagyományos MÁSZ Nyári Egyetemek sorát, utóbb már 
szoros együttműködésben például az ELTE Jogi Karának hasonló rendezvényével. 
Említhetjük a Márton Áron Szakkollégium ez évi, jubileumi - névadója, az 
1980-ban elhunyt püspök halálának 25. évfordulója tiszteletére célul 
meghatározott - rendezvényeit is. Ezekből e helyen csak párat ragadunk ki: a 
tudományos ihletésűeket, így a Hazatérés című újabb alapkutatást, amelynek 
indító műhelye és alaptanulmánya már realizálódott, vagy a tehetséggondozás 
jegyében tervezett őszi tudományos felolvasóülést egykori és mai 
doktoranduszaink munkáiból és a sikeres TDK-dolgozatokból. De említeni lehet a 
pályázatírás igényes és aktuális, továbbképzési célú feldolgozását a 
Kárpát-medence potenciális pályázó intézményei, szervezetei számára, 
együttműködésben az Agora-irodahálózattal - mindezt a kiadványok bővítésének 
szándékával is. Ezek elemeként egy MÁK-MÁSZ intézménytörténeti összefoglalót 
(melynek jelen írás is része lehet majd), a Hazatérés tanulmánykötetét, a Nyári 
Egyetem és a hallgatói konferencia közös kiadványát említjük e helyütt.
 
Irodák, egységek
 
Szervezeti egységeink közül a működtetést biztosító hagyományos irodák mellett 
emeljük ki a már említett, kisebbségtudomány központú gyűjtőkörrel rendelkező 
MÁSZ-könyvtárat, a már említett kutatási projektekben oroszlánrészt vállaló 
Kutatás és Karrier Irodá/ka/t és a szakkollégium szervezeti rendjébe 
illesztett, de feladatköre miatt alapvetően OM-irányítású HTOF-irodát (Határon 
Túli Oktatás Fejlesztésért Programiroda), melynek többek között a határon túl 
létrehozott magyar felsőoktatás kiépítésében, segítésében és kontrolljában, 
illetve az oktatók képzésében van és volt nagy szerepe.
 
Kapcsolatok, jövőkép
 
A szakkollégium mindeme tevékenységi köre, kínálata és szervezeti 
jellegzetessége mellett és ezekre építve eleven kapcsolatot tart fenn hazai és 
határon túli ifjúsági szervezetekkel és tudományos műhelyekkel is, azon 
helyzeti előnyből és adottságból kiindulva, hogy első kézből szerezhet 
információkat a tagkollégiumaiban lakó aktuális populáció törekvéseiről, 
attitűdjeiről és elvárásairól, úgy is, mint a határon túli régiók magyar 
értelmiségi utánpótlásának várható alakulásáról. Ez felelősség és feladat is, 
ezért nem könnyű nemzetpolitikai, irányítási és hallgatói igényeknek, 
elvárásoknak egyszerre megfelelni. A MÁSZ munkatársai legjobb tudásuk szerint 
és feladataik ismeretében végzik érzékeny napi kérdéseket is érintő munkájukat, 
melyet csak megkönnyíthetne egy nemzeti konszenzusra épülő aktív és hosszú távú 
támogatáspolitika. A MÁSZ nem konkurense a szülőföldi magyar intézményeknek, 
ellenkezőleg: hivatása szerint segíti és koordinálja a hiányzó képzések, szakok 
magyarországi elérhetését és sikeres abszolválását. A szülőföldre való 
visszatérést a maga eszközeivel szorgalmazza, ám a visszafogadó közeg 
hajlandóságának alakításába és a hallgatók személyes szférájába nem 
avatkozhatik.
 
 
 
 
 
 
A rendszerváltozás folyamata és az akkori Magyarország gazdasági és társadalmi 
fejlődésére való törekvés arra késztette a dr. Forrai Tibor által vezetett 
Szent Márton Alapítványt, hogy a jezsuita hagyományokhoz híven aktívan és 
valláserkölcsi alapon fogjon hozzá a jövő nemzedékének felelősségtudatos 
neveléséhez. Az akkor már évek óta a Krisztus Király-kápolnában és a kápolna 
pincéjében működő, önszerveződő és egyre növekvő egyetemista közösségnek új, a 
céljainak jobban megfelelő székhelyre volt szüksége. Ennek és a többnyire 
kétkezi átalakítás gyors lefolyásának köszönhetően 1991 tavaszán új nap virradt 
a XIX. kerületi munkásőrlaktanya homlokzatára: Andrásfalvy Bertalan 
kultuszminiszter megnyitotta, Seregély István egri érsek pedig megáldotta új 
lakóhelyüket, a kápolnát pedig Marosi Izidor váci püspök szentelte fel.
 
A Szent Ignác Kollégium célja a keresztény fiatalság szellemi bázisának 
erősítése volt. Elődjének az 1950-ig működő Szent Imre Kollégiumot tekintette, 
amelynek bevallott célja volt a katolikus értelmiségi elit képzése. A SZIK a 
mai napig olyan elkötelezett értelmiségi réteg nevelésére törekszik, amely 
szakmailag és erkölcsileg is kiemelkedően helyt tud állni a hazai közéletben.
 
A kollégium ötvenfős, és egyedi abban a tekintetben, hogy tagjai a főváros 
legkülönbözőbb felsőoktatási intézményeiből kerülnek ki, megvalósítva ezáltal a 
különböző tudományok közötti ismeretátadást és átjárhatóságot. "Külsős" 
tagságot kaphatnak a felvételi rendszernek megfelelő, fővárosi lakhely-lyel 
rendelkező hallgatók is, akiknek ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik vannak, 
mint a "belsősöknek".
 
Áldásos jellemzője a SZIK-nek, hogy falai között minden tudományág képviselői 
jelen vannak: jogászok, közgazdászok, mérnökök, biológusok, de sok a bölcsész-, 
teológus- illetve orvostanhallgató is; jöhetnek állami vagy egyházi 
egyetemekről, főiskolákról. Gyakran előfordul, hogy valaki két, merészebb 
esetekben három szakot is végez. A jelentkezők felsőoktatási intézményét 
illetően semmilyen megkötés nincs.
 
Közösségünk összetétele minden évben háromfordulós felvételi rendszer során 
alakul ki. Az első forduló írásbeli, ahol a jelentkezőknek több társadalmi, 
közéleti, vallási és komplex kérdésben kell kifejteniük a véleményüket. 
Másodszor Közösségi Nyílt Napon mérettetnek meg a tagságért folyamodók, ahol 
kommunikációra, a közösségben való konstruktív megnyilvánulásra irányuló 
feladatok és játékok során az aktuális kollégistáknak is alkalmuk nyílik 
megismerésükre. Harmadjára szóban kell bizonyítaniuk egyrészt a diákság 
Felvételi Bizottsága, másrészt a kollégium vezetősége előtt. A Szent Ignác 
Szakkollégium nagy hangsúlyt fektet tagjainak széleskörű tájékozottságára, 
önálló véleményalkotási képességére, vitakészségére, valamint közösségben aktív 
életvitelére, ezért már a felvételi során mint a legfőbb szempontokat veszik 
ezeket alapul.
 
Kurzusrendszerünk is az interdiszciplinaritás jegyében alakult ki. A kollégium 
alapcéljaként megfogalmazott keresztény értelmiségi nevelés négy félév 
alapképzéssel indul, amely teológiai, vallásetikai és a közéletben való 
részvételhez elengedhetetlen retorikai és esszéírás kurzusokból áll. Emellett 
és ezek elvégzése után változatos lehetőségek nyílnak a kollégisták számára az 
intézményben végzett tanulmányok folytatására, kinek-kinek a saját tudományos 
szakosodása és érdeklődése szerint. A vallási (iszlám, buddhista, stb.), 
néprajzi (vallásnéprajz stb.), szépirodalmi (Márai, Pilinszky stb.), társadalmi 
és jogi (alkotmányjog, európai tanulmányok, a romák jogi helyzete stb.), 
mentálhigiénés (pszichopatológia, önismeret), környezet- és természetvédelmi 
(fenntartható fejlődés, ökológiai lábnyom) témájú kurzusok mellett önszerveződő 
csoportos kutatómunkának és együttgondolkodásnak is marad hely a kollégium 
falain belül. Ilyen például a Morus Tamás önképző kör a jogászok vezetésével, 
és a következő félévben elinduló Esterházy-kurzus, valamint a környezetvédelmi 
csoportmunka is. Azoknak pedig, akik egész félévüket saját kutatási témájuknak 
kívánják szentelni, lehetőségük van tutorális képzésre.
 
Kurzusrendszerünk célja, hogy a félévek egymásra épülő tematikájával a hallgató 
speciális képesítést is kaphasson saját tudományágának kiteljesítésére, illetve 
egy olyan területen, amelyet szakmájához párosítani szeretne. A kollégium 
elvárásaihoz tartozik a folyamatos nyelvtanulás, amit anyagilag támogat is. 
Ehhez házon belül is biztosítunk nyelvtanfolyamot, ahol saját kollégistáink 
adhatják tovább megszerzett nyelvismeretüket. Jelenleg a legnépszerűbb a 
spanyol kurzus, de korábban hasonlóképp zajlott a német és a francia nyelv 
tanulása is az intézmény keretein belül.
 
Az idegen nyelv megtanulásához és a világban való tájékozottsághoz az 
intézményhez szorosan kapcsolódó Faludi Ferenc Akadémia is hozzásegít különböző 
külföldi ösztöndíj-lehetőségek biztosításával, és a kollégisták közül ugyancsak 
nagy számban nyernek támogatást a Magyar Ösztöndíjbizottságtól, ki-ki a maga 
egyetemétől és különböző külföldi egyetemektől, amelyek kritériumai 
feltételétezik a magas szakmai szinten elért eredményeket. Tagjaink a 
legváltozatosabb helyeket látogatták meg egy-egy év vagy félév idejére: 
Németország, Olaszország, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia és az USA 
már-már hagyományosnak tekinthetők ösztöndíjasaink körében, de eljutottunk már 
Spanyolországba, Argentínába, Peruba, Szíriába, Jemenbe és Kuvaitba is. Egy-egy 
ilyen külföldi út a legtöbb esetben a kollégiumban megrendezett teaházzal 
végződik, ahol hazautazónk megosztja tapasztalatait, élményeit a közösséggel, 
és ahol különböző szakmai irányultságunkból merített kérdéseinkre válaszolva 
több oldalról is bemutathatja az adott ország gazdasági, társadalmi, szociális, 
néprajzi stb. helyzetét.
 
Fontosnak tartjuk, hogy az egyes kollégista diákok szakmai hozzáértésükből a 
kollégium számára is hagyjanak hátra valamit, ezért bevezettük a negyedik 
tagsági évben esedékes kollégiumi dolgozat kötelezettségét. Ennek a saját 
tudományos területtel és a kollégiumi tanulmányokkal kapcsolatos témát kell 
feldolgoznia. Hagyományosan saját publikálási lehetőséget kínál a legkomolyabb 
szakmai munkát végző diákjaink tudományos kutatási eredményeit közreadó 
tanulmánykötet, a Studia Ignatiana.
 
Az egyetemeken való átlag feletti teljesítésen és a nyelvtanuláson túl a 
"szentignácosok" a lehető legtöbb alkalmat ragadják meg, hogy különböző szakmai 
fórumokon megjelenjenek munkájukkal. Rendszeresen szerepelnek és érnek el 
helyezéseket TDK-n és OTDK-n, kutatási témájukban több helyen tartanak 
előadásokat, publikálják tudományos dolgozataikat.
 
A közéleti szerepvállalás és a nyílt, értelmiségi dialógus nemcsak szavakban, 
de tettekben is megnyilvánult a kollégium alapítása óta. A Szent Ignác 
Szakkollégium diákjai minden esztendőben egy adott téma köré szervezik 
tudományos szimpóziumukat, amely rendszerint komoly érdeklődést és tudományos 
sikert hoz. Minden egyes ilyen típusú rendezvénybe rengeteg energiát fektetünk, 
melyben megnyilvánul a kollégisták elszántsága és szakmai elkötelezettsége. 
Talán éppen ezekben a rendezvényekben mutatkozik meg legerősebben 
szakkollégiumunk igazi, az alapító atyák által is kinyilvánított célja: a 
társadalomért, a hazáért felelős, a nemzet felemelkedéséért tenni akaró 
keresztény értelmiség odaadó munkássága. Minden évben más tudományos csoport 
szervezi meg a konferenciát. Első szimpoziumunk a kultúra értékjellegének 
erősítéséről szólt (Művelt Magyarország - Múlt vagy jövő? 1997), de fogadtunk 
már vendégeket a médiáról, a retorikáról, a demokráciáról, az információs 
társadalomról, jogi témában és a Közel-Keletről szóló konferenciáinkon is. 
Rendezvényeinken a szakma jeles képviselőit, elismert tudósait és közéleti 
személyiségeket, illetve érdeklődő idelátogatók százait látjuk vendégül. Többek 
között előadónk volt (a teljesség igénye nélkül): Erdő Péter, Glatz Ferenc, 
Jankovics Marcell, Magyar Bálint, Maróth Miklós, Orbán Viktor, Pléh Csaba, 
Pokorni Zoltán, Prokopp Róbert, Rostoványi Zsolt, Schöpflin György, Szentiványi 
István, Zlinszky János. 
 
Év közben heti rendszerességgel szervezünk "teaházakat", azaz olyan kollégiumi 
esteket, amelyek keretében egy-egy neves előadó tarthat tájékoztatót saját 
területéről, vagy aktuális közéleti eseményekről beszélgethetünk, illetve 
egy-egy kollégista mutathatja be saját tapasztalatait, érdeklődési körét. 
Sokszor egy ilyen teaházi est ad hoc módon konferencianagyságúra nőheti ki 
magát, mint például történt az a tiszai ciánszennyezés kapcsán vagy a palesztin 
nagykövet látogatásakor.
 
A SZIK a szakkollégiumi mozgalomban aktívan és alkotó módon vesz részt. Ezt 
jelzi, hogy a kollégium falai között fogadták el a Szakkollégiumi Chartát.
 
A kollégisták szakmai tevékenységét jól jellemzik a 2003-as év eredményei: az 
ötvenfős kollégiumból négyen szereztek OTDK-helyezést vagy különdíjat, hatan 
publikáltak különböző elismert kiadványokban, négyen tartottak tudományos 
konferencián előadást és tizenketten nyertek el külföldi ösztöndíjat vagy 
tanulmányutat. Végzetteink közül sokan vállalnak újabb, posztgraduális 
tanulmányokat és jelentkeznek doktori iskolákba - ehhez megfelelő környezetet 
biztosít a Renaissance Tanulmányi Ház, ahová hasonlóan színvonalas feltételek 
teljesítése útján kerülhet be a jelentkező.
 
A Szent Ignác Szakkollégium egyedülálló kezdeményezésének köszönhetően saját 
utánpótlásáról is gondoskodik: a 2001/2002-es tanévben felmerült az ötlet, hogy 
középiskolai diákok megszólításával elindítsuk junior programunkat, amely 
félévente három képzés jellegű hétvégén keresztül készíti fel a végzős 
középiskolásokat az egyetemi és a szakkollégiumi felvételire. A hétvégék témája 
hasonló a kollégium célkitűzéseihez: a junioroknak a középiskolai anyagon 
túlmutató, szélesebb tájékozottságot biztosít amellett, hogy nagyobb 
betekintést nyerhetnek az egyetemista/főiskolás élet jellemzőibe. A hétvégék 
képzési részét saját, szakmájukban továbbra is elismert, volt kollégistáink 
végzik. Az általuk oktatott tárgyak: retorika-esszéírás, politikai filozófiák, 
diplomáciatörténet, kommunikáció.
 
A kollégium sokrétű tudományos elhivatottságának megfelelően az intézmény 
alapított egy saját könyvtárat, amely igen ritka és értékes kötetekkel is 
büszkélkedhet. Munkánk eredményességéhez a két gépterem, és a szobákba is 
telepíthető számítógépek nagy száma is hozzájárul, valamint a Párbeszéd 
termében kiépített multimédiás rendszer, amely a szimpóziumokat is szolgálja.
 
Kollégiumunk azonban a tanulmányi rendszeren kívül még két pilléren áll: nagy 
szerepet kap nálunk az önkormányzatiság, és a lelki, spirituális élet is. Mi 
elsősorban mégis egy közösség vagyunk. Arra figyelünk, hogy az önkormányzatiság 
és az önszerveződés jegyében a munka is egyenlően oszoljon meg a kollégisták 
között. Saját rendszerezésünk van az év közben várható feladatokról, amely 
vállalások formájában működik. A diákélet elengedhetetlen része a közös 
táborozás, kirándulás, a filmklub, a buli és a sport, amelyek úgyszintén minden 
lehetséges formájukban helyt kapnak az intézmény keretein belül. Lelki 
életünket a rendszeres miséken, esti imaórákon és a lelkigyakorlatok idején 
teljesíthetjük ki, és gazdagító élmény a határon túli gyermekek táboroztatása 
is a "Gyökerek" tábor keretein belül, valamint egy dévai árva gyermek 
neveléséhez való hozzájárulásunk is.
 
Mindezeket figyelembe véve - bár a Szent Ignác Szakkollégium létezése óta 
állandó változásban van - észrevehető, hogy az alapító atyák szándékát követve 
tartja színvonalát az intézmény, és a keresztény értelmiség jegyében az újabb 
generációk kreatív gondolkodással felelnek meg a cselekvő jezsuita elveknek. A 
Szent Ignác Szakkollégium számunkra áldásos sziget, ahol minden megtalálható: 
barátok, tudomány, kreativitás; kápolna és otthon.
 
 
 
 
Gondolatok a Korányi Frigyes Szakkollégiumról
Godó Ferenc
igazgató, Korányi Frigyes Szakkollégium - godo @ kkt.sote.hu
Határon túli értékeink határon innen - A Márton Áron Szakkollégiumról
Drescher J. Attila
főigazgató, Márton Áron Szakkollégium - drescher @ mad.hu
A Szent Ignác Szakkollégiumról
Vandlik Ariadné Abigél
BGF-KKFK és az Université Catholique de l'Ouest végzett hallgatója, a Corvinus Egyetem hallgatója, Szent Ignác Szakkollégium - vandlik.ariadne @ szentignac.hu
 <-- Vissza a 2005/8 szám tartalomjegyzékére 
 <-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra 
 [Információk]   [Tartalom]  [Akaprint Kft.]